Esztergom és Vidéke, 1904
1904-02-11 / 12.szám
A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. jpLŐFIZETÉSI ÁRAK : E$és* évr — — — — 12 bor. — fii. Fél évre — — — - — 6 kor. — fii. Nrfftyed évr* _ _ _ _ 3 kor. — fii. E<)e« »Kam ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek ás hirdetések küldendők Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán}. Kéziratot nem adunk viasza. •-=$A párkányi tiphuszröl. Esztergom, febr. lo. A közigazgatási bizottság keddi ülésén kétszeresen is szőnyegre került a Párkányban kiütött és járványszerüleg fellépett tiphusz, mely öt rendbeli emberáldozatot kívánt. A tiszti főorvos havi jelentése kapcsán emlékezett meg arról szóbeli előterjesztésében, melyről elismerte, hogy járványszerüleg lépett fel, bár azt csak lokális jellegűnek nevezte, másodsorban pedig azon alkalomból kifolyólag foglalkozott azzal a bizottság, amennyiben a járási orvos ellenében a fegyelmi eljárást megelőző előleges vizsgálatot elrendelte. Nekünk Esztergom városiaknak bőven kijut mindenkor a törvényhatósági egészségügyi forum suprematiájából, mely sokszor oly állapotok megteremtésén fáradozik, mellyeket megvalósítani, bár rendelkeznék városunk megfelelő anyagi erőkkel, s igy annál feltűnőbb, hogy miképen tönténhetett meg az, hogy a centrum közvetlen közelében járvány jelleget tudott egy epidémia ölteni anélkül, hogy arról a leghivatottabbaknak tudomásuk lett volna. Íz „Eszterqom és lie" tárcái Minket városiakat közelről érdekelnek a közvetlen szomszédban megtörtént mindezen dolgok, melyek veszélyességének jellegét növeli azon körülmény, hogy Párkány élénk forgalmú gócpont. Elhomályosítja a tiszta látóképességet és mistikusabbá teszi az ügyet az a körülmény, hogy a járvány léte a helyi lapok hasábjain nyilvánosságra hozatott és pedig az elöljáróság által, mely a Simon-Juda-i országos vásárt megelőzőleg a helyi lapokban egy nyilatkozatot is tett közzé október 14-iki kelettel, melyben az mondatik, hogy a megejtett helyszíni szemle szerént csupán 3 üdülő beteg van. Azon körülménynél fogva, hogy egy házban 18 megbetegedés és ebből 5 halálozás fordult elő, s hogy a métely Nánára is átvitetett, az eset elég komoly, mégis a bizottságban eltérők voltak a nézetek, a fegyelmi eljárást megelőző előzetes vizsgálat elrendelését illetőleg. Ismerjük az álláspontok indokait, s igy az élnem vitatható mulasztások súlyosságánál fogva jogosultnak azt tartjuk, mely az elrendelés mellett döntött, sőt még helyesebbnek azt, mely a vizsgálatot minden irányban, le ugy, mint fel, a legszélesebb mederbe óhajtja terelni, mert hogy a mulasztásnak többek részéről kellett mintegy egymást kiegészítve megtörténni, az kétségtelen. Azt az álláspontot azonban, mely még az előzetes vizsgálatnak elrendelését is mellőzni kívánta, ellentétben levőnek látjuk a nagy közönség érdekével, mely ha többet nem, annyit megkövetelhet a közigazgatást intéző vezető személyektől, hogy a mulasztás fenn, avagy fenn nem forgásának esete, vizsgálat tárgyává tétessék, mert egyedül eme vizsgálatnak során derülhet ki az ártatlanság avagy a bűnösség. Egybehangzóan ellenkező állásponton volt a közelmúltban a bizottság^ a városi állatorvos ügyét illetőleg, kit dacára annak, hogy a foganatosított vizsgálat adatai terhelőt ellenében megállapítani nem tudtak, őt fegyelmileg mégis az ellenőrzés hatásosabb gyakorlására intette. Az előzetes vizsgálat, nemcsak a bűnöst keresi, hanem az ártatlanul gyanúba vetett igazolja, tisztázza. S habár kellemetlen a gyanúnak az ártatlanság kiderültéig való mardosása, örökös marad az, az előleges vizsgálatnak, bárha még ugy megokolt Az otthon. — Elbeszélés. — A íényes kastélyhoz tartozó angol park elrejtett hátsó ajtaján gyors léptekkel ment be egy magas, karcsú, fiatal lány, a földesúr egyetlen gyermeke Amanda. Párizsban nyolc évig egy előkelő intézetben neveltette atyja s oly hosszú sok év alatt egyszer sem láthatta az édes otthont. Szülei több éven meg-meg látogatták, de az utolsó években látogatásuk is egészen elmaradt. Az édes anyja irt mindig egyetlen gyermekének néma betűkkel, sok, sok ékesen szóló anyai intelmet küldött a távolból és nevelte erősen s szivébe ültette a vallás és szülei iránti nagy, meg nem ingatható szeretetet. Amanda fejlődött is, finom lelke csak a szép és nemes iránt volt fogékony. Midőn többszörös kérésére, hogy jöjjenek érte vágyódik a szülei után, atyja határozottan kijelentette, hogy kivánja, hogy a nevelését Parisban végezze, szive mélyéig elszomorodott. Csak édes anyja vigaszt hozó szavaira és intelmére, hogy keressen buzdítást, kitartást a vallásban, nyugodott meg. j Az intézet általános kedvence lett a magyar ajkú kedves gyermek, szerénysége, társnői iránti szivélyessége állal a kedves testvérek mindig példaként állították az intézetben. O meg boldog volt ha a szünetidő , alatt, mig társnői legtöbbike szerelmes ( leveleken törte fejét, vagy pedig eltiltott regényeket böngészett jól etrejtőzve, a park füzei közé rejtett szűz Mária fehér márvány szobrához lopódzott és ott buzgón imádkozott övéiért, kiket oly forrón szeretett. j A főnöknő nem egyszer találta ott ! Amandát és többszörös kérdésére, hogy ! miért nem megy társnői közé — mindig azt felelte: — kérnem kell a szent anyát, hogy segítse meg az én jó szüleimet és itten ugy érzem magam, mintha j otthon a mi szép nagy parkunkban lenJnék, szinte hallom anyám lépteit, látom I atyámat amint délcegen lovagol és akkor oly boldog vagyok. Ha megszólal a zárda j harang, ami kis kápolnánk csilingelését vélem hallani, a mi ugy haza hiv . . . I — Kis lánykám, nem szeretsz te itt lenni ? lásd ez nem szép tőled, itt mindenki nagyon szeret. \ — Oh főnöknő kedves Gertrud nővér, uagyon hálás vagyok ezért — de nem tehetek másként, a szüleim után vágyódom, kiket már oly hosszú idő óta nem láttam ! — Ne búsulj Amandánk, mondotta lágyan megsimogatva a lány kipirult arcocskáját — már csak egy néhány hó és te édeseid körében leszel — de aztán meg ne feledkezz a mi vén zárdánkról ! Amanda lehajolva szeretettel csókolt kezet a jóságos főnöknőnek az ő második anyjának. — Nem, soha, sohasem, mindig hálával fogok visszaemlékezni erre a kedves zárdára. — Midőn elérkezett a hazamenet ideje, mégis nehéz szívvel indult útnak. Búcsúja megható volt, a főnöknő sokáig tartva karjaiban megáldotta őt — Amanda lányunk, te a mi nagy örömünkre igaz leánnyá fejlődtél. Vigyázz ! ne feledkezz meg kötelességeidről, légy j erős ha valami baj ér amitől óvjon meg a Mindenható ! és most Isten veled ! Rozália nővér Budapestig kisér. « Már jó ideje, hogy leborult arra a kis padocskára, melyre valaha négykézláb kapaszkodott fel és onnan integetett a délcegen eliovagló atyjának — ottan sirt sokáig . . , Minden, minden ismerős volt előtte. beszüntetése esetében, mi mindenkor a közigazgatás elleni bizalmatI lanság fogamzására szolgáltathat 'jogos okot. —F. Az esztergomi iparos dalkör alap szabályai. (Vége.) 16. §. A vagyon kezelése és rendeltetése. Az egyesület vagyonát ezen alapszabályok szerint a pénztárnok ! keze'i, rendeltetése pedig e vagyonnak az, hogy az egylet fennállására nagyobb biztosítékul szolgáljon. Ebből fedeztetnek minden szükséges kiadások. Az évi zárszámadások lezárásával netalán maradó rész s az egyesületnek jelenleg már létező vagyona legyen egyik kapocs, mely a működő kar tagjait összetartsa. Ez okból az egyesületnek eddig megtakarított vagyonából sorsjegyek vásároltatnak s amennyiben 1200 koronát meghaladó nyereményösszeggel húzatnának ki, a nyert összeg a következőleg osztandó fel. 1 /Q. része a nyereménynek az egylet alaptőkéjéhez, része az egyesület folyó szükségleteire, része a nyerő sorsjegyet beszerző működőtagokat, 2 / 6 . része azokat, — kik a nyeremény idején, mint az énekkar működő tagjai, jegyzőkönyvileg vezettetnek, — illetendi, Emlékében bár sokkal nagyobbnak tünt a park, az utak is szebbek voltak, a virágágyak sincsenek már, avagy talán nem is voltak. Mindegy azért igy is oly kedves volt minden fűszál, minden bokor, boldog gyermekéveire emlékeztette, a hosszú tekervényes utakon anyja lépteit vélte hallani. A sötét fűzfák meg-meg hajtva ágaikat üdvözölték, a szökőkút vigan csobogtatva kristály vizét és a madarak, a kis énekesek hangos danával fogadták régi kis úrnőjüket. Amanda megállt egyes ültetvényt szemlélve, hol lehajolt és a sürün benőtt utakról le le tépdeste a gaz közül kikandikáló margarétákat. Majd legkedvesebb játszóhelyéhez ért. Százados hársakkal árnyékolt körben ott voltak még a nádból font kerti székek, az asztal, de milyen sáros, elhagyott Összevisszaságban, mintha a kis vigan futkosó egyegy szines pille után síkontgató leányka távozásán búsulnának. — Ah és a kis kanárim sirja is itt van! kiáltott fel a lány, még jó anyácskámmal együtt véstük a — Titila — nevet a kis kőbe és még látszik is, Istenem mily szép itt — otthon. Most már gyorsan ment az udvarba és onnan a kastélyba.
