Esztergom és Vidéke, 1904

1904-01-24 / 7.szám

minden évben átlag egy kis hadsereg létszámát veszti Magyarország az ő legzsengébb nemzedékében. Fogalmat kapunk róla, ha egy közepes év eredményét vizsgáljuk, mely nem tartozott sem a meddő, sem a járványos esztendőkhöz. Ilyen volt az 1890-dik : akkor született 614 ezer gyermek s e'halt 488 ezer egyén, de ebből 253 ezer az öt éven aluli kisdedek csoportjára esik. Hová fejlődhetnénk az igy elpusztult tehetségek, munkaerő kincseivel, ha e heródesi adót nem kellene évenként megfizetnünk. Ámde e bajnak nem egyedül az egészségügy, nem egyedül a nyomor az előidézője, hanem a gyermekvédelem állami szervezetének általánosítása körül még tapasztalt hiányok is. Európa törvényhozásai már évek óta foglalkoznak a gyermekekkel. Széleskörű törvényhozási intézkedéssel Franciaország már 1889.-ben rendezte ezt a gyermekügyet, mint nemzetfentartót ; ezt utánozta Németország, sőt időnként már nemzetközi gyermekkongressusokat is rendeztek ; igy 1896 ban Firenzében a második kongressusnak Budapest adott hajlékot 1899. ben, és a harmadik Londonban 1902 június havában tartatott meg. Csakhogy ennek dacára gyermek védelmünk még nem igen haladt előre; pedig a gyermek a nemzet kincse és jövője s örökké igaz marad Invenálisnak, a római szatira költőnek mondása, hogy csínján és nagy gonddal kell bánni a gyermekekkel, mert > maxima puero debetur reverentia.t Innét maga az Üdvözítő ls egész az ölelésig ereszkedett le hozzájok. Buzgó egyesek fáradozása, kik ujabb időben menedék helyeket társadalmilag szerveztek s a kisded védelemből jótékonysági ügyet csináltak ; csak kivételeket teremtett a nyomorúságos nagy bajon. Igy tehát még mindig a kath, Egyház tesz legtöbbet a nemzet mentésén, lévén a kisdedvédelem az ő találmánya, — mire Jézus a tanúm és páli Szent Vince, — mert az egész országban, hasonló intézményekben as óvodákban gyűjti össze a kicsinyeket, hova a szülők, mert a ház körüli munkájuk, vagy a kenyérkeresés utáni futkosás miatt magukra nem hagyhatják, a veszedelmeknek ki nem tehetik, mintmegannyi napközi otthonokba küldik, hol gondos felvigyázás alá vétetvén : | gyenge korukhoz alkalmazott hasznos tárgyakkal mulattatják, játék és ének közt töltik idejüket. Itt találja föl a gyermek második otthonát, hol szeretet környezi, hol csak jó példát lát, hol az Isteni Kisded szelhőse előtt és ránéz hosszasan az ő gyilkos apró szürke szemeivel és csaknem sziszegve súgja oda neki, de ugy hogy mindenki meghalja. — Hát ön miféle nővel szokott késő este sétálgatni he ? — Én ? bámul a fiu elképedve. — Ön igen, tán még eltagadná, hisz saját szemeimmel láttam, hogy késő este egy szép nővel szokott sétálni. — Tanár ur kérem, mondja a fiu méltatlankodva, én a mamámmal szoktam sétálgatni esténkint. — Igen, a mamájával sétál, bizonyították többen is. — A mamájával, hm! hml az más, dürmög a tanár ur, azt hittem, hogy hm, izé, no jól van! és a mint mozgó bajuszszal jár alá s fel, bizonyosan arra gondol, hogy lehet ilyen nagy kamasznak olyan lányosan karcsú szép fiatal mamája ? Végre megkezdődik a számtan óra mialatt mindenkinek csak egy gondolata van, az, hogy milyen könnyen ellehetne találni a Hájasi tanár ur kampós orrát is azzal a kifli végével, a mi ott hever az asztal alá dobva. Német tanár ur pedig ezalatt nézegeti otthon a kalkulu sokat, s ahogy bejegyzi egy név után az elégtelen helyett, hogy elégséges, hátra dől a nagy karos székében, lehunyja kissé a szemeit, és mégis látja azt a szép nagy fiút elsápadva állani a helyén, az 6 büntetésére és 6 amint nézi lemének boldogító légköre veszi körült A zsenge lélek itt a vallásos érzület édesen tápláló izével telik el, mi alapos reményt nyújt arra, hogy nem is fog egyhamar eldurvulni. Áldott legyen emlékezete, ki ezen eszmét honunkban legelőször fölfogta, s ez Brunzvik Teréz gróf kisasszony volt, a ki fáradhatlan buzgóságával, nem csekély önmegtagadással hazánkban az első kisdedóvó intézetet grófi családjuk épületében, Buda-Krisztina városban alapította, mely már 1827. évben ismeretessé lévén, számos látogatásnak örült és általánosan megkedveltetett; sőt boidog emlékezetű Rudnay Sándor bibornok-herceg-primás atyai pártfogását és segedelmét is kinyerte. Utánozta e gróf kisasszony példáját Pesten a nemeslelkű hölgyek szövetkezete, akik a Terézvárosban a második kisdedovót megalapították. Harmadik hasonló intézet támadt SÍ. József pártfogása alatt Érsekujvárott 1842. évben Kopácsy József hercegprímás buzdítására és Csermák helybeli plébános fáradozására; mely uj intézetben a főfelügyelői tisztet: Ferenczy Rozália született Závody úrhölgy elfogadta. Később, sokak bnzgóságára Esztergomban is keletkezett, hol most — a már virágzó intézetben — a mélyen tisztelt Urakat üdvözölhetem, Es igy terjedt el e hasznos intézmény eg^sz országban, de mindenütt a kath. Egyház szellemében, legtőbbnyire az apácák s főleg a Szt. Vince leányai szerető gondozására bizva. A magára hagyott gyermek rendszerint az utcín nevelődik, ártatlan lelkébe az utca hinti a bűn első impressióit. Odahaza pedig nem törlik kl azokat hisz théma a szegény ember csaUdi asztalánál is ugyanaz, ami a? utcán. De alapjában már kiirtani is nehéz, mert a bűnös impresszió megmarad a lélekben, mint a baltacsapás nyoma a serdülő fában. S éppen azért, az Egyház, ezen intézmények által nemcsak a nemzetmentőre, gondolt, de egyúttal annak oktatását vallásos nevefését is célozza. Igaz, hogy más a picinyek és más az érettebb korú gyermekek oktatása, de oktatni okvetlenül kell; mert ha amazok soha sem tanulnak, mikor és miképen fog értelmök kifejleni. Igenis tanul a kisded is, tanul jót vagy roszat, minden érzéki benyomás által és tanítható is : ebben állván emberi méltóságának egyik főbb és letörülhstlen bélyege. Az egy ház, mint gondos anya, jól tudja, hogy az isteni ige termőmagját már a gyermek lelkébe kell elhinteni ha azt akarjuk, hogy erőteljes fává nevekedjék benne és egészséges gyümölcsöt teremjen. Mint a népek tanítója, mint a nemzetek nevelője jól tudja, hogy A gyermeki léek A leg alkalmasabb talaj A művelésre, mely gazdagon jutalmazza a reá fordított fáradságot és százszorosan gyümölcsözteti a beléje elhintett jó magot. Nemcsak népet mentő, de nem/etet boldogító munkát is végez tehát intézetünk a val lásos nevelés által. Itt csírázik A jövő nagysága, itt rügyezik a jövő boldogsága. Bizzük csak az egyházra a fakadó rügyeket, e gyenge kis palántákat; Ő tapasztalt kertész, gondosan ápolja, önfeláldozóan védi minden ellenséges áramlat ellen. Bízzuk csak ő reá, AZ egyházra, e még üres kis virágkelyheket, majd ő megtölti őket kellemes illattal, az erények illatával, és idővel gazdagítja színmézzel az erényes, jámbor élet jó cselekedeteivel. Bízzuk csak ő reá, az egyházra e viaszklelkeket, majd ő szépen íormálja őket és remekműveket teremt belőlük, bogy mint Jézus képei és hasonlatosságai tűnjenek e'ő.Krlsztusiszellemmel tölti meg csordultig e lelkeket, a kis sziveket, hogy szeressék az erényt és utálják a bünt; hogy szeressék a munkát és utálják a semmittevés'-, s igy idővel igazán hasznos polgáraivá válnak hazájuknak. A történelem is, a mindennapi tapasztalat is bizonyítja, hogy csak azok igazán jó hazafiak, akiknek szivét a vallás és erkölcs elteliti. » Vajmi siralmasan tévednek — hangoztatta egykoron Kovács Zsigmond pécsi püspök székfoglaló beszédében a hivei előtt — vajmi siralmasan tévednek, kik polgári erényeket várnak embertől vallásosság nélkül; mert aki elég lelketlen arra, hogy Isten törvényét megvesse, nem fogja az soha, de soha tiszteletben tartani a hazai törvényeket sem.« »Lehetnek szájhősök és szájhonfiak, a költő szerint, de olyan agyban nem születnek nagy gondolatok, oly lélekben nem teremnek üdvös elhatározások, ott nem érlelődnek nemes cselekedetek, ott a fölaldozás sem tiszta, önzetlen.* Ismétlem, népet mentő es nemzetet boldogító munkát végeznek óvodáink, midőn vallásos nevelésben is részesitik az ártatlan kisdedeket. Csak ilyenekből nőhetnek föl igazán Szt. István magyarjai s azért az édes szülék sem lehetnek 1 közömbösek, vájjon vallásosán neveltetjnek-e gyermekeik, vagy nem. »A vallás a tanításban és nevelésben elkerülhetlen — mondja Dupanioup, á nagynevű orleánsi érsek és népnevelő — azt innét kizárni annyi, mint erőszakkal elnyomni." Nélküle aemmi sem biztos, semmi sem állandó ; nélküle sem nyu galom, sem bizalom, sem kegyelet nem létezik ; pedig ezek mind részüket kérik a jól felépült társadalmi rendben. Hogy azonban ilynemű intézeteink valóban áldásosán működhessenek, okvetlen szükséges, hogy otthon az édes szülék hasonló munkát végezzenek : kell hogy az óvoda és a házi nevelés kiegészítsék egymást. Tudniok kell mindenek felett, hogy édes magzatjuk nemcsak az ő gyermekük, hanem Istennek isgyermeke, hogy tehát jószáguknak földjüknek és egész vagyonuknak értéke eltörpül gyermekeik becse mellett, s hogy éppen azért egész másnemű, sokkal nagyobb súlyú felelősséggel tartoznak magzataikról, mint minden más földi birtokukról. A Scipiók anyja Cornelia, drága köveinek tartotta gyermekeit. Tóbiás vigaszának és támaszának nevezte fiát; a keresztény szülők; Isten gyermekeinek és a menyország örököseinek tartják gyermekeiket. Mint Istennek gyermekeit tehát istenesen, vallásosán otthon is neveljék, szeretetökkel ápolják, mely a gyermeket meghatja, áthatja, szüleihez láncolja, intéseik készséges követésére birja, szive nemes alaphangulatát képezendi, s mint ilyen védő szel'emévé és irány adó csillagává lesz. Ahol pedig ezeket nem tapasztaljuk, pedig sajnos, nem is oly kevés helyen; ott alighanem a pogány Senegának van igaza, a ki azt mondja: »Azért van oly sok rosz gyermek, mert a szü'ők áldás és szeretet helyett szitokban részesitik őket, s hozzá teszi, — hogy miként a folyton méreggel öntözött fának ^utóvégre ls ki kell száradnia, úgy annak a gyermeknek is ki folyton rossz szavakat kénytelen hallani, távol keU maradnia az emberi természet fenséges eszméjétől, sőt el keU csenevésznie. Közgyűlésünk tehát Jézus szavaival kéri az édes szülőket: * Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket* Végül ártatlan kicsinyeink adják ajkaimra a szót, hogy úgy gondozóiknak, mint a kik az intézet körül is buzgón fáradoznak, valamint kegyes jótevőiknek is, kis szivök forró háláját kifejezzem, s midőn ezt a magam nevében is ölömmel teszem a közgyűlést ezennel megnyitom. Az ülés egyebekben tudomásul vette, hogy az intézet az elmúlt évben egészséges vizet szolgáltató kutat nyert, jóváhagyta az évi számadást és a folyó évi költségvetést Megköszönte a jóltevők, köztük a főkáptahn, a helybeli takarékpénztár, iparbank s a város közönségének kegyes támogatását. Majd újból választotta a tisztikart és választmányt, Az intézet negyven év óta szolgálja a városi kisdednevelés ügyét. Egyike az ország legrégibb ilyen intezeteinek. Megalapitói közül már csak kevesen vannak életben, ezek egyike Vaszary Kolos bíboros hercegprímás, ez idő szerint az intézet fővédnöke. annak lányosan finom vonásalt, egy másik, éppen ilyen arc jut róla* az eszébe, a fiu anyjának az arca, aztán felveszi az előtte levő két piros tulipánt és az ajkához emelve megcsókolja mind a kettőt. ő tőle kapta ma délután és attól a perctől fogva nincs több olyan szép virág a tanár urnák, mint az egyébként dísztelen, illatnélküli píros tulipán. Furcsa dolog az, de csodák még mindég vannak, hogy egy harminchat éves asszony, egyébkínt dísztelen virágja és legszebb virág lehet egy csaknem egészen fiatal ember előtt, olyan asszonyé, a kinek már nyolcadik gimnazista fia van. De azok közé a nők közé tartozott, akik fölött megáll az idő ahogy asszonyokká lesznek és harminchat éves korukban is olyanok, mintha tizenhat évesek volnának, akik valósággal álom életet élnek, a minek nincsenek viharai, bár gyönyörűségei sincsenek. Ez az egyetlen fia született csak és sokszor elgondolkozik rajta, hogy talán nem is igaz az, hogy az Ő fia volna az a pejhedző állu gyerek, a ki annyi szerelmes levelet rejteget a könyvei között A miket éretlen bakfisok irkálnak neki, a miket Ő a kíváncsi mama gyakran felkutatva olvasgat és A mint olvassa a fiatal lányok naiv ábrándozásait, mindég arra gondol, hogy Ő soha sem irt ilyen szerelmes leveleket senkinek. Egy egy, szinte felnőttekhez méltó szenvedélyes szavaknál hangosan megdobban a Farsang. Farsangi naptár. Január 24-én A református egyház javára a »Magyar Király«-ban rendezendő farsangi mulatság. „ 24-én Á kereskedő ifjak hangversennyel egybekötött tánca estélye a „Fürdő-" ben. „ 30-án A tisztikar kalikó bálja a >Fürdö«-bcn. „ 30-án. Az iparos ifjak műkedvelő társaságának »jux-estélye« a »Gábris«-féle vendéglőben. » 6-án. A kaszinó sétahangversenynyel egybekötött táncestélye. Febr. 7-én A kath. legenyegyesület szinielőadással egybekötött táncestélye. „ 14-én Az iparos ifjak műkedvelő társasága által a »Fürdőc-ben rendezendő sainielöadással egybekötött táncmulatsága. „ 16-án A tisztikar által a »Fürdö

u-ben rendezendő » Nyári est a KovácB-piitaknal.« szive, mert érzi, hogy a mit akkor kellett volna neki is megírni valakinek mikor olyan fiatal volt, — most, most tudná már megírni mikor egy ilyen nagy fiúnak az anyja lett. És a hogy hangosan dobbanó szívvel olvasgatja a fiahoz írott szerelmes leveleket, ugyanzokat mondja ő is gondolatban valakinek, amit valami szerelme* bakfis a fiának irt. — Szeretem, nagyon szeretem 1 Ha virágot iátok, magára gondolok, ha éjjel besüt a holdvilág a szobámba, magát látom előttem állani és kinyújtom felé a karjaimat, hogy megfogjam, hogy magamnál tartsam örökké. — Örökké — örökké ! súgja az aszszony. Ő is éppen Így irna annak a valakinek, a kinek a hatalma alól nem birt szabadulni bármint akarná is. Nem éppen uj már az ismeretségük, gyakran találkoztak jourokon — és egyéb társaságbsn, de már az első találkozásnál érezték, hogy nem közönyösek egymásra nézve, s a mint telt az idő, s mindjobban megismerkedtek, annál inkább fokozódott az érdeklődésük és mindinkább érezték, hogy milyen sóváran keresik egymást a lelkeikkel, s mikor találkoztak érezték, hogy valami delejes, ellenállhatatlan hatalom kapcsolja Őket össze, s tudták, hogy az ilyen lelki ölelkezés nagyon közel viszi őket a bűnös gondolatokhoz is. Vége kőv.