Esztergom és Vidéke, 1904

1904-01-10 / 3.szám

Nos igaz, hogy mindez, minden a mi van, már volt is. Akár régen, ak­kár a közelmúlt időben. Csakhogy arra való a >Divat,t hogy a sok régit lígy tudja adni, mintha soha nem látott új­donság volna. És ha az valaha, hát most tökéletesen sikerült neki. Például, hogy az asszonyok fő-fő diszét, a csipkét említsük elsősorban. A mig évek során végig minden csipke felhŐszerűen könnyű szellős és libbenős volt, most lehetőleg sima, nehéz, előkelő disz gyanánt tapad aválunkra, csípőnkre, ruhánk aljára. Hogy a rojtnak meg mily őrületes sokféleségét halmozza a divat a kirakatokba, az egy­szerűen szédítő. A puhafogásu selymes meleg, nehéznek látszó, pedig szinte telje­sen színtelen zseniliarojttól kezdve, a keskeny, cakkos, kockás és ivezett csip­kék szélébe díszül beleszövött, nyitott és sodrozott, azután a pillangós és gyöngy­rojtig annyira rojtos némely ruha, akár egy spanyol gitánáó! Különös, hogy a ragyogó pillangódisz, ugy egészen, mint részben hímzett ruhákban mennyi ideig megáll a divat kegyében. Már nem is emlékszem hány éve, hogy az a kiválóan színpadi hatásokat támogató disz leke­rült a báli-és hangversenyterem parkett­jére, és mondhatom, hogy most is paza­rul ragyog a szemünkbe. Valóságos szem­fényvesztés és lefőz sok finomabb és jobb ízlésű ruhát, kissé hivalkodó pompájával. Színházba, már csak hiába, de nálunk blúzban jár csaknem mindenki. Elvégre nem sok köztünk a kocsin járó boldog halandó. Aztán meg — mi tagadás benne — senki se azért öltözködik, hogy ne lássák — már pedig színházban alig lát* ni az asszonyból egyebet a blúzánál. Legfeljebb ha az Operában, vagy a Király Színházban, a melyeknek a fűtött tágas fényes világított előcsarnokában kellemesen meg lehet egy szép ruhát barátnőink — — épülésére sétáltatni. A színházi blúzok újdonságai a tafotabodros Herkules-zsinórral díszített bársonyblú­zok. A hófehér liberti selyemblúz arany­fonállal varrott csipkebetéttel. Angol bársonybíúz, a melynek gallérját és kéze­lőjét égetett bőr munkával díszített hajtóka ékíti. Házi ruhák vagy kényelmes utazóru­hákhoz egy nem igen elegáns, de alkal­mas modellt láttam nagy kockás kendő­szövetbŐI, a melynek a rojtos széle adta meg a kissé cafatós diszét. Talán nagyon sovány, vagy magas alakon szépen áll­hat, de másnak nem merném ajánlani, A színházi és báli köpenyek természete­sen mind prémesek. Néha egészen egy­két sőt háromféle állat bőréből készül, a szine és a visszája meg persze szép selyembéléses. A téli ruhákon ellenben kevesebb a prém. Tán a sok bundagal­lértól, stólától s egyebektől már a ruhákra nem is jut. Most a farsangra gondol, a farsangra készül mindenki, a kinek le-nőtt, ugyneve­íett eis dó lánya van. A karácsonyfákra kivált báli ruha, keztyfí, legyező és vi rág sokaságtól ragyog minden kirakat. Mire ez a levél eljutott olvasóihoz, sokan megkapták már az első báli ruhára valót. Képekről azért is gondoskodtunk minden korbeliek számára, hogy kedves olvasó­ink farsangi gondját kisebbítsük, örömeit szaporítsuk. Tehát jó farsangot és friss, ridáin boldog ujeszt^ndőt minden kedves régi és uj előfizetőnknek. Ida. # A Divat Újság minden hónapban két­szer jelenik meg. Előfizetési ára nagyon < >ícsó : negyedévre, postán való szétkül- ! léssel, két korona huss fillér. Előfizetni i egcélszerübben a kiadóhivatalba intézett )ostautalványon lehet. A Divat Újság < tiadóhivatala Budapesten, VIII,, a Rökk i Szilárd-utca 4. számú házában van. 1 — Lapunk mai számában egy mellék­let van a Liebau & Co udvari szállítók, magtenyésztők, mű- és kereskedelmi ker­tészektől Erfurt, melyben a nevezett cég, a gazdagon illustrált és tenyésztési utasításokkal ellátott legújabb magyar kiadású fűmagárjegyzékét, lapunk tisz­telt olvasóinak ingyen rendelkezésére hocsájtja. Felhívjuk tisztelt olvasóink szíves figyelmét arra, hogy a fenti cég ezer meg ezer elismerő és di­csérőlevéllel rendelkezik, melyekben a tisztelt vevők a példás kiszolgálásért hálás köszönetüket nyilvánítják. — A vármegyék dologi szükségletei­nek megállapítása. Gróí Tisza István miniszterelnök, mint belügyminiszter, a törvényhatóságokhoz az elmúlt év utolsó napjaiban rendeletet intézett a várme­gyék dologi szükségleteinek megállapítása tárgyában. A rendelet kiadására az adott okot, hogy a minister tapasztalatai szerint a költségvetések összehasonlításánál az egyes vármegyéknél irodai szükségletek­re és napidijakra előirányzott összegek között feltűnő nagy eltérések vannak. Így például Biharmegyében, hol a lakos­ság száma 526,795, a körjegyzőségeké jói, a járásoké 17, irodai szükségletekre 16,266 K. 73 fi lér.. napidijakra 2377 K. addig a 89,217 lelket számláló, 44 jegyző­ségge! és 3 járással bíró Mosón varme­gyében irodai költségekre a 17,260 K<> napidíjakra 3930 K. vétetett fel mig Hu­nyad vármegye 302,710 lakosára 94 köz­séggel és 10 járással irodai szükségletekre 8060 koronát, napidijakra 122 K. 92 fil­lért irányzott elő, ugy hogy irodai szükség­letekre a vármegyék egy lakosára eső összeg 3 K. és 19 fillér, napidijak és útiköltségek fejében például Mosón vár­megyében egy négyszögkilométerre iK, 15 fillér esik. Ezek a viszás állapotok arról győzték meg a minisztert, — mondja a rendelet, — hogy a dologi szükségle­tek kielégítést nyerhetnek akképen, ha az irodai szükségletek fedezésére szánt összeg fejenkint 4 fillért, a napidijak és útiköltségek összege négykilométerenkint 30—40 fillért nem haladják meg s ezen kiadások kellő takarékosság mellett lega­lább ezen határig leszoríthatok. Figyel­meztetnek a törvényhatóságok, hogy raár az 1904. évi költségvetések felülvizsgálá­sánál ezen szempontok szerint jár el a minisztérium. Ebből az következik, hogy sok vármegye költségvetésének a dologi kiadásokra vonatkozó része uj előirányzat készítése céljából vissza­küldetik, — Jó karban levő zongora, kerékpár és többféle bútor jutányos árban azon­nal eladó Duna-utca 139. házszám. — Állategészségügy. Muzsla községben a sertésvész megszűnt. = 1900. sgusztos 9-én a strassburgi TJr. Jessen E. egy Parisban tartott ki­tűnő előadáson rámutatott az észszerű fog- és száj-ápolás fontosságára. Többek között kifejtette, hogy a fogak gondos ápolása elejét veszi a különböző bajok­nak és az emberiség érdekében okvet­lenül szükséges ezt általában ismertté tenni. Egészséges fogak által elérjük, hogy a gyomor rendesen raűtedik, mi által jó lehet táplálkozni és igy az egészség fentartható és ismét helyreállitható. Mint kitűnő fogtisztitó és épségbentartó sz«r a fogak és száj gondos ápolásara aján'­ható a Sarg-féle kalodont, mely egész­ségügyi tulajdonságainál fogva rövid idő alatt mindenütt nélkülözhetetlen toilette­cikknek bizonyult. R DINT. — A Divat Újságból. — Azt szokták mondani, hogy semmi uj sincs a nap alatt —- és ezt mostanában a divatra alkalmazzák. Azt mondják hogy : Liberty ! Liberty muslin ! Liberty bluz ! — láttuk már. Csipke! csipkebetét! csipkegallér ! volt már. Hálószerűén csomó­zott alapra dolgozott, rojtos végű varrott csipke! valamikor mintha már ezekkel is találkoztunk volna — igaz, hogy ezzel legrégebben. Keskeny szalag ! virág ! tüll­bodor, fodor és egyebek — mindezt lát­tuk már sokszor és ezerszer. utolsó könny. Motto: »Tort rtményi gyász dalá­hoz csak e bús refrain talál: Vége.., vígé ... vége már 1« (Poe.) Hideg őszi éjszakába', egyedül ülök szobámba' . . . A kandalló már homályba boritottan csöndben áll. Félszenderben lapozgatva, régi regét olvasgatva. Letűnt idők fénykorába lelkem gyakran visszaszáll S ajkam lázasan susogja a bús danát, régi bár: „Vége . . . vége . . . vége már ! . Eltemetett álomképek, összezúzott, tört remények, Régen kihűlt szenvedélyek szava csengve visszaszáll S a mit rég megholtnak hittem, forrón égő, hő szerelmem — Hamvaiból újra támad, mint reges phőnix-madár, S ajkamon a fölcsendült szó épen lelkemhez talál: „Vége . . . vége . . . vége már! . Hosszan nézek elmerülve, az előttem nyitott könyvbe . . , Undinének története az, mi lelkem előtt jár . . . S mig szemeim tétovázva néznek szét e bús magányba, Bár titkolom, égve, fájva, pillámra egy könnycsepp száll S lehull a könyvre, ép a hol elmerül a hableány . . . „Vége . . . vége . . . vége már! . .** S az a kicsiny ragyogó csepp, mintha társainál fényesbb S fájóbb lenne, ugy sajg, éget! . . égetőbb mindannyinál! . . . Gúny, fájdalom, kéj és bánat, mely belőle felém árad . . . S lelkemben halk sóhaj támad: Hisz' ez az utolsó már!" . . Csüggedten hajtom le fejem, mig a szó szivembe száll: „Vége . . . vége . . . vége már! . ." Letűnt minden ábránd, álom; nincsen semmi a világon Miben lelkem fényt találjon !.. Nincsen semmi .. . semmi már!.. Az utolsó könny is kihullt; s szivem felkacagva vadul Csak ezt a szót hangoztatja, melyben vigaszt nem talál S melyben a pokolnak lángja lelkemen keresztül jár: „Vége . . . vége . . . vége már! . Esztergom, 1903. szept. 17. SIRIUS. Bérezy úr haza jön! Irta: Kállay. Julius másodika ! Atádon, Szakácsoknál nehezen várja a két leány a délutánt. Ma reggel érkezett haza Béla, a Bérczy­ék Bélája. — Bizonyos, hogy hozzánk jön délután, mondja Ella. — Hovais mehetne ! toldja meg Mariska. Ez a sokat emlegetett Bérczy úr, a kit az egész ház csak Béla úrnak szóllit, komolyan foglalkozik Mariskával. Béla úr jogász, most tette le a máso­dik alapvizsgát. Ha jól tudom három­szor ment neki! Szeretik a lányok ! Mariska is, meg az Ella is. S zerencse, hogy a kis Mariskánál nem kell a nagy szeretetet komolyan venni! Hja a Mariska? Szereti az kérem Kováts Gyurkát a patyikust, a esendőrhadnagyot, a Rudi cigányt, . . . mindenkit! Bérc/y urat is halálos szerelemmel! Szegény Ella eleget boszankodik miatta. — Miért nem megy már férjhez a Maci! ! ? A fiúk mind hozzáp;^rtolnak, — a diák koncertre csak őt viszik, engem nem, — neki minden szabad, nekem semmi! Ezt nem mondja, hanem csak úgy gondolja Ella. Tulajdonkép nem is jár még neki udvarló, Szakács Dezsőné Őaagysága — Ella és Mariska kedves mamája — semmi szin alatt sem engedné még meg, hogy Ellával is foglalkozzon valaki; an­nak még baba való! Mariska ? Az már nagy lány ! Kováts Gyurka a patyikus is ezt vallja, s erő­sen udvarol bizony Mariska Nagysám­nak! Nono! Julius másodika! Vége Gyurkának! Szegény! amint haza tolja Béla úr az orrát, fuss. Egész esztendei hódítása halomra dől. Igazán ! Az a Bérczy fene mód érti! A nyakkendőjét — no csak példának hozom fel, — egész Atádon senki sem tudja úgy megkötni mint ő. No talán a Roserberg ügyvédjelöltje a Váradi Osz­kár ! cz. nem számit. Csinos fiú, de mi haszna! Még egy fűszálat sem képezket Mariska kisasszony udvarlói alkotta koszo­rúban. Ella irigyen nézi a nővérit. Fehér ba­tiszt ruha van rajta, láng vörss őv a derekán, fehér kötény, fekete haris­nya. . . . stb. Az a szőke haj, a kék szem, örökké mosolygó fehér fogsor . . . szóval enni valón csinos a kicsike. Mariska babos kék ruhában áll az ablaknál. Az ég tudná, hogy mit néz a túlsó soron olyan mereven. Csinos lány — barna, erős, derékba szabott Médi I Két óra. Hangos kepogtatás s Béla úr, egy kimondhatatlan szinű divatos nyakkendővel bslibeg. Kezet csókol a nagyságos mamának, szép pukedlit vág a lányok előtt; s leül. Szakáss Dezsőné Őnagysága Bérczy­né felől tudakozódik, Béla üdvözleteket ad át, s egy iélckzettel elmondja, hogy az idei farsangkor harminchat bált tán­colt végig, ennek az Irénnek, annak a Rózsinak és amannak az Irmának udvarolt, — s hogy mennyire unja az egész világot. Ez utóbbit nem hiszik el neki! A mama mindég talál ürügyet, hogy hármasban hagyja a gyermekeket. Csöröm­pölés hallatszik a konyhából. — Jézusom ! Az a Zsuzsi megint össze-

Next

/
Thumbnails
Contents