Esztergom és Vidéke, 1904

1904-01-21 / 6.szám

2 ESZTKRGOM és VIDÉKE. (6. szaoa.t i 4 i

arm ár 21 Tiszti hangverseny. A vén »Fürdof szálloda termeibe szombaton este vonult be Cameval herceg fényes kísérettel, Mars fiaival. Csillogtak villogtak a fegyverek, örömtől sugeroztak a rózsás arcok, csak ő felsége, Carnevál arcán tükröződött vissza a méitatlankodással határos meglepetés, Minden a régi ! A fénysugarakat mohón elnyelő sötét és kevésbbé Ízléses fali festés, a porfelhőket szülő padló, a léghuzamos kisterem stb. Volt is ott por ! Cameval balzsamos illatú légkörhöz szokott szagló érzékeit boszantólag csiklandozták a padló résein át feltörő porszemek, tüsszentett is tőle eleget, mi még csak »kedves egészségére* sem válhatott, mert hát az kiment a divatból. Monsieur Schleifer szakállát simogatva, mosolylyal fűszerzett hódolatteljes néma hajlongással látszott Carneval méltatlankodását jóváhagyni, s titokban gondolta magában, hogy hát bizon egy kis parkett elkelne már, biztos lévén abban, hogy gondolatolvasó a teremben nincs. A táncot hangverseny előzte meg, melynek négy száma válogatott dara bókból volt egybeállítva. Hangverseny után az étterembe vonultak. Tiz óra volt, midőn a tánc megkezdődött. A jelenvolt hölgyek névsora a követkéső ; Burány Ernőné, dr. Burián Jánosné és Böske, Bábics Frigyesné, Bonn Gusztávné, Csukássy Etelka, illáncsai Davidov Leonida, Déva O'ga és Vilma (Pozsony,) Ernst Dezsőné (Dorogh), dr. Földváry Istvánné, Hess Rezsőné, Häuser Károlyné, Istvánffy Elemérné, báró Jóvic Mici, Klein Margit (Győr), Kulcsár Ernőné, dr. Kabina Sándorné, Leimdörfer Nándorné, Marosi Józsefné, Marosi Ferencné, Petri Győzőné, Rochlitz Arthurné, Reviczky Gáborné és Erzsike, Schönbeck Mihály né és Juszta, Sirchich Béláné, Sasich Gáborné, Szecskay Antalné és Valika, Táborszki Edéné, Vasquez Odóné, Waldhauser Rezsőné, dr. Weisz Sándorné, Werklián Mártonné, Vimmer Imréné és Marienne, Wimmer Ilonka (Csém), Winklener Jánosné (Annavölgy.) A négyeseket 30 pár táncolta, mellyek után Pali bandája húzta a talp alá valót. Az Ipartestület táncestéivé. Esztergom sz. kir. város ipartestülete a szegénysorsú iparosok felsegélyezésére vasárnap, a »Magyar Királyi-ban jótékony célú táncestélyt rendezett. Anyagi tekintetben a mulatság mindenesetre sikerültnek mondható, a felülfizetésekből következtetve, mig látogatottság dolgában, jóval megette állott azoknak a táncestélyeknek, mellyeket az ipartestület rendezni szokott. Esztergomnak elég nagy és intelligens iparos osztálya van, azonban azok nagyrésze érthetetetlenül visszatartotta magát. Különben a mulatság elég jól sikerült. A város hatósága részéről ott volt Vimmer Imre polgármester, ki családjával jött, dr

: F'óldváry István főügyész nejével, Niedermann József rendőrfőkapitány, a megye részéről dr. Perényi Kálmán főbírót láttuk ott, a bencés rend több tagját és még sokakat. A táncterem élővirágokkal volt diszitve, mig az étterem nemzeti szinű szövettel és zászlócskákkal. A polgármester családján és a városi főügyész nején kivül ott voltak : Draxler Alajosné és Velzer Iionka, ifj. Heischmann Ferencné, Iványi Gézáné, Kecskeméthy Mária, Kitzinger Józsefné és Etelka, Krechnyák Ferencné és Dóczy Gizike, Kürner Antalné, Magyary Lászlóné és Sinka Erzsike, Miedler Rezsőné, Miedler Gusztávné, Schönbek Mihályné és Juszti, Szakács Mihály né és nővérek, * Élőképek A jót. nőegy. által szombaton rendezendő estély iránt általános az érdeklődés Többen fordultak már azon panaszszal a rendezőséghez, (hogy meghivót nem kaptak, miért is a rendezőség fékért annak közzétételére, hogy akik tévedésből meghívót nem kaptak s arra igényt tartanak, forduljanak a ren dezőséghez. Az élőkép próbák az es télyre serényen folynak. A nagy fény szóró lámpák Kalderonitól már megérkeztek s igy a jelmezes főpróba holnap (pénteken) d. u. 4 órakor lesz a Fürdőben, midőn is magnesium fény mellett fénykép felvételeket fognak készíteni, úgy, hogy az estélyen a képek már árusíthatók legyenek. * Jelmezestély. Érdekes és látogatott farsangi mulatságnak Ígérkezik az iparos ifjak műkedvelő társaságának jan. 30-án, a Gábris féle vendéglőnek — miként a meghívó mondja — ez alkalommal labdarózsa teremmé átalakított helyiségeiben élőkép, humoros előadások, tréfás tombola, verseny-pósta, kotilion-tánc és párisi jótékony vásárral egybekötött teljesen zártkörű tréfás jelmez estélye, melynek kezdete este pontban 8 órakor lesz. A belépti dij igen mérsékelt. Személyjegy 50 nil., családjegy 1 kor. 20 fill, melyek előre válthatók a „Hunnia könyvnyomdában, Groszner József papirüzletében (Kispiac) és este 7 órától a pénztárnál. Bejárat a Héviz-utcából A meghívó a belépéskor fölmutatandó és másra át nem ruházható. Felülfizetéseket köszönettel fogad a rendezőség. Hogy mi mindenféle lesz az estéiyen, azt a meghívó a következőkben közli. Tudnivalók, 1. Élőkép. A jelmezesek bemutatása élőképben, (Kéretnek a jelmezesek pon. tosan megjelenni.) 2. Carnevál herceg és kíséretének bevonulása. 3. Nagy állathangverseny. Előadva több jelmezes énekkedvelő által. 4. Különféle Mutatványok. 5. Nagy aranyeső az 1. francia négyesben. 6. Konfetti és Szerpentin csata. 7. Tréjás tombola. A tombola tárgyak pont éjfélkor a helyszínen virágnevekkel fognak kiosztatni. Egy tombolajegy előre véve a »Hunniai könyvnyomdában, Groszner J. papirüzletében (Kispiac) és este a helyszínen 10 fillér. — Tombola tárgyakat köszönettel fogad a rendező í bizottság, melyeket e hó 17-től 30 ig a társasig helyiségében este 7 tői fél 9 'óráig — névvel ellátva — lehet küldeni. — A tombola tárgyak megtekinthetők a »Hunniat könyvnyoda papirüzletének kirakatában. I 8. Nagy verseny posta. Hogy a nemtáncoíóknak is szórakozás nyujtassék, gondoskodott a rendezőség nagy versenypostáról és egy becses jutalomban fogja részesíteni a legtöbb képes lapot kapott hölgyet. 9. Párisi jótékony vásár. A helyszínen ez alkalomra felállított párisi jótékonybazárban szabott árak mellett, jelmezes hölgyek által néma kiszolgálásban fog A közönség részesülni. — Hogy az esetleges csetepaték elkerülhetők legyenek, mindenki — tetszés szerint — még fölül is fizethet, 10. Kotilion tánc. Hogy jutalomba részesüljön azon fiatal ember, ki jól és legtöbbet táncol, s ezzel a hö'gyeket mulattatja — a hölgyek kívánatára — a nőválaszban legtöbb koti'iont kapott fiatal ember A hölgyek által egy kedves díjjal fog kitüntettetnt, amely dijat a hölgybizottság fogja a győztesnek átnyújtani. 11. Ellenőrzési jegy a jelmezesek által használtatik. Este a pénztárnál csakis ennek ellenében váltható belépő-jegy. Kéretnek tehát a jelmezesek e jegyet lehetőleg feltűnő helyen viselni, esetleg a rendezőség kívánatára felmutatni. 12. Szavazó lapok belépéskor a pénztárnál osztatnak ki. Szavazni lehet a fehér szavazó-lappal a két legszebb hölgy jelmezesre, kik részére két dij lesz kitűzve. Szavazni úgy lehet, hogy mindenki az ájtala legszebbnek vélt hölgy-jelmezesnek adja szavazó lapját, ki azt összegyűjtve éjfélkor az erre hivatott bizottságnak átszolgáltatja. A bizottság ezt fölülvizsgálva, adja át a dijjakat. Hasonlóan kell szavazni a piros szavazó-lappal is a legcsunyább férfi jelmezesre. HÍREK. — Esküvő. Varjassí Suhajda János gyógyszerész e hó 16-án d. e. 11 órakor tartotta esküvőjét Hajas Olga urhölgygyel, néhai várpalotai Hajas Simon nyug. hercegprimási uradalmi központi intéző és neje szül. Kappel Vilma leányával, Vaczott. Az esketést gróf Csáky Károly váczi megyés püspök tartotta saját házi kápolnájában fínyes segédlettel mit mise előzött meg. Az egyházi áldás után magas szárnyalású beszédet intézett a fiatal párhoz, megható szavakban emlékezvén meg, a megboldogult családfőről. A nászasszonyi szerepet Özv. Zubcsek Mihályné úrasszony töltötte be, mig tanukként a menyasszony részéről dr. Rapcsák Imre püspöki urad. főorvos, a vőlegény részéről pedig br. Jeszenák István főispáni titkár szerepeltek. Vőfély dr. Lakner Zoltán, lévai kórházi hogy testvére csaló, ki szerelmet hazu dott egy ifjú, szép leánynak, ki még soha sem szeretett, vagy bátyját sajnálta. Atyja előre nyújtotta lábait s beszélt tovább. — Ismerd ki jobban, ha nem változik akaratod, úgy legyen. Fiatalok vagytok várhattok. — Várhatunk, mig elveszünk! Nem atyám! . . Ön rég ismeri, hogy mily forrón szeret Olga; tisztességes jó szivű leány, becsületes emberek gyermeke. Ilonkának régi jó barátnéja, ki tudja, hogy milyen ő s méltó e arra, hogy szeressem . . . Ilonka hozott bennünket össze a megyei bálon, atyám is közre játszott. Akadályozta volna meg még akkor szerelmünket, midőn még nem ismertük ugy egymást. Lett volna akkor ellensége, midőn oly édes mosolylyal tekintettünk egymásra, midőn látta, hogy az asztalnál keze után nyúltam s jól esett szivemnek, hogy engedte simogatni. Ne hagyta volna, hogy vele barátságot kössek, ne várta volna mig a vonzalom 'szeretetté érlelődik, mikor Ilonka biztosított neki, mint testvérét, akkor lépett volna közbe. Érvényesítette volna hatalmát, midőn Olga tréfásan, mondta Rezső az enyém !.. Nem engedem senkinek !.. Szívből jöttek e szavak. Cselekedett volna akkor, de nem most, különben, ha atyámnak jó volt veszélyben az atyja, ha elfogadta segítségét, legyen jó most is. Emlékezzék csak vissza, ön tévedett, már a fegyverét emelte, hogy csak ez 1 óvja meg. Vizsgálat volt s a pénz hiány-. zott. Olga atyja vette ki kezéből a biztos halált, ez adott önnek életet. Most feled, mert túl van már. — Fiam ! Mit beszélsz ! ? Jó akarója vagyok és leszek, mig élek, de . . . nem vagyok ellenségük ! . . — Nem ? . . . Atyám ! Én nem leszek Berta, hogy várok és sírok, könyörgök végnélkül, mig talán hallani fogom egyszer — legyen a tied 1 — akkor, midőn már a halálé vagyok, jobban az ész parancsolja : ne tedd szerencsétlenné ! Nem sorvaszt el engem keménysége, akaratossága, mint Bertát, ki meghalt bánatában kedvese után. Ki bűne ez ? Kérem, mert ezzel tartozom, de van ennek is határa. Rezső atyjára nézett, kínosan emelkedett melle, mig pihent. Atyját fájón érintették e szavak, de ő azt hitte jól cselekszik s erőt merített. Felelt. — Te még rá érsz arra, hogy nősülj. Nem találok hibát, de másnak szántalak. Rezső atyjának szemei égtek s vére arcába vágott, mig a szegény ifjú halvány lett, felkelt helyéről s elgyengülve a hirtelen meglepetéstől a szék karjára támaszkodva alig hallhatóan elfulladva a fájdalomtól szólt. — Ezt jó tudnom! Kértem, de hiába. Szüleire tekintett s folytatta — én Olgát elveszem . . . Nehéz volt választani, de inkább őt. Olga idegen volt s igazabb . . . Elhallgatott, ilonkához fordult, ki sírt s zokogva támolygott bátyjahoz, megölelte — ne feledj ! Szeress Ilonkám ! Szét váltak az olyan erősen ölelő karok. Rezső eltávozott s csak e pár szó hangzott mindenik fülében — Isten velük ! Csend állott be, kinos csend. Egyik a másikra tekintett, Rezső anyja s testvére arcáról neheztelés tükröződött. Szemeik megteltek könyekkel, a csendet zokogás zavarta meg. Majd Ilonka feledve mindent csak Rezsőt tartva szem előtt bátran rohant ki a sötétbe s futott a kerten keresztül kiáltozva a sírástól elváltozott hangon, — Rezső ! Rezső !! A szobában csak szülei maradtak. Anyja kérte férjét, hogy ne legyen oly vasakaratú. Reá borult és csókolta, kérte — ne légy oly akaratos. Ne veszítsd el Rezsőt is, ha oly igen szereti. Gondolj Bertára ! . . Atyja fejét a gond, a vád, hogy ő miatta halt meg Berta, majd megrepesztették. Átszorította agyát s a hogy peregtek keserű könnyei szólt: — Hát én pusztítottam el gyermekem, még te ls vádolsz. Szivére tette kezét és sirt hangosan, mint egy gyerek. — Rezső másé már. Becsületem parancsolja, hogy ne engedjek. — Nem lehetne változtatni ? sóhajtott Rezső anyja. — Nem! ígéretem köt le. Bánom, de már késő. — Hogy tudtál ígérni, mihez nincs jogod. Kétségbeesve tekintett Rezső anyja mága elé s az ismeretlen jövőre gondolt. Együtt sóhajtottak — oh mi szerencsétlenek ! Mig ezek történtek, kinn a kertben Ilonka egyedül bolyongott és sirt járkált a bokrok között. Végre egy pár remegő kar szorította magához őt, Rezső erős karjai. Az ő lágy hangja könnyebbítette meg Ilonka szivét. — Ne sírj édes! Nem nyerhettem meg beleegyezésüket, hogy Olga enyém lehessen, de ha már enyém lesz talán megnyerem bocsánatukat. Ha ismét jövök évek után talán megbocsájtanak. Ne sírj. Isten veled! Megölelte Ilonkát, ajkán egy forró csókkal távozott, ingatag léptekkel, sebzett szívvel, fájdalommal. Nehezen vált el, de elvált egy — Isten veleddel. A hold kibujt a felhők mögül s megvilágította útját, az egész kertet, melyből egy sötét alak megtörve, lassan távozott . . . II. Évek multak, soknak koldus botot szorított kezébe a sors, mig ellenben szegényből gazdag is lett. Sokan elvándoroltak a madarakkal, sokan visszatértek.