Esztergom és Vidéke, 1904
1904-09-04 / 70.szám
2 KSZTKKGQM es VIDÉKE. ,70. szám.) 1904. szeptember 4 nem kerül, sőt ellenkezőleg anyagi hasznot is hoz, a szőlő termelés löllenditése érdekében pedig- megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz. A kérvény igy szóik »Közismert tény, hogy szőllő és bortermelőink nemcsak a nagy fogyasztási adó, de szüret alkalmával a meglevő termésnek és pedig | akár a törkölös bornok,*akár a mustnak egyrészt veyő közönség, illetve kereskedő hiánya, másrészt a rend- kivüli alacsony árak miatt sokszoros nehézségekkel kénytelenek megküzdeni. Nagy csapás ez nálunk különösen a szegényebb szőlő termelő földműves osztályra, a mely vagyoni viszonyainál fogva kénytelen termé-' sét bármily alacsony árért is elvesztegetni. ö # i Újabb időben úgy látszik éppen ezen mostoha viszonyok arra indi-1 tották a szőlőtermelők egy részét,1 hogy a szőlőt mint gyümölcsöt értékesítsék s e végből kocsira, zsupp közé rakva részben a székesfővárosba, részben pedig a környékbeli községekbe, de a távolabb fekvő vidéki városokba is elszállítják és ezen értékesítési mód mellett tény-! leg nagyobb árt érnek el, mintha termésüket törkölös bor vagy mustként adnák oda. Ámde a szőllőnek mint gyümölcsnek a fentebb leirt módoni eladása sem biztosítja azt az árt, mely a tényleges értéknek megfelel, mert! kétségtelen, hogy nagy rezsit képvisel maga a kocsi bér, az idő és fáradság, mely az eladással kapcsolatos, miből folyólag bizonyos, hogy , sokkal nagyobb jövedelem volna biztosítható, ha az eladás és vétel i helyben történhetnék. Ezt a célt előmozdítandó kettős ■ feladat áll előttünk, az egyik sarkalni1 a bortermelő közönséget, hogy szőllőtermését, mint gyümölcsöt értékesítse és e részben a hatóságnak válik feladatává, hogy ezen értékesítési módot elősegítse azáltal, hogy az ehhez szükséges eszközök beszerzésére nézve a szőlő- j termelő közönséget támogassa a szőllő szállítására alkalmas kosarak készítéséhez szükséges fűzvesszők minél nagyobb mennyiségbeni termelésével. A nemes fűz termelése nemcsak a szegényebb néposztály kereseti viszonyainak javítására szolgálna, de tekintve annak még, most is keresett voltára, maga a város pénztára sem vallaná annak kárát és bizony- nyára találkoznék a város tulajdonában az erre alkalmas talajú föld. A másik feladat, mely nem hatósági, hanem társadalmi úton és különösen az érdekelt közönség közremunkálása által volna elérhető az abban állana, hogy egy oly szövetkezet alakitatnék, a mely a helybeni vétel és eladással foglalkoznék, helyesebben közvetítőként járna el. Ezen közvetítői intézmény létesítése iránt az »Esztergom—vidéki gazdasági egyesület* volna megkeresendő a mely már az elmúlt évben is szép sikerrel és teljes bizalmat elnyerő módon adta el és szállította vidékre vidéki városok kereskedőinek saját termésű szől- lőjét. Egyik legszebb hatósági feladatot képez a lakosság anyagi jobblétének előmozdítása, bízva bízunk tehát abban, hogy eme előterjesztésünk hatóságunk készséges támogatását fogja megnyerni. Ez okból tisztelettel kérjük a tekintetes Tanácsot, méltóztassék úgy a nemes fűztermelés, mint a közvetítői intézmény életrehozásá- nak kérdését bölcs elhatározása tárgyává tenni, és oda hatni, hogy mindkét kérdés mielőbb megvalósi- tassék. * A bizottság a kérvényben foglaltakkal behatóan foglalkozott, mert a nemes fűz termelése a városnak veszteségére már csak azon okból sem lehet, mivel van a városnak több oly parlag területe, mely a fűztermelésre alkalmas, mihez járul azon körülmény, hogy a kórmány holdankit ioo korona segéllyel mozdítja elő a fűz termelését. Niedermann József, Nozdroviczky Miklós és a városi gazdából álló bizottság küldetett ki, akiknek feladata lesz mindazon területek megtekintése után, melyek alkalmasaknak mutatkoznak, a helyre nézve javaslatot tenni. A második tárgya a bizottságnak Nozdroviczky Miklós erdőmester lemondása folytán előállott azon kérdés feletti vélemény adás volt, vájjon a hivatal továbbra is és újból betöltessék-e városi alkalmazottal, avagy az erdők kezelése állami felügyeletre bizassék. A bizottság hármas szempontból nem ajánlotta állami kezelésbe adását. Elsősorban mivel lelkiismeretesebb gondozását látja az erdőknek abban, ha azt a város rendelkezése alatt álló s egész idejét a városnak szentelő saját alkalmazottja végzi, mintha a sokoldalról igénybe vett állami kezelés alá bocsájtatná- nak. Másodsorban mivel az állami kezelés a városnak nemcsak, hogy megtakarítással nem járna, hanem ellenkezőleg, több kiadással és végül harmadszor, mivel az állami kezelésbe adás legkisebb ideje a io év amelyen belül a város azt saját kezelésbe vissza nem veheti. Köszönettel vette a bizottság tu- domásul Nozdroyiczky Miklós azon kijelentését, hogy habár október elsejével való nyugdijba vonulását a város el is fogadta, mindaddig, mig a városnak erdőmestere nem lesz, készséggel viseli hivatalát. A lentermelés előmozditására vonatkozó miniszteri rendelet tudomásul vétele után kimondotta a bizottság, hogy a lentermelésre Esztergomban sem a talaj, sem az éghajlati viszonyokat alkalmasnak nem tartja. Végül az erdei legeltetés ügye került szőnyegre, amely ügyben mivel a közgyűlés már érdemleges határozatot hozott, azzal a bizottság tovább nem foglalkozott. r. gára vonni a figyelmemet: egy kép, egy szobor, és egy ágy. A kép az Or- leánsi szüzet ábrázolja a rheimsi székesegyházban ; másolat egy francia eredeti (gondolom Le Comte után) a mi Benczúrunk műve. A szobor, ami boldogult nagyasszonyunkat, Erzsébetet, a legszebb királynét örökiti meg virágkorából. Az ágy pedig az a fényezett, fehér csipkefüggönyös, kékselyem pap- lanos bútordarab, melyre a starnbergi tóból kiemelt magányos királyt először fektették. Ez ágyra tekintve, magam előtt láttam az egyszerű, romlatlan erkölcsű stranbergi halászokat, amint királyuk tetemét fájdalmas szeretettel karolják ki a hináros vízből; hallani véltem a Fischer Jokl mély hangján áhítattal eldörmögött ,,Miatyánk“ot. . . s szemeimben éreztem azokat a nehéz csöppeket, amelyek akkor az ő viharvert ábrázatákon végiggyöngyöztek. Ez az igazi temetés ! A többi: a katafalk, az arany, a rendjelek, a tömjén, már csak a végszavai a bajor történelem egy fejezetének, amelynek a címe: II-ik Lajos, a magányos király. * ' * Bajországban lenni s meg nem nézni Herren Chiemseet, Linderhofot, Hoken- schwangaut és Neuschwansteint, az olyan halálosvétekféle Coock és társainak dogmái szerint. — A legtermészetesebb tehát a világon, hogy én is a többi hivő nyomdokába léptem s mindezen nevezetességeket sorra véve, az előirt 3—3 márka beléptidijak hűséges lefizetése ellenében, a szokott módszer szerint kicsodálkoztam magamat. Egyszerre 15—20 ember nyer bebo- csáttatást, miután az esernyők, botok, fotografoaasinák s egyéb csomagok (á 10 pfennig) a ruhatárba deponáltattak. Azután a szolga akár csak a vasúti kalauz szépen átlyukasztja a belépő jegyeket s az ő ürüsége mellett kezdetét veszi a szellemi legelőre való felhajtás. Mindegyik helyiségben, ha az utóbb jövők nem nagyon zörgetnek a kapun, bővebben, ha pedig a másik felekezet- nek az ő türelmetlensége már az üvöltésig s a dörömbölösig fokozódik, igen összevontan magyaráz a királyi szolga minden nevezetésséget, ami abban a helyiségben látható. S erről önkéntelen eszembe jut mindig a párkányi vásár szavaló művésze, aki a falra akasztott vászonra mázolt gyilkosságot egy rövd pálcával mutogatja, harmonika kiséret mellett, szivettépöen tudja elszavalni. A mutogatni való helyiségek elfogy- tával, bámulatos üzleti tapintattal, úgy rendezi a szolga úr a kifelé vonulást, hogy az okvetlenül egy, azon kastélyra vonatkozó emléktárgyakkal, leírásokkal és anzikszokkal teljes helyiségen keresztül történjék. Itt persze az elárusító a szolgáné urhölgy s ekképpen összekötve a hasznosat a kellemessel, következik a később jövő nyáj felhajtása s mi esernyőink, botjaink, fotograf- masinánk stb anzikszok s a látottak emlékének birtokában mehetünk tovább. Hát ez egyszerűen vérlázitó kegyetlenség ; üzérkedés az eszménnyel, folytonos arcul csapása egy halott tisztes emlékének. Uzsoratökévé tenni a költő agyát, Íróasztalát, kegyeletének tárgyait ; kirakattá, — ah dehogy, utcává alacsonyitani a művészet fejedelmi berkeit, egy mondhatatlan sérelem annak a nagy szellemnek az emlékén, ki már e földön, úgy szólván egészen eszményi életet élt. De hát az „auri sacra fames“ behatol már a palotákba is és a büszke Wittels- baeliok Il ik Lajos megépített szellemi hagyatékát olyan jól kamatoztatják, hogy — amint hallom — a belépti jegyekből nemcsak a kastély évi fenntartási költsége kikerül, de belőle még az alkalmazottak nyugdíj alapjára isjelen- keny összeg fordítható. A magányos király pedig alszik álmatlan álmot a földön elképzelhető legkisebb palotában; alkotó zsenije immár tizennyolc éve pihen. Csak az asszonyok siratják őt, mert szép volt és titokzatos; — de ezek között igaz gyászát soha le nem veti s a legkeserübb köny- nyeket hullatja, a — Művészet. B. Szabó Mihály. Nyugdijintézeti közgyűlés. Az esztergomi főegyházmegye papságának az az új nyugdíjintézete, amely a bibornok hercegprímás 1903. március 3-án 590. sz. a. kibocsátott rendelkezése alapján lépett életbe, folyó hó 1-én tartotta városunkban a szeminárium dísztermében első rendes közgyűlését Boltizár József püspök elnöklete alatt. A közgyűlés a főegyházmegyei papság mintegy száz idősebb és előkelőbb tagját hozta falaink közé. Augusztus 31-én d. u. 4 órakor a rközépponti bizottsági a helynök lakásán tanácskozott es tette meg a közgyűlés előkészítésére az utolsó intézkedéseket. A feladat, amely e bizottságra nehezedett nem csekély fáradságot okozott a tagoknak, akik mindnyájan kivették részükét a munkából. Különösen Rajner Lajos praelatus, alapkezelő, és Fehér Gyula előadó fáradoztak sokat az új intézmény gépezetének olyatén összeállításán, hogy jól és akadálytalanul működhessék. A közgyűlés e’ött a résztvevők a papnövelde kápolnájában misét hallgattak, amelyet Brühl József mondott. Pontban 9 órakor Boltizár helynök megnyitotta a tanácskozmányt. A kép, amelyet a diszterem nyújtott, igen érdekes volt. Érdemes lett volna egy művész ecsetére, annál is inkább, mert mint a legelső közgyűlés, az intézmény életében nevezetes mozzanatot képez. Röviden, melegen szólott az ősz püspök. Örömét fejezte ki afelett, hogy ezen üdvös és nemes hivatási! közgyűlést üdvözölheti és kívánta, hogy az minél eredményesebb munkásságot fejthessen ki és nyugodt napokat biztosítson a lelkipásztorkodás gondjaiban kifáradt papságnak. Felhívta ezután Fehér Gyula előadót, hogy a megbízó leveleket mutassa be. Ez megtörténvén, a közgyűlést alap- szabályszerüleg megalakultnak nyilvánította és felkérte a jelenlevőket, hogy a tisztikart válasszák meg. Alelnökül közfelkiáltással Szecsányi Vilmos cimz, kanonok, nagvtapolcsányi lelkész lön megválasztva. Jegyzők lettek : Machovith Gyula, Koperniczky Ferenc és Csajka Ernő. Háznagy : Haliczky Béla. Érdekesen és kimerítően vázolta ezután az előadó a nyugdíjintézmény megalakításának történetét és a középponti bizottság eddigi működését. A nagy gonddal és sok fáradsággal összeállított jelentést a közgyűlés egész terjedelmében tudomásul vette és elismerése jeléül lelkesen megéljenezte. Az előadói jelentés után az alapkezelő Rajner Lajos praelatus ismertette a nyugdíjintézet anyagi viszonyait, amelyek elég kedvezőknek mondhatók. A tagok közül eddigelé 581 en szolgáltatták be járandóságaikat a múlt 1903. évre. Majd a jótevőket sorolta fel. Ö Eminenciája és a fokáptalan, mint állandó jótevőkön kívül: Boltizár József 4000 kor., Maszlaghy Ferenc 10.000 kor., Novák Pál 2000 kor., Santhó Károly 20.000 kor., Walter Gyula 2000 korona összegekkel járultak az alap növeléséhez. Néhai Klempa Simon nagyszombati kanonok végrendeletében 600 koronát hagyományozott az alapnak. A jelentés tudomásul vétetvén, a közgyűlés az előadó indítványára az alapkezelő praelátusnak soknemű fáradozásáért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Az előadó további előterjesztései mind tudomásul vétettek. Megválasztatott ezután az uj középponti bizottság. A szavazatok össze-
