Esztergom és Vidéke, 1904
1904-11-13 / 90.szám
Esztergom, 1904. XXVI. évfolyam. 90. szám. Vasárnap, november 13. A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelelek Vnsfjrijap és csütörtökön. jpLŐFIZETÉSI ÁRAK : évr — — — — 12 kor. — fii. Fű évre — — — - 6 kor. — fii. iNegyed évre — — — 3 kor. — fii. Ei»»* '»in» Ar«: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PR0&0PP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PBOKQPP GYULA és BRENNER FERENC Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, tiylltterek ós hirdetések küldendők Kossuth hajós (azelőtt jßuda) utca 485. száip. —Kéziratot nem adunk viasza, r-^— Külföldre vándorló milliók. Esztergoai, nov. ii. (V. L.) Amiről most néhány szót akarunk mondani, az is egyike azoknak a themáknak, melyek a sajtóban bizonyos periódusokban visszatérnek. Tessék ezidőtájban megtekinteni kereskedőink karácsonyi bevásárlásait és bizonnyal hazafiúi aggodalom fog el mindenkit, hogy milliók és milliókra megy az az összeg, mely- lyel most háziipari készítményekért a külföldnek adózunk. Sóvárgó vágyakkal, esengő szóval fölbukkan nálunk a háziipar megteremtésének kérdése, de sajnos jobbár.-i csak hírlapi cikkekben. Hírlapi cikkekkel a közérdeklődést felkelteni, serkenteni lehet, de' háziipart teremteni nem lehet. Hogy a háziipar országfönntartó és országíölvirágoztató tényező, azt Svájcz beszédesen igazolja. Hogy nálunk nyers anyag, munkáskéz bőviben van, kitetszik azokból az erőtlen kísérletekből, melyeket eleddig a háziipar terén tettünk. Csak meg kell nézni a bártfai játékipart, a torontáli szőteseket, az erdélyi faipari készítményeket és rögtön látni fogjuk, hogy itt egy kifejleszthető iparnak minden tényezője rendelkezésre áll, ügyes munkáskéz, ötletgazdagság, bizonyos áttetsző nemzeti styl, e mellett tömérdek, munkát leső kéz, bőviben mindenféle nyers anyag, csak egy hiányzik, a tőke. Ez a tőke pedig azért hiányzik, mert a vállalkozási kedv teljesen hiányzik, a közérdeklődésnek kellene ösztökélni a vállalkozási kedvet, hogy azok a milliók, melyek most kimennek tőlünk, itthon maradjanak. Nálunk az a baj, bogy mindent a kormánytól várunk. Bizonyos iránytól kezdést, kétségkívül kell várnunk a kormánytól és ebben nincs is hiányosság. A kereskedelmi kormány nagy számmal tart fönn fa- faragászati és kosárkötő tanműhelyeket, ahol évek óta hozzá értő előmunkások képeztetnek. A baj azonban az, hogy ezek az előmunkások nem a falukra mennek ki, ezrek és ezrek tanítására, hanem kénytelenek letelepedni városokban, beállani a kisipar sóhajtozó alakjai közé. A földművelésügyi ministe- rium is egész seregét rendezi évente a népies, gazdasági, háziipari kurzusoknak. A legutóbbi öt év alatt 1500 községben 20000 gazdasággal Az Mm is Vidéke“ tárcsa. Beborült . . . Beborult az ég köröttem, Csak egy csillag ragyog rám, Avagy lehet, nem is csillag, Egy kis lánynak szeme tán. Elmerengve, ahogy nézem, Tüze mindig jobban ég, Lá. gra lobban fájó szivem, Úgy hévül, mint soh.se még. Két szép szeme a menyország ! Üdvösségem csillaga, Oh csak tudnám elérem-e, Elérem-e valaha ? Vagy csak álom, mely után oly Kinos lesz az ébredés, Hogy a búmat elfeledni Egész éltem is kevés. Szőllősy Géza. A szép Regináid. Irta : SZŐLLŐSY ZSIGMOND. Regináid, a szép Reginaid csak úgy ropogtatta az asszonyi sziveket, mint a gyermek a cukrot. Vagy hogy méltó- ságosabb hasonlattal éljek, úgy bánt velük, mint vihar a falevéllel: csak rájuk fújt és már lesodorta Őket. Nem mondom, hogy hivatásos nőcsábitó volt, mert nem is fáradozott azzal, hogy csábítgassa őket. Egyszerűen hagyta őket csábulni. Ha valamelyik szép asszony ilyenformán rimánkodott hozzá : — Kedves szép Regináid, legyen szives csábítson el engem ! — a szép Regináid gúnyos mosolyra vonta ajkait és igy válaszolt: — Maga egy kicsit el van bizakodva, pintyőkém. Azon már túl volnék, hogy én csábítom el magukat: de ha az a malheur érte, hogy belém méltóztatott j bolondulni, hát csak csábítson el maga engem. Nem vagyok rossz fiú és megígérem ezennel, hogy nem fogok tulságo- í san védekezni. Mit tehettek a szegény asszonyok : | ha őket nem akarta ostromolni a szép < Regináid, hát ők ostromolták a szép Regináldot. Mert Regináid szép volt és ellenállhatatlan. Regináidba bele kellett ; bolondulnia minden asszonynak, ezt érez- , ték az asszonyok és tudta Regináid. Regináid tehát csak mosolygott é* fiagyfai hogy szeressék, mig csak bírta a szerelmet. Sokáig bírta, de mikor már foglalkozó egyén tanult meg valamelyes háziipari foglalkozást. Rendkívül érdekes lenne tudni, hogy ez a 20000 ember a közeledő télen a nyert ügyességet fel fogja-e használni és hova fogja fejleszteni a jó példa ezt a foglalkozási ágat ? Hiszen nálunk a nép téli foglal- koztátásának kérdése nem tiszta közgazdasága ügy, de első rendű szociális érdek. Tessék meggondolni, hogy mostantól négy teljes hónapig a földművelő munkáskéz pihenni kénytelen, hogy ennek a kényszerű pihenésnek milyen ke- dély-deprimáló hatása van. E mellett a munkátíanság mennyi sok hajlékban szerzője a nyomornak, szükségnek, indítója a békétlenségnek, okozója a csüggedésnek, okozója a társadalmi harcnak. Mennyire megváltoznék a helyzet, ha a munkaalkalmak szaporittatnának, a nép télen is keresne és nem lenné kénytelen a készből élni. Mindezeket pedig elmondottuk abból az alkalomból, hogy 800 községben mostanában nyílt meg a népies gazdasági háziipari kurzus. Kívánatos az, hogy mindazok, akik hivatásból és nobile officiumból a nép vezetői, az ügyet megillető éra soknál is több volt a jóból, megunta a dolgot. Egy kicsit megcsömörlött a s,.ép Regináid és kétségbeesetten fakadt ki : — Örökké ez igy nem mehet! Az én türelmemnek is alig van hatása. Nagyon sajnállak benneteket szegény szerelmes asszonyok, de én megszököm. És a szép Regináid megszökött. Elment a hegyek közé, ahol volt egy mohos kastélya, négy lapos toronynyal. Ebben lakott egy öreg kulcsár. Az öreg kulcsárnak volt egy öreg felesége, még egy fiatal leánya. Az öreg, kulcsár a kastélyt őrizte, a felesége a leányt őrizte, a leány pedig kecskéket őrzött. A szép Regináid bezárkózott a négy tornyú kastélyba és fáradhatatlanul pihent. Minden tejet megivott, amit a kecskék adtak és minden tojást megevett, amit a tyúkok tojtak. így aztán 5 volt annyi ereje, hogy a levelekre, amelyek kosárszámra jöttek utána, szépen ráírhatta a borítékukra, hogy „vissza.“ És boldogan mosolygott, mikor készen volt valamennyivel Hogy múltak a napok, valamivel kevesebb dolga lett a szép Regináidnak. A levelek megfogyatkoztak és egy j hónap múlva már olyan kevés jött, hogy , a szép Regináid igy gondolkozott : deklődéssel (mert hiszen ez az ügy a közérdeklődésből fejlődhet csupán) fogják kisérni, hisz ami kezdés most van, az csak indítása egy messzemenő s a jövőre váró akciónak, melynek célja, hogy azok a milliók, melyek ma még háziipari készítményekért külföldre mennek, itthon maradjanak. A vi Esztergom,- november 12. fn.J Azzal biztatta a vállalkozó cég állandóan a munka folyama alatt a város hatóságát, legyen türelemmel, várja be mig a mű a maga egészében készen lesz, s akkor tegye meg észrevételeit. A város hatósága ennek folytán mellőzte az erélyesebb lépések megtételét, csupán az építési naplóban adott jó időn át kifejezést elégedetlenségének, óvás tételének. A mű készen van, s igy elérkezett volna az az idő, midőn a város most már kifogásait érvényesítheti. December 5-ére tűzte ki a tanács a felülvizsgálat megkezdésének határidejét. A felülvizsgálat természetesen első sorban arra fog irányulni, megfelelt-e a cég a szerződés pontozatainak ? Hogy minden— Talán el is olvashatnám őket. Természetesen egyazon tartalma volt valamennyinek. Keserű szemrehányás, majd enyhe hangja a bocsánatadásnak, végül pedig lázas sürgetése a türelmetlen vágynak. Eleinte boszankodott rajtuk a szép Regináid, utóbb csendes részvétté enyhült a bosszankodása. — Szegények ! — mormogta. Egyszerre aztán elfogytak a levelek. Egy szép napon egyetlen egy se jött, se rózsaszínű, se sárga, se fehér. A szép regináid kétszer is megkérdezte a kecskeőrző leányt, aki a leveleket szokta kihozni a faluból: — Nem jött levelem : — Nem jőve, instálom. Ekkor már boszus volt a szép Regináid és amint kelt a nap, egyre nőtt az elkeseredése. Mély megvetés töltötte el a lelkét és szenvedélyesen ismételgette : — Hálátlan népség! De másnap megint nem hozott levelet a leány. A szép Regináidnak most már ökölbe szorult a keze. Nagy lépésekkel járt fel és alá a négyiornyu kastélyban és nehéz léptei alatt dongott a talaj. Délután már azzal foglalatoskodott, hogy olvasgatta a régi leveleket, amelyeket
