Esztergom és Vidéke, 1904

1904-02-21 / 15.szám

# es A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. cgjclcpik Vasárnap és csütörtökön. JSLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Es*« Mr — — — — 12 kor. — 111. Péi évre — — - - — 6 kor. — fi]. Ndgyed érre — — — — 8 kor. — fii. Egyes azáin ára: 14 fit. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoya a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendői Kossuth Ixajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán). -jH Kéziratot nem adunk vissza. A villamos telep a gazdaság szolgálatában. Esztergom, febr. 20. E lapok hasábjain nem régiben két cikk látott napvilágot, melyek mindegyike egy cél szolgálatában állott, nevezetesen: az általános vagyonosodás emelésének előmozdításában. Az egyik a gyümölcstermelés, mig a másik a konyhakertészet hasznos és jövedelmező voltának ismertetésével igyekezett a célnak szolgálni. Kétségtelen, hogy a gazdálkodás e két neme jól jövedelmező, melynek azonban, dacára, hogy folyammenti város vagyunk, egyik nagy és fő akadálya a vizkérdés. Forró, száraz nyári napokon, midőn a Duna vize alászáll, kiapadnak kutaink legtöbbjei s a gazdálkodásban oly nélkülözhetlen vízben hiányt szenvedünk, minek a kellő mennyiségben való beszerzése, arányban nem álló áldozatokat kivan. Bizonnyára a most elmondottak lebeghettek az építészeti bizottság egyik tagjának szemei előtt akkor, midőn a bizottság legutóbbi ülésén, az épülő villamos telep terveinek megvitatásánál a mellett szóllott, hogy iz „Esztergom és lie" tárcája. LORELEY. — Heine után- — a vállalkozó által bemutatott terv elfogadásával épitessék csak meg a nagy kút, mely a kazánok vízszükségletét látja el, s vezettessék csak el a már használt víz, mely viszont fenti tekintetekből, majdan nagyon is értékesíthető lesz. A vállalkozó által készített terv szerint ugyanis a szükséges nagy J mennyiségű viz egy megfelelő nagyságú, sok vizet szolgáltató kútból ! nyeretnék, mely viz, kijőve a kazá' nokból, csatornán volna elvezetendő , a Dunába. Az ellentervet előadó városi mérnök ezzel szemben azzal a javaslattal lépett elő, hogy a kut építése mellőztessék, s helyébe építsen, rendezzen be a vállalkozó hűtőkészüléket, amire szerződésileg vagylagosan kötelezve van, mely a használt vizet lehűtve és megtisztítva újból rendelkezésre adja, mig a felette csekély napi vízszükségletet a kisebb kút is pótolja. Ezzel el volna érve az, hogy a gépekből kijövő viz újból és újból állandóan használtatnék, csekély napontai pótlással, ami által a vízlevezető mellőzhető lenne. Nem tudjuk, hogy vájjon a vízlevezető csatorna építése szerves része-e a telep létesítményeinek, s Én azt hiszem\ hogy a hullám Zokogva fut el felette . . . S mindezt az a bűvös nóta, A Loreley dala tette . . . Sirius. hogy igy ?zt a vállalkozó tartozik-e építeni, avagy a város, mint külön létesítményt, s hogy vájjon a jövőre való tekintettel a város szempontjából melyik az előnyösebb, az azonban kétségtelen, hogy az általános érdekek a jövőre való tekintettel a mellett szóllanak, hogy a használt víz vezettessék csak el a telepről, mely levezetendő és ásványmentes párolt viz, egy ktdtúrát van hivatva megteremteni. Az okozatot az ok szüli. Ne azt nézzük, hogy ki és miképen használhatja fel azt a vizet a jelenben, ámbár erre is megfelelünk alantabb, hanem azt, hogy miféle culturának válhatik az megteremtőjévé. Ott van a gazdasági egyesület telepe, ott a faiskola, melyekre áldás lenne a könnyen oda vezethető víz, valamint, hogy a szőlő müvelésnek nagy hasznára válnék permetezés idején, de tekintsük a kis Duna felé terülő, úgynevezett uj kerteket, a hajdani diszkerteket, hol nyomaira akadunk a kultúra meghonosításának, de aminek legyőzhetlen akadálya a víz kérdés. Holdakra menő gyümölcsösöknek és nagy kiterjedésű konyhakertészetnek vetné meg alapját a vizkérdés ilyetén való mindén külön költségeskedés nélküli megoldása, ami nem csak a mi piacunkat tenné olcsóbbá, de bizi * tositaná tisztességes megélhetését 'azon sok százaknak, kik ma főidőhöz tapadt szegények. A szükséglet mérvének megfelelő vízkészletet medencékben lehetne raktározni, mig a felesleg elvezettet! nék. j Vegyük fontolóra a felvetett esz, mét, ne térjünk felette napirendre, : hanem tegyünk valamit a mi ma!

gunk érdekében. 1 hazai ipar pártolása. A honi ipar pártolása érdekében ő Eminentiája a hercegprímás védnöksége alatt álló magyar védő egyesület az országos női kongresszus szervező bizottsági ülése érdekében az alábbi felhívást bocsájtotta ki, s annak közlésére lapunkat felkérte. A felhívás szövege az alábbi. Magyar Nőegyletek, Honleányok ! Mentül fejlettebb egy-egy nemzet, mentül gazdagabb, annál jótékonyabb. Ez bár ellentétnek látszik, mégis való, a mint ezt Anglia példája meglepően igazolja. Mentül nagyobb a fény, annál nagyobb annak árnyéka. Ez természeti ősi törvény, mi a nemzetek életében is érvényesül. Mi az a mi ugy fáj, éget, Lelkemre ugy ránehezül ? . . Régi rege, régmait korhűi Bús danával zsongja körül. Hűs, borongó alkonyattal Á Bajna íoly, zsongva, lágyan S fönn a szikla bibortüzzel Ég az esti napsugárban. Csodás, bűvös ragyogás közt Tündérleány ül a bércen ; Selyemhaját bontja széjjel, Aranyfésű a kezében. S mig a fésű meg-megcsillan Dala csendül szilaj hévvel, Csábos hangon, észbontóan, Telve vággyal, szenvedéllyel. Es a sajkást ez a dallam Vad keservvel megragadja, S mig szeme a bércre tapad Örvénybe fut kis csolnakja. Az első csók. í Tél van. Farsang utolja. Erős fagy, helyenkint hó, szélcsend ; jelzi a me. teorologiai intézet. I Szakácsoknál most keltek fel a lányok. Pedig már fél tizenegy. j Ugy rázta őket fel a mama! ! Mariska a nagy szobában törülgeti a port. ö a hetes. i Még mámoros a feje az éjjeli muzsikaszótól. Az illatos forró báli levegővel még teli van a tüdeje. Mohón szívja a friss téli levegőt. Dehogy gondol arra, hogy ne legyen poros a gypsz figura a szekrény tetején. A szünóra alatt a csendőr huzattá, kogy »Adjon az ég oly szeretöt, A ki tégod cl is vesz. Mert mikor én házasodom Isten tudja mikor lesz!« Ezt dúdolja ! Az a hadnagy ! Iste; nem milyen furcsa. Olyan szerelmes ! belém, hogy — no ! j Pedig nekem van már olyan szere. tőm, aki el is vesz. Mariskával már kevés a gondja a mamának. De Ella! Mi lesz Ellával ? Az a hó-; jbortos lány, az éjjel is avval a Bérczyjvel forgott mindig. Pedig az gyerek még. Messze van a házasságtól. I Mariska letörülgeti a tükör keretről a port s megáll. Elfáradt. Nem is csoda, , egész éjjel táncolt. A hideg pirosra ! csipte az arcát. Úgy látszik, maga- j •magának is tetszik most; f Félrehajtja fejecskéjét és mintha a , csendőrrel kacérkodna, úgy nézi magát a tükörbe. Aztán megelégelte. — Mit csinálsz Ella ? j — Semmit! hangzik a szomszédból a . válasz. Egy levelet néz, hosszan, mereven. Édes Ellácska! Prózában is elmondhatom azt, hogy közönyös nekem. Hogy itt, vagy ott van, ezt vagy azt teszi, — mindegy. Ne vegye komolyan azt, amit az éjjel: mondtam. Nem igaz ! Fölösleges volt játszania velem. Nem ért célt vele. ' Nem szemrehányáskép mondom, csak nagyon sajnálom, hogy igy történt, Ez úttal csak ajánlani akartam magam, mert utazom. Kacsóit csókolom! A ki voltam: Bérczy Béla. Az imént hozta be — nagy fontoskodva — a Zsuzsi ezt a levelet. Ellának adta. Mosolygott amikor oda nyújtotta; Isten tudja mit gondolt. — Édes kisasszonykám ! Csinos ám az az ifiúr! Egy forintot adott, hogy úgy adjam a kisasszonynak azt a levelet, hogy senki se lássa. Tegnap is adott egy koronát. Én adtam oda az úrfinak a kapukulcsot. Aztán éjjel begyüttek a cigánynyal, aztán olyan szépen muzsikáltak a kisasszonyka ablaka alatt. Persze a kisasszonyka az első szobában alszik, amióta itt vannak a fiatal nagyságáék! . . — Kinéztem az ablakon és ugy hallgattam a muzsikát. Az a szegény ifiúr meg ott állt a fagyon. A patikás úr meg a cigánynak commandirozott. Az ifiúr olyan szomorú volt, még sóhajtott is. Mindig a kisasszonyka ablakait nézte. Aztán elmentek. A szememet sem