Esztergom és Vidéke, 1903
1903-03-12 / 21.szám
zérelt egyesületben. A felszólalást még zokon sem veszi, miután az, egy tapasztalatlan, alig pár hónapja szolgáló gyerekember ajkáról hangzott el, és sokkal inkább büszke azon becsületes múltra, amelyet eddig a közjó szolgáltában eltöltött, semhogy azt figyelembe vehetné, nem is említve azt, hogy most nincs választásról szó, mert az ő megbízatása csak 6 év múlva jár le Az önérzetes beszédet lelkes éljen követte, mely után a közgyűlés az érdemes férfiúnak bizalmat szavazott. — r. Ipartestületi gyűlés. Márcz. 8. Az iparos osztály panaszos ügyeinek elbírálására hivatott ipartestületi békéltető bizottság segédtagjainak valamint az ipartestületi betegsegélyző pénztár f. évi rendes közgyűlésére, a biztosításra kötelezett segédmunkások közül választandó kiküldöttek választása, f. hó 8-án ejtetett meg a város székházának tanácst termében, dr. Földváry István iparhatósági biztos elnöklete alatt. A választás eredményéhez képest tagokul jelöltettek a békéltető bizottságba : Sághy József, Iványi Lajos, Czakó Sándor, Teller Gábor. Sárai István, Mexikoff Ferenc, Kollár Lajos, Mészáros j4nos, Nyirati Antal, Juhász István, Jankus Imre, Leránt Ferenc, Kulich Károly, Forró Kálmán, Petró Mihály, Krick Károly, Nemes Károly, Laiszky Kázmér, Reményi Ferenc, Pásztor József, Hugyik István, Kalácska Pál, Brozanszky József, Szabó János, III Pál, Falud Pál, Helc József, Tatai Ferenc, Markó Kálmán. A betegsegélyző pénztár közgyűlésére előbbi 29 tag és Glaubicz János, Polczer János, Földes Nándor, Kollarik Ádám, Zimmermann József, Kocsi Sándor, Zugmann József, Neskovits Miklós, Fleischnwnn Sándor, Ballá Sándor, Vankay Imre, Szatzlauer Gyula, Sneider Gyula, Uzsák Albert, Saífer János, Glancz József, Jakobek Jenő, SafFer János segédek. A gyűlés végén Krick Károly szabó segéd kért szót s tekintettel a gyűlésen megjelentek csekély számára, abbeli óhajának adott kifejezést, hogy a mennyiben a segédszemélyzet saját ügyei iránt sem tanúsít kellő érdeklődést s e körülmény kizárólag a hiányos törvényismeretnek tulajdonitható, fölkérendő volna az ipartestület titkára külön értekezlet összehívására s azon a törvények felvilágosítását célzó előadás tartására. Ez indítvány egyhangú elfogadása után a gyűlés véget ért R. A kereskedő ifjak önképző egyesületének közgyűlése. A kereskedő ifjak önképző egye* sülete f. hó 8-án tartotta XXIX. évi rendes közgyűlését Rózsa Vitái elnöklete alatt. Az elnök megnyitó beszédben hangoztatván az önképzés szükségességét és hasznosságát, főkép a ker. ifjak egyesületének főcélját fejtegeti, amely nem más, mint az önképzés, vagyis azon ismeretek elsajátítása, amelyek maguknak a tagoknak érdekére, társadalmi emelkedésére, a kereskedői névnek becsületére, valamint közvetve a város szellem életére is egyaránt üdvössek, hasznosak. Sajnálatának ad kifejezést, hogy a közgyűlésen nem jelentek meg épen azok, a kik még mindig abban a téves hitben vannak, mintha a tagok az egyesület helyiségében főleg kártyajátékkal töltenék idejöket. Egész éven át 5 kor. 70 fii lér folyt be a kártyajátékból, ami legjobban bizonyítja, hogy a tagok más, hasznosabb eszközökkel is tudnak szórakozni. Az elnöki megnyitó után következett NémetGéza, titkári jelentése, amelyből kiemeljük a következőket. mert baj történhetnék az üvegfede es, piros szalagos, cuuros skatulyával. E helyett szépen és alázatosan meg szólította az asszonyt * — Néni, vegyen édes cukrot! Egy krajcár egy cukor. A más három gyermek fázott és kezeit dörzsölgetve, lábait emelgetve állott Izidor mellett. Az asszony gondolkozott. — Néni, édes cukrot vegyen ! — biztatgatta a többi gyermek is 1 — néni, vegyen cukrot! Orcáik pirosak voltak s ajkaik szederjesek. Az asszony kibogozta kendőjét; sóhajtott, nagy lassan kivett egy krajcárt és kiválasztott egy cukrot, egy piros szinŰ cukrot, a melyik'legnagyobb volt. Milyen vígan, milyen diadallal tettek el az elsó krajcárt a cukros skatulya szögletébe! Mint egy vasúti vállalkozó, ki az elsó engedményt kapja helyi érdekű és megyei segéllyel építendő vasútra a méltóságos főispánnak, a nagy méltóságú miniszternek, drága közbenjárása segítségével. Az oláh asszony nézte a eukrot s aztán a gyermekeket, gondolkozva, hosszan. Aztán lassú léptekkel cammogott tovább a havas uton. A közép utcában ökrös szekerek állottak torjában búzával, kukoricával. Nagy szarvaikat néha megrázogatták az ökrök, azonban Izidor bátor volt. Ide is betolakodott, miként egy comis voyageur és az utca közepén, a bérkocsik Az .egyesületnek összesen 143 tagja van. A rendes önképző összejöveteleken a tagok 6 felolvasással, 28 szavalattal, 4 monoiog és 1 kis vígjáték előadásával léptek föl. Ezeken kivül hazafi *s ünnepséget tartott az egyesület három ízben; megünnepelte március 15-ét, Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóját és okt. 6.-át, a mely alkalmakkor Vörös József, Metz Sándor majd Eckstein Ödön méltatták az illető nap jelentőségét. Családias jellegű ünnepre gyűltek össze a tagok május 11 én a mikor Schönbeck Imre, az egyesület első elnöke arcképének leleplezésével kapcsolatban Rózsa Vitái elnök névünnepét ülték meg. Eckstein Ödön a tél folyamán előadásokat tartott az ifjaknak a kereskedelmi szaktárgyakból. Rendezett az egyesület egy nyári mu'atságot a Kovács-pataknál és a farsangon egy hangversenynyel egybekötött táncmulatságot, mely minden tekintetben fényesen sikerült. A számvizsgálók és könyvtárnok jelentése után az elnök a maga és a tiszti-kar nevében tisztségéről lemondván, Scheiber Rezső szólalt föl; s kiemelvén az elnöknek az egyesület érdekében kifejtett buzgóságát és érdemeit, kérte az elnöki állás további megtartására. Rózsa Vitái abban a reményben, hogy a tagok ezután is a legnagyobb egyetértésben, közös erővel törekszenek a kitűzött cél megvalósítására, hajlandó az elnökséget ismét elfogadni. Ezután a tiszti-kart egyhangúlag a következője épen állították össze alelnök lett Metz Sándor, I. titkár Szatzlauer Gyula, II. titkár Eckstein Ödön, ügyész dr. Földváry István, pénztáros Kardos Dezső, ellenőr Haulik Lajos, I. könyvtáros Kiss Árpád, II. köny táros Eichenwald Ármin, I. háznagy Opolczer Ferenc, II. háznagy Arm Samu, számvizs és buzakereskedók tolongásában is felhallatszott vékony fázós hangja: — Bácsik, nénik! édes cukrot vegyenek! Édes volt a világ. Én azt hiszem, hogy voltak emberek, akiknek jól folyt ez időtájban a dolguk. Nem járkáltak künn a havas hideg utcákon, hanem puha vánkosok között álmodoztak még, bűbájos szeüd^ álmokat szőve, semmittevésbe. Valahol meleg volt, valahol csókokkal éltek könnyen, boldogan. És a gyermekek játékaikat törték össze. Ha ide, ez édes, puh-i fészkekbe felhat az Izidor hangja, talán megreczen egy sziv és megkérdezi, hogy miért kell Izidornak hót éves korában testvérkéivel hideg télen cukrokat árulni az utca közepén, vásárosok között ? Azonban az ablakok sűrűen be valának függönyözve s az álom, a játék mámorító volt. Nem hallotta senki Izidornak a szavát. Az utca pedig pillanatnyi szeszélyekre hajlik s e percben Izidortól talán megvásárolja az egész doboz cukrot, vagy egy pillanatban összetöri a skatulyát, szétszórja a színes édességeket és Izidort elűzi. Igy volt. Itt egy kocsis vágott feléje az ostorral. Amott egy hordár lépett lábaira vasszeges csizmáival. A testvérkéi elmaradoztak, hogy alig tudta őket összeszedni. Jött egy rendőr s kiűzte a gyermekedet az utca közepéről. Egy másik rendőr a járdáról kergette le. Egy ur két krajcárt dobott az Izidor kezébe és nem kért érte cukrot. Izidor futott az ur után, de az elűzte: -!— Kell is nekem a te piszkos cukrod ! I yenek történtek. Dél volt mar s a cukros skatulyában összesen három krajcár volt, sem több, sem kevesebb. Izidornak eszébe jutott, hogy az anyja mit mondott. A cukrot el kell adni mine s a p'.nzt hazavinni beteg apuskának. De nagyon fázott ő is és a többi gyermekek is. A legkisebb sirni kezdett, hangos, keserves sirassál, hogy ideges lett tőle, aki hallotta s az utcán sétáló nagyságos urak dühösen fakadtak ki : — Botrány! Egy civilizált egyetemi városban síró gyermekek az utcán Rendőr! Igy lassanként kituszkolták őket i városból s Izidor a cukrokkal meg három testvérkéjével felkerült a feleki útra. III. Bizony el volt keseredve Izidor a rossz nap miatt. Szó nélkül haladt fölfelé a hegyen, fáradtan, kimerülve. A három gyermek többé-kevésbbé elmaradozva poroszkált a nyomában. Vékony csillagokban ritkásan hullani kezdett a hó s a nap átragyogta a csillagokat, fényes égi világot alkotva a levegőben. A hószemek ráhullottak a cukros skatulyára is s egészen bebori tották az üvegfedelet és a piros szalagot. Nem látszott sem a cukrok szine, sem a szalag pirossága. Nem volt már semmi Öröm az Izidor cukros skatulyájának nézésében, A Felek dombján egyszer csak hangos szóval köszöntik Izidort! — Izidor hé ! Izidor! gyertek »ereszkedni.* gálók Krausz Samu és Paulovits Géza. Hasonlókép e^hangulag vá lasztották meg a választmányi ta gokat is. A jövő évi költségvetési előirány zatot 1500 kor. bevétellel és 1200 kor kiadással állapították me^. Könyvek beszerzésére 100 koronát fordit az egyesület. A taggyűjtésre és március 15-ének megünneplésére vonatkozó inditvány elfogadása után elnök köszönetét fejezvén ki a tagoknak nagy számban való megjelenésükért és tanúsított érdeklődésükért, a közgyűlést berekesztette. — n. Az ^esztergomi kath. legényegyesűleb közgyűlése. Esztergom, március 8. Az »esztergomi kath. legényegyesülete f. évi március hó 8-án d. u. 4 órakor tartotta meg rendes evi közgyűlését a tagok élénk részvétele mellett. Dr. Csernoch János praelatus kanonok-elnök, magas szárnyalású megnyitójában a jelenlegi szomorú ipari viszonyokkal foglalkozott. Nyomatékosan körvonalozta azokat az elveket, a melyeken haladva a kisiparosnak is működnie kell, ha boldogulni akar. Majd kegyeles hangon emlékezett meg a Szentatyáról, ki most ünnepli pápaságának 25 éves jubileumát. A magvas beszedet a hallgatóság folytonos tetszés nyilvánulatokkal kisérte, mig a végén, mikor a pápáról enslékezett meg, szűnni alig akaró lelkesedéssel éltették a papát é* ж szeretett elnököt. A közgyűlés felkérte dr. Andor György p. kamarás, másodelnököt, hogy az egyesület fővédőjét és nagy jóltevőjét: a főmagasságú hercegprímást a közgyűlés nevében üdvözölje Ezután Bárdos Gyula titkár terjesztette elő évi jelentését, mely a Két gyermek a györgy-utcai boltos két fia, ereszkedett le kézi szánkóval az ut dombján. Erősen integettek és biztatták Izidort, akit a többi gyermekekkei együtt megszállott a kísértés ellentallhatatlan vagygyal, hogy a hegyen alárohanjanak a sikamlós szánkóval. Izidor ráült s , behunyta a szemét a gyönyörűség miatt, mig a szánkó villamosan siklott alá. Egyszer csak kopp ! Ah! Az üvegíedeles skatulya messze röpült, összetört. Szerteszét a sok cukor, piros, fehér, zöld, kék, de mindenféle szinü cukor, villogott a hómezón . . . Izidor lefordult a szánkóról. Alig lehetett összesedni néhány szemnyit ; a h^rom krajcár pe<j|| végkép elveszett, hiába keresték napalkonyatig. Kétségbeesetten jajgatva, lassan, félénken sompolygott haza a négy gyermek. Leghátul Izidor ment. És beérkezve a szobába, nagyon megrémültek. Mert az anyjuk nem verte meg őket a hibájuk miatt, hanem rábornlva az ágyra, rettenetesen kacagó it, csókolva az apjukat, aki olyan volt, mintka viaszból lett volna. Meg se mozdult, nem is lélegzett. Kicsiny eszükkel eltűnődtek: — Milyen csodálatos nap is ez a mai. Mikor az anyjuk a szép skatulyát odaadja Izidornak: sir. Mikor pedig a skatulya összetörik: kacag.