Esztergom és Vidéke, 1904

1904-09-11 / 72.szám

2

■r/.Am

1904. szeptember 11

ÉSZTKK(5OM « VIDÉKE ,72.

rancsol velünk tétetni a város érdeke, amelyet ha az intéző körök valójában szivükön hordanak, teljesíteni kötelesség. A többire nézve úgy hiszem tisztában vannak.

Ha pedig az anyagi tehetetlenségei: hozzák fel, azt elismerem, bajnak baj, de nem lekíizdhetlen baj, mert ha az állam méltányolni tudja más városok érdekeit, kell, hogy Esztergom városét is figyelembe vegye. Hogy pedig vehesse, mozogni és ha kell, erélyesen fel kell lépni. Ez utóbbira nézve sok oldalról van támogatva a város, amely elől ki nem térhetnek. Ilyen okok egyike az is, hogy az alreáliskola tanulóinak létszáma közel kettőszáz

Veritas.

Iskolaügyek.,

Esztergom, szept, io

A városi elemi iskolákban is meg történt már a beírás, sőt a fiúk már szorgálmasan járnak iskolába. Részletes adatok birtokában ugyan nem vagyunk e beírások eredményeiről, itt most csak a beiráspénzek, tandi , jak lefizetése, illetve elengedése körül felmerült némely viszásságot teszünk szóvá, hogy a jövőben úgy a szülők, mint a tanítók és a város hatósága is megkiméltessék némely kellemetlenségektől. A dolog úgy áll, hogy az elemi iskolában 4 kor. 3° fillér tandijat kell fizetni. Maga az összeg látszólag nem nagy, de ha megondoljuk, hogy némely szülőnek egyszerre három-négy gyermeket is kell beíratni, a kiknek még könyvszükségletről is gondoskodniok kell, bizonyára igazat adunk azoknak a szegény szülőknek, akik a tandijat igen magasnak mondják. Természetes, hogy az idei sovány, száraz esztendő után a szegény földműves és iparos szülők úgyszólván megostromolták a város hatóságát tandijmentessségi kérvényeikkel. A sok szegény között azonban, s ez a visszás állapot, tévedésből olyanok is részesültek a tandíj mentesség kedvezményében, a kik arra rá nem szorultak, hanem csak egyszerűen szerencsét próbáltak. Viszont megtörtént az, hogy a valóban fizetésképtelen szülő vagy épen nem, vagy csak féltandij elengedést kapott. A tandij mentes - ségi igazolványok kiállításával megbízott tisztviselőt e miatt természetesen felelősségre vonni nem lehet, mert hiszen ő jóhiszeműleg jár el, de mindenkit személyesen nem ismerhet azok közül, kik a kedvezményért folyamodnak.

Itt a rendszerben a hiba, mely- lyel a tandij mentességi kedvezmény megadása folyik. Ezen kell segíteni. A jelen rendszer mellett megtörtént az, hogy egy szegény atyafi, a kinek van egy kis házacskája és egy elszáradt szőlőcs- kéje, no meg három iskolás gyermeke, beállított az egyik városi elemi iskolába, hogy7 a csemetéket beirassa. Mikor a fizetésre került volna a sor, az. atyrafi kirukkolt, hogy neki bizony pénze most nincsen, hanem talán majd szüret után megfizethet.

— Hát kérjen tandij mentességet, szól a beíró igazgató,

— Ja, én nekem nem adnak ám, mert van egy adóssággal terhelt házam, még kis szőllőm.

— Hát pedig barátom, vagy fizessen, vagy hozzon igazolványt, mert különben nem Írhatom be a gyermekeket.

;— Hát ne írják be, majd elhozom őket akkor, a mikor lesz pénzem, — felelt az elkeseredett atyafi, s azzal elment.

Azt hiszszük, hogyr íesz abból új esztendő is ! . .

*

Az iskolaszéknek egy újabb intézkedése értelmében a város minden fiú iskolájához rendszeresitettek egyT »ötödik« osztályt is, kivévén a Deákbáró, aki rendkívül tanulságos és megbízható följegyzéseit közzé is tette.*)

Wratizláv báró 1591-ben Kregwitz Frigyes császári követ kíséretében, aki Rudolf megbízásából fontos politikai küldetéssel III. Murád szultánhoz Kon- stantinápolyba utazott, Komáromba érkezett. Tömérdek ajándékot ótalmazott a követség nagy fegyveres kísérete. Az ajándék természetesen Murád szultán engesztelésére volt szentelve.

A legrégibb történeti utazót szólaltatjuk meg, a ki a török világban Esztergomban járt s aki a tapasztalatait hiteles hűséggel és elfogulatlan tár- gyassággal közölte.**)

Néhány embert küldöttek Komáromból Mahomed esztergomi béghez, hogy értesítsék küldetésükről, s hogy illő fogadtatásukra a szükséges török hajókat és őrséget kérjék.

Braun Erasmus komáromi császári helytartó Rudolf császár követségét természetesen kitüntető fogadtatásban részesítette s a török birodalom határán fényesen megvendégelte. Hét októberi napot töltöttek a komáromi várban, a hol az esztergomi török basa lassanjáró intézkedésére várakoztak. —

•Villányi Szaniszló: Esztergom város és megye múltjából, Esztergom, 1891. c. becses müvében Esztergom régi ismertetőjéről csak néhány szóval emlékezik meg,

*•) Des Freyherrn von Wrátislav Gesandschafts- reise. Leipzig.

Végre hire érkezett, hogy az eszter- i gomi török őrség a török birodalmi ka- í tárvonalon a kiküldött hajókkal már

I megérkezett s a császári követséget átveszi.

A követség még azon napon eltávozott Komáromból. Kisérte egy császári kapitány vezetése alatt háromszáz katona puska nélkül, csak kardosán, ezeken kívül pedig ötven magyar huszár. A Dunán tizenöt hajó szállította át a nagy társaságot. Minden komáromi révhajón három ágyú és huszonöt magyar katona helyezkedett el. Néhány órai hajózás után az esztergomi szandsák határán már megpillantották a törökök tiz hajón elhelyezett díszes fogadó küldöttségét.

Az esztergomi törökhajók a komáromi magyar hajókéhoz hasonlók voltak. A török parton száz lovas várakozott. Midőn a török lovasok észrevették a császári követség hajóit, azonnal sebesen odavágtattak, ahol a kikötést várták. Kregwitz követ megállittatta a hajókat s partra csónakázott. A törökök barátságosan köszöntötték s mindnyájukat ebédre hivták. A Komáromból jött nagy kiséret ugyancsak megcsodálta a törökök szép lovait, lándzsáit, zászlait, arannyal és drágakövekkel kirakott kardjait, pompás lószerszámait, cifra nyergeit és csótárjait. Mert a fogadó

Ferenc utcai iskolát. Eddig csak a

<ür*

szenttamási iskola volt megáldva ezzel, most kiterjedt ez áldás mindegyikre. Hol van itt az anomália ? Hát kérem ott, hogy a helyett, hogy államköltségen szerveztek volna még egy tanítói állást, és az arra megválasztott tanerő vezette volna a külön ötödik osztályt, e helyett — - mondón — minden negyedik osztályhoz egy terembe (!) hozzá csapták az ötödiket is, úgy, hogy most három intézetünkben a negyedik-ötödik osztály egy terembe lesz összezsúfolva és nem külön-külön tanit- tatik. Lesz tehát három osztatlan iskolánk, akár csak Mucsán. Itt a visszaesés !

*

Menjünk tovább. Elkészült végre a hoszadalmas neki fohászkodások, bizottságosdik és értekezletek után a szentgyörgymezei uj fiúiskola. Azt hittük, hogy valami igazi, modern iskolaépület lesz az, a miért oly sokáig vajúdtak a hegyek és ime, bizony nem kifogástalan az uj épület.

Hibája az, hogy teljesen egyedül áll. Lakó, iskolaszolga, vagy felügyelőnek hely nem jutott benne. Kút nincs az udvarán, vizet nincs ki szállítson. Az illem hely pedig igazán ósdi és a szeméremérzéket veszélyeztető. Az épitő mester természetesen csak az elébe adott költségvetéshez alkalmazkodott, a a mit felsoroltunk, azokról ő nem tehet. Nem volt több pénz. Reméljük azonban, hogy a dolgon még mindég lehet segíteni.

Csak néhány szót még. Iskolaügyi szemlénkben eljutottunk az ipariskolához, a hol az iparos-ifjak erkölcsi érzületének emelése céljából üdvös intézkedés történt. Ez évben a tantestület megalapította az iparos tanonciskola ifjúsági könyvtárát, persze csak szerény néhány művel, mit Esztergom város közönsége van hivatva nagyobbra nevelni. E célra ajándék műveket készségei

fogad az iparostanonc iskola igazgatósága.

*

Apropos ! Iparos tanonciskola ! Mint hallottuk, —nem tudjuk mennyiben igaz, — az ipariskolai rajztam- tók fizetésének leszállítását akarja indítványozni az ip. isk. felügyelő bizottság, azon címen, hogy kevesebb számú órát adnak az esti oktatóknak Hát ez lehet méltányos állás pont — három év múlva, a mikor a rajztanitók 3 éves mandátuma betelik. Mert hiszen a felügyelő bizottság csak a napokban választotta meg újból az ipariskolai tanítókat a régi alapon három évre és tudtunkkal szeptember havi fizetésüket már fel is vették mindannyian. Előbb a fizetéseket kellett volna szabályozni, rendezni és csak azután, választani meg a tanerőket. A dolog tehát kissé elkésett! Ajánljuk az illetékesek figyelmébe.

Kalamus.

Városi közgyűlés.

Esztergom, szept, 9.

A város képviselőtestülete szerdán d. u. ülést tartott, mely a szokott érdeklődés mellett folyt le.

Napirend előtt a polgármester bejelentette, hogy özv. Bisiczky Jánosáé úrnő elhalálozása folytán megüresedett egy virilisi tagság, mely behívás útján fog betöltetni. Majd tudomására hozta a képviseletnek, hogy Komárom város törvényhatóságának bizottsága, az október 11-én tartandó jubileumra, melyen Sárközy főispán beiktatásának tiz éves évfordulóját fogja megülni. a várost is meghívta. A város képviseletében való megjelenésre Vimmer Imre, dr. Földváry István Ó3 Frey Ferenc küldettek ki.

A napirend első száma a belügymi- nister azon leirata volt, melyben tudatja, hogy a fegyelmi határozatok a képviselőtestületnél bejelentendők, minek aztán az a folyománya, hogy a képviselőtestület felebbezési jogot nyer

A tüzrendészeti szabályrendelet mó- dositása, a hetivásár látogatási szabályküldöttség a török császárhoz igyekező követséget valóban fejedelmi pompában üdvözölte.

Midőn a török főurak Rudolf császár követével bizalmasan és hosszasan tárgyaltak, azalatt a török és komáromi katonák barátságosan elsétálgattak a rónán, a mig a legénység közt egy kis összekülömbözés nem történt, melyet siettek csakhamar megszüntetni, hogy valami nagyobb baj ne keletkezhessél:.

Ebéd után a komáromi kiséret szépen elbúcsúzott s a császári követség belépvén a török birodalomba, Esztergom közelében már egészen török ótalomba került. A törökök a követség hajóit és a magukéit gyors vontatással siettették.

Mahomed szandsák Esztergomban janicsárokat adott melléjük. A szandsák eredeti jelentése lófarkos zászló, melyet a szultán ajándékozott a kormányzás hatalmának jelképezésére.

Az esztergomi szandsák, politikai török terület őrei és hősei janicsárok voltak, akiket a szultán sok kegygyei tüntetett ki, mert nekik köszönhette magyarországi hódításait s a török birodalom föntartását hazánkban.

A janicsár nem viselhetett selyem, hanem csak hosszú posztóruhát, mely turbánjukkal együtt vörösszinii. Nem törökvérü, hanem törökbirodalmi, főkép

délszláv eredetűek voltak. A meghódolt szláv községekben a törökök rendszeresen kiválogatták a nyolc-tiz esztendős keresztény gyerekeket, a kik közül a kiválóbbakat a szultán, a basák s a főurak testőrsége számára szemelték ki. Jó tiz esztendei tömeges kiképzés után fejlődött ki a mohamedán janicsár, aki hazátlan volt és nőtlen maradt, hogy fanatizmusát egészen a hadiéletnek szentelhesse.

A fiatal janicsárt húsz éves korában Konstantinápolyba vitték, ahol az edzett janicsárok megtanították őket a fegyverforgatásra, a vívásra, granátvetésre, árkugrásra, falmászásra. Egyúttal azon ban mindennemű sanyaruságra és nélkülözésre is, úgy, hogy a szigorú, sőt kegyetlen nevelés közben sokan elpusztultak. A török bíró, a kádi azonban sohasem büntette az emberirtókat. A növendék janicsár mindaddig az idős janicsár szolgája volt, a mig vitézségével ki nem vívta függetlenségét és önállóságát.

Wratisláv báró érdekes útleírásában hosszasan ismerteti ajaniesárság erejét és hatalmát, mert tudta, hogy vállukon nyugszik a magyarországi török birodalom hatalma. Késő este érkeztek Esztergomba, a hol már a formaszerint való jelentkezést nem tarthatták meg, hanem azért dúsan megvendégelték a követsé-