Esztergom és Vidéke, 1904
1904-10-30 / 86.szám
KSZTKKGOM is ViDÉKK. (86. szám.' 1904. október 30 és az addig kételkedő kebelben egyszerre nagy világosság támad. Felfedezi a haldokló azt, amit egy életen át nem tudott, hogy benne él Istennek országa ; és mindaz amit ezen ország törvényei ellen egy életen át vétett, szép sorjában megjelenik előtte. Megszámol a kisértő önváddal, s a távozó lélek megtisztulva óhajtja már a megváltó halált ! . . . A halottak csendes birodalmában kigyulnak az emlékezés- és kegyelet mécsvilágai. Az élők igy róják le szeretetteljes kötelességeiket a holtak iránt. És amint megcsendül az imára hivó harangszó, nem az a hivalgó, öntelt ember áll már a horpadozó sir felett, hanem egy másik, aki megroskad az elmúlás gondolatának súlya alatt, beismeri törékeny, alárendelt mivoltát és fejet hajt Istennek törvénye előtt !. , . D’or. Katonák a tűzoltás szolgálatában. Esztergom, okt. 28. A közeli napok egyikén a katonai parancsnokság átiratot intézett a város hatóságához, melyben arról értesíti annak fejét, a polgármestert, hegy felsőbb parancs folytán a katonaság kebelében tűzoltói szakasz szervezendő s képzendő ki, melynek feladata, tűzvész esetén a polgárok vagyonának megmentésében segédkezni, tűzoltói szolgálatot teljesítői. A tűzoltói szakasz, mely a katonaság kebelében szervezendő, egy főtiszt parancsnoksága alatt 6 altisztből és 96 legényből fog állam. Kéri a parancsnokság a város hatóságát, hogy bocsáson rendelkezésére olyan egyént, ki a katonákat a tűzoltás teendőiben kifogja oktatni. Anélkül, hogy a felsőbbi parancson alapuló átirat okait kutatnánk, kell, hogy azt a legjobb indulattal és örömmel fogadjuk, Városi tűzoltói intézményünkről anélkül, hogy azt törnjénezni akarnák, elmondhatjuk, hogy a vidéki városok hason intézményei között, az elsők között foglal helyet. Felszerelése a pusztító elem bármely fajtájú kitöréseivel szemben oly eszközöket szolgáltat, melyekkel az önfeláldozó csapat önzetlen működését kell, hogy siker koronázza. A vízkészlet kérdése a víztoronnyal oly megoldást nyert, mi a polgároknak nagy nyugalmára van. A tűzjelzés meghonosítása, már csak a kivitelre vár. A fent említett átiratban jelezett intézkedés pedig, mindezek betetőzése. Tüzeinknél a legtöbb esetben, főleg az utóbbi években megszo- szokott jelenni a katonaság, mely tömeges és gyors megjelenésével és kitartásával nem egyszer tett hasznos szolgálatot. Ha már most elgondoljuk, hogy tűzvész esetére állandóan, egy 96 íőből álló nemcsak képzett, de katonailag fegyelmezett csapat fog rendelkezésre állani, ez nemcsak nágy megnyugvás a polgárságra, de egy oly hatalmas tényező, mely a tűzoltás in tézményét nagy mértékben töké- lesbiti. Mert mi tagadás benne, polgárságunk a tűzoltókat emberbaráti nemes fáradozásaiban nemi I szokta támogatni, hanem inkább a! néző kényelmesebb szerepét játsza. A katonaság, miként fentebb említettük tömeges megjelenésével és fegyelmezettségével már sokszor tett hasznos szolgálatot a tüzeseteknél, s annál is inkább lesz hasznára a polgárságnak a jövőre nézve tervbe vett közreműködése, főleg az éjjeli tüzeknél, melyekről gyakran alig tud a város éjjeli álmában szendergő lakossága. A köz érdekében tehát melegen üdvözöljük az intézményt s kívánjuk, hogy váljék az a polgárság hasznára. ' Hogy a város hatósága is csak i a^legmelegebben fogja az átiratot fogadni, az iránt nincs kétségünk. Tűzoltóinkhoz volna szavunk. Nem akarunk rekriminálásokba bocsájtkozni, s fátyolt vetünk azokra az apróbb súrlódásokra, félreértésekre, melyek — volt idő, hogy — a katonaságot a tüzeknéli megjelenéstől visszatartották, nem tud juk, hogy miféleképen lesz a csapat szervezve, mily szerepköre lesz annak a tüzeseteknél viszonyítva tűzoltói intézményünkhöz, ez a jövő kérdése, melyet a nemes cél érdekében kell majdan megoldani. Tűzoltóink önfeláldozását a nagy közönség mindenkor hálás elismeréssel jutalmazta, melyre hisszük, hogy tovább is reá fognak szolgálni, de legfőképpen akkor, ha a kedvező alkalom felhasználásával az egyes érdekek megóvása mellett annak a célnak javára fogják a kérdést megoldani, melyet zászlajukra írtak. —n. Színház. Szerdán utolsó előtti előadásul a „Scherri“ című franciásan szellemes bolondság ment. Maga a darab oly ment minden valamire való cselekményből, hogy biíony teljesen a színészeken múlt, hogy a közönség mégis jól mulatott. Kövi Juliska temperamentumos játéka, Abraí Irén kedvesen naiv alakitá- tása, Bátori és Ernyei szellemességei mind összeműködtek arra, hogy a hatás jó és a sikerteljes legyen. Csütörtökön búcsúzóul Bayerlein rilág- liirü színmüve a „Takarodó“ került ■színre. Azon kis számú, de intelligens közönségnek, mely az előadásra összeverődött, valódi műélvezetben volt része. Hatalmas életigazságok hangzottak el a szereplők ajkáról: a szocialista tanok leszűrt és az élet által igazolt tanulságai, az emberi alapjogok elismer! etésének szüksége, a társadalmi bajok főokai, mind mintegy megkristályosodva, állíttattak oda a nézők elé. Sokat tanulhatott, a ki a darabot teljesen át érezte és megértette, de sokat mulasztott, a ki csak nézett, de nem látott. A szereplők valamennyien szépen megállották helyüket. Ernyei, Bdtori, Zilahi, Pethő, Fehér és a többiek valóban teljesen átérzett és művészi alakításokat produkáltak. Ezzel bezárult a színi szezón, — úgy látszik — jó időre. Most még csak általános tapasztalatainkról kell beszámolnunk. Az a meggyőződésünk, hogy városunknak igenis van színházlátogató közönsége és éppen ezért itt a tizenkettedik órája annak, hogy az illetékes faktorok komolyan foglalkozzanak az állandó színház ügyével. Senki sem tagadhatja, hogy csak valamire való miveltségü embernek is manapság oly szellemi szükségletét képezi a színház nyújtotta műélvezet, melynek kielégítését az ember társadalmi léte sürgősen követeli. A szellemi szükségleteknek kielégit- hetése pedig olyan joga a mai kor emberének, melynek érvényesítése elé senkinek gátat vetni nem szabad, sőt azt előmozdítani miudenkinek kötelessége kell, hogy legyen. Éppen ezert bűnt követ el a szinügyi bizottság, midőn az állandó színház ügyét még mindig aludni hagyja. Mert bizony a Fürdő szálloda léghuzamos, kényelmetlen nagyterme éppen nem alkalmas sziuielőadások tartására és némileg igazat kell adnunk azoknak, akik azért nem jártak színházba, mert semmi kedvük sem volt ahhoz, hogy légvonatos, szellőztetbetetlen, poros levegőjű, néha elviselhetetlenül forró, majd a didergésig hideg helyiségben két-három órát eltöltsenek, mert hát a közönség a saját pénzéért bizonyos fokú kényelmet is köretei, ennyit pedig egy, csak a legprimitívebben épített aréna is képes nyújtani. Újból kimondjuk tehát a sententiát, hogyha Esztergomnak lesz állandó színháza, lesz szinházlátogató közönsége is és állandóan jó társulatok fogják felkeres i városunkat. Ébredj tehát nagy álmaidból szinügyi bizottság. Arzén. Innen kezdve ismét Cselebi soraival folytatjuk a további történetet. Allah kegyelméből hét napi ostrom után a várnak az ellenállásra ereje nem maradt s a várban levő érsek is a császári kengyelhez dörzsölte arcát és a várfalra a kegyelemkérő fehér zászlót kitűzetvén, Moházrem 25 napján, Esztergom vára meghódolt és az iszlám birodalomhoz csatoltatott. Ezután Szulejmán khán a vár kór- mányzását Jahja-basa-záde Mohamed basának átadván a vár kitatarozására háromszáz kisze (egy kisze 500 piaszter) pénzt és a várban kétezer kult (zsoldost) és húszezer őrkatonát hagyott, maga pedig Tata, Pápa és Székesfehérvár elfoglalására ment. Szulejmán khán után az ellenség folyton Esztergomra tört, de mindig vereséggel volt kénytelen viszavonulni. III. Murád szultán korában két király Esztergomot hetven napig ostromolta s egy kövére ezer követ is rálőttek, de be nem vették. Innen meghódítója, Szinán basa, másodhadvezér tengernyi hadsereggel az Esztergom alatt levőkre villámként rácsapott s egy napig szünet nélkül verte őket, s háromezer foglyot s igán sok zsákmányt ejtvén. Az erdélyiek azután Temesvárt ostromolták. Abban az évben, midőn Dsáfer basa azt megszabadította, a német al- kal mat találván hadseregével újra Esztergom alá jött s Ozmán basa Térjáki Hasszán basa, szerdár Szinán basa, kik őrizetre voltak ott, valamennyien megfutamodtak s néhány ve?ír és mizán a vértanuság szörbetjét megitta. Ezek közül némelyek szétszóratván, Budán állapodtak meg. Mohamed basa azonban Esztergom vá rába menvén s ostromoltatok s teljes hét hónapig harcolt és védekezett. Végre mivel sehonnan sem jött segítség, az éhség és az ágyuk rombolása miatt a várbeli lakosság Mohamed basa ellen föllázadt s a szegény Mohamed basa Esztergom várát százezer halogatással Miklós nevű fővezérnek szerződéssel átadván, maga a hitharcosokkal épségben Budára jött és helyzetét a portán bejelentette. III. Mohamed szultán semmiféle szemrehányást nem tett neki, hanem megfutamodását a sorsra hárította. Cselebi értesítéséből hiányzanak a mi történeti neveink, melyeket ki kell egészítenünk. 1594 ben félszázados rabságából Esztergomot Mátyás főherceg és Pálffy Miklós gróf ostromló hada akarta megváltani. De kisérletök szerencsétlenül végződött. Ekkor halt meg a vízivárosi várfalak tövében Balassa Bálint a XVI. sz. legnagyobb magyar lyri- kusa. Pálffy Miklós gróf hadai következő évben megismételték az ostromot s ekkor a vár meg is hódolt. A Strázsahegyröl Mansfeld Károly vezér tartotta távol a Budáról Esztergom felé iparkodó se . gitő török csapatokat. Cselebi „szegény Mohammed“-je, az esztergomi volt vár- parancsnok azonban majd tiz esztendeig gondolkozott nagy kudarca kiköszörülésén s 1605-ben megostromolván a várat, azt a meghasonlott őrségtől el is vette. Innen kezdve azután Esztergom 1683-ig állandóan török kézen maradt. Teljes tiz esztendeig volt ez a vár az ellenség hatalmában — folytatja Cselebi — végre az 1013. esztendőben (1604) Ahmed szultán után a nagy- vezérséget Mohammed basának adván megparancsolta neki : — Esztergom várát, a hogyan az ellenségnek átadtad, úgy vedd is vissza, különben majd megtudod ! Mohammed basa tehát tengernyi sereggel megindult s midőn Buda alá érkezett, Nászuh basa, ki Anatóliában a vakmerő lázadók fejének mutatkozott, egy csapat katonával eltávozott s Mohammed basa környezetéből is sok katona hiányzott. Allahban bízva, Esztergom várát azért újra ostrom alá fogja és tiz napig döngeti, lőréseit és mellvédjeit a földdel egyenlővé teszi. Ámde a Duna túlsó oldalán Dsiger- delen vára (Párkány) alatt az ellenség hetven csapattal hét nagy tábort ásott s hajókon folyton frisebb csapatokat küldött a várba segítségül; úgy, hogy Mohammed basa bármennyi rohamot intézett is, az ellenség ezemközt jővén, az önkénteseket visszaverte. Hét hónapig csatáztak igy s midőn a téli hónapok megérkeztek, a muzulmán hit- harcosok hódítás nélkül térvén vissza, Budára jöttek s Nakkas basa janicsár* ságát, mivel ostrom sáncba nem ment és a janicsárokat nem tartotta rendben följelentették és Belgrádba rendelték. Azon évi tavasszal újra Esztergom vára alá menvén, először a környéken levő néhány várat rabolták ki s a hitharcosok a szerzett bőséggel Esztergom vára ellen támadtak. A basa először egy Szolák Ali nevű ■ j előkelő agát a vár kapitányához kö- - vétségbe küldött ilyen levéllel: — Te, a ki Miklós kapitány vagy, , neked ezt a várat csak ideiglenesen j adtam át. Add vissza nekem újra, más- •• különben seregemmel erőszakosan el- - veszem s téged világcsufjává teszlek. Miklós ezt olvasván igy szólt : _ Tegyen, a mit tud ! — és a követet d e lkergette. A főszerdár azt mondá, hogy a hibá- - tói mentve vagyunk és a Tepedelen r (Szenttamás) nevű helyen három bás- -1 tyát és Mohanod dombján (Szentgyörgy- -■ mező hegyén) bárom erős védösáncot d készített s tizenhét helyről ágyukkal I tiz éjjelen át lövette a várat s mihelyt d a sáncok fölött elkészültek az utak, ,3 azonnal rohamot parancsolt. Hajnalban a sereg a mohammedl szó- < zatot elkiáltva előreindult s mivel a a várba föl vezető helyeken akadályt ké- »1
