Esztergom és Vidéke, 1904
1904-10-09 / 80.szám
Esztergom, 1904. XXVI. évfolyam. 80. szám. Vasárnap, október 9. / OS A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZ D AS ÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. jl LŐ FIZETÉSI ÁRAK 1 Ejjém Avr — — — - Vi kor. — fii. Fel évre — — — — - 6 kor. — fii. Nep;)’f«l évre — — — — 3 kor. — fii. Es;v**« s k A ni ár»: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PRGKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKGPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Kossuth I;ajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Káziratot nem adunk vissza. Októberi gondok. Esztergom, okt. 7. A természetnek lassú hervadása méla gondolatokra, nyomasztó hangulatra késztet mindig. A közelgő tél azonban soha oly súlyos gondokat nem okozott, mint most. A lapokban már fölbukkannak a megpróbáltatásoknak hiób hírei. »ínség előtt,« »A drágaság.« »Sztrájk« cirnű lapközlések jelzői annak, hogy a tél mily jegyben indul. A magyar Kánaánban, vagy másként az ország magtárában, — ahogyan Bácskát a közszáj hívja — már megindult a szervezkedés. Bácsmegye alispánja a jelentkező drágaságra és ínségre tekintettel felhívja az elöljáróságoknak figyelmét azokra, akik a téli időszakra munka nélkül vannak. Fölhívja az elöljáróságok figyelmét arra is, hogy tegyen már most intézkedéseket a netalán bekövetkező ínség enyhítésére. Ivánka Zsigmond, ahontmegyei gazdasági egylet elnöke valósággal »riadót« fuvat és hívja a vár- megye jobbjait a pauperismus leküzdésére. Biz ez megdöbbentő praeludium. Ha az ország magtárában — Bácskában — a közhatóság látja, hogy elfogyott az ennivaló, mi lesz az árvái hegyekben ? A helyzet mindenesetre az erőIz „Eszterp ti lile" tárcája, Miért hűtlenek a nők ? — Catulle Métidés. — Olvasható, a kedvesed megcsal ! Hiába tiltakozol! Hiába mondod, bogy ez szemtelen hazugság! Ismétlem : ö megcsal téged! Különben vigasztalódjál: ez mindnyájunknak közös sorsa, már pedig a megosztott szerencsétlenség csak fél szerencsétlenség. A hűség dolgában a nők mind egyformák. De azért ne okoljuk őket! Ha hűtlenek, ők nem hibásak benne. Hanem hibás Amalaidé szultána, aki egy szép napon, nem egészen húszezer év előtt, Jeszkadin varázsló kertjében sétálgatott. * A szultána a kert üde levegőjét szi- va igy szólt a varázslóhoz : — Egy érzem, hogy ezentúl nem leszek irántad oly kegyetlen, a milyennek eddig jogosan tartottál. Azonkivül, hogy büverőd segélyével oly széppé varázsoltad magadat, mint a legszebb fiatal ember, aki a legszebb fiatal nőhöz basonlit, —• azonkivül, hogy olyan nek egyesítésére, az érdekek társulására és közös intézkedésekre sarkal. És a veszedelem előszele végig sivitván, — nem hiányzanak a szervezkedésnek hirei sem. A közönyösnek, a nem is egészen igazságtalanul indolensnek mondott társadalom a kopogtató veszedelem hirére együttesen akar ellenállani. Kétségkívül az ország gazdaközönségének a legarmalisabb kérdése ma a takarmányhiány. A már eddig is horribilis, a fölszökött áraknál a legkegyetlenebb áru-uzsora léphet föl a gazdák megrontására. Az áruuzsora ellen pedig a. legsikeresebben védekezhetnek a gazdák, ha tömörülnek. A mint értesülünk, a Délvidéki Földmivelők Egyesülete 50.000 mm. szénát, 10.000 mm. korpát, 5000 mm. erőtakarmányt szerzett be és osztat ki tagjainak. Ezzel a tömegben való beszerzéssel az élelmes németek az áruuzsorától megszabadulnak, élvezik a tömeges beszerzés kedvezőbb konjukkturáit és egyenként elvetik a beszerzés gondját. A borsodmegyei gazdasági egylet a vármegyétől kölcsönvette a mező gazdasági célokra felhasználható alapot és ezt a kisgazdák szükség- leteinek beszerzésére, mint forgó tőkét fruktüálja. A pozsonymegyei gazdasági egyékesszólassal bírsz, amely a márványszivet is gyorsabb dobogásra indíthatná : olyan ajándékokkal halmoztál el, a melyekre nem maradhattam közönnyös. Neked köszönhetem azt a gyöngyöt, a a melyre ha ráfnjok, kivánatomra átváltozik nagy csillaggá, amelyet a hajamba tűzhetek, vagy hordszékké, a melyet hattyúk visznek a magasba. Te teremtetted számomra azt a láthatatlan csalogányt, mely bűvös hangon folyton dicsőíti a balavány rózsát, me’y bal lábán nagy ujjánál virul. Egy Ízben pedig, a mezőn sétálva, mely tele volt százszorszéppel, meguntam az örökös fehér szint és kifejeztem kívánságomat, hogy egyszerre már más szint is, például egy kis pirosat szeretnék látni ; oly szives volrál jelenlétemben egyetlen reggel egy millió fiatal apródot és szolgálóleányt lefejeztetni, úgy hogy az egész föld, a meddig a szem látott, ! skarlát vörös lett, mintha pipacscsal j volna beültetve. Az ilyen előzékenységek megindítják a gyöngéd sziveket, js én boldogítani akarlak szerelmemmel, ha még egy szeszélyemet, mely az imént támadt, kielégíteni képes vagy. ] — Ah! asszonyom, — feleié Jeszkadin — mire nem volnék képes, hogy megnyerjem szerelmedet? Mond, mit kívánsz, szultána és bármi legyen is az teljesíteni fogom. let éppen igy tesz a Pálffy féle magtár alappal. Erdély részen vonzó a Szolnok- doboka megyei Gazdasági Egylet példája, mely egyesület a kisgazdáknak 21500 mm. szénát íratott össze és nyilvántartja a beszerzési forrásokat. És mivel manapság csupán a szükségbeli takarmányok föl- használása juttathatja a gazdákat abba a helyzetbe, hogy állataikat kiteleltethessék, — ugyancsak a szolnokdobokai gazdasági egylet, mellette az aradmegyei, szolnoki, sárosmegyei — száz számra szerzi be a szecskavágókat, mert tudja és tudják a többi gazdasági egyletek is, hogy a szükségbeli takarmányok (falomb, tengeriszár, még a szőlővessző is) csak szecskázással előkészítve etethető az álla tokkal. Am, amint Bácsmegye előrelátó alispánja véli, — az októberi gondok nem szorítkoznak az üres jászol, szénapadlás körül : a pauperismus réme ijesztget és valóban az emberszerető társadalomnak szervezkednie kell, hogy ezt enyhítse. Csak az a kívánatos, hogy valahogy ne kezdjünk ehhez az emberszerető munkához olyan balul, mint néhány év előtt az Alföldön, ahol, a mikor egyszercsak szomorúan aktuálissá vált a társadalmi nemesszivű segités, — ezt úgy vél................ ............. MJL ■—.'■"■«I A malaidé némi szünet után sóhajtott. — Kétségtelen, hogy ennek a kertnek a virágai nagyon szépek és pompás illatuak. De hiába, ezek jázminok tulipánok, jácintok ; ilyen virág majdnem minden kertben nyílik és ha le- szakasztom ezt a rózsát, utánam jön egy másik nő és szintén téphet rózsát. Azt akarnám, hogy varázsolj elő oly virágot, a melyet csak az én kezem téphetne le és a mely, ha egyszer letéptem, soha többé nem virítana ; virágot, a mely csak egy ideig élne, addig mig az én szememet gyönyörködtetné és amíg én szívnám az illatát! Jeszkadin igy felelt: — Asszonyom, a te vágyadat köny- nyen teljesíthetem és én valóban keményebb próbára voltam elkészülve. Szíveskedjél velem jönni e magas bokor mögé; három csodá* virágot fogsz látni, a milyent emberi szem alig látott. Válassz egyet közülök és az, a melyet letépsz, soha többé nem fog ezen I a földön virulni. I — Hogyan ! a három közül csak egyet ; szabad letépnem? I — Fájdalom ! hatalmamnak korlátái vannak. j — Korlátozni fogom tehát vágyamat 1 Vezess gyorsan a csodás virághoz. j ték végezni, hogy pénzbeli alamizsnákat osztottak ki. A mint gondolni lehetett, úgy történt ; a szemérmes, szegény koplalt, Ínséget látott, a szemérmetlen, kabzsi pedig az emberszeretet filléreiből, sőt forintjaiból gyarapítóira takarékbetétjét. Ilyenfajta népsegitésből nem kérünk. Ez a nép valóságos demo- ralizáiása. Munkát, a mindennapos kenyér megszerezhetésének tisztes alkalmait adjuk meg a népnek. És ebben az erőknek komoly megfontolásával szervezkedve kell tenni. A mostani és súlyosan reánk nehezedő gondokkal szemben, egymás segítésével, összetartással álljunk. Azok a példák, a melyeke- fölhoztunk, világosan megmutatják hogyan kezdjük meg az októberi gondok eloszlatását. V. L. A tanítók és a giimőkor elleni küzdés. Irta és az 1904-iki budapesti egyetemes tanitógyülé- sen fölolvasta Kuthy Dezső dr. egyetemi m. tanár, az Erzsébet királyné-Sanatórium igazgató-főorvosa. (Folyt, és vége.) Az iskola helyes berendezése mellett a benne uralkodó tisztaság mio nél nagyobb ápolása tehát a második követelmény, s főleg a por kérA mikor Amalaidé szultána megpillantotta a bárom virágot, kénytelen volt bevallani, hogy ilyen csodaszépet nem látott. Smaragzöld levelek közül büszkén, méltóságteljesen emelkedik ki, mint a kelő hajnal, egy nagy virágkehely, olyan volt, mint a napból és hóból készült óriási rózsa. — Ah ! mi a neve ennek a virágnak ? — kérdé a szultána. Jeszkadin feleié: — Asszonyom, ennek a neve szépség. Egy másik virágkehely, olyan, mint a pipacs, folyton lengett és himbálód- zott, mintha vihar mozgatta volna. Vörös volt, mint a lenyugvó nap. Gyönyörűséges volt ránézni, de szinte félelmes, ha az ember hozzáért, égető forróságot érzett. — Ah! mi a neve ennek a virágnak ? — kérdé a szultána. — Jeszkadin feleié : — Asszonyom, ennek a neve szerelem. A harmadik virág kehely hideg és halvány volt, mint fehér ruhába öltözött fiatal leány. Hasonlított fehér liliomhoz, a mely szelídségből és erényből van csinálva. Tiszta, de kissé méla bus. ; — Ab ! mi a neve ennek a virágnak ? — kérdé a szultána.
