Esztergom és Vidéke, 1904
1904-09-01 / 69.szám
ESZTERGOM As VIDÉKE t69. 1904. szeptember 1 atya és herceprimás magas leiratai, melyek végeztével jelentette, kogy a Budapesten létesítendő tápintézetre beküldetett 720 kor. Klompa Simon hagyatékából 300 kor. Lollok Lenárd budapesti plébánostól 108 kor. és Bősz Etelka tanítónőtó'l alapitó tagsági dija fejében 100 kor. Bemutattatott Begovesevics B. püspök egri kanonok számadó gondnoknak a vagyoni állapotról szólló kimutatása, amely szerint a segélyalap vagyona az 1903. év végén 190635 kor. 77 fillér, az árvabáz vagyona pedig 83901 K 51 fillér. Ezekhez járul az 1903. év jövedelme, amely szerint: 1. Egyes egyházmegyékből az időközi kamatok 13 kor. 89 fill. 2. Értékpapírok és takarékpénztári betétek 1903 évi kamata 7316 k. 76 f. Pártoló tagoktól 173 k. 60 f. Bendes tagoktól 2613 k. 17 f. Összesen 10118 k. 02. fill. A bevétel szerint felosztásra jött a jövedelem 310 részéből ösztöndíjra 3035 kor. 40 fill. 4j10. rész segélyekre 4047 k. 20 f. 2;19. rész árvaházra 2023 k. 61 f. l/10. rész tápintézetre 1011 k. 02 f. A költségvetés szerint huszonhat 100 kor. ösztöndíj 2600 k. két 200 kor. ösztöndíj 400 k. Segélyezésre 3200 k. A fennmaradt összeg dr. Walter Gyula p. prael. elnök rendelkezésére bocsáttatott időközi segélyek adományozására. A keret a fentiek tanúsága szerint ha lassan is, de észrevehetően szélesbül. : Hogy a nemes eszmék teljesen megvalósíthatók legyenek a tanítók áldozatkész összetartására van szükség. A felmentvény megadása után gazdag tartalmú, széles mederü eszmecsere indult meg az alap fellendítésének módozatára és a további teendőkre nézve, amelynek végezetével kezdetét vette az ösztöndíjak és segélyek kiosztása. Ösztöndíj a jelen évfolyamán azon okból, mely szerint az évi jövedelem egy tekintélyes része a majdan felállítandó tápintézet alapjának gyarapítására lön a módosított alapszabályok értelmében átszolgálva az idén kevesebbnek adományoztatott, mint az előző évI ben. Ép úgy a segélyezésre is busszal : redukálni kellett az összeget miért is ezúttal csak SO-an részesültek segélyben. A főegyházmegyéből nyole tanító és két tanítónő részesült 40—40 korona segélyben. A gyűlés folyamán dr. Vézinger Károly p. prael. javaslata alapján határozatba ment, miszerint az állam sorsjátékból nyerendő segély céljából Ö felségéhez egy bizottság küldetik ki. Ezen bizottság tagjaiul dr. Walter Gyula p. prael., Csávolszky József c. püspök, váczi kanonok, Ember Károly budapesti és Bertalan Vince esztergomi képzőintézeti tanárok kérettek fel, akik valószínűleg a jelen év folyamán fognak a trón elé járulni. A gyűlés a jobb jövőre, szép reményekkel kecsegtető és buzduló szavakkal élő tevékeny elnök éltetésével végződött. Tudósitó. HHBgSS SGXyS&a BMHS3* flSSB&lUflBBb ««fSBBgJiMi moLam <mJtam »«sfeas W toIsbbwbS ksÍoo mBM «■ — Személyi hir. Dr. Földvárv István városi főügyész Bádenből, hol szabadságát töltötte, hétfőn hazaérkezett. — Bucsúestély. A megye szokásos hétfői összejövetele legutóbb a szokottnál jóval látogatottabb volt. A baráti szeretet hozta össze azokat, kik bár nem rendes látogatói az estélyeknek, de ez alkalommal Összejöttek, hogy az utolsó estét annak körében töltsék, ki tőlünk eltávozott. A távozó Berzevicy József közalapítványi felügyelő foglalta el az asztalfőt, kitől jobbra és balra foglaltak helyet : Horváth Béla, Andrássy János, Frey Ferenc, dr. Perényi Kálmán, Petri Győző száza dós, Valdkirch Frigyes főhadnagy, Hamar Árpád, Vimmer Imre, br. Jeszenák Gábor, Vadászfy Jenő, Hollósy Károly, Lukács Ákos, Fekete Bezső, dr. Elbel Tibor, Kaán Károly, Istvánfíy Elemér, dr. Berényi Gyula, dr. Prokopp Gyula, Ned-czky Béla, Etter Gyula, Pisuth Kálmán, dr. Szilárd Béla, Palkovics László, dr. Áldori Mór, Bódog Károly, br. Jeszenák István, Büttner Bobért, Usztanek Antal, Pongrácz Zsigmond, Eitner Elemér, Vimmer Ferenc, Kaán János, Nedeczky Miklós, dr. Burián Já nos, Szabó Géza, Cselka János, Kog rün Ede, Ivanics Gyula, Bánfiy Károly, Beck János, Sztanek Károly, Hegedűs Gyula. Bachl Győző, Moliácsy Lajos és Usztanek Lajos. Horváth Béla főispán búcsúztatta el a távozót. Clnnepí színben látja úgymond az egy'bejötteket, örömtől sugárzó arccal, holo't inkább szomorúságot kellene szivünkben érezni a távozás előestéjén Öröm tölti el keblünket, mert jövőjének fényes pályáján látjuk őt haladni to vább, s ez az ami a fájdalom érzete mellett az öröm érzetét kelti, mely két érzelem együtt tartja lekötve a válás pillanatában szivünket. Isten veledet mondva a távozónak az ő családja boldog ságára ürítette poharát azzal, hogy tartsa ő is úgy meg emlékezetében és szeretetében jó barátait, miként azok megőrzik az ő emlékét. Berzeviczy József meghatottan válaszolt a főispán szavaira. Nehezen, miként a gyermek anyjától, válik úgymond innét, hova mindenkor kedves emlékek fogják fűzni, mit megkönnyit az a tudat, hogy a baráti szereteted iránta mindig megfogjuk őrizni szivünkben. A kedélyes társaság az éjféli órákig maradt együtt. — Amateur kiállítás terve a kaszinóban. Berényi Zoltán dr. a kaszinó ügybuzgó titkára megismételni szándékozik a néhány év előtt fényes sikert ért amateur kiálliást. A rendezés előkészületei céljából már tárgyal a helyi amateurökkel és ha terve kivitelére elégséges jelentkezőt talál, az ősz folyamán komoly tárgyalása alá bocsájtja a közgyűlésnek. — Ä város gazdasági bizottsága kedden délután tartott ülésén többrendbeli fontos kérdéssel foglalkozott, igya többek között a nemes fűz termelésének kérdésével. Az ülés lefolyásáról kimerítően legközelebbi számunkban referálunk. — T érzóne. A mai térzenénk, mely d. u. 5 órakor lesz az érseki diszkert- ben, műsora a következő: 1. Jahn: „Pressburger Korpsschule.“ Induló. 2. Gounod : „Der Tribut von Zamora“ keringő a hasonnevű operából. 3. R. Wagner Hamm : „Erinnerung an Richard Wagner.“ Fantázia. 4 Reinhardt: Egyveleg a „Das süsse Madl operettéből. 5. Koschat: „Hochalma Diandian“ idil. 6. Hoffmann: „Ungar. Liedermarsch.“ — Bimbó hullás. Bárdos Gyula tanítót és neje szül. Halmay Janka úrasszonyt De hát — azonban ezzel soha se leszünk tisztában. Engedje meg hogy mást kérdezzek. Melyik napon született ? „Hétfőn, 1693. október 31-én.“ „Micsoda ? Lehetetlen ! Hiszen akkor ön kétszáz esztendős volna. Hogyan magyarázza meg ezt ? „Semmi szándékom megmagyarázni,“ De hiszen az imént azt mondta ön, hogy még csak tizenkilenc éves s most azt állítja, hogy kétszáznyolc esztendős. Hiszen ez rettenetes ellentmondás.“ „Hah! Észre vette ön ? (Kezeimet tördelve.) Sokszor magamnak is úgy tűnt fel, hogy igen nagy benne az ellentmondás, de a manó tudja, nem bírtam eligazodni benne. Milyen hamar észrevette ön!“ „Köszönöm a bókot. Voltak, vagy vannak önnek testvérei. „Hm! Én — én—azt hiszem — hogy igen — de határozottam nem emlékszem rá.“ „No ez a legkülönösebb felelet, amit életemben hallottam ! „Teringettét, honnan gondolja?“ „No hát nem igaz ? Kérem, nézzen csak ide ! Kinek a képe ez itt a falon ? Nem a testvérjeé? „ÓI Igen, igen, igen! most jut eszembe ! Ez az öcsém volt! A szegény Vilmos — mi csak Vilinek hittuk. Szegény öreg Vili!“ „Nos ? Talán meghalt!“ „A mint vesszük; én azt hiszem. Sohase tudtuk határozottan megmondani. Nagyon regényes története van annak „Szomorú, nagyon szomorú. Tehát eltűnt?“ „Hát igen, sőt hogy úgy mondjam, a legközönségesebb utón módon. Eltemettük. “ „Eltemették! Eltemették a nélkül, hogy tudták volna, meghalt-e vagy sem ? „Ó dehogy dehogy ! Eléggé halott volt szegény.“ „Őszintén megvallva, nem értem. Ha eltemették és tudták, hogy meghalt. — „Nem! Nem! Mi azt hittük hogy meghalt.“ „Most már értem. Tehát újra magához tért ?“ „Volt eszében.“ „No ilyesmit soha életemben nem hallottam. Valaki meghalt. Valakit eltemettek. Hát hol van itt a rejtély ? „Hah ! Épen ez az ! Épen ez az. Látja ön, mi ikrek voltunk, — a megboldogult és én •— s a fürdő kádban elcseréltek bennünket, mikor még csak két hetes csecsemők voltunk s az egyikünk a kádba fűlt. De azt nem tudjuk meg soha, hogy melyikünk. Néhányan azt állították, hogy Vili — mások pedig azt, hogy én.“ „No ez nevezetes dolog. És ön mit gondol?“ „A jó Isten tudja! Mindent odaadnék érte, ha ezt megtudhatnám. Ez a tiszteletet parancsoló, ez a borzalmas rejtély árnya borította egész életemet. De most olyan titkot közlök önnel, a mit még egy eleven teremtésnek sem árultam el soha. Egyikünknek volt egy anya- jegye — egy nagy folt a balkeze fején ; ez én voltam. S ez a gyermek fulladt a kádba. „Nos tehát. Ezek után nem látom be, hogy micsoda rejtéiyesség volna még a dologban. „Nem? Elég, ha én tudom. Sehogyse tudom megérteni, hogy a családom tagjai, hogy lehettek annyira vakok, hogy nem az igazi gyermeket temették el. De pszt! — Hallgasson ön róla olyan helyen, a hol a családom meghallhatja. A jó Isten tudja, úgy is temérdek keserves gond gyötri őket.“ „No, azt hiszem, jelenleg van már elegendő anyagom, s le vagyok kötelezve önnek szivességeért. Azonban Burr Áron temetésének a körülményei mégis nagyon érdekeltek volna. Nem mondaná meg, mi indította önt arra, hogy Burr Áront olyan nevezetes embernek tartsa ?“ „Ó, csekélység az egész. Ötven ember küzül talán egy se méltatta volna a figyelmére. Mikora halotti prédikáció véget ért s a menet indulni készült a temető felé s a halott szépen kiterítve feküdt a ravatalon, egyszerre azt mondja, hogy ő is látni szeretné ezt a parádét s azzal felkelt a koporsóból és kiült a kocsis mellé. A fiatal ember erre tiszteletteljesen búcsút vett tőlem. Nagyon kellemes társalgó volt, igazán sajnáltam a távozását. mélységes bánat érte. Szeretett kincsüket, a kis Ernuskát, bimbó korának 10-ik hónapjában tépte le a halál fagyos keze, mit a gyászba borult szülők az alábbiakban tudattak a bánatukban osztozókkal. „Bárdos Gyula és neje Halmay Janka, mint szülők és Jenőke az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy forrón szeretett kis leányuk, illetve nővérkéje Ernuska f. é. augusztus hó 28-án reggel fél 4 órakor életének 10-ik hónapjában, rövid szenvedés után elhunyt. Kedves kis halottunk kihűlt tetemét a kir, városi sirkert kápolnájából f. hó 29-én d. u. fél 6 órakor fogjuk az örök nyugalomra helyeztetni. Esztergom, 1904. aug. 28. Isten veled drága kis leányunk !“ — Ellenőrzési szemle. A folyó évben megtartandó katonai ellenőrzési szemle határnapja megyénkre kiterjedőleg a következőképen állapíttatott meg. Október 3-án Csolnokon, 5 én Nyerges- Újfalun, 7-én Párkányban, 10 én Ké- ménden, végül 24 és 25-én Esztergomban, mig az utószemle november 16-án lesz megtartva. — A szenigyörgymezöi iskola felavatása. Vasárnap d. e. 10 órakor avatta fel Wésinger Károly p. kanonok dr. Fehér Gyula és Perger Lajos plébánosok segéd- kezése mellett az ujjonnan kibővített szentgyörgymezői iskola szárny épületét. A kiskeretü, de fényes ünnepség alkalmából ott láttuk a város képviseletében Vimmer Imre polgármestert, Tiefenthal Gyula v. mérnököt, továbbá Vargyas Endre tanfelügyelőt. A megjelent ünneplő közönség bejárta az ujjonnan épült iskolát, mely alkalommal Kó- sik Ferenc oki. építőmesternek, az iskola építőjének osztatlan elismerésüket fejezték ki, azután Wésinger Károly p. kanonok megáldotta és felszentelte az új épületet s lendületes beszédjével átadta azt rendeltetése nemes céljának. A felavatás tiszteletére Perger plébános disz- ebédet adott, melyen a bizottság és érdekeltek minden tagja részt vett. — Uj párkányi iskola. A párkányi izr. hitközség által emelt, a mai igényeket mindenben kielégítő uj iskola építkezése a befejezés előtt áll, úgy, hogy már ez év folyamán rendeltetése i céljául szolgálhat. A külsőleg és csin- ■ nal tartott épület Késik Ferenc hely- ! beli építőmester dicséretet érdemlő munkája. — Hírek a szomszédból. A komáromi dalegyesület fennállásának 40 éves jubi| leumát szeptember 8-án üli meg jubileumi ! ünnepséggel. | — i0 avagy 12 óra-e ? A megye jövő i évi szállításaira vonatkozó ajánlati ver- i seny árlejtésről emlékezve meg lapunk ! legutóbbi számában azt irtuk, hogy a versenyezni óhajtók zárt ajánlataikat ; szeptember 16 ának déli 12 órájáig adhatják be, mi azonban nem felel meg a í valóságnak, mivel illetékes helyen nyert értesülés szerint az ajánlatok nevezett napnak d. e. 10 órájáig adandók be. A tévedést azzal sietünk helyreigazítani, hogy mi hírünket az „Esztergom vármegye hivatalos lapja“ nyomán irtuk meg. j — Uj hitoktató. Lengyel Fiávián reáliskolai hitoktató lemondása folytán megüresedett hitoktatói állás, Mészáros Kálmán szent ferencrendi áldozárral töltetett be. I — Megjöttek a katonák. A 76 osok komáromi és soproni zászlóalja tegnap jött meg városunkba az ezredgyakor- 1 latokra, mellyek az újonnan épült barakkokban vannak elhelyezve. I — Villamos ülés. A villamos ellenőrző bizottság tegnap délután ülést tartott.
