Esztergom és Vidéke, 1904
1904-08-14 / 65.szám
2 KSZTKKGOM és VIDÉKE ,65. SM , ; 1904. aneuszfus 11 mindent, nem is gondolnak arra, hogy megrontják vele az ifjú lelket. De talán a legnagyobb hibát akkor követik el a szülők, ha a gyermek előtt tárgyalják annak testét, lelkét, az ember rendeltetését, életének legfontosabb lépését stb. Ha a serdülő ember ezek alapján gondolkodik leendő életéről, sohasem lesz idealizmus a lelkében, hanem materialisztikus számítás a mely kiűzi a boldogságot, melyet a külsőségek s a puszta anyag meg nem adhatnak. Boldogság csak szeretetből fakadhat, a más boídogitásából. Mást boldogítani csak ideális lélek tud. Nagy kincset ad az anya gyermekének, ha idealizmust nevel bele ; mert ezzel egyúttal kiűzi belőle a rossz hajlamokat. Legyen a gyermekben reálizmus is, hisz meg kell ismernie az élet való oldalát, de nagyon kell vigyázni, hogy a realizmus materiálizmussá ne siilyedjen, mert ettől csak egy lépés az egoizmus. Az önzés pedig sok rosszra ráviszi az embert. A szülői ház szent kötelessége, hogy a gyermeket munkára szoktassa. A munka az élet tartalma, a munka felemel, nemesit, szórakoztat, megóv a rossztól, megvigasztal bánatunkban : »A munka egyik legszebb rendeltetése az embernek.« A dologtalan ember kárára van magamagának, árt az emberiségnek, anyagilag és erkölcsileg. Fejlesszük már a kicsi gyermek munkakedvét játékkal. Tanítsuk meg játszani a kicsinyeket, úgy, hogy megszeressék mellette a munkát. A serdülőben fejlesszük a kötelességérzetet, serkentsük szorgalomra kitartásra, de engedjünk neki időt a játékra is. Addig boldog, amíg a gyermek- játékokban gyönyörködni tud. Nagyon fontos körülmény a nevelésnél az, hogy a gyermek tisztelve szeresse szülőjét, valóságos erkölcsi tekintély legyen az neki. A gyermek ne uralkodjék szülőjén, hanem annak tanácsával, beleegyezésével cselekedjék mindent, feltétlenül engedelmeskedjék neki mindenben. Akinek ellenszegül gyermeke, az vessen magára ; mert vagy oktalanul kényeztette, vagy nincs benne elég lelki energia az éretlen ember hibáinak kiirtására, vagy vak szere- tetében a hibát is erénynek látja. Ápoljuk a gyermek lelkében a szeretetek ez alapja minden jónak, ezen alapszik a világ, szeretet az Isten, szeretet ad alamizsnát a szegénynek, szeretet gyámolitja a gyengét, istápolja a beteget, szeretet tesz minden jót, szeretet tart fenn országokat, szeretet minden vallásnak az alapja. És ha így fogjuk fel, magasztos, fennkölt lélekkel a vallást, akkor senkiben sem lesz fanatizmus, hanem az a tiszta, nemes érzés, melynek meggyőződése, hogy van egy hatalmas, láthatatlan erő, mely mindent teremtett, fenntart és | igazgat, a mindenek alkotója : Isten. Es a sokféle szeretet legneme- sebbike a hazaszeretet. Ez legyen vezércsillagunk gyermekeink nevelésénél ; hadd szeressék drága hazánkat szívvel, lélekkel, ha a szük- ség úgy kívánja, áldozzanak vagyonnal, boldogsággal, önmegtagadással a haza szent oltárán. Szeressék már gyermekkorukban édes hazánkat minden tettökkel, minden érzésükkel, dolgozzanak érette ; ha van erejök, készséggel vigyék az áldozatot a haza oltárára, első s legszentebb legyen előttük a haza ! Szeressük a gyermeket igazán szeretettel. Ápoljuk, fejlesszük, erényeit türelemmel, kitartással, odaadással, önfeláldozással ; de irtsuk hibáit szeretettel párosult szigorral. Ne testi fenyítékkel s a táplálék megvonásával törekedjünk a cél felé, szavunkra, tekintetünkre kell a | gyermeknek engedelmeskednie. Ha korán megszokja az engedelmessé get, később könynyen boldogulunk vele. Nevelni csak szeretettel lehet; ahol szeretet nincs, ott erény sem fejlődhetik. Dittler Regina. Villamos reflexióit. Esztergom, aug. 12. A villamos akasztófók. üt ízben emelt eddig a város erélyes hangon óvást a vállalkozó cégnél amiatt, hogy a villamvezetékek oszlo-j pai nem egyenesek (vannak köztük j egyenesek is !) s hogy nincsenek gya- j lulva. A cég válaszolt az óvásokra, sj folyton azt hangoztatja, hogy legyen aj város türelmes, az oszlopok a szerző- j désnek megfelelőek lesznek. Hogy ennek . a válasznak mi az értelme, tudjuk. Az ’ oszlopok azok és olyanok maradnak, mint amilyenek jelenleg. Egy jó része az oszlopoknak, amelyek még az óvások előtt lettek beásva, úgy van mint, volt, egyik másikat megkísérelték úgy, mint felvan állítva a levegőben késelni, de mivel ez nagy munkának bizonyult, hát hagyták úgy, mint vannak. Az azóta felállított oszlopokat a szükséghez képest bótákkal és vonókéssel kezelték, s hogy a szerződésben érintett gyalulásnak is legyen látszata, hát egynéhány lomtárbéli gyalut is előkeritet- tek, melyeknek az a jó tulajdonságuk vág, hogy napokig nem kell azokat köszörülni. Szerdán és csütörtökön a Kossuth Lajos, tehát a főutcán, és a Széchenyi, vagyis főtéren állították fel az akasztófákat és ami sajátszent a dologban, az ezen helyeken felállított, oszlopoknál állott elő legkevésbbé a gyalulás, némelyiken pedig a késelés szüksége. Az építést ellenőrző bizottság csütörtöki ülésén ismét foglalkozott az oszlopokkal, s a cég állandóan azzal nyugtatja meg a várost, hogy legyen türelemmel mig készen, vagyis mig be lesznek festve. Hát az igaz, hogy ha be lesznek festve, akkor azokon nem fog annyira látszani, hogy gyalulva nincsenek, de hát az optikai csalódás előidézése, nem betartása a szerződésnek. A vége az lesz, hogy a döntő körök igy is jónak fogják találni, s a pár ezer korona, mi a gyalulással előállott volna, a vállalkozó s nem a város zsebébe jut. Be hát ez nálunk igy szokás, nem szeretünk rni gáncsoskodni, pláne egy-két 1 ezer korona miatt. A bevezetés drágasága. Mivel általános a panasz, hogy a magánházakba való bevezetése a villámnak igen drága, az ellenőrző bizottság csütörtöki ülésében kimondotta, hogy javasolni fogja a tanácsnáí, miszeréut a a verseny előidézése okából egy más szerelőt és bízzon meg, ami által az árak hihetőleg alá fognak szállani. — Bleszl Ferenc felemlítette, miszerint ő tudakozódon más szerelőknél, s arra az eredményre jött, hogy a vállalkozó cég árai nem magasak. Ehhez mi nem szólhatunk, mivel e részben nincsenek tapasztalataink, mi csak hallomás után írhatjuk, hogy a bevezetés igen sokba jön. Ennek azonban egyrészt a közönség is az oka, mert volt már eset, hogy akinek drágán ütött ki a bevezetés prospektusa, s ezért mondott le a bevezetés ró'l, a cég által nyomban eszközölt után számítás kiderítette, hogy a kalkulusban tévedés volt. Be oka ennek a helyi sajtó egy része is, mely annak idején, midőn a elöntés előtti kapacii álások és argumentálások voltak napirenden, a többek között a bevezetés olcsóságával érvelt, s igy a közönség olcsó bevezetésre volt elkészülve. így a többek között az „Esztergomi Lapok“, mely a : villamos harcban vezérszerepet vitt. 1903. évi január 25-én megjelent 8-ik számának vezető cikkelyében, a többek között ezeket mondja! „Vegyük elő a villámot. Olcsó módon föld felett vezetik el az áramot a sodronyok, ha kell egy egész vármegyébe. Hozzájuthat tehát minden utca s a legszegényebb ember is. A házakba való bevezetese olyan egyszerű, mint a telephoné s erre a célra 20—40 koro- I nánal több befektetés nem kell.“ A közönség, mely a nyilván szakke- ! zekből jött soroknak feltétlen hitelt ' adott, ma természetesen csalódásra ébred, midőn látja, hogy a bevezetés 120—200, sőt több koronába is jön, még ba mindjárt ezen összeg magában véve nem is magas, de viszonyítva a villamos hívek csalétekjékez, mindenesetre kellemetlen csalódást szül. A mostani gimnáziumot jól megépítettük, mert tanultunk az előbbi árán. Majd ha Esztergom városa idők múltával újból a világítás kérdésével fog foglalkozni, akkorra már majd e téren is lesz praxisa. —n. — Nem ! nem édes Győző ; — men- tegetödzött. Arcáról leolvashattam, hogy bánta viselkedését. Karomra tette karját s oly szépen kért, a hogy csak ő tudott. — Ne haragudjék. — Nem! de mondja kivel beszélt. — Az Ellával! Ismét piros lett és mintha bensejéből kitörni akart volna, arca elváltozott. Újból kezdte a beszédet. — Győző! Szeretem önt. Nem fog ugy-e semmit se reám engedni ? . . . Édes atyám ellenezte, hogy én menjek a postára, de nem hallgattam meg intelmét. Kértem, hogy ma én akarok elmenni, végre beleegyezett. Csak az ablakon kiállottam be, hogy nem jött levél ? Etta anyja kiszólt. — Tessék bejönni. — A hívást nem akartam elfogadni, de visszautasítani se mertem. Alig foglaltam helyet már is újságokkal beszélték tele a fülem s a sok hir után jött a legnagyobb, melyen összetűztünk. Hallatlan, amit ki nem találnak, mindenkire tudtak valamit végre én következtem. — És önre mit mondtak ? Kérdeztem alig észrevehető mosolygással. Azt hittem valami kicsinyes dolog az, amin fenakadt. — Azt beszélték, hogy én czukorral édesgetem magát, csókjaimmal kötöttem le, hogy ön már unni kezd, de én tartón^ mert megfeledkezve túlszabadságot engedek. — Arczát eltakarta és sirt igy folytatta — Ók azzal mentegetődz- tek előbb, hogy egy vén asszony hiresz- telte, de midőn tudakozódtam utána, haboztak. Győző ! maga van hivatva engem védeni. Mariska hangja sírásba fulladt. Az izgatottságtól alig bírtam magam visszatartani, de azért vigasztaltam Mariskát. — Bízza reám ! O megnyugodott. A sértés bosszulatlan nem maradhat. Megsértették őt. Folt volt ez, melyet lemosni kellett, de hogyan ? Felháborodásomban fel nem kereshettem, mert indulataim talán határon túl ragadtak volna. Leültem az íróasztalhoz s a papirt hívtam közvetítőül, melyre pár sort kapartam, felszólítván őt, hogy nevezze meg azt a személyt, ki rágalmazott, mert ellenkező esetben őt tartom a nemtelen koholmány 1ul aj donorának. A levelet borítékba zárva, elküldöt- tem, azon biztos meggyőződéssel, hogy választ okvetlen kapok. Ez be is teljesült. Leánya este, ki anyjának is parancsolt már, kitől mindenki félt a környékben ismerve elkapatottságát, nem tűrhette a levél tartalmát, mely őt igen sértette, elküldött ideáljáért az aljegyzőért. Ez mit sem sejtve hamarosan megjelent. Midőn az ajtón belépett — Isten hozta eziezuskám! — köszöntéssel fogadta. Körülrajongta a világfit, ki élte tava szában volt, de szemeiben már az élet- untság homálya derengett. Tettetett rimánkodással, fájdalommal kérte, hogy vegyen elégtételt a sértésért, máshoz nem fordulhat, egyedül belé helyezi minden bizalmát. Addig addig csicsergett mellette, míg az elszánta magát a nem védeni való ügy rendezésére. A levél átvétele után úgy egy órával ké-öbb kaptam meg levelét, a postaszolga hozta. Tartalma csak annyiban érdekelt, hogy a sértett nő helyett elégtételt kér. Erre el voll am készülve, de nem a következőkre. * * * * Éppen gyújtót kerestem, hogy meg- gyujtsam a lámpást és az íráshoz fogok, melyben felszólítok barátaim közül kettőt segédeim gyanánt. Ekkor kopogtuk. Az ajtónál levő fogasra a fölöltöm akasztottam fel, sajtót nyitottam. Az aljegyző volt! ki kezét nyújtotta. Bevezettem. Szervus Gj^öző ! — Köszönt. — Nem is tudod, miért jöttem. — Be igen leveled már kezeimhez jutott, — válaszoltam. — Úgy ? sebaj. Sokkal fontosabb beszélni valóm volna, de csak egyedül veled barátom. — Kérlek! Előre bocsájtottam ; a belső szobába vonultunk. Szolgámnak megparancsoltam, hogy senkit se bocsásson be. Kázmérral szemközt foglaltam helyet, Cigarettáján még egy kettőt szippantott s azután letette s beszólni kezdett. — Kérlek hát figyelj! — Halljuk csak! — Édes Győző ! a mit oly sokáig rejtegettem, ma tudomásodra hozom. Nincs okod félni tőlem, mert már rövid az idő. Szemeit a szőnyegre szegezte s a bánat zord éjjé látszott megszállni szivét. Ellát sohasem szerettem ! . . . . Soha ! . . . Ha azt hitted csalódtál. Most megerősiteni láttad levelem által, hogy szeretem, de ez csak szin. Nem, őt soha! . . . Bámultam az embert, ki oly őszintén nyilatkozott s szántam. Lelkem annyira el volt foglalva szemléletével, hogy szót- lan hallgattam. Egy gondolat gyötört. Mi lelte ezt ? Kázmér tovább beszélt, mindig bánatosabban.
