Esztergom és Vidéke, 1904
1904-08-20 / 66.szám
2 ESZ 1 EK GOM V1DÉKE í66. szám. 1904. augusztus 20 verrel értette meg, hogy a magyar nemzet csak akkor leszen állandó, ha a keresztséget felveszi. Bölcsessége nem tévedett. Munkája sikerült és a kereszténnyé vált magyar nemzet államiságának alapozását oly szilárddá tette, amely kilenc századon át vajmi sokszor fényesen kiállta a tlizpróbát. Szent István királyé tehát az érdem, hogy a magyar él és korlátlan ura és őrzője az ősök hagyatékának. Aki ezt tagadja, aki ezt kétségbe meri vonni, az nem magyar, annak erejében korcs vér kering vagy olyan sem. A kath. egyház oltárára emelte, szentté avatta az általa koronával és apostoli kereszttel díszített bölcset. És ha nem avatta volna is fel szentté : alkotásának féltett szentsége a magyar nemzet íenmaradá- sának általa történt biztositása szentté avatja őt minden magyar. Szent István király ! Emléked kegyeletes megülésére sereglenek össze nemzetednek gyermekei. Egy házad oltárain tömjénfüst emelkedik fel. Könyörgéssel járul hozzád néped azt kéri tőled, légy közbenjárónk a Nagyasszonynál, kinek pártfogásába ajánlottad népedet, hogy veled a Hadúrnak esedezvén: áldás, nemzetfentartó erő, hitéhez és reményeihez való ragaszkodás har- matozza be a világ legnemesebb- vérü nemzetét, a magyart. Szent István király ! könyökölj érettünk ! Bertalan Vincze. Városok Hygieniája. Irta : ÉHEN GYULA. Az az önkénytelen vágy, mely a városok lakosságát a tavasz megnyíltával a fürdők és üdülő helyek felkeresésére serkenti, nem annyira a munka fáradalmai után való pihenést jelenti, mint inkább ösztönszerű vágyódást oly helyek után, hol a városi élet folyamában megviselt kedély és szervezet a liygieni- kus követelményeknek megfelelő viszonyokat talál. A friss, üde levegő; a sétáló helyek ; a jó ivóvíz a példás tisztaság : mindez együttvéve alkalmas arra, hogy a test felélénküljön és visszanyerje rugalmasságát ; s hogy feléledjen benne a lélek, melyet csüggeteggé, bágyadtá tesz a városoknak egészségellenes állapota. Ha helyes és igaz azon akszióma, hogy csak egészséges testben lakha- tik egészséges lélek ; ha továbbá igaz azon állítás, hogy az egészségtelen légkörben élő és mozgó emberek testileg elsatnyulva, lelkileg pe dig elkedvetlenedve, nagy mérték ben fokozzák a társadalom körében felhalmozódó elégületlenséget ; akkor úgy az államnak, valamint a városok élén álló kórmányzó közegeknek legeminensebb kötelessége, hogy tevékenységük és gondoskodásuk súlyát a városok hygienikus viszonyainak szanálására fordítsák. Mert a gazdagok és vagyonosok gondtól menten kirepülhetnek téli börtönükből a drága fürdőkre és nyaraló helyekre : és testi!eg-lelki- leg újjászületve térhetnek vissza fényes lakásaikba; de az a vagyontalan, ki esze és keze munkája árán váltja meg a mindennapi megélés súlyos gondjait, azt sorsa oda bilincseli a városhoz; és él, tengődik! aszerint, aminő hygienikus állapotokat számára az illetékes tényezők ! teremtenek. A városok hygieniája tehát nem üres frázis; az ezen fogalmat betol- tő intézmények nem léha hiúságnak! és külső parádénak alkotásai, hanem ; a városi jólétnek és kényelem foko- j zásának oly nélkülözhetetlen eszközei, melyek nélkül igazi városi élet alig képzelhető ; melyek nélkül el- satnyulnak a generációk és vigasztalanság bélyegét viseli magán a jelen társadalmának nagyobb és gyenge része. Nem tartozik e sorok keretébe annak részletes felsorolása, hogy mely hygienikus intézmények kívántainak meg a városok közegészségi intézményeinek helyes alapokon nyugvó és korrekt rendezéséhez. E helyen csak az általános csatornázást említjük fel, mint a város területén képződő szenyvizek, feká- liák és egyébb fertőző anyagok eltávolításának közvetítő hálózatát. Továbbá a vízvezetéket, mint az emberi egészségre rendkívüli fontos ívó és használati víznek nyerésére szolgáló intézményt. Felemlítjük még a szemétkihordást, mely a gyors ernyedésnek és rothadásnak kitett anyagoknak, a belső telkek gödreiben való összegyűjtését megszünteti. Megemlítjük még a közfürdőhelyeknek, a parkoknak, valamint a város birtokhatárában ültetett fasorokkal és jókarban tartott utakkal egészséges sétáló helyeknek létesítését. Amely városban emez intézmények megvannak, ott az emberek egészségesek és vidámak ; nem érzik szükségét a fürdőzésnek és nyaralásnak. — Karban levő testszervezetünk igényeit teljesen kielégiti az a pormentes, beárnyalt park, vagy fasor, melyeknek ózondus levegője megacélozza a tüdőt és a petyhűdésre hajlandó idegeket. A csatornázás létesítése folytán feleslegessé válnak a pöcegödrök. A szemét kihoidásról való gondoskodás pedig megszünteti a szemét gödrök rendszerét. E két közegészségi intézmény már maga oly ideális állapotot teremt, melynek hasznai és előnyös következményei kiszámíthatatlanok. A parkok és egyébb üdülő helyek pedig körükbe vonják a munkás családokat. A családfő élete társával és gyermekeivel együtt odavonul a hársfák enyhet adó árnyéka alá, a helyett hogy a parkok és üdülőhelyek hiányában a csapszékek és zugkávéhá- zak büzhödt gőzében költené el keresetének élvezetekre szánt csekély feleslegét. De más o dalról meg az ily hygienikus intézmények használaté fokozza egyébb vonatkozásban is £ csin és tisztaság iránti hajlamoi nemcsak, hanem bővíti az emberek látókörét is. Az ezen téren tetl tapasztalatokkal gazdagodva, intelli gensebbé vállnak az emberek és szánakozólag tekintenek oly városok lakóira, kik előtt ezen institúciók még teljesen ismeretlenek. megfogsz siratni ugy-e. Talán egy csókot csak vetsz utánnam akkor s egy könnyet is ejtesz talán értem.“ Az ifjú odasietett a sziklához s a kezeivel és a lábaival, inkább csűszva- mászva, mint menve, igyekezett a sziklahasadékban és gyökerekben megkapaszkodni, hogy célhoz juthasson. A kis kegyetlen megbánta már az óhajtását, talán maga is elcsodálkozott rajta, hogy ifja olyan gyorsan telj esi - teni akarta s igy kiáltott fel a kedvesének : „Hallod e, az Isten szerelmére kérlek, jöjj le azonnal! Dehogy kell nekem az a fehér rózsa, csak tréfáltam.“ De az nem halgatott rá, életveszély között kivörösödve és izzadtan majdnem feljutott már a hegy tetejére s egy pillanatig pihenőt tartott, mielőtt újra mászáshoz fogna; szeretettel és izgatottan tekintett le a lánykára. „Ha életben visszatérek és viszek számodra egy fehér rózsát, mit adsz érte jutalmul ?“ „Mindent, édes szivem ... de a rózsa nélkül is szeretlek, édesem, térj vissza hozzám való szeretetből — az Isten szerelmére kérlek !“ Az nem hallgatott rá. A fehér rózsa azonban látott és hallott mindent; életében először reménykedett, hogy nem fog érintetlenül elhervadni, hogy az illata összevegyül a leányka keblének illatával, a mi a rózsa eszenciánál is kedvesebb. Ha a szárát meghoszabbithatta s a merész fiatal embernek oda nyújthatta volna, szívesen megteszi. E közben, félelem és reménység között, remegve várta, hogy az ifjú merészsége sikerülni fog. E közben ez a szikla legmagasabb csúcsára ért, mely keskenyebb volt a testénél, úgy hogy a folyó felett lebegve s csak a karjaival kapaszkodva nagy nehezen tudta magát e veszedelmes helyen fentartani. Ha az egyik karját felemeli, elveszti az egyensúlyt, ha pedig mind a két karjával kapaszkodik, le kell mondania a rózsáról. A jobb karja erejére bízta tehát magát, abban a reménységben, hogy azzal képes lesz magát fenntartani; a bal kezével pedig a virág után nyúlt. A következő pillanatban két dolog történt egyszerre. A megfogott, de lenem szakított rózsa minden szirma a vizbe hullt, a fiatal ember pedig a folyóba esett. Nevetséges, de nem halálos esés volt az, hideg fürdő és nem szerencsétlenség, ily A villamvilágitásról. A város pere a Gans céggel. Immár minden kétséget kizárólag dzonyos, hogy a városnak, a villamfilágitást bevezető Gfans céggel pere esz. Midőn arról volt szó, hogy a város i gázt avagy a villámot vezesse-e he ; í hogy a G-ans társulat és a Hazai rözött válasszon, nevezett cég a villám- dlágitás bevezetése és saját érdekében dfejtett kapacitálásai közepette azt hangoztatta, hogy Esztergom lesz az a fáros, melybe igen olcsón fogja bevehetni a villamvilágitást, s úgy fogja )erendezni, hogy az valódi minta vitalitás lesz. A Gans cég elérte célját, megbiza- :ott a villamvilágitás bevezetésével, s negadatott neki az alkalom a minta világítás bevezetésére. S ime miben nyilvánul a minta berendezés ? Abban, hogy a város külső képét külomben is elrutitó vezetékoszlopok a szerződés ellenére gyalulatla- aul szállittatnak. Vagy nyolcszáz oszlop mered az égnek városunk belterületén, melyek legnagyobb része c.supán hámozott, egy része baltával megfaragott és vonó késsel össze vissza faricsgált, majd egy parányi része, — a látszat kedvéért — gyaluval is kezelt. Az oszlopok közül egyetlen egy sincs a szerződés világos és fél'remagyarázhatlan rendelkezéséhez képest kiállítva, mert azok gyalulatla- nok, -jó részük girbe gurba, egyenetlen, görcsös. A város eddig vagy öt Ízben figyelmeztette a céget, hogy az oszdopokat állítsa, ki a szerződésnek megfelelőleg, s hogy azokat a jelenlegi kiállításban elfogadni, átvenni nem fogja. A cég elejével nem is tartotta érdemesnek a város óvására válaszolni, később azonban, midőn a város mindég erősebben emelt óvást, furfangos válaszokkal nyugtatta meg, s midőn az a válaszokat tudomásul nem vette, hanem erélyesen tiltakozott, eget, földet s azt ígérte a cég, hogy legyen a város türelemmel mig minden készen lesz, mig az oszlopok befestve lesznek, akkor majd meg lesz elégedve, mert hisz ő a szerződés értelmében fogja kiállítani azokat. A város egy ideig türelemmel volt, azonban az oszlopokkal mai napig sem történt semmi, úgy és oly állapotban vannak azok, mint az óvások megtétele előtt voltak, s hogy a cég minden Ígérete dacára azokon tenni már mit sem szándékozik, igazolja azon körülmény, miszerint a sodrony huzalokat már javában húzzák az eszlopokra. Hogy az oszlopokat gyalulni — állva, s miután azok csészékkel és huzalokkal már fel vannak szerelve — nem lehet, ezt minden épeszű szakember tudja. Hogy pedig azokat a cég újból le nem szereli az természetes, s igy az oszlopok, daczára a város minden tiltakozásának, s daczára a cég Ígéreteinek, maradnak úgy gyalulatlanul, girbe gurbán, amint vannak, s a városnak tényleg nem marad más hátra, mint a villamos művet át nem venni. Erre a cég el van készülve mivel a város hatarozottan kijelentette, hogy át nem veszi. Hogy a cég ezt tudva szerződésbeli kötelességének eleget még sem tesz, azt a gyanút kelti a min a kisasszony nagyot kacagott s egyszerre úgy elhidegült, hogy a „szeretek“ igét sohase akarta többé hajtogatni ezzel a boldogtalan hajótöröttel. Ez a bátorságával és merészségével édesebb jutalmat érdemelt volna ugyan ; de hát tudjuk — a nők az erőszakoskodást még megbocsáthatják, de a nevetségességet soha. A fehér rózsa is csalódott, ő azonban nem kacagott, hanem sirt. Nézte a vízbe hullongó szirmait, zokogás közben mormolva : „Ó, örökké csók és enyelgések nélkül kell elhervadnom. Sohase fognak szeretni ! Nekem csak magamat szabad szeretnem !“ E nap óta egy szerető se mer ama végzetes sziklához közelíteni s a tehér rózsa szirmai, egyik a má^ik után, csendesen kullonganak le a folyó habjaiba. De minden lehvftlt szirom vízi rózsává változik át, mely a hüs ár tükrében szemlélve magát, magányosan sóhajt, magányosan sóvárog s magányosan hallgatja a férfiak és nők sóhajtozásait, kik kart-karba öltve a folyó mentében indulnak sétára a szerelmesek kertje ; útvesztőiben. Máté Pál.
