Esztergom és Vidéke, 1904

1904-06-26 / 51.szám

es A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEEG0MVIDÉK1 GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M^áJcicáik Vasárpap és csütörtökön. |±LŐFIZETÉSI ÁRAK \ Eie««x Avr — — — ~ 12 kor. — öl. Fél évre — — — — — 6 kor. — ill. Ní^fil évre — — — — 3 kor. — fii. Eaje* »RAIII ára: 14 ül. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendői Kossuth Ixajos (azelőtt ßuda) utca 485. száii). •JJM Kéziratot nem adunk vissza. Párkányi túlkapások. Esztergom, június 24. Nem egyszer szóvá tettük már e lap hasábjain azt a frde állapotot, amely az állandó vashíd felépítése óta Esztergomban a közgazdasági téren minden irányban érvényesülni kezd. Azonban az utóbbi időben az egész gazdasági létünket veszélyeztető olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek komoly megfontolást érdemelnek és minden tekintetben tevékenységre késztetnek. Tényként kell megállapítanunk, hogy immár közel egy évtized óta piacunk forgalma erős visszaesést mutat s élénksége szembeszökő csökkenésre hajlik. Különösen feltűnően észrevehető ez a sajnálatos körülmény a szombati hetivásárokon, melyeknek jelentősége évről-évre alászáll s gazdasági létünk, kereskedelmünk és iparunk előhaladását az egész vonalon bénítja. Az általános hanyatlásnak, mely egyúttal a város közjövedelmeinek jelentékeny apadását is maga után vonja, okait fürkészve azon tapasztalatra jutottunk, hogy a hanyatlás okait a Párkány községnek utóbbi időben erősen kialakuló versenyében kell keresnünk, és ennek a versenynek, amely ellen kifogást magában véve tenni nem igen lehetne, helytelen és törvénytelen kihasználásával a túlsó község egyesen a mi gazdasági létünk alapjai ellen tör. Mikor az állami hid felépült, abban a reményben ringatóztunk, hogy a minden tekintetben vagyonosabb túlsó részek gazdasági áramlata városunk felé vesz irányt és itt fog összpontosulni, de ellenkezőleg mit tagasztalunk ? Azt, hogy ezen számításokkal homlok egyenest ellenkező jelenségekről kell meggyőződést szereznünk. Az eredmény az, hogy piacunk stagnál és pedig jobban, mint azelőtt s a piac fellendüléséhez fűződő gazdasági érdekek is érzékeny csorbát szenvednek. Az esztergomi piacot napról-napra kevesebb idegen keresi fel, ipari és gazdasági termékeink és terményeink elvesztik kelendőségüket, a kereskedelem pangása időről időre fájdalmasan előtérbe nyomul és a város közjövedelmeinek jelentékeny tényezői: a helypénz és vámok jövedelmezősége, miként erről is kézzelfogható adataink vannak, külöíz MM és lie" Urcáia. DALOKKarodat karomba öltve Járunk künn a fák alatt, Lomb a fákon, csillag, szellő, Minden olyan hallgatag . . . Csöndes esti béke őrzi A viruló szirmokat, Édes ajkad még sem nyugszik, Csókot kér és csókot ad! • Bujdosik a lelkem tőled Messze, messze, Hogy az üdvöt, mely veled szállt, Ne keresse De visszatér, mégis ott van Mindég nálad: Siró szellő szárnyán röpül Te utánad . . . Sirva megy és sirva jön meg A nagy útról, Siró felhőn könnyet hoz a Galambomtól. * Hull az eső lágyan, Csendesen szitál . . . Szomorú a szellő : Halkan sírdogál. Csupa harmatkönny le3z Levél és virág, Borongó sötét lett Az egész világ — Hűvös csepp áztatja Végig arcomat: Ugy megborzadok . . . Engemet sirat . . . M. Ruttkay Emma. A nagymama. — Humoreszk. — Jánossy Mihály táblabiró önelégült mosolylyal szemlélte vadonat uj öltözetét s örömmel gondolt a sok látogatásra, hol az uj ruhában feszithet. Maros Vásárhely, hova az ifjú jogász, a fiatal táblabiró kiküldetett, egy kincsett rejtett magába, félve őrzött kincset s e kincsnek őrzője Kakujay kir. táblai tanácselnök volt, a fiatal táblabiró, uj főnöke s a féltékenyen őrzött kincse: a táblai biró egyetlen leánya. Arankát, igy hívták a szép leányt, a drága kincset, Jánosi már öamerte a fővárosból, midőn télen egy alkalommal a jogász bálon megismerkedett, a hol mindjárt szerelmet is vallott neki. j nősen a szombat; hetivásárokon j annyira alászállott, hogy komolyan ; megrendülni látszanak azok az alapok, amelyekre a város pénzügyi faktorai a közjövedelmeknek ezen nem kicsinylendő kontingensét lefektették. Ha ezen káros jelenségek tisztán az erős versenyben találnának okukra, nem lehetne erősebben szóvá tenni az ügyet, mert hisz kétségtelen, hogy minden község igyekszik saját anyagi létét előmozdítani, de mint fentebb mondtam, azt kell J tapasztalni, hogy a túlsó község ! sokféle túlkapásokat enged meg a •szabad verseny álcája alatt és olyas ' dolgokat, amelyeketaszabad versenyI fogalmával megindokolni nem lehet. Ezek a túlkapások egyenesen a j törvényes intézményekbe ütköznek j egyrés.zről, másrészt érdekkörünkket annyira sértik, hogy tiltakozás nélkül hagyni nem lehet. És az a körülmény,ami főleg sértő és törvénybeütköző hogy Párkány község két heti vásárt tart, jóllehet tulajdonkép egyet sem lehetne tartania. Nem tudjuk, miféle miniszteri vagy bármely hatósági intézvényben gyökeredzenék a pénteki hetivásár tartásának és gyakorlásának ! j Kétszeres volt tehát öröme s alig I várta, hogy útra kelhessen s betoppanjon Kakujay házába, j Kakujay tanácselnök már állásánál ; fogva is az elő emberek közé tartozott • Mar OB-Vásárhelyen s azonkivül terjedelmes birtoknak s mintegy 60 ezer forint készpénznek tulajdonosa volt. Jó sokáig váratott magára Kakujay uram, végre kinyilt a tágas szárnyas ajtó és azon a tanácselnök tekintélyes alakja lépett be. — Megbocsásson, kedves kartárs ur, monda a mélyen meghajolt táblabiróhoz, kezét nyújtva, hogy oly sokáig várakoztattam. A nagy zavarban egészen megfeledkeztem arról, hogy önt bejelentették s csak is leányom emiitette, hogy ön várakozik reám. Éppen most érkezett meg anyósom is és — — Ezer bocsánat, akkor egy percig se tartóztatom. — Nem, nem, maradjon csak, foglaljon helyet. Annyi időt mindenkor szakithatok igen szivesen. Néhány percnyi társalgás után a táblabiró elvolt ragadtatva egészen, anyire megkedvelte „jövendőbeliapósát." A tanácselnök valóban derék férfiú volt középkoní, alig 50 éves. Barátságos, megnyerő modora csakhamar rokonszenvre talált Mihály barátunknál, s győzelmét biztosra vette. Ilyen fórfiú, joga, de ezt az abuzust még elnézhetné Esztergom, ha Párkány tovább nem menne és szombaton is meg nem tartaná a mi heti vásárunkkal egyidejűleg. Természetes, hogy ily kép az egész túlsó járás, meg a szomszéd megye és megyék id«, hetivásárunkra özönlő eladó és vevő közönségét feltartóztatják és saját területükön lekötik. Ha érdeklődik valaki, menjen át Párkányba szombaton és meg fogja látni, micsoda hatalmas kontra-vásárt csapnak a párkányiak a mi rovásunkra. Akárcsak nálunk. Az iparosok kirakodnak, a gazdasági és egyéb produktumokat meg az utcákon, tereken épugy árusítják, mintha heti vásár volna. Egészen érthető aztán, ha a tulsóféli ember, aki hozzánk igyekeznék eladni vagy venni, eladni valóit ott adja el és mindjárt szükségleteit is ott fedezi, az ottani iparosoknál és kereskedőknél, amit természetesen itt cselekedne, ha Párkányban fel nem tartanák. Hogy ily üzelmekből városunkra az egész vonalon alig kiszámítható kár háramlik, azt könnyű belátni. Hasztalan igyekszik ily körülmékinek szeméből a sarivjóság sugárzik ki, nem tagadfiatja meg kérését. A legszebb reményekkel szivében távozott s midőn szeretetreméltó főnöke biztosította arról, hogy igen örvendene, ha családjának is bemutathatná, ekkor a másik szobából csörömpölés és hangos, kiáltás hallatszott s ugyanazon pillanatban Aranka lépett be az előszobába. Az apa elébe ált és kérdezé : — Micsoda éktelen kiáltás volt az imént a szobában ? — A nagymama leesett és lábát törte, — monda Aranka hirtelen. — Ugy ? viszonzá az apa rendithetlen nyugalommal. Mindjárt gondoltam. Az nem baj, legalább mihamarább megszabadulunk tőle, mert itthon nem hozhatjuk helyre a lábát. — Igazad van, papa. De legjobb volna túladni rajta, hisz csak útban van, aztán olyan öreg, hogy sok hasznát ugy se vettük eddig. — Ez még jobb lenne, de anyád bolondul utána s igy ismét a nyakunkon marad. Különben meglátjuk. Ezután a táblabiró felé fordult s kezét nyújtva monda: — Magamat ajánlom, kedves Jánossy ur ! Nagyon örvendenék, ha nemcsak a hivatalban, hanem néha házamban is láthatnám. A mily büszkén és örömmel lépte át