Esztergom és Vidéke, 1904
1904-11-03 / 87.szám
1904 novembc ESZTERGOM és VIDÉKÉ. (87. szám) 3 met és tót nyelven az eskü szentségéről. Mise után a katonaság a kaszárnya udvarába állott fel. s ott tette le a szokásos esküt. — Beszámoló. Szaczelláry György a doroghi kerület népszerű országgyűlési képviselője vasárnap kezdette meg kerületében beszámolóját, miként tudósitónk írja, és pedig elsőben Doroghon. — A reggeli vonattal érkezett, hol az indóháznál ünnepélyesen fogadták. Nagyszabású beszéde általános helyesléssel találkozott a hallgatóság körében, melyért zajosan megéljenezték. Keményen elítélte az obstrukeiót s Tisza István tántoríthatatlan hívének vallotta magát. Végül Perényi Ferenc tanító indítványára gróf Ti«za István miniszterelnöknek bizalmat szavaztak s üdvözlő táviratot menesztettek a kormányelnöknek. Több látogatást tett választói között, s délután megjelent a lakomán, mi az ottani vendéglőben volt, amelyen nagy és szeretetteljes ovátiók- ban volt része. Doroghról Tokodra ment, majd tovább folytatta kerületében beszámoló körútját. — Vásári forgalom. A hétfői orszá- : gos vásáron felhajtatott szarvasmarha .481, eladatott 198, ló felhajtatott 288, eladatott 70, sertés felhajtatott 137, eladva 105, kecske felhajtva 6, eladva 2, A szarvasmarha jó árban kelt el. — A járásbirósági fogházból meg szökött fogoly. Vasárnap reggel 6—£ óra között egy helybeli, szentgyörgy I mezei illetőségű fogoly szökött meg | furfangos módon. Kívül fütő lévén í kályha, azt szétszedte s a kályha lyu kou át elillant. — Tűz Sárisápon. Sárisápon az el j múlt napokban kigyulladt Eggenhoffe] i Ernő téglagyári kemencéjének teteje | mit azonban sikerült localizálni. I — j Osa.nrm.oIk=. fiz örök asszon;. Irta ! KÁLLAI EDE. I A dombóvári állomásén várja Ordódj hadnagy a budpesti gyorsat. Fiumébi I iparkodik. Odaosztották be szolgálat tételre. A kardját a hóna alá szorítja, s ide gesen pödörgeti szőke bajuszát. Eg; i tekintetet sem vet a körülötte járkáld ál dogál ó idegenekre. Untatja az egyedül lét, de ezeknek az embereknek a tér fergése még jobban. Türelmetlenül né zegeti az óráját, végre berobogott gőzkoloszus s Ordódy szakértelemmé keres, kutat olyan szakasz után, a ho agyonnyomorithatná Fiúméig az idői Lehetőleg női szakasz legyen ! — Csókolom a kezét! Ah ! Ordódy ? ! Hogy kerül maga ide — Dombovárott volt dolgom: mos Fiúméba utazom : . . . oda osztottak bt Hogy vannak odahaza ? Talán szinté: Fiúméba ? Micike, maga megszépült Egyedül utazik ? — Dehogy! Az uram — Ordódy régi ismerősöm! A férfiak bemutatkoztak egymásnál Ordódyn meglátszott, hogy valósággá megilletődött, annyira meglepte az esel — Hát nem tudta? No de ilyet! — Sejtelmem sem volt róla ! Bocsa nat de nagyon kis lány volt még. mikor elkerültem onnan! Nem számítottal rá. Engedőimet kérek, igazán nem tudói magamhoz térni! Csak most vette szemügyre azt barna urat, a ki férji minőségben kiséi Mícit, ezt a régi kis Micit! Kényelme sen, elnyujtózkodva ült, ügyet sem Iái szott vetni arra, hogy mit beszél feleségével az a katona. Elég baj van a búzával, a repcével, a kukori cával. keretében. Az ünnepélyt a hitközség képviselő testületének a tanács teremben tartott díszközgyűlése vezette be, melyen a hitközség buzgó elnöke dr. Kvffter Hugó az iskolaépítés történetének előadása után lelkes és mindenkit magával ragadó hazafias beszéd kapcsán átvette az iskolát a hitközség tulajdona és gondozásába. Ezután a képviselő testület a közönséggel együtt átvonult a feldíszített iskolába, a hol a gyermekek a „Szózat“ el éneklésével fogadták a vendégeket. — Pick Elza IV. osztályú tanuló szavalta el Vargyas Endre kir. tanfelügyelőnek erre az alkalomra irt poetikusan szép költeményét, utána pedig dr. Weiss Ignác főrabbi főrabbi tartotta meg magasan szárnyaló mély gondolatokkal telt, nagyhatást kUtö felavató beszédét, hitre, erkölcsre, hazafiságra buzdítva a jelenlővőket, majd Isten áldását kérte az uj iskolára és mindazokra, kik ezen intézmény létrejöttén munkálkodtak. Még Kuffler Lizike I. osztályú tanuló szavalt el égy kis üdvözlő verset igen kedvesen. A lélekemelő ünnepélyt a gyermekek és az! egész közönség által énekelt „Hymnus“; hangjai zárták be. Megjegyzi tudósítónk, j hogy a politikai hatóságok közül, csak: Párkány község elöljárósága és képvi- j selőtestülete volt jelen ezen közhasznú, intézmény megnyitásánál. — A tanítóképző kegyelete. A tanító-; [képző intézet mint a múlt években, úgy az idén is ünnepélyesen rótta le | [háláját felejthetetlen halottai emlékének. I A Szent-György mezei sirkertben So-! iinogyi Károly a tápintézet alapitója [hamvaihoz vonult, hol Zavaros István (III. év. növ. szép szavakban ecsetelte a halott érdemeit. Délután fél 3 órakor IMayer István volt praelátus kanonok ( zsírjánál Mohácsy István IY. év. mint a magyar paedagógia vezérférfia ki- j rváló működését méltatta lelkes beszéd’; ;jében. Major János az intézet volt tárnára porai fölött Drozdy Győző IY. ^éves lelkes és hévvel előadott beszéd j ében emlékezett ineg a felejthetetlen tanárról. Kiinda Eezső az intézettben számos éven át működő tanár em- i lékének Bakos Jenő IY. év. növ. tartott [•nagyhatású beszédet. Minden szónoklatot egy egy gyászének előzte meg és [•követett, mit az ifjúság négyesszóllamú fférfi kara adott eló. S mikor az énekek idicsősségdiís akkordjait az őszi szellő ,a magasba vitte az Alkotóhoz, az ifjak xajka hő imát rebegett, hogy az elhunyt őlelkekre áldást harmatozzon az égi kengyelem. A nagyhatású betanításáért az kérdem és dicsőség az intézet fáradságot mem ismerő zenetanárját : Nemesszeghy ■IDtvánt illeti. — Felfüggesztés. A modern zsurna- i lisztikának éltető eleme a szenzáció xh^jhászás, a kényes természetű személyes dolgok minél változatosabb és ér- ílekfeszitőbb alakban való szellőztetése. Mi e tekintetben nem haladunk a kor- rral, s ha hírlapírói kötelességünk mégis rarra készt, miként jelen esetben, hogy jodiosus személyi vonatkozású dolgokból számoljunk be olvasó közönségünkének, mindenkor a kényszer hatása alatt eresszük azt. Tegnap délelőtt bizonyos A^rtózkodással kérdezték a közügyek iránt érdeklődők, egyik a másiktól, iiallotta e, mi az újság? A még tartózkodóbb válasz az volt, igen, de miért ? Mindenki kétkedve fogadta ama kibes',etlennek látszó hirt, hogy rendőrfő- kapitányunkat, valamint Békássy Kezsö •endőrbiztost a főispán állásától felfüggesztette, — A hir valónak bizonyult, nevezetteket állásuktól a főispán felfüggesztette, s előbbi helyetteseként Urdy István tb. megyei főjegyzőt nevezte ki. A hir városszerte váratlan és nagy meglepetést, de őszinte eiajnálk ozást is szült a főkapitány személyét illetőleg, mert aki csak őt is- aerte, derék, becsületes, szorgalmas isztviselőnek tudta, ki mindenkor a 'áros javáért munkálkodott, melynek mmár harminc évet meghalódó idő óta isztviselője. A felfüggesztést a vizs ;álat érdeke tette indokolttá, melyre z impulzust a legutolsó városi köz- jyüléseu tett interpellátió adta, a ki Lágás miatt elitéltek büntetésének kijutását illetőleg. Békássy rendőrbiztos lelyébe egyelőre Mészáros rendőr tize- les helyeztetett. Ezen hírünkkel kap- :solatosan említjük fel, hogy a polgár- nester Hauslohner rendőr fogalmazót Lllásától újból felfüggesztette. — Gyászrovat. Vettük az alábbi gyász- elentést. Alolirottak fájdalomtól megárt szívvel tudatják a szeretett gyérnek, nővér, sógornő és rokon Wajanc Máriának folyó hó 29 én délután E irakor, hosszas szenvedés és a haldoklók izentségeinek ájtatos felvétele után tör .ént gyászos elhunytát. A boldogultnai íült teteme folyó hó 31 én délután 4 árakor fog a belvárosi temető-kápolná □ ól örök nyugalomra tétetni. Azengesz telőszent-mise-áldozatpedig szinten folyt tió 31 én d. e 9 órakor fog a belváros plebánia-templomban a Mindenható aak bemutattatok Esztergom, 1904 iktóber 29. Áldás és béke po raira! Özv. AVajand Lőrincné mint éde: íny a. Özv. AVajand Jánosné, Leitgel lánosné, AVajand Lőrinc, mint testve mk. Leitgeb János, mint sógor. AVajanc [lonka, mint unoka-buga. Az elhunytba] leitgeb János füszernagykereskedő roko iát gyászolja. Iparos világunkat újabban ismét vesz :eség érte. A jó hírnévben állott Grószner ?éle könyvkötő cég tulajdonosa hunyt: e szemeit, kinek halálát az alább elentés tudatja. „Alulírottak, fájdalom uól megtört szívvel jelentjük, a saját így az összes rokonság nevében, hogj a forrón szeretett és felejthetetlen em Lékü apa és téstvér Grószner Józsefet tének 64 ik évében, a halotti szentsége ájtatos felvétele után, október 31 é este fél 9 órakor hosszas szenvedé után elhunyt. A boldogult drága tetem« folyó hó 2 án d. u. 3 órakor fog Ferenc József-ut 79. számú házból (Ecks tein-féle ház) a kir. városi sirkertbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztel szent mise áldozat folyó hó 3 án reg gél 8 órakor fog a vízivárosi plebíni templomban a Mindenhatónak bemutal tatni. Esztergom, 1904. november h 1-én. Az örök világosság fényeskedjé néki! Grószner Berta, Grószner Emms Grószner Vilma gyermekei. Grószne Bichárd fivére. Grószner Kichárdné, szü Czibula Mária sógornője.“ — A caldierói csata emléke. Házi ezredüuk a caldierói győzelem emléké' novembór 1-én ülte meg. Előző napo este a Fürdő vendéglőben lakoma voll melyen a háziezred itt állomásoz zászlóaljának tisztikara, a 76-ik ezred tisztikarából meghívottak, majd hatóságaink feje voltak hivatalosak. Kedden d. e. a legénység misét hallgatott, mely után kivonult a kaszárnyába, melynek udvarán a legénység letette az esküt, s utánna a napnak jelentőségéről Werklián Márton őrnagy emlékezett meg. Délben a legénységet megvendégelték. — Iskola megnyitás. Doroghon, a kanyaró megszűnése folytán a népiskolában és az óvodában az előadások újból megkezdődtek. — Tiszti szemle. A minden fegyvernembeli tartalékos tisztek, katonai hivatalnokok és tisztviselők szemléje f. hó 4 én lesz megtartva. — Katonák esküje. A katonaság szó kásos eskü tétele kedden volt. 10 órakor d. e. mindkét ezred legénysége a plébánia templomban misét hallgatott, mely után beszéd volt magyar, néOrdódy bamarjába vissza ifjodott. Az agya maga előtt látta azt a kurta szoknyás kis lányt, aki kék batiszt ruhában, kék kalapban szaladgált az utcán és pajkos megjegyzéseket tesz a járókelőkre. — Ordódy! — szóllitotta meg az asszonyka — Maga elfelejtett beszélni. Mindig ilyen ? — Még nem tértem magamhoz ! Az asszony felkacagott, olyan volt a hangja, mint egy ezüst csengőé ! Gúnyosan mérte végig Ordódyt! — Tényleg ! Szent igaz ! erősítette ez , . . Mióta van férjnél! ? — Féléve! Miért kérdi? — Tudja, azt hittem, hogy nászutazók ... és akkor ajánlottam volna magamat. Olyankor fölösleges a hadsereg! — Régen volt ! Régen ! — Olyan szívesen rágódom emlékeken, hogy szinte zavarba ejt most! — Alig tudnék másról beszélni. Tényleg ! Nem tudok megválni attól a kis parktól, a házuk mögött attól a kerekes kut- tól... egyszer beleejtett egy virágot . . . emlékszik rá? ... Alig tudtuk kihalászni ! Én húztam ki és maga visszadobta, hogy hozzam föl még egyszer ! Emlékszik rá? Majd utána buktam! Nekem adta azt a virágot . . . meg van még ma is ! Aztán . . . — Megbecsüli az emlékeket ? — Az ilyen édes emléket igen! Ha nagyon bánt valami, mindig az emlékeimhez menekülök . . . jóban vagyok a múltammal! Miéi ura kint dohányzott a folyosón, valami olasz bankigazgatójával fejtegette a pénz olcsóságának az okait. — Nagyon bemelegedtek, érdekelte mindkettőjüket a dolog. A szakaszban elhallgattak. Az asz- szony nem kérdezősködött, Ordódy sem beszélt. Úgy nézték egymást, mint a hogy a műtárgyakat szokta a hozzá- ! értő. Kutató szemmel, éles, a vesékig ható tekintettel. Mondani szerettek volna egyet mást, de egyik sem mert hozzáfogni. — Nem gondolt rám soha ? — kezdte Ordódy. — Néha. Sokat! — Tudja, Micike tóm még, ugy-e ? . . beszélünk róla ! — Miért ? — Eáj az nekem! Rosszul esik, bánt, hogy nem az enyém, pedig . . . Az asszony kacérkodva hajtotta félre a fejét : — Ne . . . Meghallja . . . Elhallgattak, pedig de sokat tudnának egymásnak mesélni. Közel jártak már Fiuméhez, sötétedett is, »mikor odavetette Ordódy: — Mikor látom megint ? — Minek ? Nem szabad I Nekünk jobb, ha messze vagyunk egymástól. — Talán magának ! Az én kínlódásom újra kezdődik most megint. — Jön az uram ! Közönyös, hétköznapi dolgokról beszélgettek, amíg berobogott a pályaudvarra a vonat. Ordódy kocsiba segítette az asszonyt, hallhatta, a mint odaszóltak a kocsisnak : — Az Adria szállóba ! A férj a podgyászt vette számba. Az asszony ideges nyugtalansággal súgta: — Délben utazik az uram! Ebéd után várom! És elrobogott a kocsi , . . Ordódy hadnngy nézte soká, nem értette tisztán, nem fért az agyába : — Hát igy is lehet ? Megnyugodott benne. . . így szólitha- de jobb, ha nem Eh ! Asszony — asszony
