Esztergom és Vidéke, 1904

1904-09-18 / 74.szám

■0

• D.ÉK1*; 71.

1904. szeptember 18

adó tejét nem a pálinka, hanem a b°t' fogja képezni, akkor majdan ismét lesznek víg nuizsikaszós szüretek, melyeken a szüretelek a sor végén táncra perdülnek és az áldomást ivó öregek ajakán is felhangzik a dal :

„Megkapálták a szőlőnket három

| Ízben is,

Nem sajnáltuk rá erőnket, de van

[haszna is.

Fáradozva emlegettük a szüret nevét: Nosza pajtás vigadozva igyuk a

[levét.

Adja Isten, hogy úgy legyen.

Bertalan Vincze.

I népiskolai és népkönyvtár.

A közeli napokban kiadott kultusz-miniszteri rendelet egy lépcső az általános művelődés eléréséhez.

Bár lassankint, fokról-fokra haladunk, nem dicséretre méltóbb-e, mint a múltban tapasztalt elhanyagolás ?

A nép és a gyermek képezi a jövő nemzet alapját. Egyik nagy tömegével legnagyobb erőssége, másikban van az élet cselekvését magára vállaló, a nemzet fenrnara- dását biztositó láncolatos összeköttetés kapcsa a múlt és a jelen között. E két tényezőt figyelemmel kell kisérni, ha azt akarjuk, hogy nemzeti nagyságunk teljes önállóságában, áttörhetetlen szilárdságában a közel jövőben eléressék.

Mert csak a nép és a gyermek szellemi szükségletének rendszere- sitett fejlesztése és kielégítése képez e tekintetben hathatós támasztékot, tanulva a múlton, mikor a nép, mint rabszolga húzta a jármot, de szépérzéki táplálékot nem kapott.

E tekintetben majdnem ezer éves történelmünkre kell visszamenni, sajnos, alig találván egy kis zöld területet, hol a folytonos csatározás és öldöklésen kivül függetlenségünkhöz az alap megvettetett /olna. Bár

a világ egyik legérettebb faja s magyar nép, művelődése parlagon hevertetett, nem gondolva a jövőre, mikor az európai nemzetekkel szellemi birokra, kell, hogy keljen. Költőink, íróink voltak, de isteni képességűket nem a hazai nép szolgálatára fordították, hanem idegen belolyás alatt nyögve, a klasszicizmus zászlójának hódoltak. Ki nem beszélt deákul, vagy nemeiü1, nem volt művelt ember, ki nem tudta a latin nyelvet, nem számíttatott az előkelőséghez. Alig pár éve állott be e tekintetben változás. Nagy írók, költők átlátva a múlt hanyagságát, a nép nyelvén, a nép gondolkozásának megfelelően kezdték belső érzelmeik kincsesházát visszaadni. így támadtak a népies költők, kik közül Petőfi, Arany, Tompa világhírű nagyságot értek el. Szellemi termékeink behatásának következménye volt a nép szellemi világa elhanyagolásának felismerése. Meggyőződtek, hogy a népben fekszik a nemzet nagysága, hozzáfogtak! csiszolásához, mely egyrészt az ) olyasmirevaló figyelemben kezdett, nyilvánulni, melynek következménye ; a nép művelődése. De vájjon honnan kell ennek kiindulni, ha nem a1 gyermekkorban? Nem e csemetét kell gondosan ápolni, hogy hatalmas törzszsé fejlődjék ? Nem az önállóság nélküli, alakulásban levő gyenge agyat kell helyes mederben tartani, ha azt akarjuk, hogy teljes fejlődését elérve, az elvetett mag gyümölcsöt hozzon ? És vájjon mely út és mód erre a legcélszerűbb, ha nem a szellemi szükséglet kellő mederben folytatott kielégítése ? Ezért fogadjuk örömmel a miniszteri rendeletet, mert belőle kiviláglik, hogy a magas körökben is a népet és gyermeket tartják nagy Magyarország talpkövének, mit folyton csiszolni, folyton gyalulni kell. Nézzük csak miről is szól a rendelet ?

A falusi és tanyai nép nyáron téli kenyerét keresve kora reggeltől késő estig a legerősebb munkáö a

dermaiin József főkapitány a pénzt a szegények között, akik a szerény amily mértékben reá vannak a segélyre utalva s tekimettel a gyermekek számára 1—30 kor. kaptak fejenként, kiknek a segély valóságos áldásként jött, s akiknek forró hála imája szállott fel az Egek urához, hogy tartsa meg azt a nemes szivü fő; apót, ki reájuk is gondolt.

— Récsey Viktor dr kutatásai. „Sze *: László király leányának síremléke és bazilikája Bizáncban“ cim. alatt Récsey A iütor dr. a „A a sárnapi Újság“ legutóbbi szánláb cin azokat a körülményeket adja elő, melyek között sikerült neki Iréné császárné sarkofógját é3 az általa említett templomot Konstantinápolyban felkutatnia és ezen műemlékekről négy képben műtörténeti leírást nyújt.

— Egy ifjú halála Egy-két hete, hogy Berzeviczy József közalapítványi felügyelő uj állomás helyére, Ceglédre távozott, s már is súlyos csapás érte. Kis fiát Bérc:-ikrét ragadta ki a halál a szülők szerető karjai közül. Eltudjuk gozdolni a mérhetetlen veszteség szülte fájdalmakat, melyek közepette leljenek vigaszt és megnyugvást Isten akaratában. A szülők szeretett fiuk halálát az alábbi gyászjelentésben tudatják :

„Berzeviczy József és felesége Tost Piroska, testvére Flóra ifj. dr. Szohner Lajosné, nagynénje Andrássy Gyulán t szüi. Berzeviczy Antónia, ifj. dr. Szohner Lajos, mint sógor megtört szívvel jelentik a felejthetetlen fiú, testvér, öcs és sógornak berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Béreiké Y. oszt. gimnáziumi tanulónak f. lió 15 én, 15 éves korában rövid szenvedés után történt gyászos elhunytat. A drága halott földi maradványai f. hó 17-én délután 3 órakor fognak a gyászházból a r. kath. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat folyó hó 17 én reggeli 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Cegléden, 1904. szeptember 16. Legyen könnyű a föld a korán elhunyt hamvai felett !“ — Forster Gyula báró. A hivatalos lap szerdai száma a következő királyi kéziratot közli: Magyar minisztertanácsom előterjesztésére Forster Gyula

Szera rátette egyik kezét a szá- ! jára.

— Ha szeretsz édes Péter, hallgass, gondolkodni akarok.

Gondolkodni! egy fél napos asszony elhallgattatja szerelmes urát,mert gondolkodni akar. Oszlányi önkénytelen guny- nyal mosolyodotl el.

És mindketten gondolkodtak.

A férj a Szera fölött egy pókháló házat vett észre, s azt sokáig elnézte. Valami azt suttogta néki: hogy ez az ö boldogsága is ilyen semmi, egy szellő által szétfujható szálakból van szőve, mint ott a Szera feje fölött — az a pókháló ház.

Es nézte a pókháló házat, mint szövi körül a hold ezüstös fénye újabb szálakkal, fényessel, semmivel, erőtlen, gyenge fénysugár szálakkal azt a semmi alkotmányt, nézte, a mig Szera meg érintette a karját, s fülébe nem hangzott szavai.

— Péter álmos vagyok.

Odabent az öreg cseléd meg megvetette az ágyat, s Szera felhajtva a paplant, megtapogatta finom ujjaival. Valami hegyes megszúrta az ujját, s a mint nyomta a lepedőt, úgy ropogott valami a keze alatt, mint a friss, száraz szalma kéve.

Bámuló szemekkel nézett Oszlányira.

— Péter! mi az a mi úgy ropog itt ?

A Péter szemei elhomályosultak.

— Frissen tömött szalmazsák.

Szera nem szólt semmit, csak ránézett Oszlányira egy szemrehányó, hideg tekintettel, a mi azt látszott mondani: egy Marcaltőy Marcaly Szerát ilyen ágyba fektetsz ?

Oszlányi elsápadt, s kiment a szobából.

A tornácon idegesen, elkeseredetten szíttá a szivarját.

— Nászéj ! — suttogta gunyosanma- gában, s az égő szivart a virágok közé dobta.

Bent Szera álmatlanul forgolódott az ágyon. Egyszer kiszólt. — Péter!

Oszlányi bement.

—• Eélek, — szólt S/era.

Oszlányi gyertyát gyújtott s oda tette az asztalra Szera eié s aztán leült egy székre az ágy mellett.

— Félek, — ismételte Szera.

A fiatal férj szemei komoran csillan tak meg.

— Nem félsz Szera. Nem félsz, csak megbántad tettedet. Pedig volt elég időd a megfontolásra. Egy év óta ismerjük egymást, s féléve határoztuk el, hogy egymáséi leszünk szüleid tilalmára is. Jól tudod, hogy csak azt vártuk, a mig én állást kapok. Ellőtted volt a jövő, tisztán megmutattam néked, mi vár reád, hogy a kényelemről, pompáról le kell mondanod, hogy a szegény3 éget meg kell osztanod velem, s te

miudenhez tapsoltál és azt mondtad : a szerelem mindent pótol. Még nem is, egy napja- vagy nőm Szera és már meg- j győztél felőle, hogy te olyan nő vagy, akinél a szerelem izét a jólet fűszerezi { meg. Én szegény vagyok Szera, s egye- j bet szerelmemnél nem adhatok néked. J

Szera görcsösen zokogva temette fejét a párnákba.

Oszlányi újra kiment a szobából s odakint lefeküdt a kárságyra.

Éjfél után két puha, meleg kar átölelte a fejét.

Azt hitte, álmodik.

— Szera; — susogta.

— Szeretlek ! — súgta vissza Szera.

A láz kicsattant a szerelmes emberből. Őrülten ölelte magához a reszkető asszonyt, aki lehunyt szemekkel, vágyódva, s piros lázas ajakkal hanyatlott a karjaiba.

Az éjszaka csillagos, tiszta volt, a virágok illatosak, széditők, mindenfelé csend, valami borzongató, kihalt siri csend.

Oszlányi szétnézett s a szemei font, megakadtak azokon a fényes pókháló szálakon.

— Nem — nem, rázta le magáról a hét puha meleg kart, addig nem lesz az enyém, a mig nem győződöm meg

szerelme mélysége felől!

*

Harmadnap, a hogy Oszlányi Péter

délben az isko ából hazajött, az udvaron egy poros kocsit pillantott meg, s egy kocsist, a ki négy agyonbajszolt. babos szájú lovat takarított.

Oszlányi tudta, ki jött azon a kocsin.

Nem volt sem gyáva, s-un félénk ember, mégis elsappadt, amint benyitotta a szoba ajtaját.

Nagyságos Marcaltőy Marcaly Miklós, a Szera apja, egy percre farkas- szemet nézett Oszlányival, s azutáu dühösen kiáltott reá :

— Miért szöktetted el leányomat? Oszlányi nyugodtan tette le kezéből a kalap j át.

— Mert szerettem. — Különben tessék helyet foglalni és ne tessék olyan nagyon kiabálni.

Marcaly egyet csapott öklével az asztalra.

— Ne leckéztes kutya, mert agyon ütlek.

Oszlányi elfehéredett.

— Sajnálom, hogy a leckéztetést folytatnom kell, de figyelmeztetem, hogy ez az én lakásom, s a ki itt engem megsért, jogomban áll azt a személyt innen kilökni, még ka az a személy Marczaly Miklós volna is.

Nagyságos Marczaly Miklós ur emberére talált. Elvörösödött, egy nagyot káromkodott és aztán — leült. *

Szera egy sarokban sirdogált.

Mikor a két férfi egymással szemközt

oan izzad. Ha beáll azután az ősz és ha elérkezik az unalmas, dolog- léiküli tél, tétlenségében a korcsmá- cásra adja magát, vagy pedig ha olvas is valamit, mint eddig történt, :supa észrontó, ponyvairodalomnál rendelkezik, melyből nemcsak íogy hazaszeretetei, jellemszilárdsá- yot, művelődést nem merit, hanem i rémes históriák az amúgy is ba- oonaságra hajlamosított népet még nkább elbutitják. Vagy nézzük a gyermeket. Eddig vagy nem olvasott, vagy ha olvasott is, idegenből ítültetett szellemölő termékekkel dégittetett ki. E két hiányon szándékozik a miniszter segíteni, midőn egyrészt a legelrejtettebb és félre esőbb helységben a nép szellemi erejének megfelelő, s másrészt a gyermek korát megközelitő könyvárakat akar felállittatni. Minden ■cönyv meg van jelölve és csakis izeket szabad beszerezni. Helyesen1 cselekedvén, nehogy ismét az egyéni zlésre legyen a könyv megvá’.asz- :ása bízva. Ha e fontos rendelet ninél előbb végre lesz hajtva, az ország minden helysége könyvtárral esz felszerelve. Az iskolából kiinduló szellemi képzés folytatódni fog i nép közt, mig csak el nem jön az Idő, mikor büszkeséggel állhatunk oárhuzamba az európai nagy népekkel, nem félve, hogy szellemi nagyságukkal bennünket felülmúlnak. Élőn az idő, midőn a magyar nem- cet egész mivoltában, külső és belső érzelem világában, gondolkodásában, lettében igazán és csakis magyar esz. E cél eléréséhez erős támasz- rékot képez e rendelet, melynek foganatosítását minél előbb és minél alaposabban várjuk.

8800633 SC3&ZZ «Bim

■áfa» amise ®a£TW wrataaBWRil towSbbSäwo mm

— Aranymisés püspök adománya szegényeinknek. Meszlényi Gyula szatmári püspök, aranymiséje alkalmából, mit teguap tartott meg, városi szegényeinknek 1000 koronát küldött azzal, hogy az közöttük szétosztassék. Tegnap, az aranymise alkalmából osztotta ki Nie-