Esztergom és Vidéke, 1904

1904-05-05 / 36.szám

visszavonul a társadalmi élettől s abban csak annyira vesz részt, a mennyire hivatala, állása, foglalkozása feltétlenül megkívánja. A mai lanyha, sem hideg, sem meleg társadalmi életnek oka tehát nem az, mintha kihalt volna a magyar ember vendégszeretete, hanem inkább az, hogy a régi formában űzött társadalmi érintkezéshez nem rendelkezik kellő anyagi eszközökkel s minthogy a társas érintkezés egyébként is veszített őszinteségéből, nem is gyakorol oly vonzó erőt, mint a régi időben. A természet és emberi élet, gondolkodásmód folyton változik s igy hiába való kísérlet lenne a régi társadalmi életet visszaállítani. Fel adatunknak ne azt tekintsük, hanem inkább arra törekedjünk, hogy a mai társadalmi életbe és érintkezésbe több tartalmat, őszintébb érzést öntsünk s hogy a társas érintkezést a mai változott viszonyokhoz mérten átalakítsuk. Ez nem is oly nehéz dolog, mint a minőnek látszik. Egyszerűen előtérbe kell helyeznünk a társas érintkezés szellemi tartalmát és másodsorba az anyagiakat. — Más szóval igényeinket anyagi téren le kell szállítani s e helyett arra törekedni, hogy társaságban a szellemi szórakozás uralkodjék. Tegyük tehát a társas érintkezést egyszerűbbé, kevésbé költségessé, hozzunk abba őszinteséget s több szellemi tartalmat s akkor a társadalmi élet is visszafogja nyerni régi kedélyességét, vonzerejét és szépségét s nem halljuk folytonosan a panaszt azért, mert »nem ugy van most már, mint volt regen.« M. O. május hó 30 án Esztergomban és június hó 6-án Kétyen, majd lódijazást június 11-én Párkányban. Az ezekre vonatkozó hirdetmények legközelebb küldetnek meg a községeknek, melyek elöljárói hasznos szolgálatot tesznek az ügynek, ha ezen hirdetéseket idejekorán hozzák a gazdaközönség tudomására mert a mult évben megtörtént az a sajnos eset, hogy egy községben előtte való napon tétetett közzé a hirdetmény. A gazdasági egyesület kérelmére a földmivelési minister adománya s a megye áldozatkészsége folytán közel 1300 korona lesz dijakban kiosztva. Óhajtandó lenne, hogy azok, kik a kisgazdákat a dij ázások hasznos voltáról felvilágosítani hivatvák, az egyesület törekvéseit a tőlük telhető módon mozdítsák elő. — A főispán köszönete. Megyénk közszeretetben álló főispánja Horváth Béla, ki házasságának első heteit Itália kéklő ege alatt tölti, a lagúnák birodalmából Velencéből levelet irt lapunk szerkesztőjéhez, melyben azt arra kéri, hogy nevében fejezze ki mindazoknak köszönetét, kik őt és hitvesét esküvőjük alkalmából jó kivánataikkal felkeresték. — Áthelyezés. Nemes szeghy Dezső muzslai kir. aljárásbiró saját kérelmére Kecskeméthre helyeztetett át. — Esküvő. Laczkovich Elemér dr. a székesfővárosi dunajobbparti közkórházak igazgató szaksegéde f. hó 14-én d. e. 11 órakor vezeti oltárhoz szép és kedves aráját Perényi Margit úrhölgyet a vizivárosi zárda templomában. A dalárda, melynek (a vegyes karnak) a művésznő tagja volt, azzal fog kedveskedni, hogy az egyházi szertartás alatt Wagner nászkarát fogja a khoruson előadni. — Felavatás. Francsics Norbert újonnan választott bakonybéli apátot áldozó csütörtökön fogja a pannonhalmi főapát Pannonhalmán apáttá avatni. — Kamarazene. Dr. Vajda Emil (I, hegedű,) Steiner Samu (II. hegedű,} Kirchner Elek (viola) és Forstmeyer A gazdasági egyesületiből. A gazdasági egyesület választmánya április 30-án ülést tartott, melyen elhatározta, hogy a folyó évben tenyész szarvasmarha díjazást rendez és pedig Mi közönyösen, minden megindulás nélkül szemléltük. A doktor egy ideig nagy figyelemmel vizsgálgatta, aztán a nélkül, hogy valami érdeklődést árulna el, igy szólt: „ah Fergusson — hogyan — mit is mondott az imént, hogy hittak azt az embert, a ki ezt a levelet irta ?" — Kolumbus Kristóf, a nagy Kolumbus Kristóf. Újra figyelmesen megnézegette a levelet. *- Ah, — ő maga irta, vagy más valaki ? — Ö maga irta Kolumbus Kristóf, saját irása, sajátkezűleg irta. A doktor most leteszi kezéből az okmányt s azt mondja ; igazán, Amerikában akárhány tizennégy esztendős gyereket láttam, a kik sokkal jobban tudtak irni." — De ez a nagy Kolum. — — Nem kérdeztem, kicsoda. Ez a leggyalázatosabb irka-firka, a mi valaha a szemeim elé került. Ne higyje, hogy velünk akármit elhitethet azért, mert idegenek vagyunk. Ahhoz még se vagyunk elég ostobák. Ha tud ön itt mutatni valami igazán nevezetes levelet, hát csak elő vele ! Ha nem tud, menjünk tovább. S tovább ballagtunk. Vezetőnk egy kissé elszontyolodott, de úgylátszott, még egyszer kísérletet akart tenni. Volt valamije, a mivel gondolta, hogy megRichard (cello) féle győri vonós négyes társaság látogatott el hozzánk, hogy a klasszikus zene barátainak élvezetes estét szerezzen. A hangverseny május hó 1-én folyt le a Fürdő szálloda emeleti nagytermében a közönség csekély érdeklődése mellett, melynek természetes következése, hogy a jótékony célnak — a diák asztalnak — nem jutott semmi, sőt a bevétel talán még a kiadásokat sem fedezte, amely deficites ténykörülményben bizonnyára része van a nem nagy körültekintéssel megválasztott május 1-ki terminusnak, amikor az ember már nem szívesen vonul be a ségy fal közé, s különben is már messze kimentünk a hangverseny szezonból. Ami a hangverseny szellemi részét illeti, a vonósnégyes társaság egyformán kitett magáért úgy Beethoven G.dur vonós négyesében, valamint Kirchner Elek Adagio és Scherzója, továbbá Lavotta Serenádjában (az Ocskay brigadérosból) és Dvorcák Fináléjában. Tiszta harmónia, a dynamikai árnyalatok helyes kidomboritása jellemzik játékukat. Az interpraetatió tekintetében mi kívánni valót sem hagynak fenn. Az előadott négyesek teknikai részét játszva győzik le és mindegyik tud uralkodni hangszerén, mindazonáltal a nagyobb hatás elérésében nagy része van dr. Vajda Emil édes szavú olasz hegedűjének, ami különösen érvényesült a solo zongora kísérettel előadott Vienavszky Legendában, melyet a műsorba felvett Sarasate Reverie je helyett játszott. Forstmeyer celló-solója Goltermanntól meleg fogadtatásban részesült és egyaránt dicsérte előadójának szép és tömör tónusát, mint kiváló technikáját. A műsor zeneszámait Ernst Dezsőné énekszámai élénkítették. A kedves megjelenésű műkedvelő énekművésznő először T. Matei. Non torno c. olasz dalát, majd Meyerbeer Apród dalát a Hugenottákból, később pedig Mulder-Staccato polkáját adta elő a közönség sürü tetszé&nyilatkozatai között. Mi, akik a staccato polkát már Soyer Ilonka és Csurgay Adéltól is hallottuk csak elismeréssel lehetünk szives közreműködése iránt. Contrapunct. — Egy ifjú halott. Helc Ferenc váczi járásbirót nagy bánat érte. Ugyanis Ipoly nevű fia, hpesti törvényszéki joggyakornok 28 éves korában április hó 30-án elhalálozott. A család az alábbi gyászjelentést adta ki. „Helc Ferenc kir.járásbiró és neje szül. Palkovics Hermin, úgy gyermekeik: Gyula m. kir. honvédhadnagy, Sárika férjével Dr. Acsay István főgynin. tanárral, Edith és Iván a magvk és összes rokonságuk nevében mély fájdalommal tudatják, hogy forrón szeretett fiuk, illetve fivérük Helc Ipoly volt budapesti kir. törvényszéki joggyakornok hosszú szenvedés, a szent gyónás elvégzése, a halotti szentségek áhítatos felvétele és pápai áldásban történt részesülés után folyó hó 30-án déli 1 órakor 28 éves korában az Úrban elhunyt. A korán elköltözöttnek — kit a kérlelhetetlen kór élet pályája küszöbén tort le, földi maradványai folyó évi május 2 án délután 4 órakor lesznek a gyászházban (Vác, Tabán utca 22. sz.) megtartandó beszentelés után a vác városi középtemetőben az anyaföldnek visszaadva, lelki üdveért a a szent mise-áldozat pedig május 3-án d. e. fél 8 órakor a felsővárosi plébániatemplomban lesz a mindenek Urának bemutatva. Vác, 1904. április 30. A sir nyugalma adjon enyhet a sokat szenvedettnek !" — Kirándulás. A budapesti VI. k. nagy mez öutcíii polgári fiúiskola Ötven növendéke e hét hétfői napján dr. Zelígér Vilmos, Dallos István és Kozary József tanáraik vezetése alatt d. e. 9 órakor a propelleren várossunkba érkezett, megtekinteni annak nevezetességeit. A délelőtti órákban Klinda Teophil praelatus kanonok kalauzolása mellett a Sión nevezetességeit szemlélték meg és végezetével a vidék bájos szépségén gyönyörködtek. Délben Schleiffer Lajos jó hírű vendéglősünk nyári helyiségében ugyancsak Klinda Teophil praelatus vendégszeretetében részesültek, kit a növendékek a velük szemben tanúsított szeretetért töSbször harsányan megéljeneztek. Az ebéden jelenvoltak Keményffy Kálmán és Bertalan Vince képezdei tanárok. Délután a város egyéb nevezetességeit tekintették meg és a délutáni gőzhajóval vig kedéllyel ismeretektől gyarapítva tértek vissza otthonukba. — Hirtelen halál. Kedden délután az a hihetetlennek látszó hir járta be városunkat, hogy ifj. Fittler Imre komáromi törvényszéki albirót hétfőn reggel lakásán halva találták. A megdöbbentő lep bennünket. „Ah uraim, tessék csak velem jönni megmutatom önöknek Kolumbus Kristóf igazán szép, igazán gyönyörű mellszobrát. Az aztán a nagyszerű, bámulatos, elragadóan szép !" Egy pompás mellszobor elé vezetett — igazán az volt — aztán hátraugrott s állásba vágta magát: „Oh nézzék uraim, Kolumbus Kristóf gyönyörű, nagyszerű szobra! Pompás szobor, pompás talapzat." A doktor felemelte a szemüregét, melyet ilyetén célokra használt. „Hogyan is mondta, minek hittak ezt az urat?" — Kolumbus Kristófnak, a nagy Kolumbus Kristófnak! — Kolumbus Kristófnak, a nagy Kolumbus Kristófnak ? No és mit csinált ez az ur ? — Felfedezte Amerikát! — Az ördögbe is ! — Felfedezte Amerikát !

s — Felfedezte Amerikát? Ebben valami tévedés lehet. Mi magunk is amerikaiak vagyunk, de mi arról soha se hallottunk semmit. Kolumbus Kristóf — milyen szép neve van. — Meghalt már ? — Corpo di Bacco! Háromszáz esztendővel ezelőtt. — Miben halt meg? — Azt nem tudom. — Talán himlőben? — Nem tudom uraim! Nem tudom megmondani, miben halt meg. — Talán kanyaróban. — Lehet-lehet, én nem tudom. Azt hiszem valamiféle betegségben halt meg. — Élnek még a szülei ? — Lehetetlen ! — Oh melyik ezek közül a szobor és melyik a talpazat? — Santa Mária! Ez a szobor. Ez meg a talpazat! — Ah látom, látom már! Ügyes kombinatió, nagyon ügyes kombinátió. Először történik, hogy ez az ur szobor alakjában itt megjelent ? Ez a tréfa nem sült el; a vezetők nem birják felfogni az amerikai tréfa finomságait. Római vezetőnkön is ki mulattuk magunkat. Tegnap újra három vagy négy órát töltöttünk a Vatikánban, a különlegességek e csodálatos világában. — Gyakran közel voltunk hozzá, hogy érdeklődést, sőt bámulatot mutassunk egy és más iránt — igazán nagy nehezen tudtuk csak leküzdeni. De sikerült. Ilyesmire a vatikáni múzeumban még senki nem volt képes. Vezetőnk véghetetlen zavarba jött. Majd elkoptatta a lábait a sok futkározásban, hogy valami különös dolgot kutasson fel a számunkra, minden ügyességét összeszedte — de hiába, mi semmi iránt se mutatunk érdeklődést. A végére tartogatta, amit a legnagyobb nevezetességnek vélt; egy egyptomi királyi múmiát, a legjobb karban levőt talán az egész föld kerekségén. Oda vezetett bennünket hozzá. Ebben oly annyira bizott, hogy a korábbi jókedve teljesen visszatért. — Ime uraim, múmia ! múmia! A szemüveg nyugodtan és lassan emelkedett fel. — Ah Fergusson — hogyan is mondta, minek hittak ezt az urat ? — Minek hittak? Nincs ennek neve ! Múmia ! Egyptomi múmia ! — Igen, igen! Itt született ? — Dehogy ! Egyptomi múmia ! — Ah ugy. Bizonyosan francia ? — Dehogy is! — nem francia, nem római! Egyptomban született. — Egyptomban született! Sohase hallottam hírét. Idegen hely lesz bizonyos. Múmia — múmia I — Milyen nyugodt, milyen komoly ! Ah, talán halott ? Superbleu! Halott már háromezer esztendő óta. A doktor erre látszólag haragosan fordult feléje. De mire való ez a sok bolondság ! Bolondoknak néz bennünket, mert idegenek vagyunk, a kik azért jöttünk file, hogy valamit tanuljunk. MenydÖrgettét! vigye a pokolba valamennyi csontvázát. Ha van egy szép friss hullája — hát csak hamar ide vele, különben Szent Györgyre esküszöm, ketté hasítom a koponyáját! Máté Pál.