Esztergom és Vidéke, 1904
1904-10-20 / 83.szám
2 ESZTERGOM M VIDÉKE. (83. szám.' 1904. október 20 vett tudomást Wilhelm a névsorról, miért erősitgeti oly nagyon, hogy a megyeháza kapuja alatti névsorból szerzett tudomást, mikor ő, biz tos tudomásunk szerint Esztergomban nem is volt akkortájt, a névsort a megyeháza kapuja alatt nem is olvasta. De tartunk tőle, hogy az alatt a nagyon hangoztatott közérdek alatt más érdekek lappanganak. De mivel indokolja fellebbező, hogy egyszerre a közérdek önzetlen harcos- sává szegődött, ki szerény anyagi viszonyai dacára nem átallott a fellebbezésre 2 koronás bélyeget reá ragasztani, s a levél póstadiját megfizetni. A közérdeknek ily, anyagi áldozatokat is hozó harcosa előtt kalapot kellene emelni, ha az a 2 koronás bélyeg áruló nem lenne, mert közérdekű fellebbezésekre bélyeget ragasztani, a törvény elő nem Írja, s igy a bélyeg a rejtett szándékot akaratlanul s talán valóban is demonstrálja. Bámulatos, hogy miképen fürkészte ki s szerezte meg Wilhelm Komáromból a Komárom megyei és Aranyos-Matóthról a barsmegyei virilisták jövő évi listáját, melyből kiböngézte, hogy az előbbi megyében Stein Manó, s az utóbbiban Hecht József, mint virilisták vannak felvéve, de méginkább bámulandó a törvényekbeni jártassága, mely- lyel megállapította, hogy Leimdör- fer Nándor és Tauber Mihály a társas cégük adója után virilisták nem lehetnek. Hogy miképen fürkészte ki Bátorkeszin Tauber Mihály és miképen a Singer és Leim- döríer cég adóját Esztergomban és Párkányban, s miképen szerzett tájékozást Niedermann Pál és az én adóviszonyaimról a mai complikált adóviszonyok között, ez talányszerü. A városok is polgármestert, főügyészt, főjegyzőt, főkapitányt, néhány város pedig második követnek tanácsbelit kül* dött. Nem volt akkor képviselő bankigazgató, mert bank nem volt, sem takarékpénztári igazgató, sem részvényes, sem vasutigazgató, sem vizszabályozó, mert ilyeneknek kiriik sem volt ; azaz, hogy volt mégis egy részvénytársaság, amelynek még Deák Ferenc is részvényese volt, de osztalékot sohasem kapott. A lánchid alapításának kérdése volt nálunk az első nagy közgazdasági és pénzügyi kérdés, noha a közgazdasági életet valami nagyon nem segítette elő, de nem is azért készült a lánchid, hogy a budaiak átmehessenek Pestre, s a pestiek átmehessenek Budára, azzal az országgyűlés édes keveset törődött, hanem azért létesítették, hogy legyen hid, amelyen a nemes ember is fizet vámot. Gróf Cziráky Antal kancellár azonban kifogott mindenkin. Bosszúsan mondta, hogy ő pedig nem megy át a hidon ; egész családja utálja ugyan a vizet, de inkább csolnakot csináltat, sem hogy két krajcárt fizessen, ha valahova menni akar. 1848 előtt is voltak azonban összeférhetetlenségi esetek. Az inkompatibilitásnak egyetlen egy elvi jogosultsága van : függetlenné tenni a képviselőt az államtól, a kormányDe mit kerülgessük tovább, kimondjuk nyíltan, hogy Wílhelmnek mindezekről fogalma, sejtelme nincs, ő csak eszköze egy bandának, mely úgylátszik a megye területén szana széjjel táboroz, s gyáván meghunyászkodva álarc alatt tör elő sötét rejtekhelyéből. A fellebbezés ténye maga jogos, törvényes, ez ellen szóllani nem lehet, mert az törvényadta joga a polgároknak, s ha annak az álarc alatt működő banditáknak bármely tagja adta volna be a maga neve alatt a fellebbezést, nem lehetne s nem lenne szavunk, de amit el kell ítélnünk, az azon körülmény, hogy azok, kiknek kell, hogy érdekükben állott légyen a névsor megtámadása, gyávák voltak szembe nézni s mást használtak fel eszközül. Mert, hogy a fellebbezés eszméje Wilhelm agyában fogamzott meg, hogy a kivitel fárasztó, anyagi áldozatokkal járó, nagy körültekintést, törvényismeretet igénylő munkáját ő maga,, egyedül hajtotta volna végre, ki van zárva. Ezt senki elhinni nem fogja. Wilhelm István ártatlan a dologban. O csak eszköz azok kezében, kik lesbe állva, odújukból a névtelenség sötétségében törnek elő kiszemelt áldozataikra, kiknek nincs annyi bátorságuk, hogy álarc nélkül szállnának sikra, akik talán barátságot színlelve, tárt karokkal zárják keblükre áldozataikat, hogy a ' kezükbe rejtett gyilokkal orvul tá- | madják meg, ha kell, még talán a legjobb barátot is. Nem tudjuk, nem is sejtjük még ezidőszerint kikből áll az álarcos ^szövetkezet, de bárkik legyenek is annak tagjai, nyíltan kimondjuk, hogy nem férfiak, mert az önérzetes, jellemes férfi nyiltan szemébe szokott nézni ellenének ha támad, s nem rejtőzik álarc alá. Az aknamunka most még csak a fentebb elmondottakban nyilvánul s csak hat ellen tört, de ki tudja hol a határ ? Mi a eél ? Nem fogja-e a helyi, talán az egész megye társadalmi rendjének békéjét aláaknázni megkísérelni ? A köz érdekében vesszük fel a harcot a sötétben bujkálók ellen s jelszavunk : Le az álarccal ! Dr. Prokopp Gyula. A Magyar told terhei. Napjainkban a jelszavak korát éljük. Minden érdek zászlót bont és jelszót ir arra és a küzdő érdek- csoportok csatakiálltásai között nem hallatszik a közös törekvések solida- ris vezérszava. Pedig vannak közös érdekek, amelyek az összes gazdasági tényezőketés a gazdasági termelés minden ágát egyaránt érintik, amelyek magasra emelkednek ki a köznapi érdekek kicsinyességéből és csak hatásaik sokféleségénél és a megoldás complikációjánál fogva szorulnak le az actuálitás mezejéről. Egy ily rejtett kérdése a mi nemzeti gazdaságunknak a magyar föld terheltsége, ami mint nagy horderejű gazdasági tényező, számtalan gazdasági rendellenességben, válságban, drágaságban egyaránt érezteti súlyát. Egy oly teher, mely közvetlenül érinti nemcsak a mezőgazdát, aki a terhek súlya alatt roskad és igy mint passiv alany első sorban érdekelt, de érdekli a hitelt nyújtó tőkét, amely a föld nagy terheinél fogva kisebb biztonsággal megelégedni, vagy visszavonulni, a hitelnek a hitelnyújtóra nézve terhesebb feltételeivel is megalkudni kénytelen. Érdekli a kereskedelmet is azért, mert a föld termékeit a terhek drágítván, a közvetítés kisebb hasznot eredményez, végül a fotói és a kormányt a képviselők illetéktelen befolyásától. A kormány 1848 előtt is iparkodott befolyást gyakorolni a képviselőkre, de az nagy különbség az akkori, meg a mostani viszonyok között. Akkor az ellenzéki képviselőkre akartak befolyást gyakorolni. Ha a 48 előtti országgyűléseken tehetséggel, kiváló képességgel, szónoki kvalitással kitűnt egy ellenzéki képviselő, a kormánynak első dolga volt őt magáénak megszerezni, szép szerével, ha lehetett, ha ellenben nem sikerült, akkor lehetetlenné tenni minden módon. így lett Nagy Pál gróf Pálffy Ferenc uradalmának számtartója, Szerencsi István kir. táblai biró. Kérőbb a ki rály személynöke, Ragályi Tamás kir. táblai biró, Yay Ábrahámot pedig grófnak tették meg. De voltak olyan ellenzéki férfiak, akiken semmi sem fogott : igy Deák Antal, Deák Ferenc bátyja; legidősebb Páz- mándy Dénes, ifj Balogh János, báró Wesselényi Miklós. Ezek ellen felségsértési pert indított a kormány, mert az alkotmány békességét féltette tőlük. Balogh Jánost például szintén perbe fogták, mert 1835 ben az országgyűlésen ezt mondta : — Én nem látom, hogy báró Wesselényi Miklós mivel sértette meg a királyt és az alkotmányt. Én az ő szavait magamévá teszem. gyasztót is azért, mert a termelési költségek emelkedvén, úgy a föld termékei, valamint a nyerstermékekből feldolgozott termékek is többe kérőinek. Ekként ez a kérdés, mely első látszatra csak a mezőgazdaság kérdése, az egész nemzetgazdaság egyetemes kérdésévé lesz és nem mint kórtünet jelentkezik a végtagok valamelyikén, hanem mint szervi baj a gazdaság gerincén. A magyar föld terhei messze felülmúlják az egészséges hitel határait. Mig a múlt század hatvanas éveiben, alkotmányos életünk elején a a volt a panasz, hogy a magyar föld nem kap hitelt, ma ellenkezőleg a tul- tengés a magyar földhitel diagnózisa. Nem mintha a hitel aránytalan nagy volna a föld értékéhez képest, hanem azért, mert a hitelterhek aránytalanok a hitel mérvéhez képest. 1894-ben, ezelőtt 10 évvel a magyar földet terhelő hitel statisztikai adatok szerint 600 és 700 millió frt között állott, ma 10 év múlva, a magyar föld terhei meghaladják az egy milliárd forintot, közel járnak a 1100 millióhoz és ami ennél sokkal súlyosabb, a magyar földhitel tekintélyes része nem fogyó összeg, hanem állandó, mert a régebbi kölcsönök kamatozó és nem járadékos kölcsönök és az ekként fizetett ellenérték a hitelösszeget nem esökkenti. Ehhez járul még az, hogy a magyar földhitel nagyrészben úgynevezett föld hitel és nem üzemhitel, ami annyit jelent, hogy a hitel összeg nem beruházási vagyis termékeny célokra, hanem osztály megváltási, adósság consolidálási és más fogyasztási célokra vétetett igénybe úgy, hogy nincs remény arra, hogy ezek a kölcsön összegek a beruházásokban később visszatérhetnek, vagy a fokozott termékenység által nagyobb évi törlesztést nyerhetnének. A szolgáltatások ezen évenkint visszatérő periodicus természete, másrészt a hozadék periodikálása különösen alkalmassá teszi a földhitelt arra, hogy olykép alakíttassák át, hogy az évi szolgáltatások az összterhet csökkentsék, vagyis a kamatozó kölcsönöket járadék kölcsönökké kell átváltoztatni. Ugyanaz a szükséglet állott elő Poroszországban. Itt az államtól indult ki az initiativa és a 70 es években az állam kezdte meg a járadékbirtokok alakítását és keleti Poroszország óriási területei járadék birtokokká alakultak. Nem szabad megvárnunk az állam gyámságát. A társadalom erőtényezőinek kell meg csinálni a reformot. A magyar föld tehermentesítése csak úgy történhet, ha fennálló nagy kamatozó kölcsönök — járadékköl- csönökké convertáltatnak. Meg kell váltani a bekebelezett követeléseket és át kell azokat alakítani tör- lesztéses járadék kölcsönökké. p—i. o—é. A kormány leirt Bars vármegyéhez, hogy mivel Balogh János zenebona ember, nem békességes természetű, a törvényt nem tiszteli, küldjön más képviselőt, aki jobban tessék. Bars vármegye pedig feleletül újra követnek küldötte Balogh Jánost. J Ugyanígy járt gróf Ráday Gedeon is. Ekkor az országgyűlés Deák Ferenc vezetése alatt elhatározta, hogy mindaddig, amíg gróf Ráday Gedeon ellen a király, vagy a kormány ezt az Összeférhetetlenségi kifogást teszi, sem újoncokat, sem adót nem szavaz meg, a kormány előterjesztéseit nem hagyja jóvá. Alkotmány viszonyaink történetében ez egyik a legszebb kérdéseknek. De a vármegyék a saját részükről szintén állítottak fel összeférhetetlenségi korlátokat. A kormány a követek részéről békés hajlamot, törvény tiszteletet kívánt; a vármegyék pedig esküt vettek követüktől, hogy sem az országgyűlés ideje alatt, sem a berekesztéstől számított 3, vagy 6 évig a kormánytól semmi híva talt, kitüntetést, bérletet, szóval semmi kedvezést a világon el nem fogadnak. Akik ellenkezőt cselekszenek, azok mint a közállomány megrontói, megbélyegzett emberek, — „vármegyénkbe’ pedig őket többé ne lássuk.“ Körülbelül erre szorítkozott 1848 előtt az inkompatibilitás. Színház. Szombaton este Planquette gyönyörű zenéjü operettje a kornevilli harangok került színre, ismét telt ház előtt. Az első sorokban ott láttuk az egész város intelligenciáját, kik úgy látszik már rendes szellemi szükségletnek tartják a színházi élvezeteket. Ezúttal ismét
