Esztergom és Vidéke, 1904

1904-11-24 / 93.szám

Esztergom, 1904.

XXVI. évfolyam, 93. szám.

Csütörtök, november 24.

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI

BIZOTTSÁGA“-NAK HIVATALOS LAPJA.

Meöjelepik Vasénjap és csütörtökön.

Előfizetési árak. :

EsAm évr — — — — 12 kor. — Hl.

Fel évre — — — — ti kor. — Hl.

Negyed évre — — — — 3 kor. — lil.

Etjye» »*Ani Ár«: 14 lil.

Felelős szerkesztő :

Dr. PROKOPP GYULA.

Laptulajdonos kiadók :

. PROKOPP GYULA és BRENNER FERE fi

SzeYk'esztőseg es kiadóhivatal :

(hovaakéziratok, előfizetési, nyiiuertiK es lirdetésök küldendők Kossuth hajós (azelőtt ßudu) utca 485. szán).

Köziratot nem adunk vissza,

Az urna előtt.

Ma lép Esztergom városának, holnap pedig- a megyebeli községeknek választó polgársága az urna elé, hogy leadja szavazatát azokra, kik sorsának, jövőjének, boldogulásának intézői.

Sokan, nagyon sokan vannak a választó polgárok közül, kik ezen, bizonyos időszakokban gyakorolható jogaikkal szemben teljesen közömbösek, de még nagyobb azok száma, akik ezen jognak értékét, becsét nem is ismerik, avagy félreismerik.

Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy választói joguk gyakorlása csak abban áll, hogy szavazatukat leadják, mert e joggal kötelesség is jár. Kötelesség önmaguk iránt, kötelesség a polgárság iránt, mely azt parancsolja, hogy midőn az urna elé lép, vessen számot önmagával, helyezzen önös és minden egyébb érdeket a köznek érdeke mög-é. Pél- dákban a múlt eléggé bővelkedik, melyek mind azt igazolják, hogy sokan vannak azok közül, kik a hatalom polcára azért emelkedtek a választók bizalmán, hogy bizonyos érdekek ’egyeztetésére maguknak tőkét kovácsoljanak.

Volt idő, midőn nyilvánosan vezetett naplóval ellenőriztük közügyeink intézőinek tevékenységét, melyből sajnosán győződhetett meg mindenki, hogy azoknák csak kisebb része az, mely a közügyek intézésében magának részt kér, s hogy jelentékeny része az egész éven át alig néz feléje, kivéve ha a személyi érdekek portálásának harci riadója tettre hívja.

Azt ellenőrizni, megállapítani, hogy kik méltók a bizalomra, a városról szólva, ez időszerint a leg- hivatottabb a városi kör, sőt ennek az egyenesen feladata, mely adott ugyan magáról ez irányban életjelt, azonban nézetünk szerént késve, s nem vetette latba erkölcsi súlyát, s talán bizonyos tekintetben annak köszönhető, hogy a jelöltek és önjelölteknek oly nagy száma van, mert, habár nevezett kör jelölései nem feltétlenül kötelezők a polgárokra, de ha abban a polgárokban él a közügyek iránti érdeklődés és szeretet, ezen alapon a jelölés azoknak erkölcsi kötelesség-e.

De nem a rekriminálás a célunk a tizenkettedik órában. Soraink egyedüli célja, hogy a város és a többi községek választóinak önmaguk s a communitás iránti kötelességére figyelmeztessük, mely azt parancsolja ; hogy csak olyanokra adjuk szavazatunkat, akik az üléseken, a közügyek intézésében szorgalmasan, pontosan megjelennek, részt vesznek s akik megbízatásukból folyó kötelességüknek személyi és egyébb melléktekintetek nélkül a város, a megye jól felfogott általános érdekét tartják.

\

—n.

Városi közgyűlés.

Esztergom, november 22,

jól értesiiltnek látszó forrás alap ján jeleztük egyik előző számunkban, hogy a város képviselő testületé mai ülését, már restaurált régi fészkében, a vak generális -palotájában fogja megtartani, mi, hogy nem úgy történt, annak nem mi vagyunk, hanem a mázoló az oka, aki a berendezések mázolásával el még nem készült, s igy a megyeháza történelmi nevezetességű tanácskozási termében folyt le az ülés, melynek érdekessége az volt, hogy a karzati hallgatóság körében megyénk szeretett főispánja, Horváth Béla foglalt helyet, ki érdeklődéssel í hallgatta végig annak lefolyását.

Az ülés az eddigi, évek sora óta

volt rendtől eltérőleg nem délután hanem d. e. io órakor volt, aminek hátránya meg is látszott abban, hogy kereskedőink, iparosaink s általában azok közül, kik hivatásuk, foglalkozásuknál fogva a délelőtt folyamán elvannak foglalva, meglehetős kevesen voltak.

Napirend előtt az elnöklő polgár- mester Fried Arnold dohánytőzsde tulajdonost, volt vár. képviselőt paren- tálta el s annak okát, hogy a gyász lobogó a város szókházára késve tűzetett ki, azzal indokolta, hogy a rendőrbiztos, a kinek gondjára van bízva a gyászlobogónak ily alkal- makkori kitűzése, fel lévén függesztve állásától, az őt helyettesítő rendőr közeg csak a külön figyelmeztetésre tűzte ki.

Dr. Horn Károly az interpelláló nélküli felvilágositó választ, megnyugvással vette tudomásul.

Táíus János a választók névjegyzékének hiányosságai ügyében szóllak fel s kimutatta, hogy a város hatósága által kibocsájtott listában több választó neve mellett a ház szám, majd egyik másik szavazónak kerületekbe való osztása tévesen van. feltüntetve. A polgármester és a főjegyző által adott választ a képviselet megnyugvással vette tudomásul.

A napirend első pontja a hercegprímás válaszának felolvasása volt, névnapja alkalmából a város által

k „Esztergom és Iliié" tárcája.

Ricbard . . .

(Folyt, és vége.)

Hát igy volt ez az első elaltatásnál.

— Aztán a térdére csapva egész vig hangon folytatta Richard :

Hanem tudod barátocskám, ez régen volt már, talán igaz se volt. De most mar mielőtt felkeltene, azt is beszugge- rálja nekem, hogyha felébredtem, egészen jól érezzem magam. így engem már nem bánt a dolog, ö meg gyönyörű megfigyeléseket tesz rajtam. Most már minden másodnap nála vagyok . . .

— Ezeket mondta azon az emlékezetes estén nekem az én Richardom — fejezte be Ráhne — nem felejtettem el és nem is felejtem el soha.

Hanem egy kis idő múlva Richard egészen megváltozott. Különben is elég ideges, századvégi gyerek volt, de most éppen feltűnő lett az izgekonysaga. A

sok vele való kísérletezés megártott neki . . .

Lehet, hogy hatalmas célok lebegtek annak az embernek a szemei előtt. Lehet, hogy gyönyörű megfigyeléseket I tett a hipnotizmus terén. De mégis, mé- l gie én azt tartom, hogy már akkor félig meddig örült volt. Hisz valóságos mániája volt neki ez az elaltatgatás, a melyben neki épp úgy fogyott az ereje, a mely az ő idegzetét is épp úgy roncsolta mint a médiumokét ... de nem akarok tovább foglalkozni még beszédben sem evvel... ez az ember határozottan antipatikus alak előttem . . . gyűlölöm. Azaz, csak gyűlöltem. Mert meghalt. Megőrült. De térjünk vissza a dologra. Én már később gyanakodtam és — bizony meg bocsáthatja ezen indiseretió- mat — Ricbard naplójában kutattam. Riasztó dolgokat olvastam benne. Megvan még most is a naplója és szinte kívülről tudom, annyiszor elolvastam.

Azt írja például egyszer:

„Már nem tudom, mi lesz velem. Mindinkább fáradtabb leszek. De már oda az akaraterőm .... nem tudok ellentállani ... de hisz nem is tart már soká“ . . .

— így csititgatta az én szegény Richardom néha néha — és mindig ritkábban fellépő kételyeit és az — életösztönét . . .

És csodálatos, akkor lett szerelmes. Emlékezik még arra a gyönyörű estélyre itt ebben a házban. Akkor adta elő Ricbard első zenemüvét. Nagyszerű hatása volt. Mikor bevégezte, az egész társaság körülfogta, mindenki akart

tőle valamit kérdezni de jóformán senki sem tudta, hogy mit . . .

És Ricbard az őt köriiHevők közül nem látott mást csak egyet. Midőn elhomályosult, csak egy szempár izzott, fénylett előtte. Egy gyönyörű sötétzöld szempár.

En azt tartom, hogy a kék szemben gyöngédség, a feketében erő, de a zöldszemben tűz van. És micsoda tűz volt ebben a szempárban ? Nem csoda, ha az ifjú lelkét, azt az elgyötört elcsigázott lelket megperzselte ... A többit azt hiszem, tudja. Ennél a háznál sokszor találkoztak. A lánynak tetszett a csinos, kissé halvány gyerek, a társaság szeme- fénye, az elismert tehetség ... cs^k- hogy egy olyan érzelem vegyült ebbe a tetszésbe — szerelemnek nem akartam nevezni és talán nem is Ebet — a mi megfagyasztja még a legforróbb leglángolóbb szerelmet is, a gúnyos szánalom ! Mert a lány nem értette meg őt. Nem értette, miért tétet magával olyan „bolondokat“ és sajnálta és kinevette. Hát ez lehetetlen egy állapot volt. Mert szerelem és csodálat, szerelem és szánalom, az összefér, de szerelem és gúny, sóba ! De nem éppen ez volt a lökés a sir felé ! Nem. Ezt akarnám magárnak elmondani, Margit. Rehabilitálnom kell maga előtt Richardot. Mert

úgy szólván egy volt ő velem. És igy énnekem még tán önzésből is jól esik vissza állítanom a helyes véleményt róla. És meg mondom nyíltan, eppen maga előtt akarom rehabilitálni Margit, fogadja ezt akárhogy is.

Azt hiszem, hogy egy kicsit nagyon is szép szinekkkel festettem Richard szerelmét. Nem is lehetett az igazi az. Hogy úgy mondjam Richard sokkal légiesebb, sokkal másabb volt, sem hogy egy annyira földi nőt szerethetett volna, és igazán. Lehet, — és tán igy is van, hogy egyszer megejtette őt a pillanat romanticizmusa és azt hitte — a mit már annyiszor és annyian hittek és a miben már annyiszor és annyian csalódtak — hogy ő azt a lányt szereti, sőt talán még azt is ölhitette magával, hogy a lány is szereti őt.

Nem is volt ez igy helyes. Egy igazi zseni igen szerethet egy nőt, a ki vele tehetségben egy általában nem egyenlő, de aki annyira alatta áll és a kinek minden talentuma a hóditó képesség, minden tudománya egy kis léhaság egy kis kaeérság ... a ki egy elbűvölő, de jéghideg szobor . . . azt nem szeretheti igazán. Ilyen volt az egész szívügye Ricüárdnak.

Hogy aztán a lány őt szinte kinevette, az leginkább a hiúságát sért-