Esztergom és Vidéke, 1904

1904-09-22 / 75.szám

Esztergom, 1904.

XXVI. évfolyam. 75. szám.

Csütörtök, szeptember 22.

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK

AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETEDNEK HIVATALOS LAPJA.

\jeőjelelik Vasárnap és csütörtökön.

jÍLOFlZETÉSI ÁRAK I

Felelős szerkesztő :

Dr. PR0K0PP GYULA.

Ere«. e»r Fél évre — Ne/jjed évre

12 kor.

fi].

— — 6 kor. — ül.

_ __ — 3 kor. — fi), mám árn: 14 fii.

Laptulajdonos kiadok :

Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC.

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

hova a kéziratok, előfizetések, ny {literek ás hirdetések küldendők Kossuth {jajos (azelőtt ßuda) utca 485. szári).

Kéziratot nem adunk vissza.

Egy kél szóra.

Esztergom, szept. so.

Ezen a címen az Esztergomi Lapok legutóbbi számában egy vezető cikk jelent meg, melyben tisztelt laptársunk előrebocsájtva, hogy a mi és az ő közötte, az évek során át, a kölcsönös becsülésböi alakult tisztes collegiális viszony | meorzavarásának szándéka nélkül,* * 1

o

csupán megszivlelésiil adja le sorait1 azon réményben, hogy az általa mondott igazságokat nem vesszük rossz néven.

Megfogja engedni, ha mi, kik kétszer olyan kort értünk meg, mint ifjú laptársunk, viszonzásul szintén szolgálunk neki megszívlelendő igazságokkal.

jegyezze meg magának, miszerént a közérdek ügyében önzetlenül harcolni, mai nap nehéz, s meddő dolog. Ahhoz a közügyek szolgálatának megcsontosodott és tántorithat- lan elhatározása keli. Külömben ezt talán felesleges is volt felemlítenünk, mivel ennek tudatára ő már úgyis ébredt, ezt látszik legalább igazolni finom glace kesztyűben, bunkós szárú tollal irt, kétségtelenül sugalmazott cikke, melyben lapunkkal szemben pártfogásába veszi a villám világítás bevezetésére vállalkozott Gans és Tsa céget.

Hát kérdjük, mit tettünk mi ? Mit irtunk mi a Gans és társa cégre

o

olyat, mi nem való ? Feltesszük nyíltan a kérdést, s elvárjuk reá a feleletet. Talán azzal és akkor gán- csoskodtunk, midőn a villamos vezetékek oszlopainak szerződés ellenes voltát tettük szóvá ?

Előző lapszámaink igazolják, hogy midőn a villám nagy többséggel győzött, napirendre tértünk a kérdés felett, s arra az álláspontra helyezkedtünk a változhatatlannal szemben, hogy ha már megszavazták a villámot, vezessék azt menne! többen be, hogy a városnak kára ne legyen, hanem — hacsak lehet — haszna.

Lapunk 1903 évi május 10-én megjelent számában a többek között ezeket irtuk. »Hogy a többség akarata lesz-e a városnak oly hasznára, miként a kisebbség akarata lett volna, azt a jövő fogja beigazolni, miben mi kételkedünk. Vajha, azonban csalódnánk /“ De más alkalmakkor is arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy ha már a villám elvan fogadva, vezesse azt minél több be, mert most már ez a város érdeke. Ezt csak azok ellenében említjük fel, hogy mi a város jólfelfogott érdekét a helyzet és körülmények változtával is szivünkön hordtuk, de szivünkön hordtuk akkor is, midőn azt láttuk, hogy a vállalkozó cég, a vezető oszlopokat szerződésellenes kiállításban szálitja.

Laptársunk azon állításával szemben, hogy mi folyton gáncsoskodunk s minden lehetőt felhasználunk, hogy a mű berendezése, üzembe állítása és sikere ellen dolgozzunk, hivatkozunk a következőkre.

I Tiefenthal Gyula városi mérnök julius 25-én felhívta az építési napló ban a vállalkozó céget, hogy ne állítson görbe oszlopokat fel és a szerződés értelmében gyalulja azokat ■meg. Mire a mérnököt az indította, hogy a város külső részeiben már bizonyos számú oszlop lel volt állítva, melyek görbék és gyalulatla- nok voltak.

Julius* 26-án a villamos telep építésének ellenőrzésére hivatott bizottság foglalkozott a szerződésellenes oszlopokkal és sürgönyt menesztett a vállalkozó céghez, tudatván véle, hogy a görbe és gyalulatlan oszlopokat el uem fogadja, ilyenek felállítását beszünteti. Majd az itteni vezetőséggel is tudatta, hogy ha a görbe és gyalulatlan orziopok fel is vannak állítva, azok eltávolitandók, mivel átvétetni nem fognak.

Ugyancsak julius 26-án történt, hogy a város fő útvonalán, a Kossuth Lajos utcán osztották ki az oszlopokat helyükre s mi ekkor lettünk figyelmesek, látva, hogy a város főutcáját görbébbnél görbébb oszlopokkal látják el, s julius 27-én d. e. fél 11 órakor szerkesztőnk fel is kivi a Tiefenthal Gyula városi mérnök figyelmét az oszlopokra annak hivatalos helyiségében, ki azt válaszolta, hogy az oszlopok már megvannak hiányolva s intézkedés történt. Hogy a mérnök már julius 25-én s a bizottság 26-án kilogá- solta azokat, erről tudomásunk nem volt, s igy irtuk azt a közleményt, mely a lap julius 28-án megjelent számában látott napvilágot.

Julius 27-én 4203/904 tan. sz. a. a tanács határozatából ment a fenti sürgöny tartalmához hasonló erélyes átirat a vállalkozó céghez, mire a cég válaszában elismerve, hogy hibázott, ígéri, hogy azt jóvá teszi, ígéri, hogy a görbe oszlopokat kicserélteti, a vonókéssel és gyaluval megfogják az oszlopokat simitni, gyalulni.

Julius 28-án válaszolva a mérnök a cég sürgönyére, tudatta véle. hogy a vonókéssel való faragást nem acceptálja, az oszlopokat gyalulni kell.

Julius 29 én a cég sürgönyileg újból tudatta a várossal hogy a görbe oszlopokat el fogja távolítani és hol szükséges az oszlopokat gyaluitatni fogja. Erre a mérnök azt válaszolta a cégnek, hogy a kinem elégitő választ tudomásul nem veszi, mivel az oszlopokat nem szükséghez képest, hanem feltétlenül kell gyalulni.

Julius 30-án 127/a 904. közgy.

szám alatt a képviselőtestület határozatából kifolyólag ment a céghez egy erélyes tiltakozó fel!z „Esztergom is Vidéke" tárcája,

Jelentéktelen történetek.

Az arckép.

Amoda messze lent, a bol a nap is melegebben süt, van egy kis csendes falucska. A poros országutakon, melyek össze-vissza ágaznak, lassú döcögő kocsik tartanak egy bizonyos cél felé. Szerény, jámbor nép lakja ezen kis falucskát. A falu közepén áll a templom, melynek bádog tornya megcsillan a napnak égető nevében. Egy kissé alább egy füszerüzlet tűnik elő, amely előtt egy szép viruló hajadon áll. Termete közepes. Arcáról a jó falusi szin ri le, melyen jól fest a két fekete szem. Haja gesztenye színű, amely jelenleg leeresztve egész a esi-' pőig ér.

Kutatva nézi a távolt. Valakit vár.1 A túlsó utca felöl egy ember lassú lé-' pésben tart arra felé, ahol ő áll. Mikor meglátja az érkezőt, arca kissé felvidul s örömmel fut eléje. — Az ember j kissé kopottas gúnyába van öltözve. Hátán egy posta láda csüng, mely elá-' rulja az illető foglalkozását. A leány' sietve kérdi tőle : ;

— Hozott e bácsi nekem valamit ?

Az ember megigazítja hátán a posta ládát, s aztán feleli.

Nincs drága kisasszonykám. Ma nem kozott semmit a vonat, de holnap biztos.

— Menjen maga nagy imposztor, mindég csak evvel biztat és nem bir beteljesülni az Ígérete.

— No csak ne legyen kétségbeesve a kisasszony, holnap okvetlen lesz.

— Na jő, de aztán ne adja ám • az édes apámnak. És befut a házba. Az ember pedig megy a dolga után.

Odabent elgondolkozott a múltak felett. Eszébe jutott egy őszi délután, midőn egy újság hasábjain végig futott tekintete. Valami motyogott a fejébe : egyet gondolt. Valaha egy szép dalt hallott, valami fehér ruhás kis leánykától, nagyon szerette volna legalább a szövegét hallani, avagy legalább is kéziratban birní. És mit tett ? Hirdetést tett közzé, hogy ki volna hajlandó ezen meg ezen dal szövegét vele közölni, annak ő hálaadás fejében egy képeslapot fog küldeni.

A hirdetést széjjel vitte a posta a világ minden részébe, s a' várt dal megérkezett sokféle alakban. Többek között valami falusi fűzfa sipogó poéta is teljesítette kérelmét: s egy alkalommal lefestette, hogy kicsoda ő.

Olvasott tőle álnév alatt egy verset is, de kissé gyönge volt s nem is fektetett annyi súlyt reá. Megtetszett neki a poéta egyszerűsége, amelyet leveléből kiérzett és az elsők közé helyezte őt.

Az ígért képes lapot elküldötte neki. A poéta felelt. S igy a levelezés íenállt jó ideig, mig bizonyos szoros össsekötte- tés nem jött létre : már értve alatta a levelezést.

Sokszor elgondolkozott felőle, ki lehet az a fiatal ember ? Levele jó modorra vall s legkevésbbé sem lehet unott falusi ficsúr, a ki ledérség után fut, az örökön bajbászó semmiségbe. Nem látott benne semmi bűnt, hogy levelez vele. Nagyszerű! nincs ebben semmi. Az ő lelke beleélté abba a tudatba, bogy rendesen levelet kapjon tőle. Megkérdi tőle, hogy kicsoda? micsoda? És ő pontosan leírta, hogy magas, barna, még nőtlen ember. Tékát akkor még minden szabad ! És vett magának annyi bátorságot, hogy kérte őt, küldené el az arcképét. Megígérte ha lesz, majd fog küldeni. Ezt várta ő nagy türelemmel.

És az a postás úgy biztatja őt, mintha tényleg ő neki az előírásba volna, hogy holnap okvetlen megkapja az arcképét. 0 neki is olyan előérzcte van. Csak már jönne az a holnap ! A nap lassú,

vontatott lépésben haladt előre, mintha sohasem akarná már elérni a holnapot. De aztán mégis csak leszált a nap a begyek mögé s az éj átvette birodalmát. Reggel lázasan ébredt fel. Nem jó álma volt. Látta magát, amint egy tengeren hajózott. — Nagy vibar jött. A sistergő hullámok átcsaptak a hajón. Egyszerre egy iszonyú roppanás reszkedtette meg a levegőt ... a bajó felborult és ő felébredt. Rossz alom. A nap már bekandikált a kis elfüggönyö- zöt abblakon s egy egy eltévedt sugár odalopódzott az almárium tetejére. Már hétre járt az idő. Sietni kellett, hogy kiszaladjon a postás elejbe. Tegnap megígérte hogy hoz levelet. Talán már tegnap el is tette, meg is kapta, és csak ma adja át, hogy annál hatásosabb legyen az öröm. Inkognitóját még meg- akarta egy ideig őrizni; majd aztán lép elé teljes valóban, ha kezében lészen az arckép.

1 Gyorsan kifutott az országúira s ott várta a postát.

I Már látszott messziről, amint nehéz- kés lépteivel felverte az útnak szürke porát. Hátára, még a posta hiszi éllé, egy nagy csomag is volt erősítve, ^ebát lassan ballagott. A leány nem győzte ’ várni. Elejbe futott.