Esztergom és Vidéke, 1904

1904-04-17 / 31.szám

tén javítani, meg is keíl adni a lehetőség határán belül hazánk ipari munkásainak is a módot, hogy magukat tisztességesen fentarthassák és gyermekeiket kellőképen nevelhessék. Ha azonban a munkaadók kommünikéit olvassuk, azt látjuk, hogy ezek viszont kigyót, békát kiáltanak, szóval nehéz a napisajtó szórványos összefüggésü tudósításai után tiszta képet alkotni a helyzetről. A való szerintünk az, hogy bár az ipari munkások helyzete nem a legrózsásabb — hát kinek a helyzete rózsás a mai mostoha közgazdasági viszonyok közepette ? — de még mindig sokkai jobban vannak fizetve, mint például, a nagy Németország munkásainak átlaga, amelyre oly előszeretettel hivatkozunk szocziális kérdések megoldásánál. Elég bajunk és küzdelmünk van az ipar terén, csakhogy mindennapi kenyerünket megszerezhessük 5 elég ellenséggel találkozunk a gyakorlati életben, hát még idebent is egyenetlenségek,széthuzások apasztják gyermekéveit élő iparunk kezdetlegességeit, ahelyett, hogy minden erőnket arra használnék fel, hogy vállvetett munkában erősítsük meg iparunkat ? Lelketlen munkásvezérek önző aknamunkája ez, amely vigan burjánzik, mint a gaz

? minden törvényes védelem hijján és igy iparosaink, különösen a kisebbek oly érzékenyen sújtatnak ezen urak üzelmei által, hogy tengődésüket csakhamar a végeienyészet fogja felváltani, ha gyorsan segítségükre nem sietünk. Addig, mig a munkások akciójának célja a béremelés, méltányoljuk törekvésüket sőt az egyenesen a nagyközönség szinpatiájával találkozik, de mihelyest osztályharccá fejlődik ki és prepotens, diktáló hangon követelnek a mesterektől olyan dolgokat, minő az osztályoztatás, akkor kell, hogy a józan megfontolás > eddig és ne tovább «-ot kiáltson, mert önérzetének ily arcul csapását el nem tűri egy iparos sem és inkább — bármennyire is perhoreszkálta ezt addig a magyar ipar — külföldről hozat munkaerőt vagy külföldön végezteti magát a munletekre emlékezni akarnék, föl kellene ütni az annaleseknek azt a bizonyos aranyhetükkel teleirt és merész iniciáléval díszített lapját, amilyenre sem azelőtt sem azután nem bukkanhat az olvasó. Felvirradt végre a dicső nap hajnala, akarom mondani leszállott végre a dicső nap estéje. Schleiífer nagy terme alig birta befogadni a mulatni vágyó közönséget, amely ötven kilométernyi körzet elitjét vonzotta a szenzációs estélyre. Volt dolga Radics Béla barna művészeinek, pedig ugyancsak nehéz szerrel tudtak bevergődni, a vicinálisnak még akkor hire-hamva sem volt, a Valéria hidat pedig a Duna épen indulni készülő jege képezte. A bál lefolyásáról, nem: lezajlásáról nem beszélek, jórészt ott voltatok ti is, a többi szerencsétlenek pedig olvassátok el az egykori krónikákat, blindre megtalálhatjátok, mert ezeknek a lapoknak csücskein nagyon meglátszik a sokszori forgatás. Gy. Pali hódító eszközeinél egeäz arzenáljával lépett ez este síkra s be kell vallanom, hogy az oroszlánrészt ő vette ki a „hideg szobor" — mint ábrándképünket neveztük — társaságában. Láttam, hogy most mái vabanque-t kell látszanom és kát is; ha kell, de ilyenbe önérzetes magyar iparos aki küzd nemcsak a létért, hanem munkásainak kenyereért is, bele nem mehet— Főispánunk esküvője. Vettük az alábbi kettős értesítést. „Özv. Steindl Imréné, szül. Mirosavlevits Eufemia örömmel tudatja, hogy Ida leánya Horváth Béla úrral, Esztergom vármegye főispánjával, Horváth Miklós kir. tanácsos, földbirtokos és neje, szül. Tersztyánszky Irma fiával, f. évi április hő 23 án délután fél 1 órakor tartja esküvőjét a budapesti erzsébetvárosi plébánia templomban. Budapest, 1904. évi április havában.*' „Horváth Béla, Esztergom vármegye főispánja örömmel tudatja, hogy Steindl Ida úrhölgygyei, néhai Steindl Imre műegyetemi tanár és neje szül. Mirosavlevits Eufemia leányával f. évi április hó 23-án délután fél 1 órakor tartja esküvőjét a budapesti erzsébetvárosi plébánia templomban. Budapest, 1904 évi április havában." Ezzel kapcsolatban emiitjük fel, miszerint a város képviselőtestülete elhatározta, miszerint a főispánt menyegzője alkalmából feliratban fogja üdvözölni, mellyet egy 5 tagú küldöttség fog átnyújtani. — Schweitzer Ede tábornok. A mai nap — irja a Győri Hírlap április 15-iki kelettel — ke.dves meglepetést hozott városunknak. A közös hadsereg rendeleti lapja tegnap tette közzé a tábornoki karnak tavaszi előléptetését s ennek során a városunkban állomásozó 26. gyalogezred parancsnoka, lovag Schveitzer Ede ezredes tábornokká lépett elő. A tábornok egyike azoknak a tiszteknek, kit a legénység humánus bánásmódja miatt a bálványozásig szeret s aki helyi társadalmunkban nemcsak sablonszerűén hangsúlyozza a katonaság és polgárság közötti jó viszonyt, hanem meleg szeretettel ápolja és igy előléptetése a polgárság legszélesebb köreiben is osztatlan Örömet okoz. De a fővárosi lapok is igen rokonszenvesen emlékeznek meg előléptetéséről, igy többek közt a B. Napló a következőket irja: „Az uj vezérőrnagy a hadsereg egyik legvitézebb és legkép zettebb katonája. A boszniai hadjáratban mint fiatal hadnagy vett részt s halálmegvetéssel végrehajtott vitéz cselével megmentette a felkelőktől ostrom alá vett egyik várnak egész helvŐrségét, Egymaga kiment a várból, bosnyák öltözetben éjnek idején keresztül lopódzott az ostromló táboron és hirt vitt a helyőrség sorsáról a Szápáry féle divízióhoz, mely aztán gyors menetben sietett az ostrom alá vett csapatok felmentésére. A hadjárat után a Mária Terézia rendjelre terjesztették fel, amelyet csak a legnagyobb hőstettekért adományoznak, de a szerény fiatal hadnagy maga kérte, hogy teljesített kötelességeért kisebb jutalomban részesüljön, ö felsége a vaskorona rendet adományozta neki a hadiékitménynyel é3 lovagi rangra emelte. A hadjárat lezajlása után Schveitzer a hadiiskolát végezte el kitűnő sikerrel s igy a vezérkarba jutott, de mindvégig csapatszolgálatot teljesített. Sok évig Bécsben volt csapatparancsnok s ő felsége a vitéz katonát mindig legkegyesebb elismerésével tüntette ki. Tábornokká való előlépése a hadsereg köreiben élénk figyelmet kelt." — A hir városunkban is érthető általános örömet keltett. • Mindenki ismerte háziezredünk ezen derék magyar érzelmű ezredesét, ki 1898. augusztus 22-én távozott el városunkból az ezreddel. Élénk emlékünkben vannak még a biícsú pillanatai, midőn a Széchenyi téren felállott ezredtől búcsúzó közönséghez intézett szavaiban a többek között azt mondotta, hogy 11 héz szívvel távozik innét Esztergomból, hol a legrövidebb idő alatt otthon érezte magát, s a búcsú azért fáj neki leginkább, mert mig a tisztikar fiatal tagjai visszafognak í'önni, ő már aligha. S hogy e szavakban mennyi volt az őszinteség, dokumentálják azon sürgönyök, melyeket, az egyiket Nyergesujfaluról a város tanácsához, a másikat pedig midőn a megye határát lépte át a távozó ezred Neszmélyről küldött az alispánnak, mellyekben ismételve mondott „Isten hozzád" ot. — Térzene. A 76 ik gyalogezred ze nekara ma déli fél 12 óráiól fél 1 óráig a bazilika előtti térségen játszik. A műsor a következő : A mi helyőrségünkből, induló Mascatól. Donna Juanita keringő Straus Ed.-tői. Előjáték Goldmark egyik operájából. „Barcarole" Hoffmann meséi c. operájából. Magyar egyveleg Bachótól. Szanka galopp Bachótól. — Színielőadás táncestálylyel. Az iparos ifjak önképző egylete május 1-én táncmulatsággal egybekapcsolt színielőadást rendez. — Halálozás. Schaller Antal ny. számvizsgáló életének 67-ik évében elhalálozott A gyászoló család az alábbi gyászjelen tést adta ki. Alulírottak úgy a saját, valamint a számos rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik, felejthetetlen jó férjének, illetőleg édes lapra föltennem az egész földgolyót. Egy tour-tánc után, midőn Pali elhagyta, hogy valami sziverősitőt vegyen magához, odaléptem és felkértem pár fordulóra. Tánc közben néhány merész frázis közben kiszemeltem a cukrászbarrikád melletti védett helyet s odakalauzoltam a hideg szobrot. Nem kerestem sok bevezető ömlengéseket, hanem ín medias res rohanva elmondtam mindent, ami májamat nyomta, összeszedve elokvenciám minden virágát, beszéltem hozzá azon a nyelven, amellyen eddig meg nem kíséreltem s bizonyos önérzettel állapítottam meg magamban, hogy mostani rohamommal fölülmultam önmagamat. Kifej ezhetlen mosolylyal hallgatta, a „bál után" felhangzó melódiája ütemeire ingatva szőke fejét, nem szakítva meg szóáradatomat. Mikor levittem a hangot, a szokott formában felelt: — Lássa „barátocskám" — a kicsinyítő képzőt erősen hangsúlyozta — ugyanezeket ugyanezen estén, ha más mezben is, elmondta már Gy. Pali. Annak is azt válaszoltam, mit most magának. Jó fiu maga is, de ne építsen messzemenő terveket, mikor még képzetlen, jövője bizonytalan, aztán holnapholnap-után ismét távozik innen más világba, más közönség közé, minek ápolni olyan viszonyt, amely végered menyében kétes lehet, de előbb is megváltozhat. — Nos ha Palinak ily értelemben felelt, mért fogadta el hónapokon keresztül kedveskedéseit, mért tüntette ki a többieket, de kivált az én rovásomra, holott láthatta, hogy én nem futó és felületes barátságot mutattam, de ismételve bizonyságot tettem mélyebb érzelmeimről ? — Épen azért. Ha Gy. Palinak többet engedtem is remélni, tettem azért, mert sokkal kevésbé győződtem meg őszinteségéről, kivált mikor észleltem, hogy látszólagos sikere elbizakodottá tette, holott a szerény, ildomos törekvés nem terem elbizakodottságot. Ezek után nem sok mondani valóm lehetett, mert a kathegorikus válaszból láthattam, hogy : lasciate ogni speranza ! Mit tehettem tehát? Két hét múlva az angolkisasszonyok egy bájos növendékének fekete szemeiben kerestem vigasztalást. H. Szidikéből azóta molett asszonyka lőn egy vidéki nagykereskedő oldalán és gyermekeket nevel a hazának. atya, nagyapa és apósuk Schaller Antal nyugalmazott pénzügyi számvizsgáló úrnak folyó év április hó 14 én hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után életének 67 ik, boldog házasságának 42 ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült teteme folyó év ápril hó 16 án délután 3 órakor fog lakásából (Deák Ferenc utca 60 házszám) a szentgyörgymezei temetőbe örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat pedig ugyan e hó 16 án délelőtt 10 órakor fog a szent-Ferenciek templomában a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1904. április 15-én. Áldás és béke poraira ! Schauer Antalné sz. udvardi Udvardy Ilona özvegye. Zsarnóczay Lászlóné szül. Schaller Mária leánya, A3ztay József pénzügy, min. tanácsos veje. Zsarnóczay Ilonka, Zsarnóczay László, Zsarnóczay Sárika unokái. — Háziipar kiállítás. A párkányi háziipari tanfolyamon készült tárgyak ma d. u. fél 3—6 óráig Párkányban megtekinthetők, hol azok a Milch-féle házban közszemlére lesznek kitéve. A kiállított tírgyak mégis vásárolhatók. — A kereskedelmi társulat csütörtökön d. u. választmányi ülést tartott, mellyen kimondotta, hogy a vasárnapi munkaszünet ügyében megindult országos mozgalomhoz csatlakozik, s a budapesti értekezleten és a kereskedelmi miniaternél tisztelgő küldöttségben magát képviselteti. Elhatározta egyúttal, miszerint a?; országos kereskedelmi egyesületbe törzstagul belép. — Iskolai ünnepély. Igen szépen sikerűit ünnepséget tartottak az óvónőképző intézet növendékeiaprii 11-én az 1848-iki törvények szentesítésének emlékére. Az ügyesen összeállított és itt közölt programm előadói élvezetes perceket szereztek a hallgatóságnak. 1. Erkel Ferenc „Kölcsey Hymnus." 3 hangban énekelte a növendékek kara. 2.) 1848 aprii 11." Irta és felolvasta : Sümegh Irén. 3 Berkovics Olga „Magyar ábránd". Zongorán játszotta: Niedermann Anna. 4. Teleki Sándor „Márciusi ibolyák" Szavalta : Mór ász Mária. 5. Móra István „Kenyérszegéskor" Szavalta : Munka Margit. 6. Beleznay Antal „Komócsy Honszerelem " 4 hangban énekelték az intézet növendékei, 7. Arany János »Rákóc y»é"-ja, szavalta: Mack Mária. 8. Erkel Ferenc „Tóth Ede Takarodó" 3 hangban énekelte a növendékek kara. 9. Tarkányi Béla „Boldogasszonyanyánk." Szavalta: Bleszl Erzsébet. 10. Rákóczy induló. Zongorán játszotta : Stibrányi Mária, Az ünnepséget SzámordlgTíkc igazgató beszéde zárta be. — A vasárnapi munkaszünet ügyében hozott és a mindennapi életben a keIreskedelmi érdekekre nagyon is sérel, mes törvény megváltoztatása ügyében I országos mozgalom indult meg, melyj hez az országban lévő majdnem összes 1 kereskedelmi társulatok csatlakoztak, I mellyeknek kiküldöttei holnap délután • jönnek össze értekezletre Budapesten a kereskedelmi csarnokban, mig kedden a kereskedelmi miniszternél tisztelegnek sérelmeik orvoslása ügyében. Városunkból is megy egy küldöttség Rudolf Mihály kereskedelmi társulati elnök vezetése mellett, melyhez kereskedőink közül eddig már mintegy heten csatlakoztak. A küldöttség, miként értesülünk a hétfő reggeli vonattal rándul le a fővárosba, melyhez a kereskedők közül még bárki is esatlakozhatik, sőt óhajtandó, hogy minél többen vegyenek abban részt, hogy a sérelem demomtrálása annál impozánsabb legyen. — Gyűjtés eredménye a Bellovics síremlékre. Néhai Bellovics Ferenc síremlékére a végrehajtó bizottság pénztárosához eddig beérkezett iveken 917 kor. folyt be. Most a bizottság felkéri azokat, kik még ivüket nem küldöttek be, hogy azt juttassák rendeltetési helyére. — Pete elhelyezés, usváth Andor a halászati társulat jegyzője a muzslai úgynevezett holt Dunaágban tegnap délelőtt két millió fogas süllő petét helyezett el a társulat megbízásából. — Árad a Duna. A Duna vize, mely állandóan növekedő félben van, már lassan elöntéssel fenyegeti az alantabb fekvő szigeteket. A vízrajzi osztály jelentései szerint még további áradás várható,. — Városi közgyűlés. A szerdán délután tartott képviselőtestületi ülés, melynek tárgysorozatát eleve jeleztük,