Esztergom és Vidéke, 1904

1904-04-21 / 32.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGí EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA MEAÍ

e

l

ei

JÍk Vasárnap és csütörtökön. JLLOFLZETESI ÁRAK I E*éss évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — ~ 6 kor. — fii. Níjtyed évr* — — — — 3 kor. — fii. EÍ.V^* *«áw ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKGPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyllüerek és hirdetések küldendői Kossuth Ixajos (azelőtt guda) utca 485. szánj. -jM Kéziratot nem adunk viasza. Nász. Esztergom, 1904. apnl. 20. Vármegyénk szeretett főispánja Horváth Béla, akt oly rövid idő alatt megnyerte a sziveket és a megye közönségének őszinte becsülését é3 ragaszkodását, öröm ünnepet ül e napokban. E hó 23-án vezeti oltárhoz boldog aráját Steindl Ida úrhölgyet s ez a nász nem csak az ő ünnepe, de a mienk is, meri megszoktuk, hogy vele együtt érez zünk, akik annyiszor tapasztal tuk, hogy egész szívvel lélekké munkása, vezére ő a mi közügyeinknek. Örömmel ragadjuk meg az alkal mat, hogy a nagy közönség iga; érzéseit, őszinte örömét és jó kivá natait tolmácsoljuk ezen a helyér is, mert ez a város igazán hálái mindenki iránt aki érette fárad : még inkább az iránt, aki oly elő kelő helyen van hivatva sorsán befolyni. Valahányszor alkalom nyi lott kis és nagy dologban, a vár megye főispánja készségesen adtj jelét a város iránti szeretetének Í ősi jogai iránti becsülésének ; ső; ez utóbbi szempontból példaadássa Iz ..EsztePGom is Vidéke" tfóia. Ébredés. Irta: NAGY RENEÉ. Mint egy most kipattant üde rózsabimbó, olyan piros az az örökké mosolygó szájacska. Hosszú sötét pillákkal árnyalt kék szemei is olyan derül- • tek, mint a tavaszi tiszta ég, a melyre hosszasan tekint fel az ablakon át. — Nincs a szobában senki, csak a mátyás madár, amely egész nap kiabálja a mire megtanították, de most duzzogva ül az ablakban és nézi szótlanul kis úrnőjét, a mint az a francia négyesből próbál egy figurát. Nimród, a vadász eb, a hideg kályha mellett szundikál. 0 nem törődik a tavaszi napsugárral, egyre csak azt várja, hogy a kályha melegítse az oldalát. A' nevelőnő valami regénnyel bujkál már napok óta, amit neki még nem szabad olvasni, s egészen egyedül van a mátyással és Nimróddal, amelyek pedig ez idő szerént nagyon unalmas lények, s hogy egy kicsit szórakozzék, táncolni kezd. De alig tesz néhány fordulót, a mátyás torkaszakadtából kiabálni kezdte hogy — Szép vagy Ilka! szép vagy Ilka! szolgálhat másoknak, hogy mily tekintetek illetik meg egy 18000 lakossal bíró ősi várost, akkor is, ha az épen átmenetileg, téves törvényhozási intézkedések következtében egyelőre régi függetlenségét nélkülözni kénytelen. Az ő zajtalan, dicsekvést kerülő, de annál szivósabb munkáját, közben járását, számos hasznos eredményben megtalálja a közdolgok elfogulatlan ismerője s biztosak vagyunk, hogy lelke sok szép tervvel, eszmével van tele, a város javára, ennek felvirágoztatása érdekében. A közélet munkásai iránt mással alig róhatjuk le hálánkat, minthogy őszinte elismeréssel vagyunk s azt nyilvánosan valjuk is ; nem mindennap, nem uton útfélen mikor az a hizelkedés színét viselné, *de ily öröm ünnep kiemelkedő alkalmával, jól esik nekünk arról tanúságot tenni. A vármegye és a város hivatalos képviselete díszes feliratokban fejezi ki jó kivánatait, ezekhez kapcsoljuk ami egyszerű szürke betűinket, a sajtó szerény üdvözletét, melyet nem díszítenek zománcos címerek, aranyos szavak, de egy nagy olvasó — Köszönöm a bókot matyikám, szóllott, s cukrot adott neki. — Cukrot, cukrot! kiabálta megint a mátyás és Ilonka ismét cukrot adott a madárnak, aztán oda állott a tükör elé s ugy találta, hogy a mátyásnak igaza van. Igen, de hisszen más is mondta már azt! Erre a gondolatra elpirult, miközben mosolyogva, alig halhatóan azt a nevet súgta: Béla. Béla! Béla! súgta többször is egymásután és leült egy székre s a lábait lóbázva azon gondolkozott, hogy a Béla neve a legszebb név valamennyi férfinév között. Béla egy nyolcadik gimnazista, ki a szomszéd városban lakik jelenleg, de vakációra rendesen hazajön és megint ugy lesz, mint tavaly, meg azelőtt volt, sőt sokkal jobban, mert most még a (

tánciskolába is eljárnak. Igen, csakhogy akkor még kis lány volt, rövid ruhát : viselt. Vájjon mit fog szólni Béla, ha most meglátja mint nagy lányt hosszú ruhában ? Talán most már a mama se lesz olyan szigorú, mint tavaly, mikor Béla nagyon sokat járt el az ablak ' alatt, sőt órákig elácsorgott ott, a minek az lett a következménye, hogy Ilonkát átköltöztették egy udvari szojbába, mert árulója lett az a napló, a jmit akkor kezdett irni, mikor Bélával megismerkedett. Az iskola füzetei köközönségnek, a közügyek legéberebb őrének érzése és szava — nyilatkozik meg keresetlenül bennök. Legyen az a nász, melyet a vármegye szeretett főispánja szombaton szoros családi körben tart, a boldogság- és megelégedés kiapadhatatlan forrása s ő méltóságát a boldog hitvest akit az oltárhoz vezet, szeretettel köszöntjük a vármegye és a város közönsége részéről s vajha osztoznék, férje nemes közfeladataiban s szívesen foglalná el társadalmi életünkben azon kiváló helyet, mely őt megilleti s a melyet a sziv és szeretet munkájával lehet csak betölteni. Laza erkölcsök. Az újságok ujdonságrovatai tele vannak a legborzasztóbb bűntények híreivel. Nem muiik el nap, hogy gyilkosságokról, súlyos kimenetelű késelésekről ne hallanánk ; az öngyilkosságoknak meg se szeri, se száma. Megdöbbentő módon szaporodnak a büntettek. Maga a levegő fertőzött; tel® van gaztettek, szédelgések, szélhámosságok bacillusaival. Beteg a társadalom, erkölcse romlott. A bűnök példái nem hogy zött akadt rá a mama és el ís égette menten, de azért ő szóról szóra tudja, hogy mi volt benne írva. Egy majálison voltak és Béla már az első négyes alatt szerelmet vallott neki és azt mondta, hogy nincsen olyan szép lány itt senki mint ő. Oh milyen jól esett ezt hallani Ilonkának. Minden szóról szóra be volt irva a naplóba, sőt egy másikba meg az van szóról szóra beleírva, hogy miképen érezte magát a vezeklés ideje alatt. Mert azzal is teljesen tisztában van, hogy azért a majálisért, Béláért, meg a naplóért kellett rostokolni majd két hónapig tavaly nyáron a nagymamánál, ahova azért internálták, mert sokat beszélgettek esténként az ablakon át. íme, itt van a másik napló, ezt már nem fogja megtalálni a mama, pedig mindég a szeme előtt van, egy kép háta mögé van rejtve. Nagy sietve előveszi, hogy legalább addig se unatkozzék, amíg azt elolvassa. Most zavartalanul búvárkodhat benne, a mama vizitbe ment, a papa pedig soha sincsen otthon ilyenkor. Ott kezdi olvasni, ahol a nagymamáról ir. Mikor megérkeztem a nagymamáékhoz, ugy képzeltem el magamat, hogy most én egy elátkozott hercegkisasszony vagyok. És az a színes üveggel kitarkázott elejü ház, amibe viszvisszariasztanák az embereket, hanem még inkább buzdítják őket. A romlott erkölcsök következménye, hogy sohasem fogy, csak növekszik a rablógyilkosok, sikkasztok, tolvajok, betörők, csalók tábora. Isten a saját képére teremtette az embert, s mégis hányan feledkeznek meg emberi mivoltukról s gázolnak istentelen bűnök mocsarában. Őrület, vak szenvedély lázas állapotában, mely nem engedi őket leküzdeni a gonoszra való hajlamot, nem rettennek vissza a legrémitőbb a legborzasztóbb bűntől sem Nem félnek a törvény sújtó kezétől! A pénz utáni mohó, kabzsi vágy érzéketlenekké teszi minden jobb, nemesebb felfogás iránt. A mai ember a pénz betege. A pénzvágy legyőzi szivét, lelkiismeretét, a józan ész parancsolta emberi kötelességek érzetét. Pénz ! Ezzel fekszik le, ezzel ébred, ezzel boldog, nélküle beteg. Gyenge az ember. Nem tud az átkozott csábitásnak ellentállani, nem képes megküzdeni vele, uralkodni önmagán, parancsolni magának. Ha lelkiismerete, fellázadva a bün ellen, dacolni akar vele, ha a törvény büntetésének teljes előérzetében is van az ember, mégis a kabzsiság, a beszámithatlanság bizonyos mértéke felülkerekedik a nek, az meg az elátkozott tündér király kastéiya. Valóban is úgy nézett ki az a vén ház, mint egy mesebeli várkastély. A falaira buján kapaszkodik fel a vadszőlő és a sok szines virággal ékes hajnalka. A nagymama egy igen jószivü, de szűkszavú öregasszony, aki, mintha csak azért volna a világon, hogy csirkéket neveljen, és harisnyákat kössön. A legelső napon kiküldött a kertbe zöld babot szedni, délután pedig átjött az öreg tiszteletes ur, aki a nagy mama kívánságára valósággal megvizsgáztatott a szentek életéből és elmondatta velem a Miatyánkot és a hiszekegyet, mit szégyenemre biz én sok helyen eltévesztettem és pirulva vallottam meg, hogy mióta iskolába nem járok, sohasem voltam templomban. Már pedig az imádság — 'mondta a tiszteles ur, szükséges a léleknek, mely körül vagyon véve számtalan rosszal, kísértésekkel, de az imádság elfordítja tőlünk a veszedelmet, üdvösséget és a menyországba való jutást eszközöl ki, Jézus Krisztusnál. Megnyitja az Úr kincses tárházát, hogy abból mindenféle jók leszálljanak miránk, aszerint amint Üdvözítőnk mondotta: zörgessetek és megnyittatik néktek. Áhítattal hallgattam a tiszteles úr szavait és mélyen a lelkembe véstem azokat. Az első éjszakát teljesen átvir-