Esztergom és Vidéke, 1904

1904-07-31 / 61.szám

Esztergom, 1804.

. XXVI évfolyam. 61. szám.

Vasárnap, július 31.

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA.

Iylegjeiei)ik VasártKip és csütörtök(m.

jiLŐFIZETÉSI ÁRAK I

E;«'K évr — — — — 12 kor. — fii.

F^I évre — — — - - 6 kor. — fii.

N^yed *vr# — — — — B kor. — ül.

Exv**« »eftui ér#; 14 fii.

^-fjy^£e!e!<5s szerkesztő :

ÍÉ. ÉHKOPP GYULA.

Laptulajdonos kiadók :

Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendő* Kossuth Lcajos (azelőtt Buda) utca 485. szán).

Kéziratot nem adunk viasza.

Az aratás

Esztergom, julius 28,

Az ország majd minden részében letakaritva vár a termés, sok helyt még aszttigokban, de igen sok helyütt már zsákokban. Aim tás és csép- lés idején vidám nóta szokta fölverni a mezők csendjét, a sirva-vi- gadó magyar nép kellemes csengésű arató dalai. Himnuszai a mezei munka koronájának, az uj kenyérnek. Az idén azonban kevés volt a nóta, ami volt az sem igazi jókedvből fakadt, csak úgy megszokásból hangzott. Az arató gazdák és arató munkások ezrei, kik máskor duzzadó öntudattal várták az aratás, meg a cséplés napjait, most tört reményekkel komoran munkálkodnak a sovány asztagok körül és lehangoltan számítják az előrelátott silány eredményt.

Mig az állam milliós terheket rakott az első sorban földmiveiő nemzet vállára, mialatt a merkantil politika áldatlan harcait vívta, mialatt a vasutasok napokon keresztül megállították a világ forgalom egy részét, mialatt száz és száz érdekes esemény foglalkoztatta a kiváncsi közönséget, azalatt künn a mezon, az anyaföldön sokkal egyszerűbb körülmény keltett aggodalmat, az a bizonyos banális, unalmas téma, amelyről parkett embernek nem illik beszélni, — az idő. A tartós szárazság, a makacsul késlekedő és elmaradt eső, buja kultúra mutatkozott tavasszá!, gyönyörű termés ígérkezett mindenből, de ez a lenézett valami : az időjárás annyira elrontotta az esztendőt, hogy nemsokára majd ott is megérzik a bajt, hol csak a szenzációs bajokat keresik. A foldmivelésügyi minisztérium legutóbbi jelentése nagyon szomorú szinben tárja elénk az eddigiekből megállapítható termés- eredményt.

A helyzet az előző jelentés óta nem váitozott, ha változott is, alig javult az országos átlag szempontjából, legfeljebb csak a helyi viszonyokat tekintve. Biharból, a Bánátból, egyáltalán az egész Alföldről, Erdélyből panaszos hangok hallatAz „Eszterp és lliie“ {iája,

Ä sikkantjfu*) regéje.

— Mantegazza »Virág regeiből « —

A ki a Lago maggioret ismeri, tudja azt is, hogy Sabioncellóval szemben két kis szigeten két régi vár romjai emelkednek, melyek a középkorban a Mazzar- diti testvéreknek szolgáltak menedékhelyül, 6 szárazföldi és tengeri rablóknak, kik sok éven keresztül rémei voltak ennek a vidéknek.

I)e azt nem mindenki tudja, hogy még sokkal korábbi időkben, melyek a történelem első derengésében vesznek el, ezek a szigetek hatalmas kőtömbök által voltak összekötve s egyetlen egy szigetet képeztek, melyen Me gonaro király egy nagy, félelmes erődöt építtetett, a hol családjával együtt biztonságban élt a többi rablóktól, a kik az ország feletti uralmat megosztották vele.

Melgonaro király s az utódai mintegy kétszáz esztendeig uralkodtak a Lago maggiore minden faluja s a novarai sík nagy része felett, s e nemzedéknek csak a nyolcadik királyát, tehát VIII-ik Melgo- narót győzte le felső Itália valamennyi szövetkezett hercege és királya, kik szent szövetségre lépve egymással, megostromolták a várat s a zsarnokot éhhalállal ölték meg, mert alattvalói türelmét

*) Erre mifelénk gránát virágnak nevezik.

már végképen kimerítette ; mert ő volt dinasztiája legvadabb és legkegyetlenebb uralkodója.

E két század s e nyolc király történetéből mindössze egy sziklacsúcs neve „Melgoné padja“ maradt fenn, mely meredeken nyúlik fel a caneroi várak ínellett. Ez a név a tudósoknak, nyelvészek és történészeknek sok fejtörést okozott, hogy a származását kiderítsék s az egyikök elég naiv volt, hogy a Melgon szótól származtassa, a mi lombardiai tájszólás szerint kukoricát, vagy török búzát jelent.

A történetírók nagyon fájlalják a Melgonaró család levéltárának elveszéséts vele az emberi történelem egész évszázadainak a veszteségét. Én ellenben nagyon örülök rajta. Az ilyen okmányok elveszése tiszta nyereség, mert valamennyi vérrel van írva s valamennyien hasonlítanak egymáshoz a hatalmaskodások egyhangú felsorolásával, melyekkel a gyöngébbeket elnyomták s a gyöngék feltüntetésével, kik erősekké válnak s a zsarnokok ellen feltámadnak, azokat elűzik és ilyeténképen ők is hatalmaskodnak.

„Ettem, eszem, enni fogok.“

„Öltem, ölök, ölni, fogok.“

És igy tovább végtelenül; két rendes ige hajtogatásával néhány lapon meg lehet írni az emberi nem történetét. E helyett azok a semmittevők, a kik történetíróknak nevezik magukat, a könyvtárakat ezer meg ezer kötetekkel halmozták tele sőt kacagás nélkül

szanak. De mindenfelé kevés lesz a szem, sok helyt a szalma is. Ami pedig a még gyengébb termes, hozamú esztendőkben is ritkán szokott megesni. Legtöbb vidéken takarmány hiányról s a legelők ko- párságáról panaszkodnak. Ennek következményeként már a jószág árának nagymértékű csökkenéséről is olvasunk. Egyebütt meg éhínségtől tartanak s a délvidéki sváboknak ez ad újabb impulzust a pózeni kivándorlásra.

Ilyen szomorú auspiciumokkal érte el a magyar gazdakö'önség az aratást. A közélet hangadói azonban nem igen veszik észre az ilyesmit. Nag yobb gondjaik, bokrosabb teendőik vannak. A paraszt egyebet sem tud, mint panaszkodni. Sok az adó, — no persze, hogy az. Rossz a termés, — az hát. Van a papoknak, meg a mágnásoknak elég, hát avval kell elhallgattatni a népet. Valahogy eszébe ne jusson a börze, a sok bank, a spekulátió veríték nélkül való aratása.

Ne fogják ránk, mintha mi talán a

merészkedtek bennünket a történelem filozófiájával is megajándékozni.

Én azonban, minden pirulás nélkül, őszintén örvendek azokkal a felső itáliai derék szövetségesekkel, hogy mikor Melgonaró király egész családjával együtt éhen veszett, a várat szétrombolták, követ nem hagytak kövön s mindent a tóba hánytak nyugodalmas, csendes fészkűi a tömérdek halnak.

Még nagyobb volna az Örömöm; ha nem tudnám, hogy ezek a szétrombolt falak és szétszórt kövek sok száz esztendővel azután a Mazzarditi testvéreknek szolgáltak arra a célra, hogy belőlük másik várakat építsenek más lőrések- kell és más börtönökkel.

De térjünk vissza I-ső Melgonaróhoz, a dinasztia megalwpitójához. Ez volt a legkevésbbé rossz ember a családban s inkább odahaza zsarnokoskodott, mint kifelé , olyan szigorú ember volt, hogy mikor a homlokát ráncolni kezdte, reszketett előtte a legkisebb szolgájától kezdve Zuiláig, egyetlen egy gyönyörű leányáig mindenki.

Zuila szőke volt s a szemei kékebbek a tó vizénél.

A szépségéről csak annyit mondok, hogy hozzá hasonló egész Itáliában nem találkozott.

Atyja, a király, RuUndó király fiához akarta őt nőül adni, kinek országa határos volt az övével.

Roboatró herceg rettenetesen rut emszárazságért is a lejárt közgazda- sági rendszer zászlóvivőit akarnók felelősökké tenni. Dehogy is. Hanem igenis kimondjuk, hogy közéletünk önzése, részvétlensége oka a földmiveiő magyar nép azon nagyfokú elerőtlenedésének, amelyet egyetlenegy terméketlen esztendő már nemcsak lesújt, de tüstént a "legnagyobb anyagi nyomorúságba kerget. — Es ezt a hazai közeiét aszálya okozza, amely még sokkal nagyobb, mint a termőföldé. Elszáradnak a lelkek, a jellemeket megette a rozsda. Aztán mennyi dudva, mennyi gyom ! Ott van mindjárt a szocialista konkoly, amelyet az idén, a sovány termés idején is bőven hintenek szét az elkeseredés talajába, helyenkint, ki tudja még, mily félelmes eredménynyel. Ott vannak aztán a kivándorlási ügynökök, akik most kapva-kapnak majd a kínálkozó alkalmon s a hajóstársaságok hihetlen verseny árai mellett vígan szállítják ki az áldozatokat. De ott van a magyar depopuláció egy másik veszedelmes tényezője is, az

her volt s nemcsak egész Itáliában, de egész Európában is nehéz lett volna rútabb férfit találni nála. Az arca egészen szőrös volt s a haja és szakálla alig hagyott helyet szintén szőrös, utálatos lapos orrának. Szemei szemöldökeinek sűrű, sárga bozontja alól kárbunku- lusokként villogtak s mindent egybevéve Roboatró nem emberhez, hanem vad állathoz hasonlított.

S ennek a szörnyetegnek kellett volna nőül vennie Zuilát.

A herceg gyakran ellátogatott a Melgonaró király várába, de Zuila a mint a szavát meghallotta, sietve rejtőz« ködott el szobáiba, a honnét elő nem jött, mig meg nem tudta, hogy Roboatró eltávozott.

Édes apja úgy szerette őt, mint a szeme fényét és fájdalmat a világon semmiért nem okozott volna neki, de a Roboatróval kötendő házasságról le nem mondhatott, mert nagyon fontos okok javallották ezt az összetoltetést, mely a birodalmát kétszer akkorává teszi.

így ingadozott az atyai szeretet és a királyi becsvágy között s napról-napra ha’asztotta óhajtása nyilvánítását. Nem tudta magát elhatározni se erre, se arra.

Ugyanabban az időben rettenetes zivatar dühöngött a tavon s egy kis hajót, mely egy utast akart a nyugati partra átszállítani, mindenestől fel fordított,

A hajós legények a vízbe fúltak, az