Esztergom és Vidéke, 1904

1904-11-06 / 88.szám

1904 november 6. ESZTERGOM és VIDÉKÉ. (88. szám) 3 gében, nagy elismerés illeti Keményfi Kálmán tanárt, ki mint az Önképzőkör vezető elnöke, annyi fáradságot, ügybuz- góságot tanúsított, hogy ezért méltó jutalmul a dicséret nagyon kevés és Nemesszeghy István zenetanárt, ki kiváló szaktudásával, fáradhatatlan munkálko­dásával buzgólkodik az intézet jó hírne­vének minél magasabbra való emelésében. Kernéi j ük, hogy az intézet ezen szép «iker- tői buzdítva nem sokára egy nagysza­bású ünnepély rendezésével a nyilvá­nosság e őtt is hasonló sikert tog aratni. — Rendkívüli közgyűlés a városnál. Esztergom város képviselőtestülete ked den délután rendkívüli közgyűlést tart, melynek tá'gya, a rendőrfőkapitány fel­függesztése folytán szükségessé vált intézkedések megtétele. — Az iskolák megnyitása ügyében több oldalról hozzánk intézett kérdezős- ködések folytán közöljük az érdekeltek­kel, hogy amennyiben újabban megbete­gedésekről jelentések be nem érkeznek, úgy minden valószínűség szerént hol­nap egy hétre fognak az iskolák meg- j nyittatni. Hogy már eddig is meg nem! nyittattak, annak oka abban kere-endő, i hogy november elsejéről keltezve még érkezett jelentés be megbetegedésről. i — Hivatalátadás. Két és fél napi munkájába került a város számve­vőjének és segédjének a rendőrkapitányi hivatal átvétele és átadása. Az átadott könyvek, számadások, okmányok miként értesülünk rendben találtattak s a kapi­tányi hivatal kezelése alatt lévő kész­pénz készlettel megegyeztek. Elintézet­len akta 8 drb. találtatott, melyek afelfüg- gesztett fogalmazó darabjai. Folyamat­ban lévén a vizsgálat mindezeket, mint tényeket közöljük, anélkül, bogy állást foglalnának, avagy az ügyben praejudi- cálnánk. A felfüggesztett főkapitány a határozat ellen fellebbezéssel élt. — Jóváhagyás. A belügyminiszter jóvá­hagyta a város azon intézkedését, mely szerént a városházi átalaki ási költségek fedezésére szükséges pénzt a sastelek vé'eláráhől, mint törzsvagyouból vette kölcsön, mégis azzal a változtatássá], hogy a kölcsön nem húsz, hanem tiz év aLt? lesz visszafizetendő. — A conversationális kölcsön és a takarékpénztár pótadója. A nagy con­versational kölcsön felvételénél érvül szolgált a helybeli takarékpénztár aján­latának e fogadása mellett a pótadó kérdé.se. A takarékpénztár ugyanis arra kötelezte magát, hogy a kölcsön felvé­tele esetén amennyiben évi pótadója 4844 koronával kisebb lenne, a hiányzó összeget befizeti a város pénztárába. Ezon címen a fulyfi) évre 925 kor. 08 fillér lett a nevezett pénzintézet által befizetve. — Rendkivüii közgyűlés a megyénél. Esztergom megye törvényhatósága hol­nap d. e. 10 órakor rendkívüli ülést tart, melynek 26 pontjából álló tárgy- sorozata a következő. Felsőbb rendele­tek felolvasása és tudomásul vétele. Alis- páni előterjesztés az esküdtbirósági alap- lajstrom felülvizsgálatára hivatott kül­döttség tagjainak 1905 évre leendő meg­választása. Jelentések. Kérvények. Leve­lezések. — Esztergomi képes naptár címen Vörös, József jónevü fűszerkereskedü naptárt adott ki 1905 évre, mely a helybeli nyomda-ipar terméke. A ké pekkel illustrált és szöveggel ellátott naptárnak ára nincs. Megjelenési célja: egy ügyes reklám. — Iskolamegnyitás. Alispánunk f. hó 4-én hozott határozatával elrendelte, hogy a kanyaró járványszerü fellépése folytán bezárt szentgyörgymezei ovoda és elemiiskola, amennyiben a járvány megszűnt, megnyithassák. — Ülések a megyénél. A közigazga­tási bizottság kedden d. e. 10 órakor, mig a gyámügyi fellebbviteli biróság 11 órakor ülést tart. — Uj kamarai kültag. Wanitsek Re?.ső elhalálozása folytán a győri kereske­delmi és iparkamarai kültagnak Drax'er Lajos s/abó iparost hívta be. — Ipartanács alakítás. A győri keres­kedelmi és iparkamara kerületébe eső megyékre nézve az elmúlt napokban ala­kította meg az ipartanácsokat. Eszter­gom megye ipartanácsába: Dóczy Fe renc és Brucsy János rendes, Rudolf Mihály és Draxler Alajos póttagokul választattak. — Állategészségügy. Búcson a sertés­vész megszűnt. — Sarlós zárlat feloldás városunkban Miután a város területén a sertésvé.^z egy hó óta már megszűnt, s miután a fertőtlenítések már végrehajtatlak, »z alispán a zárlatot feloldotta. — Ragályos állatok megfigyelése. A ragályos betegségben sinlődö állatok megfigyelésére az állati hullaégető ke­mence mellett a város hatósága egy helyiséget építtet. — Sebeshajtás áldozata. Juhász lg nác tátin fuvaros Tokodon elgázolta Grrósz Ferenc 5 éves kis leányát. = Egy elmaradt amerikai utazás. Alig egy pár hete történt, hogy egy felvi déki munkás-család a nagy nyomor és munkahiány miatt el akarta hagyni hazánkat. Csekély vagyonkájukat pénzzé tették és Fiúméba hajóra szállottak. Csak legényfiuk maradt itthon, mert még katonaköteles volt. De ez L elhatározta, hogy ha az uj világban kedvez szüleinek a szerencse, ő is kivándorol az uj ha­zába. A hajóstársaság első állomásán, Palermóban a kivándorló hajó fedélze­tén a kikötés első pillanatában két ren­dőr kereste fel a mi emberünket és to1- mács segélyével megértették vele, hogy egye:őre nem utazhatik tovább se ő. se családja. A szegény ember kétségbeesve rimánkodott és izgatottan kérdezte : „Hát miért akarnak letartóztatni, mikor sem­mit sem vétettem ?u Csak hosszas magya­rázat után sikerült ve e megérteim egy a rendőrséghez érkezett sürgöny alap­ján, hogy magyarországi fia kéri, ne utazna tovább, mert a nála megőrzésre hagyott osztálysorsjegye, melyet Török A és Társ*. bankházában Budapest, Te- réz-körut 46. szám alatt vásárolt, meg­nyerte a legnagyobb főnyereményt. Ter­mészetes, hogy ily örömtaljes meglepe­tés után sietvs visszautazott falujába és eszeágába se jutott Amerikába ki­vándorolni. Ös.Su:raa.©3s:„ Történet a faluból. Esőre hajló, korongos vasárnap dél­után van. Az ősz benne van a levegő­ben, a felhőkben és az udvaron sárguló diófák fonnyadó leveleiben. Méla, gon­dolkodni késztető érzés fogja el az embert, lenyűgözi a kedélyt és az el­múlásra tere i a gondolatokat. Neki támaszkodva a zöld folyókás tornác oszlopáuak elnézem a csicseregve röp­ködő fecskéket. Édes kis állatok! Már vagy három napja csak éjjeli szállásra térnek haza ; nagy dolguk lehet, gyű léseznek, készülődnek a hosszú tengeren­túli útra, s egy reggel arra ébredünk, hogy nincsenek. Itt hagyták a kicsiny fészket, melyből a legutolsó keltés alig pár napja kelt szárnyra. Aggódom e kis jószágok miatt; aggódom, hogy gyönge szárnyuk nem bírja ki a hosszú­hosszú utat . . . Vájjon hány tér vissza közülük verőfényes kikeletre, — s hány piciny szív dobban utolsót a sziklás Karszt fagyasztó bórájában ! Elcsendesül az udvar. Az utolsó gágogó lúd is nyugovóra tér. A közös oltói még egy darabig kihallatszik az örökösen perlekedő kácsák civódása, azután az is elhal. Messze nyugaton kibújik egy pillanatra a felhők árnyá­ban rejtőző nap, viszfénye vérvörösre festi a káptalani bérház ablakait. S hogy újból eltűnik, észrevehetőbb lesz a homály, mely lassan miudinkább tért foglal a mindenségben. Koppanik a kapu. Egy kurta ruhás kis lány, alig egy araáznyi csöppség, a szomszéd Pál István négy éves Mariskája. Tisztességtudóan csókol ke­zet az édes anyámnak és félénken sely­píti a „ . . csértesGk a Jézus-Kristus“ t. Térdemre ültetem az apróságot, sötét haját simogatva megbámulom azokat a fekete szemeket, melyek édes anyjához, a szép Gál Máriához teszik hasonlatossá, akit nem régen kísértünk ki az akác­lombos temetőbe. Ügy történt a dolog : Gál Péter csak közepes gazda, ha­nem a leánya legszebb hajadon volt a faluban. Nálunk kevés paraszt lánynak van fekete szeme ; Mária szempillái a fekete bársonyra emlékeztettek. Ez a fekete bársony babonázhatta meg Pál Istvánt is, aki igy ősszel került haza a kotonáéktól. De bár maradt volna még egy ideig, úgy tán' kevesebb volna most a faluban egy árva kis virággal. Gyenes Imre az uraság szolgálatában állott; valahonnan Borsódból szakadt erre a vidékre Eieinte udvaros volt az árva gyerek, majdhogy legénnyé csepe­redett s hogy jó viseletű volt: hajdúvá lett előléptetve. Közönséges dolog az, hogy Gál Má­riával megszerették egymást. Az öreg Gálnak nem lehetett elle­nére a fiú Özvegy ember volt. ugv számított, hogy haza veszi vőül, igy a lánya is véle marad s ami kis birto­kában ő megélt, abban a fiatalok is gyarapodhatnak. Máriát ismertem ölbeli korától. Szom­szédosak vagyunk az apja házával, hát naponta megfordult nálunk egy-vagy más dolgában. Mélyebb érzésű, komoly természetű lány volt, mert a parasztok között is akad ilyen. Nem tudja ugyan mi az az idealismus, de lelke azért — már a paraszti körülményekhez képest — telve van széppel és kedvese iránti gyöngéd szerelemmel. Sokszor és szí­vesen elkötődtem a minden csintalan- ságra füléig piruló hajadonnal; s volt módom tapasztalni, hogy igen erős ér­zéssel viseltetik a hetyke hajdú-legény iránt. . . . Mondom, a falu számítása sze­rint ujborra kellett volna a lakoda­lomnak megtörténnie, s igy szeptember közepén jött haza a gazdag Pál Istók János egyetmeii fia a császár seregéből. Pál Istók János magábazárkózó, mo­gorva ember, kit csak vagyona miatt tisztelnek a községben. Fiát azonban mindenki szereti tisztességtudó becsüle­tességéért. S ha okozható is Mária sze­rencsétlenségéért, én megtudom néki bocsájtani, pedig én is szerettem a sze­gény jó Máriát. Nem tehet arról a pa­raszt ember sem, ha megindul a szive ! Az apjának valamelyes osztályos pőre volt Gál Péterékkel, amit már két fó­rumon megnyert, s akkor a harmadikat járta. Sejthette Gál Péter, hogy a port megfogja veszíteni, de hát csak kapasz­kodott fübe-fába, mert ez a vitás fer- tályházhely elvesztése nagy érvágás lett volna az amúgy sem túlságosan jómódú emberen. Meg aztán a maga igazát sem akarta engedni, s agyar- kodott is a két ember egymásra, ahol csak tehette. Ilyen formán nagy volt a környékbeliek csodálkozása, midőn egy októberi alkonyon Pál Istók János tette be a Gálák tulipántos kapucskáját. Kelletlenül tessékelte Péter vendégét az elsőházba, de kijövet még inkább leesett a bámészkodók álla, mert most a gazda még az utcára is kikisérte ha­ragosát, ahol hangos parolával búcsúz­tak el egymástól . . . . . . Reggelre kelve pirosak voltak a szép Mária szemei. Engedelmességben nevelte az édes apja, de különben is galambszive volt szegénynek. — Itt falun nagyobbrészt a szülők választják meg a gyermekeik párját, kevés bele­szólása van abba a szerelmes szívnek. Aztán ? . . . Már nem em ékszem tisztán hogyan történt, cszk azt tudom, hogy Pál Ist­ván sokáig nyomta az ágyat egy bics- kaszuras miatt. Gyenes Imre eltűnt a faluból. Senki sem üldözte, ily esetek- ban nálunk nem szokás a törvénykezés; elég, hogy elment. Csak nagysokára, tavasszal hozták hírül a reservisták, hogy felváltotta Istvánt ,a komiszélet­ben . . . . . . Mária, Pál István felesége lett. i Engedelmes asszonya volt az urának, * i csuk akkor labbadt könybe csillagos ! két szeme, ha az uraság cifra ruhás uj i hajdúja került az útjába. ' A múlt nyáron találkoztam véle utol­jára ; az ajka még piros volt-, de az I area halaványabb. Testben is mintha ! megfogyatkozott volna. Mondjék, az ura ; orvosnál is járt vele. Mi baja volt? j A jóságos Teremtő tudja azt! Fogyott, | hervadt, mint a határlilioma, ha eléri az októberi hűvös szellő. Most, hogy legutóbb haza jöttem, már ágyban fe­küdt. Egy hétre aztán néki is elhúzta Balog István az utolsó verset. Isten nyugosztalja. Imrét azóta sem láttam. Most már ő is haza jöhet, kimehet a csöndös kis I temetőbe, leülhet a gyöpösödö sirhant mellé. Azok az apró bogárkák, melyek a tél hidege elől abban a frisson hán­tolt főidben készítettek maguknak téli- szallast, talán eljönnek és elmondják néki, hogy szép Mária csak őt szerette, érte hervadt és mint a féregrágta gyö­kerű virág érte száradt el örökre. Zanoletti József. A divat. Meglepő és szinte érthetetlen, hogy a mig a divat a bő ruhaujjakhoz ragasz­kodik, a legújabb téli kabátokon és bun­dákon a szűk ujjakat erőszakolja. Már most azt kérdem, hogy hogyan lehessen egy divatos ruha ujját egy divatos ka­kát ujjába gyömöszölni ? Lehetetlen, hogy a szűk ujju kabátok hódíthassa­nak, a mig a bő ujju ruhák és blúzok oly makacsul tartják magukat. Egyik­nek vagy a másiknak okvetlen engedni kell. Egy másik szeszélye a legujabbra vágyóknak, hogy h«dat izennek a vál- lak elegáns, lefelé húzódó formájának és csak azért is egy szinte természet- ellenes magas vállformát erőszakolnak, melyet ha másképp nem, hát az ujja felső diszité&e alá feszitett hal héjjal vagy finom acélrugóval teremtenek meg maguknak. Pedig határozottan merném állítani, hogy soha ennél csúnyább di­vatot nem láttam. Minél szabadabban és magasabban emelkedhetik a fej a vállak közül, annál szebb és elegánsabb a mozgása és tartása, — ezt semmivel sem szabad rontani. A szűk és bő szoknya is erős harcba áll egymással. Okszerűen azt hinné az ember, hogy a vastagabb és nehezebb Ítéli kelmékkel, magától értődik a rö­vid és szűk szoknya uralma a télies. FEREIVCZ JÓZSEF KESElli V ÍZ “* esyed-ue,l“mrplkdleBi^ izii természetes hasha) tőszer.

Next

/
Thumbnails
Contents