Esztergom és Vidéke, 1904
1904-05-29 / 43.szám
2 ESZTERGOM VIDÉKE í43. wam. 1904. május 29 raktárak épen a felhalmozott, de feldolgozatlan értéket jelentő anyagnak, hanem mint tényezője a nyugati világpiacnak. Cs. L. Esztergom, 1904. máj. 26. Boros Mihá ! y a hetvenes években egy irányregényt irt a magyar gazdák okulására. Főszereplője egy Magyar Ferenc nevű képzett kis gazda és családja. E három évtizedes oktató irányregény javarésze a mai kis gazdáink okulására is szolgálhat, mert ezek még most sem olyanok, mint Boross > Magyar Ferencé, f Pedig a mi vármegyénkben minden gazdának van alkalma srr*, hogy elsajátítsa az okszerű gazdálkodást ? mert az itteni nagybirtokosok és bérlők úgyszólván versenyeznek egymással a célszerű gazgálkodásban, amit lépten nyomon szemlélhet minden ember. Az igaz, hogy a szoros értelemben vett gazdálkodást, a földmivelést már meglehetős ügyességgel végzik gazdáink, de ez a főjövedelmi forrás napjainkban nem oly busás, hogy gazdáink abból összes kiadásaikat fedezhetnék. Azért más apró forrásokat is kellene keresniök, hogy megélhetésöket biztosítsák. A fődolog mindenek előtt tehát az, hogy a gazda ne támaszkodjék teljesen a földmivelésből származó jövelemre, mert már elmultak azok a szép idők, midőn abból pompásan meglehetett élni. Fogjon hozzá a gazda például a baromfitenyésztéshez Ezzel jelentékenyen emelheti mindenki a jövedelmét. Tartanak ugyan gazdáink most is baromfiakat, de táplálásukra semmi gondot sem fordítanak. Néhány kosár ocsu az összes készlet, amelyet a baromfiak számára hagyatnak. S ez mennyire annyira elég is, mert csupán annyi baromfit tenyésztenek, a mennyi a háztartáshoz szükséges. Ez pedig hiba ! A baromfitenyésztést jövedelmi forrássá kell változtatni. E célból a baromfiakat nagyobb számban kellene tenyészteni és pedig éppen abban az időben, amikor a gazda ki van fogyva a pénzétől s nincs mihez nyúlnia ? Avagy téli időben nem lehet szép összegre szert tenni a tojások eladása által ? Azt mondhatná azonban valaki, hogy mivel táplálja a kisgazda baromfiaít, hisz az ocsu kevés, a gabona pedig vetésre és eladásra kell. Erre azt válaszoljuk, hogy nem kell eladni a gabonát, hisz annak ugy sincs jó ára. Kíséreljük csak meg, tartsuk fel gabonánk egy részét a baromfiak ellátására s annak idején vigyük a baromfiakat a piacra: tapasztalni fogjuk, hogy hatszor nagyobb összeget fogunk kapni a baromfiakért, mint a táplálásukra fordított gabonáért kaptunk volna. A gazda jövedelmi forrását képezheti a kertészet is. Az ugyan tény, hogy minden gazda nem érthet a kertészkedéshez, de a háztartása számára szükséges főzelékféléket minden földmíves niegtermesztheti s igy jövedelmi forrást képez ez is, mert ezáltal megtakaríthatja azt a pénzösszeget, metyet a zöldségek beszerzésére fordított volna. De vannak oly kertészeti cikkek is, A melyeket szakismeret nélkül is előállíthat minden gazda s jó áron értékesíthet. Miért nem termeljük nagyban például a diót, melynek klgr. 40—52 fillér s ha szükségünk van rá, a boltban kell venni. Holott saját termelésünk által mindezt elkerülhetnénk, sőt szép pénzre is tehetnénk szert. S ami fő nem kell attól tartanunk, hogy a dió elromlik, mert az állandó s minden veszély nélkül bármily meszszire szállítható. Nem lehetne tehát a falukban a házak elejét, az udvart, a kerteket szép, lombos, hosszú életű és értékes termést adó dió fákkal beültetni a kevésbé értékes akácfák helyett? Vájjon fogják-e áldani emlékünket az unokák, ha gyümölcsfák helyett akácifákat hagyunk nekik emlékbe ? Dus jövedelmi forrást képezhet az okszerű méhészet is. Nem kell ehhez nagy tudomány, csak egy kis fáradtság. S az előnye az, hogy ezzel mindenki foglalkozhatik, még a legvagyontalan^bb is. De hasznot hajthat a gyógy- és és fűszernövények termelése is. A gyógynövények a gyógytárakban, a fűszernövények a füszerkereskedésekben értékesíthetők. Avagy foglalkozzunk egyes kézimunkákkal pl. kocsikas, ludkosár, kosárfonással. Vármegyénk sok vizes ere kiválóan alkalmas a kosárfűz termelésre, mely egyszerű s minden évben aradható. Van még igen sok dolog, melyek okszerű üzése a gazdagnak jövedelmét emelné, csak nem kellene röstelni a kis dolgokkal foglalkozni, hisz a sok apró cseprő bevételből lesz a nagy. K. L. Az utóbbi a helyett, hogy elengedné a tücsöklábat, belekapaszkodik, olyannyira hogy a bőr is lehorzsolódik testéről, valahányszor egy akadály kerül az útba. Végre megáll az egész menet. A két lihegő hangya gondolkozva szemléli az ínyenc falatot, és végre arra a határozatra jutnak, hogy a tücsökláb áldatlan tulajdon, mire aztán szétfutnak, hogy egy rozsdás szeget keressenek vagy más valamit, a mi elég nehéz arra, hogy időtöltésül szolgáljon és egyszersmind elég értéktelen, hogy egy hangya hírvágyát ingerelje. Egy völgyben egyszer láttam egy hangyát, a mely ugyanezt a munkát •gy döglött pókkal végig csinálta, holott az tízszerte olyan nehéz volt mint ő maga. A pók nem volt egészen döglött, de ellentállábi ereje már megszűnt, gömbölyű teste borsó nagyságú lehetett. A hangya, mely észre vette, hogy figyelem, vállára emelte a pókot, , és vitte mint valami temetkezési válalat embere. Kisebb akadályokban megbotlott, megmászott terhével köveket, és növényeket, melyről aztán leugrott; végre aztán ott hagyta a pókot az ut közej)én, hol bármelyik hangya tulajdonává tehette volna, ha elég ostoba arra, Hogy ilyen vágyat érezzen. Kimértem az utat és kiszámítottam, hogy az a munka, melyet a hangya terhével megtett, olyan volt mintha egy emberkét nehéz lovat összekötve 1500 méternyire cipelné sziklákon, magaslatokon, templomtornyokon keresztül, aztán olyan mélységekbe dobná magát, mint a Niagara zuhatag, mig végre a lovakat egy nyílt helyen letéve minden őrizet nélkül ott hagyná őket, mialatt ő egy más őrült erőmutatványt próbál, hogy hiúságát kielégítse. j A tudomány legutóbb kiderítette, hogy téli készletet a hangya nem is gyűjt; ez a tudat megfosztja őt most már régi nymbusától. Csak akkor dolgozik ha valaki látja, különösen ki természetbúvárhoz hasonlít, és ki jegyzeteket csinál. ! A közmondásos hangya-szorgalom, e szerint nem más mint csalás, ugy, hogy munkája iskolában nem lesz már említhető mintaképül. Még arra sincs elég esze, hogy ártalmas eledeleket az egészt ségesektől megkülömböztethessen ; ilyen nagy fokú műveletlenséggel nem fogja még sokáig a könnyen hivőkkel a bolondot járatni. Ha egy fatörzset megkerül, nem talál többé haza, ez már a hülyeséggel határos, s mihelyt, ez tény, abban a pillanatban az értelmiség megszűnt a hangyát csodálni. A sokat dicsért szorj.galma csak hiúság, mert már célja nincs, hisz haza nem viszi a terhét sohasem. Érthetetlen, hogy annyi időn keresztül; oly sok nemzet, nem jött a hangya turpisságára, pedig a ki a legcsekélyebb figyelmet szenteli neki, rájön, hogy látszólagos szorgalma céltalan és esztelen. Lenkey Emil. MODERN ÉS AKTUÁLIS DALOK. Kisüt a nap hő sugara Kisüt asszonykáim nektek, Nyár van, hit szedjétek e!ő A nyári toalettek. Oh nyári toalettek ! Szövetetek szines, lenge, Oly szépek, csábítók vagytok. Ellenetek férfi gyenge. Kicsi szines selyem-blúzok, Mik mind hő szivet takarnak, Hogy benneteket ölelhessen, Vágya minden férfikarnak. Asszonykák, im kisütött már A nyári nap hő sugara, Fess nyári toaletteket Vegyen mindenki magára ! A haja aranypor, a termete őz, A két szeme párja fontain lumineuse, Estenden a korzón sétál egyedül: „Központiban a Géza s a Pali hegedül. Í Jár-kel utána, sok ifjú, sok agg, Az ifjún, az ag^on ö egyre kacag, Tekintete furcsa, mosolya hamis, Hej, jártam utána soká magam is. Igy vertem el érte négy hosszú hetet: Mig végre az este reám nevetett! j * Ha volna Önben annyi villám, A mely világit négy szobát Kedves kisasszony, én azonnal Feleségül veszem magát. Mert bennem is van pár lóerő, Amely mozgatja a gyáram S mondják, hogy rövid zárlatnál Csak növekszik az áram. H. B. N. — Fehér Ipoly főapát, ki rendes évi felügyelő vizsgálatát végezte az esztergomi bencésrendházban, tegnap távozott városunkból. Itt tartózkodása ideje alatt több közéleti celebritásnál tett látogatást. — Eljegyzés. Vaszary Dezső hercegprimási uradalmi intéző, Vaszary László hercegprimási gazdasági tanácsos fia, a napokban jegyezte el Grisbach Amália úrhölgyet Karánsebesen. Az eljegyzés szűk családi körben, a menyasszony sógoránál Tabajdy Zoltán főszolgabíró bázánál történt meg. — Egyházi kinevezés. Pelczer Lipót doroghi esperes plébánost, a hercegprímás Barthra nevezte ki plébánosnak a boldogult Szeyler János helyébe. — Dr. Walter Gyula p. kanonok, főegyházmegyei fó'tanfel ügy elő a rendes évzáró vizsgálatokról egy napra hazaérkezett, holnap ismét lemegy folytatni a vizsgálatokat. — Vizsgatétel. Cseicsner Ferenc városi számgyakornok az államszámviteli államvizsgát napokban tette le Budapesten a szakbizottságnál. — Halálozások Benderek István, a város közismert polgára, nyugalomba vonult borbély mester, jelenleg bormérő f. hó 24 én meghalt. Temetése mult csütörtökön volt. — Gurgulits József kőfaragó mester tegnap délelőtt 45 éves korában elhalt, temetése ma délután 3 órakor lesz a Simor János utca 418. sz. alatti lakásáról. Benne a megye egyik legjobb szakiparosa halt meg, kinek halálát kiterjedt rokonság gyászolja. — Az iparosífjak pünkösdi mulatsága a városligetben, saját kerthelyiségében igen szépen sikerült. A kert helyiség ez alkalommal pompásan volt feldíszítve, mely feld szitést Szimhárt Károly és Markó Gyula igen ügyesen végeztek. A mulatságon, melyen igen nagyszámú közönség vett részt, mindvégig fesztelen jókedv és vidámság uralkodott s ezek csak késő éji órák vetettek véget a mulatságnak. A táncokban mintegy 70 pár vett részt. — A „Szabadság" ellen. A Szabadság cimű hetilap ellen nagyobb arányú társadalmi akció indult meg a közeli napokj ban. Az akció működése most egy érteI kezdetben fog kifejezést nyerni, melyre I a következő meghívót bocsátotta ki a I város polgármestere: „Városunk közjavát, társadalmi és erkölcsi közérdekeit szivükön viselő polgártársainknak tekintélyes értekezlete, tanácskozása és megállapodása alapján arra kért fel, hogy most már a város közönségének minden rétegeiből kialakuló nagyobb értekezletet kérjek és hívjak egybe, mely alkalmatgnyújtson a közvélemény illetékes megnyilatkozásának és ítéletének azon irány és befolyás felett, melyet a városunkban szerkesztett és hetenkint kétszer megjelenő „Szabadság 4 * nevű hetilap képvisel és közéletünkre gyakorol. E^en felkérés alapján, mint polgártársaim nagyrabecsült bizalma letéteményesének van szerencsém címzett uraságodat felkérni, hogy a „Magyar Király" vendéglő nagytermében vasárnap folyó hó 28-én délután 3 órakor megtartandó értekezleten résztvenni szíveskedjék. Kiváló tisztelettel: Esztergom, 1904. május 26. Vimmer Imre polgármester. — Postai kinevezés. A posta- és távírda igazgatóság Damma János cs. és kir. 26 ik gyalogezredbeli őrmestert a váci, Altorjai Mór 26. gy. e. őrmestert pedig az esztergomi kir. posta és távírda hivatalhoz segédtisztekké nevezte ki. — Térzene lesz ma délelőtt fél 12-től fél 1 óráig a bazilika előtti téren, hol a katonazenekar az alábbi darabokat fogja játszani: 1. Dormus, induló Scharochtól. 2. Spanyol keringő Granadától. 3. Nyitány. Mozart Figaró menyegzőjéből. 4. Vándordal Schubert Ferenctől. 5. „Fantasie." Wagner Tannhäaer c. operájából. 6. Magyar dalok. Egyveleg Neubauertől. — Zászlószentelés. Pünkösd hétfőn a nyergesujfalusi tüzoltóegyesület zászló-
