Esztergom és Vidéke, 1904
1904-08-07 / 63.szám
Esztergom, 1904XXVI. évfolyam. 63. szám. Vasárnap, augusztus 7. / es A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVTDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA jV] e<|jelcRÍl£ Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak : évr — — — — 12 kor. — fii. Pél évre — — — — — t> kor. — Ül. Negyed évr» — — — — 3 kor. — ÜL Egye# **Am Ara: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PR0K0PP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKGPP GYULA és BREMNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendői Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca 485. szánó. —Kéziratot nem adunk viasza. •<?A városi képviselő választásokhoz. Esztergom, aug. 5. A törvény intékedése az, hogy a képviselőtestület ben, háromévenként újból választatnak, hat évre. A törvény eme rendelkezése módot, alkalmat nyújt a választóknak arra, hogy a képviselőtestület munkaerejét, a nem odavalók kihagyásával és uj erők beleválasz- tásával felfrissítsék, edzettebbé tegyék a további három, illetve évre. Esztergom város közönsége o o hat novemberre néz eléje a kisebb szabású alkotmányos harcnak. Piarcnak neveztük szándékosan, mert formálisan harc az, mi fájdalom, nagyon sokszor nem a város, a köz, hanem az egyes érdekében folyik. Sógor, koma, a rokonságnak mindenféle fajtája áll talpra, hogy a választással a maga, avagy hozzátartozója kézzel fogható, vagy jól leplezett érdekeit a jelenben, avagy a jövőre kihatólag, megvédelmezze. Nem láttuk, szándékosan nem tekintettük be, hogy ki az a negyven választott képviselő, akinek mandátuma az ősszel lejár, s akiknek helyébe ujjak választandók, s igy nem tudjuk vannak-e közöttük olyanok, kikre soraink reá illenek, de viszont ha vannak, úgy személyválogatás nélkül szóiljanak azokra soraink. Még pár hónap választ el attól a fontos aktustól, midőn választóink az urna elé lépve a város és a maguk sorsa, jövője, boldogulása lelett fognak dönteni, de mi már eleve felhívjuk a választók figyelmét arra, hogy még idejében foglalkozzanak a kérdéssel. Esztergom városa a haladás, fejlődés küszöbén áll, midőn önzetlen, a köz érdekét szivén hordó képviselőkre van szüksége, kik nem a maguk önös céljainak a bálványozói, hanem a városnak valódi atyái, kik csak az általános közérdek önzetlen előmozdítása árán gondolnak az önérdek istápolására. Ha egy évtized köz létesítményeire tekintünk vissza, úgy bűnbánólag kell mellünket vernünk, mert az ezreknek százaival dobálództunk könnyelműen, meggondolatlanul, de mondjuk ki nyíltan, szándékosan is, hogy azoknak morzsáival zsebünket tömjük. S hogy e szavak nem hangzatos frázisok, s hogy az önérdek, a könnyelmű gazdálkodás aknamun- ölte meg, melynek helyébe másikat kájára reá mutassunk, ime egy két nem teremtett. ; Menjünk egy lépéssel tovább. Kezdjük a Kossuth Lajos utcai Nem-e a könnyelmű gazdálkodás- kaszárnyán. Ujjal lehetne reá mutatni nak, a nemtörődömségnek, az éréi) - arra az érdeksz.övetkezetre, melynek telenségnek, barátságnak volt az ered- bár titkos, de főcélja az volt, hogy ménye, hogy az alig két évtizedes a kaszárnya ott épüljön, hol áll, gymnáziumot az utolsó kövéig le- vagyis a kisajátítás volt az első és kellett bontani r S ki szenvedte a csak másodrendű kérdés maga a kárt ? A város közönsége ! kaszárnya. Óriási összegeket paza-! S ha legújabb létesítményét, a roltunk el az álkos kisajátításra, s' villamvilágitást nézzük, nem aka- e mellett nagy adóalapokat semmi- runk jó próféták lenni, de a jobb sitettünk meg. S hogy a hely meg- és olcsóbb közvilágítást a jóval drá- választása mennyire volt szerencsés, gább és sokkalta rosszabb közvi- azzal ma már mindenki tisztában lágitással cserélte fel akkor, mi- van_ dőn a szebb, olcsóbb világítást váDe nézzük a hídfeljárót. Ha tette laszthatta volna, melynek beho/.a- város közönsége valaha meggondo- tala évi mérlegében húsz-, harminc- latlan lépést, úgy bizonnyára azzal ezer koronát, de sőt még többet tette, hogy a hídfeljárót a Lőrinc is billentett volna a város javára, utcának vezette. A drága kisajáti- E)e nem folytatjuk tovább, legyen tás és a feltöltés mellőzésével ren- elég a felhozott négy eset állításunk geteg pénzt megtakaríthatott volna, illusztrálására, arra, hogy mily élet nem is emlitve a kövezést és csator- halál urai azok, kiket a választó názást, ami elvégre hasznos beru- közönség bizalmával megajándékoz, házás volt. S hol vannak im az elő- Ma már az autonomikus jog oly nyök, melyeket annak fejében ka- erős, hogy azon a felsőbb hatoság pott, hogy a Lőrinc utcába vitte a rést ritkán üt gyámkodásával, atyai feljárót ? Bármmt keressük is, meg gondoskodásával, s igy rajtunk mu- nem találjuk, azt azonban látjuk, hk, mi vagyunk sorsunknak ko- hogy egy egész városrész forgalmát vácsai. Iz „Esztergom és léte" tárcáia. SIRATOK Siratok minden percet, órát, Mely nyomtalanul elrepül, Amelyet így kell általélnem : Vágyban égő nagy szenvedésben, Zokogva, sirva — egyedül ! Úgy eltűnődöm néha . . . sokszor. Magános, néma esteien : Hol jársa. mig érted könnyet ejtek ? Vájj’ érzed-e a nagy szerelmet En szép, imádott kedvesem '? ! Elfojtok minden könnyet, vágyat, Csak mondd, oh szólj : mit is tegyek ? Ha szólnod is tilos velem : Oh mondd, oh szólj hová tegyem Érted rajongó telkemet ? Tuba Károly. Elhaló Sugár. A ig társaság verődött össze Eelediné lakásán. Férjét, ki igen beteges ember volt elszállították egy fővárosi szanatóriumba hogy ott talán majd felépül. A helybeli káplán, ki fiatal léttóre rendes látogatója volt az ottani társaságoknak, mosolyogva jegyezte meg: — Onagysága 5 éves asszony és 4 éve ápolja férjét. Nem a legjobb kívánság, ha hasonló jókat kiván. Ernyei még életerős ember, hiszem, hogy birni fogja a házassággal jár j terheket. Nel- like pedig szép és fiatal. — Nagyon is fiatal s ez a hiba. — Válaszolt Felediné. | — Eltekintve mindentől, bizony két- ; ten jobban illenének össze. Nevetve vá- ■ laszolt. Mire mindannyian helyeslőleg intettek, de egyúttal meg is fedték az incselkedőt. — Ha én akartam volna Felediné lenni, lehettem volna. — Felelt bizo-! nyos hiúsággal s szép szőke hajfürtéit kezdte igazgatni. Árpád szebb fiú volt s nem mentem hozzá. Kétszer kosaraztam ki. j — És végül, megbántad! vágott bele1 az ottani orvos neje. I Felediné, mint akit szivén találnak, halvány lett e nem várt szavakra, majd : elpirult és mentegetődzve mondta: — Talán annyiból, hogy egészséges, de más tekintetben nem mondhatnám, i Kornél kifogástalan ember. Védekezett, mert úgy illett, de titokban sokszor megbánta, hogy nem várt. Mióta Ernyei nősülése foglalkoztatta íz ottani köröket, Felediné állandóan s ‘elszinen volt. Nap-nap után szoba ke- s •ült hol itt, hol ott szerencsétlen vá- asztása. b Olykor férje távollétében ő is elő- h 'ette régi leveleit, emlékeit. Olvasgatta, 2 ■akosgatta azokat. Emlékezetében vé- n fig futott azon az időn, melyet a sors rele fűzött össze. ' É Kezébe vette utolsó fényképét, me- z yet féltve őrzött, mely mint huszár- ei isztet örökítette meg Árpádot. Elmé- ázott. Látta a csinos fiút é3 a laza- v •ista papot. 1 s: — Miattam lett lazarista. Áldozata n zivének — sohajtozott. Szivesen visszavarázsolta volna a a nultat, most nem mondaná oly ridegen, j1 íogy nem és nem. Oda borulna széles, z lélceg vállára, nem tolná el kezét. Szi- 11 ^esen viszonozná ölelését. Inkább sikol- é tana fel erős karja közt, mint most félve fogja gyönge férjét. 1 Irigyen hallgatta fivére eljegyzését, 8 közelgő esküvőjét. Nem szeretett róla s beszélni. Hisz féltékenyen vette utóbb i körül Árpád egész rokonságát, de csak I tisztes távolból, hogy sejtelme se le-!c gyen senkinek az ő érzelmeiről. Női büszkesége nem engedte, hogy i hozzájuk közelitsen, de nem utasította volna vissza egyik Ernyei udvarlását 1 em. Ha látta valamelyiket, elszorult zivvel gondolt a változhatatlanra. Lelke mélyén oly eszmékkel is fog- alkozott, hogy gyógyithatlan férje alála után ő még fellelné boldogságát ioltán oldalán is, sőt talán Nellinél is agyohb boldogságot nyújtana. Némán szenvedett s hűen ápolta fér- jt, de fiatalsága zúgolódott, vére Iá- ongott. Hisz élet és halál állottak gymással szemben. Megadással tűrt, de a lazarista za- arta álmait. Képe megjelent előtte zerette volna látni, de kimondkatatla- ul félt ettől a pillanattól. Egyedül ültek a hosszú jegenye fasor rnyékában levő sárga pádon beteg férővel, kit úgy vezettek ide a friss bal- samos levegőre, midőn a káplán jött jságolni, hogy hittérítők fognak jönni is nálunk is tartanak szent beszédet. Felediné az álmatlanságból leverve iallgatta és azerdő felé nézett, s mélyen gondolataiba merült. Fejtve törült* le zempilláin reszkető könyny§it. Mig mások erősen készültek a tempómba, addig ő otthon foglalatosko- lott. Férje ruháit rakosgatta, midőn egy •ózsapiros arcú fiatal leány lépett be : Pá Bertikém ! úgy e nem ii vártál. Síode mindegy.
