Esztergom és Vidéke, 1904

1904-07-24 / 59.szám

ESZTERGOM és A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyllüerek és hirdetések küldendőt Kossuth Irajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. Iskoláink. Esztergom, július 23. II. Három fiu intézetünk általános ügyeinek elhanyagolt állapotával szemben örvendetes ezen intézetek belső életének fellendülése. Ugy tűnik fel, mintha a testületek buzgólkodása az anyagilag érdekeltek akaratával ellentétben, a viszonyok gátló körülményein átgázolva egy jobb jövő reményében küzdenének a közjólétért. A főgymnásium, reáliskola, tanítóképző létszámának általánosan emelkedő irányzata a környék közönségének évek tapaaztalatain leszürődött bírálatát jelzi. A közönség kritikája nem az érdeksérelmek jogosultnak vagy jogosulatlannak vélt esetein épül fel, hanem józan mérlegelésén annak, hogy az életben boldoguló ifjúság hol szerezte meg boldogulása előföltételét. — Van-e, vagy lehetséges-e közintézmény az általános jólét szolgálatában, mely a magánérdekkel összeütközésbe ne jöhetne ? Iskolai rendszerünkben az ifjúság osztályozása egyenesen a magánérdekbe ütközik. Hazai iparunkat és kereskedelmünket a tespedésbe sodorták törvényeink, melyek lehetővé tették, hogy minden hajlam és akarat nélküli ifjú iparossá, kereskedővé lehet, ha a tanoncidő eljár felette. Hát ha még közép- és szakiskoláink is e nyomon haladnának, akkor éreznők csak az általános elégedetlenségnek nyomasztó súlyát. Intézeteink osztályozó eredménye őszinteségben, lelkiismereti függetlenségben felülmúl talán minden más várost, mert ha a gimnáziumba beirt 389, a reáliskolába felvett 183 s a tanítóképzőbe bejegyzett 156 s igy összesen 728 tanuló kö" zül csak 365, 165, 144, tehát öszszesen 674 lett osztályozva, az már a kiválasztásnak eredménye, hogy 7 és fél százaléka a vizsgálathoz sem jutott, hiszen a családi viszonyok változása ekkora kimaradást nem kivan. Előmenetel tekintetében az intézetek előbbi sorrendje szerint megfelelt a követelményeknek 269,108, 110 s igy elégtelen osztályzatot 27, 34, 24 °/

0

, de ezek közül a gimnáziumban csak 8 °/

0

, a reáliskolában 11 °/

0 lett feltétlen ismétlésre utasítva, msg a többi, tanár testületi, illetőleg főigazgatói -engedély alapján teendő javitóvízsgálattal további előmenetelét biztosithatja. A tanitóképző-intézet értesítője erre vonatkozó felvilágosítást nem nyújt, sőt az általános irány zatnak megfelelő kisérletkép az érdemjegyeket sem közli. Még ki nem forrott paedagogiai nézetek állnak szemben egymással az érdemsorozatok közlését illetőleg. Az egyik nézet az érdem jutalmát, a másik a tévedések és megnem értett intenciók káros visszahatását hozza fel érvül az érdemsorozat mellett és ellen. Ha ez utóbbi álláspontra helyezkedünk, akkor mindenesetre csak! beszédesebb statisztika képes tájékoztatni az érdeklődő közönséget az intézet tanulmányi állapotáról. Vallásra nézve intézeteink tanuló ifjúságának túlnyomó többsége róm. katholikus, úgy, hogy ezen felül az izraelita vallásúak 13%, illetőleg 22%kal voltak képviselve a két középiskolában, — a tanítóképzőben egy izr. vallású tanuló sem volt, mig a reformátusok és ág. evangélikusok összes száma a gimnáziumban 7, a reáliskolában 4, a tanítóképzőben 2. Az egészségi állapot nem a legHz „Esztepgom is fiié" tárcája, A becstelen. Nem zakatol már a pataki, malom. Alig vitték ki az öreg molnárt, már is megváltozott minden. Annuska egyedül maradt elhagyatva, anyja rég elhalt. Nem lelt sehol semmi vigaszt, amint a malom egyedül maradt, úgy ő is támasz nélkül élt. Egyedüli ismerőse a földesúr fia volt. Atyja életében ez járogatott el hozzájuk, ha valami jószágát őrölték. Ilyenkor elbeszélgettek, bár az öreg nem jó néven vette. Annuska boldogan simult hozzá, inkább gyermekes szeretettel. De utóbb G-ábor is, igy hívták az ifjút, elmaradt. Annuska már azt hitte, hogy reá sem gondol. Erezte elhagyatottságát, komolyan kezdett foglalkozni azzal az eszmével, hogy kolostorba vonul vissza. Kint ült a ház előtti padon, midőn Gábor feléjük tartott a ringó búzaföldön keresztül vezető keskeny gyalogúton, egy pipacsnak piros szirmait tépe^gette. Gábor nyájasan kérdezősködött — mint van mindig? Nagyon sajnálom szegény öreget. Mivel foglalkozik ? — Tervezgetek. Egyedül állok, mint a réten nőtt jegenye. Igy nem maradhatok, az életben nem birok boldogulni. — Miféle tervei vannak ? Részemről nem nagy a lemondás erről a hívságos életről, belépek valami zárdába, hol biztos jövőm lesz s nem hány a sorsom kénye-kedve szerint. — Ugyan mit beszél Annuska ! Eltudna engem feledni, — szólt Gábor és keze után nyúlt. Hiába szabódott, hogy ne avatkozzék terveibe, mindenáron lebeszélni iparkodott. — Lássa édes Annuskám, maga oly I szép, mint senki más, jó is, miért akarja megrabolni ifjúságát az élet örömétől. Hallgasson reám. ! Esengve kérte, hogy ne feledje őt, j ki szinte nem feledi. Csalta, hogy jöjjön vele a nagy városba, ö gondosko- j dik róla, mig oly helyzetbe nem kerül, hogy beválthatja minden igéretét. Annuska szemei megteltek könnyekkel s bár szerette, nem akart engedni elhatározásából. — Ez az Isten akarata is, ne kivánja, hogy bünt kövessek el. Különben is ma' volna talán eltartóm, de később ki gondol velem. Lehet, hogy szeretete csak! futó tüz. hogy Összekulcsolt kezekkel kérte, ne ingassa meg elhatározásában. — Szegény vagyok, nincs senkim, nincs semmim, egyedül tisztességem. Ezt nem kívánhatja, hogy 'eláldozzam. Minden eredmény nélkül távozott Gábor, midőn az esthomály elborította az egész tájat. Nem fért agyába, hogy elveszítse a leánykát, kit úgy szeretett. Nem bánta volna, ha mindjárt a zárdába megy is, de még csak a gondolatával sem birt megbékülni akkor, amikor az jutott eszébe, hogy hátha megbarátkozik az ottani viszonyokkal s ki nem jön többé. Megrázkódott ilyenkor. Csendesen lépegetett a földeken keresztül, csak a felröppenő foglyok zavarták meg. Egy álmatlan éj után ismét a malom kis szobájában látjuk. Kora reggel átlovagolt hozzá, még fel sem tudott öltözködni rendesen, mikor erősen zörgetett az ajtón, hogy bocsássa be. Hosszú fekete haja kibontva hullámzott alá szép, gömbölyű vállán, melyet egyszerű, de tiszta hálóköntös takart. Gábor első tekintetre felismerte, hogy Annuska is álmatlanul töltötte az éjjelt. — Ugye — megzavartam nyugalmát ? — tudakozódott. kedvezőbb, mert a 6Ó56 gimnáziumi és 2553 reáliskolai óra-mulasztás oly jelentékeny számok, melyeket csak itt-ott múl felül egy-egy középiskola. Az 584, illetve 228 betegségi eset okát csak az ellátás, gondozás hiányaiban kereshetjük, amint azt a súlyos esetek csekély száma is igazolja. Járványos betegségi eset a két intézetben együtt is csak 11 volt, s igy az általános egészségügyi állapotok rovására alig irható a tetemes iskolamulasztás, hanem a házi viszonyok kedvezőtlensége annál szembetűnőbb a mulasztások okai között. ! Intézeteink látogatottsága jelentékeny befolyást gyakorol közgazdasági viszonyainkra s igy az ezen irányú hatás áttekintésére eléggé érdemes adatokat nyújt a szülők lakóhelyéről szóló kimutatás. Helybeli volt a három intézetben összesen 255 tanuló, a többi idegenből idekerült 473 mindenesetre jelentékenyen emelte piacunk s kereskedelmünk közforgalmát, bármiként is történt azok szükségletének ellátása. A papnevelő intézet 86 növendékén kivül, minden szállásra elhelyezett tanuló átlagos évi szükségletét 4—5 száz koronára becsülhetjük s Annuska pirulva válaszolt. Dolgoztam sokáig és a kis szekrényen fekvő levélre mutatott. Gábor odalépett és a borítékot elolvasta. Látva, hogy a plébánosnak szól,megfordította, de mivel nem volt még lezárva, kivette. Halk hangon kérdezte — elolvashatom. Igenlő intésére átfutotta. — És még sem hallgat reám ? Akkor nincs mit keresnem itt. — Neheztelve távozni akart. Ne hagyjon magamra, úgyis nagyon szenvedek I kérte Annuska, de Gábor eltolta magát. Ha nem hisz bennem, elválnak utaink. Lehorgasztott fővel, könnyező szemekkel nézte, mint távozik. Állt mint az ércszobor, mely nem érez. — Egyszerre utána futott s karját erősen megragadta. — Nem szeret? — rebegte remegő ajkai közt s halvány arcát, melyre fénylő haja simult, Gábor mellére támasztotta. Szótlan zokogott, most érezte először árvaságát, csak szive volt, akire hallgasson. Egymás mellé ültek a pamlagon. Nem mert igent mondani, de elveszteni sem akarta. A némaságot Gábor zavarta meg. —- Ugye nem küldi el ? kérlelte s forró homlokát magához szorította. Meg|elei>ik Vasárnap és csütörtökön. JLLŐFIZETÉSI ÁRAK 1 Egésí évr — — — — 12 kor. — fii. Pél évre — — — -- _ 6 kor. — fii. Nagjed ém — — — — 3 kor. — fii. Eg>«R sr.ám ára: 14 fii.