Esztergom és Vidéke, 1904

1904-08-11 / 64.szám

2

ESZTERGOM és VlDÉKK ,64. szám.)

1904. augusztus* 11

korához és társadalmi állásához mérten szerénynek kell lennie, de a gyermeknek, az ifjúnak valóságos disze a szerénység. Fájdalom, a mai korban a szerénytelenség, a tolakodás, az erőszak, az ámító szinész- kedés hamarabb győz : azonban a

cél elérése csak úgy lelketemelő, ha megérdemeljük. A pöffeszkedő, üresfejü, szívtelen gőg, az öndicsekvés sohasem győzheti le a helyén való alkalmazkodó szerénységet. A lelki nagyságban mindig van bizonyos fokú szerénység ; az arrogáns, gőgös ember nem lehet nemes- Ielkü.

Minden műveltségnek alapja a szív és az ész. A rossz ember nem lehet művelt, valamint az ostoba sem ; azért fordítson a szülői ház már a lehető legkorábban nagy gongot arra, hogy a gyermek szivének minden erényét kifejlessze, de az ésszel párhuzamosan, mert szív és ész elválhatatlanok, csak a kettő együtt tud tökéletesen munkálkodni. A sziv az ész nélkül együgyüen cselekszik, a gonosz úton járó ész nem ész, hanem megvetésre méltó raffinéria.

Ha a szülői ház ápolja a nemes erényeket, akkor megveti az ember nemeslelküségének alapját, ellenkező esetben pedig rosszlelküség ver gyökeret az ártatlan szívben. Egyiket is, másikat is alig lehet kiirtani. Akinek a jelleme fizikailag is, erkölcsileg is nemeslelkü családból származik, annak szivében — egy-egy abnormis esetet leszámítva — csak jó tulajdonságok verhetnek gyökeret, de aki otthon emberszólást, rágalmazást, irigységet, önzést szemlél, annak a leikébe ezek a tulajdonságok fognak befurakodni és abban tovább fejlődni, olyannyira, j hogy egyikben sem talál rosszat. Pedig rút lelki hiba az embersaólás, galádság a rágalmazás, megvetésre méltó az irigység, az önzés, meg oktalanság is, mert az csak látszólag van hasznára mindenkinek, valójában leáiacsonyitja az embert. Az okos anya nem fogja engedni, hogy

e hibák gyermeke jellemét megrontsák.

Tanítsa meg a család a gyermeket arra, hogy mást megbecsüljön erkölcsi értéke szerint, a külsőség, a látszat, a felszín sohasem lehet egyenlő értékű a lélek tartalmával. Aki másban az erkölcsi értéket megtalálja megbecsüli az maga és erkölcsi értékre törekszik; aki nem találja meg az igazi emberi értéket, az lelki szegény, de erkölcsileg gyáva is, mert nem meri az előkelő lelket a saját törpeségével összemérni.

Inkább növeljük a gyermekben az erkölcsi bátorságot, az megtanítja tűrni a sors csapásait, az emberek galádságát elviselni s erős akarattal a cél felé törekedni ; de legyőzi az erőszakosságot, a merészséget is.

Dittler Regina.

A „Santafei“-kröl.

Esztergom, aug. lo-én.

„Született Pichlerek“ címen „Sántáiéi“ aláírással az „Esztergomi Lapok“ legutóbbi számában egy vezető cikk jelent meg, melynek a tenorja, bogy a városi villamosmü hálózatának munká latai nem folynak akadálytalanul, mivel van sok oly rövidlátó ember, aki föltünési viszketegségbol, vagy vaskalapos maradisága által, minden haladás kerékkötőjévé válik, kik unalomból a a város dolgainak bírálatával szórakoznak s bogy ha egy közmű építése van napirenden, alig tették meg annál az első kapavágást, ott áll az esztergomi polgár a maga különleges gáncsaival.

Majd igy folytatja a cikkíró :

„Itt van pl, a villamos mü építése. Nagyobb gonddal még nem tárgyalták egy közmű létesítésének ügyét s amikor a kivitelre kerül a sor előállanak a dologhoz értő (!) urak és úgy a fórumon, mint a társaság találkozó helyein rögtön készek a súlyos kritikával, bogy egyéniségük individualitását átültessék a türelmes szemlélők közé. így tettek legutóbb a villamos vezetékek vitelére való oszlopok érkezésekor is. Elmondották, hogy ezek görbék, idomtalanok, görcsösek, toronymagas- ságuak, szóval olyanok, hogy ha felállítják őket, minden jó Ízlést lábbal tapos a város hatósága. Ezzel szemben a józan kritika megállapította, hogy vörös fenyőben soha s?álegyenes fát kapni nem lehet, mert az bizonyos mértékben mindig hajlott, azonban az utcáinkon lerakott oszlopok ennek az ismert általános tulajdonságnak dacára, meglepően szépek. Hogy továbbá nem kell attól tartani, hogy a vállalkozó cég visszaél a belé helyezett bizalommal, mert annak múltja és jó hírneve ezt kizárja s különben is olyan szerződés köti, amelyet hogyha bármily kis részletében be nem tart, az általa létesített műnek átvételéi: a város azonnal megtagadhatja.

így áll a dolog, de a szenzátió kedvéért ütni kell a nagy dobot s hiresz- telni szükséges, hogy itt is vannak született Pichlerek, akik vigyáznak — Esztergomra!“

Amennyiben a Santafei szerinti gán- csoskodást mi voltunk bátrak gyakorolni lapunkban, s amennyiben lapunk ! szerkesztője volt az, ki a fórumon súlyos kritikát merészelt gyakorolni a ; villamos vezetékek oszlopainak görbe- sége és gyalulatlan volta miatt, a sorok nekünk vannak adreszálva, de ha nem is i lelnének minket oly kézzel foghatólag, azokra a következőkben válaszolunk.

Hogy Santafei-t meggondolatlan és teljesen alaptalan kirohanására írási viszketegsége közepette a tárgy kiányai avagy a sugalmazás vagy megrendelés vihette csak, ennek igazoláséra felhoz- ! zuk a következőket.

Tiefenthal Gyula városi mérnök julius 95 én felhívta az építési naplóban a vállalkozó céget, hogy ne állítson görbe oszlopokat fel, és a szerződés értelmében gyalulja azokat meg. Erre a mérnököt az indította, hogy a város kül ső részeiben már bizonyos számú oszlop fel volt állítva, melyek görbék és gyalulatlan ok voltak.

Julius 26-án a villamos telep épitésées

situk. . . eltudtuk nézni órákig azt a sok fényes pontot, mintha mind a boldogságunk tüköré lett volna.

Egy este, oh ezt az estét sohsem fogom elfelejteni, amint ott ültünk egymás mellett, Feri az én édes kis uram átkarolva szinte remegő hangon kérdezte. Mit tennék ha néki el kellene mennie ?

Pajkosan szája elé tartottam kezem, hogy tovább ne mondja ... De nem is lett volna ideje, mert egyszerre éles kürt rivalgás hasította át a levegőt.

Feri felugrott. — Mennem kell — volt felelete.

A kürt hangja mind közelebb, közelebb hangzott. Majd nagy sokaság lépt® he házunk udvarát.

A haza ifjú honvédéi jöttek Periért, hogy azután tovább menjenek házról ház ra és elvigyék az apákat és fiúkat mind- mind és velők az én nyugalmamat, boldogságomat. Sietve búcsúztunk, alig volt annyi idom, hogy a fatojásért menjek, abban tartottam rózsafű'érem, szive fölé a zsebébe tettem, hogy segítse védje a veszedelemtől. Felkötöttem a kardját — egy csók és ő eltávozott.

Soká mintegy megkövültén bámultam utánok, majd a nagy porfellegtől és az előtörő könnyeimtől nem láttam semmit — csak a kürt, az hallatszott még a távolból lassan, elhalóan, úgy éreztem mintha megrepesztené a szivem . . .

Hosszú nehéz évek következtek . . .

a pósta mindég jött, hol ez, hol az az ismerős vagy rokon esett el a csatatéren. Sok vér folyt . . . sok nehéz köny hullott akkor a haza, a magyar szabadságért.

Majd a pósta is elmaradt.

Évek jöttek, évek múltak — kis le- | ánykám a te édes anyád már rég ki-1 mondotta az apa szót, anélkül, hogy is- j merte volna és én a kétség és remény közt tanítottam szeretni és imádkozni az1 apáért.

Nem tudtam sem életéről sem haláláról.

Egyszer amint kint jártunk a kertben, akkor is tavasz volt, egy elcsüggedt fáradt embert láttam közeledni kopott I rongyos honvéd ruhában. Annuska hozzá szaladt és günyögő hangon kérdezte az idegent.

— Honvéd bácsi édes apát nem látta ? Mikor jön haza, anyuska nagyon várja!

A férfi hosszan, soká nézte a gyermeket, lerogyott melléje és rekedten kiáltotta. Az én gyermekem.

— Azután egymás karján sirtunk soká . . .

Feri zsebébe nyúlt és egy tojást adott a kicsikének. Hogy megörültem, mikor láttam, hogy meg van a tojás, elvettem és nézegettem — láttam, bogy az egyik felén egy jókora luk van, nevetve mondám férjemnek.

— Feri, volt időd ide egy lukat vájni!

— Nem én vájtam hanem a golyó, nézd csak még benne is van ! Bizony ha ez a tojás nincs a zsebemben, nem élnék.

Egyik ütközetben erős ütést éreztem a szivemen, oda kaptam, hát ez a tojás volt — csak azután vettem észre, hogy a rózsafűzér és a fa tartotta vissza a golyót.

— Istenem — csak annyit tudtam mondani, egészen elszédültem a rémülettől . . . ajkamhoz szorítottam a tojást é3 még ma is őrzöm, mint legszentebb ereklyémet . . .

*

Majd megmutatom néked Anikó.

Az almárium elrejtett fiókjából száraz rózsa levelek közül vette elő nagy- anyó, az ütött kopott lyukas tojást, a a rózsafüzér és a golyó benne volt.

Megilletődve szorította magához az ereklyét. Anikó nagyanyja nyakába borulva csendesen zokogott.

Azután leszaladt a kertbe, megkereste az imént még annyira megvetett fatojást, gyöngéden megtörülgetve csókolgatta.

A lépesön nagy apó jött fel Ferivel kedélyesen beszélgetve.

— Nos mit szól az ón kis Annim ?

— Édes — édos Ferim ez az én legkedvesebb húsvéti tojásom.

Kriegs Au Mella.

nek ellenőrzésére hivatott bizottság foglalkozott a szerződésellenes oszlopokkal, és sürgönyt menesztett a vállalkozó céghez, tudatván véle, hogy a görbe és gyalulatlan oszlopokat el nem fogadja, tLyenek felállítását beszünteti. Majd az itteni vezetőséggel is tudatta, hogy ha a görbe és gyalulatlan oszlopok fel is vannak állítva, azok eltávolitandók, mivel azok átvétetni nem fognak.

Ugyancsak jálius 26-án történt, hogy a város fő útvonalán, a Kossuth Lajos utcán osztották ki az oszlopokat helyükre s mi ekkor lettünk figyelmesek, látva, hogy a város főutcáját görbébbnél görbébb oszlopokkal látják el, s julius

27- én d. e. x/2 11 órakor szerkesztőnk fel is hívta Tifenthal Gyula városi mérnök figyelmét az oszlopokra annak hivatalos helyiségében, ki azt válaszolta, bogy az oszlopok már megvannak hiányolva s intézkedés történt. Hogy a mérnök már julius 25-én s a bizottság 26 án kifogásolta azokat, erről tudomásunk nem volt, s igy irtuk azt a közleményt, mely a lap julius

28- án megjelent számában látott napvilágot.

Julius 27-én 4203j904 tan. sz. a. a tanács határozatából ment a fenti sürgöny tartalmához hasonló erélyes átirat a vállalkozó céghez, mire a cég válaszában elismerve, hogy hibázott, Ígéri, hogy azt jóvá teszi, Ígéri hogy a görbe oszlopokat kicserélteti, s vonókéssel gyaluval megfogják az oszlopokat mitni, gyalulni.

Julius 28-án válaszolva a mérnök a cég sürgönyére, tudatta véle, hogy a vonókéssel való faragást nem acceptálja, az oszlopokat gyalulni kell.

Julius 29-én a cég sürgönyileg újból tudatta a várossal, hogy a görbe oszlopokat el fogja távolitani és hol szükséges az oszlopokat gyaluitatni fogja. Erre a mérnök azt válaszolta a cégnek, hogy a kinem elégítő választ I tudomásul nem veszi, mivel az oszlopokat , nem szükséghez képest, hanem feltétlenül I gyalulni kell.

Julius 30 án 127/a 904. közgy.

szám alatt a képviselőtestület határo- i zatából kifolyólag ment a céghez egy erélyes tiltakozó felhívás a görbe és ! gyalulatlan oszlopok ügyiben.

Augusztus 2 án a városi mérnök az építési naplóban észrevételezte, hogy’ az oszlopok még mindig nincsenek eléggé | meggyalulva, mire augusztus 3-án a cég képviselője kijelentette, hogy azok ' simára fognak gyalultatni, s hogy a hiányosak pótoltatni fognak.

' Ugyancsak augusztus 2-án 4330/904. tan. szám alatt ment negyedízben figyelmeztetés a város részéről a céghez melyben a város tudatja, hogy feltétlenül megkívánja, miszerént teljesen simított és gyalult oszlopok állítassanak fel.

Majd végül augusztus 6-án 4363/904. tan. szám alatt ment az ötödik óvás a város részéről, melyben a tanács figyel- mezti a céget, hogy az oszlopok nem szükséghez képest, hanem feltétlenül gyalulandók, s hogy a görbe és gyalulatlan oszlopokat át nem veszi, mert egyenes és simára gyalult oszlopokat követel.

Ezen most felhozottak után, a miknek igaz voltáról bárki meggyőződést szerezhet a mérnöki hivatalban és a városházán levő akták és jegyzőkönyvekből, kérdjük már most: gáncsoskodtunk-e mi ? Beigazoltuk, hogy mielőtt mi, és mié ott szerkesztőnk a vezetékek oszlopait szóvá tette volna, már a mérnök, az ellenőrző bizottság és a tanács óvást emeltek a vállallkozó cégnél az oszlopok miatt, s a szerződés betartását követelték, de beigazoltuk azt, hogy leg-