Esztergom és Vidéke, 1904

1904-10-02 / 78.szám

1904 október 2. ESZTERGOM és VIDÉKÉ. (78. szám) 3 zett pásztorházak, illetve már csak telkek csütörtökön kerültek eladásra. Mindössze hárman árvereztek azokra, s végül Újhelyi Ferenc szentgyörgymezei lakos nevére üttettek le 860 kor. vétel­árban. — A járási pénzkezelés reformja. A járási szolgaidról pénzkezelés dolgá­ban a belügyminisztérium uj szabályza­tot adott ki, mely folyó évi október hő elején lép életbe. Az uj szabályzat a főszolgabiró pénzkezelésében két ágat külömböztet meg és pedig : a kihágásit és átmenetit. Az elsőre az eddigi marad érvényben, mig az átmeneti kezelésre, melyre a főbíróhoz továbbítás és beszol­gáltatás céljából érkező, vagy más ható­ságok megbízása folytán beszedett vagy végrehajtás utján behajtott pénzek tar­toznak, október elejétől a postatakarék­pénztár csekk és clearing forgalmába kell belépniök. — A villamvilánilásrói. Az idei októ­ber elsejét nemcsak bakáék várták várva, hanem azok is, kik villamos fényárban óhajtották úszni látni a várost. Az utóbbiakat csalódás érte, mert az est­homály beálltával nem az ivlámpák és izzók gyúltak ki, Inneni a végvonag- lásban szenvedő petróleum és gazolin lámpák, melyek végvonaglása már he­tek óta látható volt az esti világítás­ból. Szinte lelkendezve gvultak ki az est folyamán, hogy betanusitsák, mi­szerint igazunk volt akkor, midőn azt irtuk, hogy azokra még október elsején túl is szükség lesz. A tárgyhoz szóllva, röviden constataljuk, hogy a vállalkozó cég az október elseje terminust nem tartotta he, sőt ha a jelek nem csalnak, 10 —15 nap is elfog múlni, mig a fel­szerelés azon stádiumban lesz, hogy a világítás megnyilhatik. Az utcai háló­zat, bár serényen dolgoznak rajta, be­fejezve, elkészítve nincs, ugyanígy a telep, melynek berendezésén, még min­dég dolgoznak. A késedelem a cégnek napi 50 koronájába kerül, mivel a szer­ződésben ennyi bírságpénz van a vá­ros részéről a késedelemért kikötve. Hogy a vezeték oszlopok a város­nak díszére nem lesznek, ezzel tisztában voltunk, hogy azonban a transformátorok olyanok lesznek, mint amilyeneket elhelyeznek, arra ta­lán senkisem számított. Az elmúlt na­pokban kezdték azok elhelyezését, me­lyek úgy néznek ki, mint valami ka­litka, s amelyek a város díszére egy cseppet sem válnak. Eddig csak villa­mos akasztófákban gyönyörködtünk, most már villamos kalitkák is lesznek. — A megye őszi közgyűlésének tárgy- sorozata. E hó 15-én d. e. 10 órakor tartja a megye törvényhatóságának bi­zottsága őszi rendes közgyűlését, mely­nek tárgysorozata 57 pontból áll. Fő­tárgyai a jövő évi költségvetés, az ed­digi 3%-°s fizetésemelési pötadó hová- forditása iránti intézkedés és a 1/2°/0-os rendelkezési alapi pótadó meghosszabbí­tásának elhatározása. — Házszámozás és az utcák elneve­zése. A közgyűlés annak idején a pénz- úgyi osztályt bízta meg azzal, hogy a névtelen utcák elnevezésére tegyen ja vaslatot, valamint a házaknak utcák szerinti számozását eszközölje. A pénz­ügyi osztály a jelzett munkálatokkal végleg elkészülvén, azt a tanácshoz terjesztette be. — A régészeti társulat fellendítése A társulat volt elnökének, Kruplanicz Kálmán főispánnak hosszas betegsége és halála zsibasztólag hatott a vezetése alatt volt régészeti társulatra, melj attól az időtől kezdve, hogy elnöke te vékenységet ki nem fejthetett, osztozot a többi egyesületek azon sorsában kogy bizonyos időszakban valamennyii a stagnálás észlelhető. Üléseket éveken át nem tartott, a tagsági dijak szedése szünetelt, s az tudta csak, hoey az egyesületben van életerő, ki látta azo­kat a felhalmozott régiségeket, melyek látszólagos szendergése alatt is gyúj tettek, vétettek. Főispánunknak, Hor­váth Bélának nemrégiben az egyesület elnökévé történt megválasztása uj éle tét öntött a társulatba, mely most éli mondhatnánk újjászervezésének idejét. A főispán mindent elkövet, hogy a tár­sulat megizmosodjék, mert megvan győződve arról, hogy ha ezen ősi város és megye régiségei egy fedél alá Össze - gyiijtetnek, a tudományos értékű és történeti becsű régiségeknek oly gaz­dag tárházával fogunk dicsekedhetni, amelylyel kevés vármegye lesz képes versenyezni. — Versenytárgyalás. A budapest-bécsi állami közút 63.9—64.0 km szakaszán álló 46. számú 10 1 m. nyílású hid fa- felszerkezetének vas szerkezettel le­endő kicserélésével kapcsolatos kőmives kőfaragó és utmunkák biztosítására vo­natkozó versenytárgyalás tegnap tar tatott meg az államépitészeti hivatal­ban. 3. drb ajánlat érkezett be, u. m. 1. Toidy János esztergomi vállalkozó 13.7°/() árengedményt ajánlott. 2. Sinka Ferenc esztergomi vállalkozó a bontási munkáknál 35.7°/0 árengedményt és az érj inunknál pedig 11.3°/0 felül fizetést kért, — egész költségnél végeredmény­ben 3 00 °/o árengedményt tett. 3. Kó- sik Ferenc esztorgomi vállalkozó 12 22 0 0 árengedményt tett. Miután Toidy János a legkedvezőbb ajánlatot tette, igy neki a munka 3244 k. 34 fillérért átadatott. — A városi képviselőválasztások ha­tárnapját alispánunk november 24 éré tűzte ki. — Állategészségügy. Ebeden a ser- tésorbánc megszűnt s igy a zárlat fel- oldat ott. EGÉSZSÉGÜGY. | A porról. A por árt a légző szervünknek, sőt a szemünknek is. A por sokféle. Van olyan por, melyet szabad szemmel nem láthatunk, van olyan is melyet legfeljebb csak akkor láthatunk, ha napsugár világosságában van, van végül olyan por is mely puszta szemmel is észrevehető. He a port nem nagysága után, hanem minő­sége után szokás megítélni. Hegyes porszemek jobban izgatják a lélegző- szervek nyálka hártyáját, mint a sima, gömbölyű porszemek. Veszedelmesebb a fertőző betegséget okozó por. Nincs a földünkön az a hely, a hol a levegőben port nem lehetne találni; van por a tenger fölötti levegőben épp úgy, mint a Mont-Blank csúcsa fölötti leve­gőben. Nem csoda, hogy lakásunkban is sok a por. Az utcáról jön a legnagyobb része, de a fűtés folytán is jut por a levegőbe. Egy részét a pornak a cipő­vel, a ruhával hozzuk be, egy más részét a szél, az ablakon át hozza be. Egy ideig a levegőben marad, de ha a levegő nyu­godt, akkor idővel leszáll és a szekrény ; tetejéhez, padlóhoz bútorhoz, szőnyeg­hez függönyhöz tapad. A por eltávolítása mostanában csak tisztasági szempontból történik, eltávo­lítják onnan, a hol meglátják ; ott a hol nem látják, pl. a kályha tetején, sokszor bizony a magas szekrény tete­jén napokig, mondjuk hetekig marad Nagy takarításkor akkor bizony letörö­lik a port de nagy ritkán vizes kendő­vel. Nálunk csak a száraz takarítást a száráz törlést ismerik, a midőn a por- nak egy részét eltávolítják, de bizony egy jó része a szoba levegőjébe jut, a honnan rövid idő múlva ismét leszáll. A por maga nem volna veszedelmes, ha nem tartalmazna veszélyes betegségi anyagokat. Ilyeneket könnyen hozha­tunk haza uszályos ruhával, a cipő talpával. Nagyobb bajt okozhat a por kórházban, operációs szobában, a hol bizony nem tűrnek meg párnázott bútort, a hol minden bútorda­rab könnyen lemosható, ahol minden csak nikkel, lakkozott vas vagy üveg­ből való. De ott is kell ellene véde­kezni, ahol sok ember összegyűl, igy templomban, gyüléstermekben, színház­ban, iskolában. A sok ember sok port hoz magával és miután a levegő itt folytonos mozgásban van, nem szállhat le a por, hanem a levegőben marad. mában semmi esetben sem. Legföljebb letüzött, vagy levasalt formában, de ebben is C3ak mérsékelten. Ida. A Divat Újság minden hónapban két­szer jelenik meg. Előfizetési ára nagyon olcsó : negyedévre postán való szétkül­déssel, két korona húsz fillér. Előfizetni legcélszerűbben a kiadó hivatalba inté­zett posta utalványon lehet. A Divat Újság kiakóliivatala Budapesten, VIII. Kőkk Szilárd-utca 4. számú házában van. A divat. Mig az ősszi, enyhébb hidegre való, úgynevezett átmeneti kabátok— melyek­re az idén alig került sor, oly őrült hirtelenséggel szakadt nyakunkba a zord idő — kaczkiás, többnyire testhezálló, vagyis illő formáikkal kacérkodtak, ad dig a legelsőbben megjelent téli kabát és kÖpeny-modelleken épp ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. Tág hát- és előrészek, a melyeket a többnyire velük egybeszabott ujja formájával, majdnem zacskó-szérűén védik körül az alakot, aztán zsákszerű, vagy ráncba rakott hosszú részek, a melyeket pánt vagy 1 zsaketszerű felső részekre varrnak, az­tán a raglan és dolmányszabás, mindez bő téli ruhát, vagyis felső ruhát jelent. Ezeken kívül van egy bizonyos csücs- kös kendőszerű téli gallérféle, a mi külünösen öreg dámáknak való, a kik nem szeretnek kabátot ölteni. A nehezebb, gazdag zsinór és grelós rojtdiszszel ter­heit duplán szőtt, dugóhúzó. Eszkimó ! és egyébb posztóféléken kivül, vannak flanellel alátett, vagy a’ászövött ripsz- selymek és bársony, illetve plüssfélék is a téli köpenyre való újdonságok kö­zött. Ezeknek a díszét gép és zsinórhim- I zés, drága zseniliarojt és egy kedves ! régi ismerősünk, a toliprém képezi. I Nagy kelendősége lesz a valódi drága prém féléket utánzó kelméknek Az efféle, valami mohairkelmeféle a maga csodá­latos puhaságában oly kitűnő anyagnak tetszik téli bundákra, a mellett hogy könnyebb, az igazi bundáknál, hogy meg vagyok győződve kelendőségéről. A díszre való prémek között a fehér, vagy hölgymenyét a legdivatosabb. (Hermelin) Alig lehet valamely téli ru­hát, gallért, vagy bundát látni, a me­lyen valahol hermelin ne volna. Termé­szetesen nem mindig valódi, mert ez ma már szinte megfizethetetlenül drága, de hát ezt is utánozzák, még pedi g meg­lepő szépen. A menyét mellett a vakan- dok bársonypuha bőre a divatos disz. A téli kalapok nagyok, szélesek, gazdag liberti szalag diszszel, néha sokféle árnyalatos színben. Kevés kivé­tellel a legszélesebb kalap is az áll alatt szalaggal, vagy fátyollal le van kötve. A legszebb disz az idén is természetesen a structoll marad, de ez egyúttal kényes disz is, a mit sem ködös sem esős, sem zimankós időben nem lehet viselni, mert a toll rögtön megereszkedik. Külomben ma egy kissé divatos asszonynak egy ka- lap úgy sem elég, egy évadra kell egy strapakalap, egy két vizitelőkalap, egy­két páholyba járó kalap. Mondhatni — hogy ma a szép kalap a ruha legfonto­sabb része, kivált télen, a mikor a ru­hából magából a nagy köpenytől alig látszik valami. A nyáron annyira elharapódzott a ráncos szoknyák divatja, nem tudom még, hogy tarthatja-e magát a téli kel­méken, — de nem hiszem. Húzott for­CssursnLoHrr.. Ábrándok. Hiszen elég szép szál legény lett volna a Marci is, a Juhász tanitóék idősebb fia és Julis bizony nem vette rossz néven, ha néha néha úgy vasár­nap délutánonkint elűzte az unalmat... no de azért mégis csak különb gyerek a Kálmán, a fiatalabbik. Hej, hol vannak azok a szép idők, mikor még együtt sétáltak lenn a tó partján, a szerelemről, epedésről susogó szomorú fűzfák alatt. Hogy dobog még most is ábrándos Juliskának a szive, mikor visszaemlékezik azokra a kedves napokra ! Pedig még gyerekek voltak jóformán mind a ketten. Juliska kis tacskó leány, Kálmán érett gimnazista. És, hogy beszélgettek már akkor is szerelemről, a virágfakadásról, a herva- dásról. És hogy elhallgatta a kis Julis, ott fekve a tópart szélén és belenézve an­nak tiszta tükörébe, melyből ábrándosán integettek feléje a szomorú füzek ágai; hogy elhallgatta Kálmánt, mint olvasta hozzá irt verseit, beszélt a szerelméről ... és hogy meg volt győződve, hogy ez mindig igy lesz. De nem lett mindig igy. Elérkezett az ősz, mely máskor mindig örömet hoz és a mely most elvitte Kálmánt. Hiszen úgy van : csak nem lehet Kálmán az ami az apja, annak a kis mezővároská­nak tanítója. Marci, az már más ; hiszen nem lehet mindenkire oly sokat költe­kezni, aztán meg ő is elég sokba kerül, mig átvergődik az iskolákon és tanító lehet. De Kálmán, az csak menjen fel Pestre, végezze el az egyetemet, legyen belőle ügyvéd, jó ügyvéd, hires ügyvéd, sze­rezzen sok-sok pénzt, hogy aztán sze­gény öreg szüleinek életét tegye bol­doggá, szerencséssé ; hiszen úgy is őt ismerték mindig életük céljának, ö benne látták minden reményüket, minden örö­müket. I Hát persze, hogy igy lett. Kálmán felment Budapestre és tanult, tanult szorgalmasan. Ezt bizonyították legalább levelei, melyeket irt. Mennyi mindent lehetett volna ezek­ből a levelekből kiolvasni. Eleinte min- í dennap jött egy levél, tele hazavágyás­sal, szeretettel. Később már ritkábban ! jöttek és akkor is rövidebbek ; — végre , aztán csak minden két hónapban, a kül­dött pénzt megköszönni — persze, iszo­nyú sok a tanulni való. A jó öreg juhászné úgy el tudta ma- gyarázgatní, hogy hja bizony, nem is olyan semmiség az, ha valaki ügyvéd­nek tanul! Lám, a falubeli orvos is, mikor haza- j került az egyetemről, egészen belekopa­szodott a sok tanulásba és bizony mi tűrés-tagadás, a Kálmán képén is, me­lyet karácsonykor hazaküldött maga hely^ett, abból a szép süríi hajból csak nagyon gyér fürtök tapadnak a kopo­nyájához, szépen kétfelé fésülve. Persze a sok tanulás. S múltak az évek ; Juliskából a kis

Next

/
Thumbnails
Contents