Esztergom és Vidéke, 1903

1903-03-08 / 20.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelek Vasárnap és csütörtököa. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Eiésí é?r — — — — 12 kor. Fel évre — — — — — 6 kor. Negyed évre — — — — 3 kor. Eájee *zám &ra: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős szerkesztő Dr. Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetőseit, nyilttflrelc és hirdetések küldendőn.) I£ossuth Lajos (azélőtt Buda) utca 485. száip. -§W Kéziratot nem adunk vissza. A drágaság Esztergom, március 7. (sgy.) Félre Olymp ussal, félre Pegazussal: mert jön a rideg, a szomorú, de valódi Próza. >A költészet-ábránd, ellenben a próza-valóság*« tudjuk. Szálljunk le egy percre a költészet szárnyas paripájáról, szálljunk le egyenesen Esztergomban s csakhamar tapasztalni fogjuk, hogy ez az esztergomi próza, — melyet ezúttal drágaságnak hivunk, átfog, szorosan magához ölel és polyp karjaival szivja-szivja vérünket, mig csak egy csepp benne tart. Ez aztán a szomorú próza. Ide, ide ! Ezen segítsünk. Gyorsan és okosan. Mert ez a drágaság már valóban elviselhetetlen. Nem vagyunk ugyan elragadtatva a növényi anyagok, csekélyre szabott vételáraitól sem, de főleg a hús és zsír az, mi borzasztó drága. Természetesen azóta, mióta mészáros és hentes iparosaink szívesek voltak a maguk nagy hasznára és a mi nagy kárunkra »Kartell<.t A vészjel. Irta: GARSIN. Szemjen Ivanov vasúti őr volt. Házikója az egyik állomástól tizenkét, a másiktól tiz verstnyire állott. Mintegy nyolc verstnyire oldalt feküdt egy nagy fonógyár; a legközelebbi őrházikókon kivül különben semmi emberi lak nem volt a közelben. Szemjon beteges volt; mint tiszti ssolga résztvett az egész orosz-török hadjáratban, türt szomjat, fagyot és éhséget s 40—50 verstnyi napi meneteket csinált. A golyók megkímélték ugyan, de tagszaggatásban szenvedett. A hadjárat alatt öreg atyja és négy éves fiacskája elhalt; ő és felesége magukra maradtak. A földműveléssel sehogy sem tudott többé boldogulni; fájó csontjaival nem győzte többé a nehéz munkát. Ezért mindketten vándorbothoz nyúltak, hogy másutt próbáljanak szerencsét. Sokáig nem tudták megtalálni. A nő végre szolgálatot vállalt és Szemjon egyedül folytatta vándorlását. Egyszer egy vasúti állomásra jutott, és ott megismerte az állomásfőnök, volt ezredének egyik tisztje. Ez magánál tátotta és megigérte neki, hogy megüresedő őrházba beteszi. Már két hét múlva elhozathatta a feleségét s vele egy csinos kötni. Összebeszéltek, hogy a húst és zsirt egyik sem adja olcsóbban, mint a másik. Sőt az árakat még folytonosan emelik. Már ott tartunk, hogy a szegényebb elemnek nem egy közönséges szürke hétköznap, de még vasárnap se jut egy falat hús az asztalára. Nyögünk az adó és egyéb létfentartási költségeink óriássúlya alatt, s a mi csepp vérünk maradt, — kiszívja azt a kartell. Bezzeg nem fütyülnének igy mészáros és hentes uraimék, ha valami halban, vadban, baromfiban dús vidéken laknánk. Avagy, ha olyan déleurópai módra berendezett gyomrokkal bírnánk, a melyeknek a világ, csak egy sivár, üres pusztaság lenne —• olaj nélkül ! Persze, ezt magyar ember nem veszi be, ragaszkodik a zsírhoz. De hát hogyan segítsünk e lehetetlen állapoton ? Mert hogy segíteni kell, az immár kiáltó szükség. Tudunk rá egy módot. Állitasson íel a város tanácsa egymeleg házikóba költözött. Egy kis veteményes kertet s egy kis szántóföldet is kapott. Szemjon boldog volt. Adtak neki minden szükséges szerszámot, a mire J mint vasúti őrnek szüksége volt: egy j zöld és egy vörös zászlót, lámpásokat, 'kürtöt, kalapácsod csavarkulcsot, feszítő vasat, seprűt, ásót csavarokat és szögeket; két kis könyvet is, ahol a vasúti szabályok voltak megírva és egy menetrendet. Szemjon nem nyugodott ad- j dig, mig mindent könyv nélkül nem tu- j dott. Két órával minden egyes vonat megérkezése előtt bejárta a vonalszaka-\ szát ; aztán leült a kis padra és várta a közeledő vonatot. Jó sokáig tartott, mig mindenekben otthonos lett: csak nagy üggyel-bajjal tudott olvasni. . Nyáron könnyű volt a munka, akk or nem kellett havat lapátolni és kevés vonat volt forgalomban ezen a vonalon, j Naponta kétszer bejárta Szemjon a vonal szakaszát, mindenütt utána nézett, erősen állanak-e a csavarok, egyengette a töltést, megvizsgálta a vízlevezető csatornákat és aztán haza ment, hogy gazdasága után lásson. Ezzel azonban nem igen tudott boldogulni, mert minden csekélységért meg kellett kérdeznie a vasúti felügyelőt, ez jelentést tett az igazgatóságnak, igy aztán sok időbe telt, mig a válasz megjött. Két hónap alatt megismerkedett Szem* jon a legközelebbi szomszédaival, a jobb és baloldali vasúti őrökkel. Az egyik egy törődött aggastyán volt, kinek a két mészárszéket és hentesüzletet. Bezzeg hamar meghozná ez a maga kamatait, mert a Tabántól — a Kuklenderig mindenki oda tódulna. De tegyük fel, hogy a város takácsának ezt bármi okból megtenni nem lehet.*) Ez esetben még mindig fennáll a lehetősége annak, hogy a város közönsége szövetkezeti úton állítson fel hentes és mészárszéket**) Ez vegye fel a versenyt kartellozó iparosainkkal. Biztosítjuk, hogy nem fog megbukni. Rajta tehát, kik érzitek a drágaság elviselhetetlen terhét, ne tanácsi kozzatok soká, hanem fogjatok kezet és mentsétek meg Esztergom közönségét a teljes kizsákmányolástól. *) Hogyne lehetne! sőt a közérdek javallta kötelessége. A szerk. *•) A bajon egyedül a hatósági mészárszékek felállítása segítene. Az elmuU- évben, midőn a hús és zsír ára aránytalanul kezdett felszökni, kimerítően foglalkoztunk a kérdéssel, s már akkor sürgettük a hatósági mészárszékek felállítását. Akfcortájt a tanács, miként értesültünk kezdett foglalkozni a kérdéssel, s hogy miért maradt abban, annak okát mi is szeretnénk tudni. A szerk, szolgálatát a neje látta el; a másik még fiatal, sovány és izmos. Mikor Szemjon először találkozott vele, köszöntötte őt s megemelte a sapkáját. A szomszéd azonban alig nézett rá, jó napot dörmödött és ment a maga dolgára. Szemjon Arinája íe nyájasan köszöntötte a szomszéd asszonyát, de ő sem talált előzékenységre. Szemjon egy izben találkozott a szomszéd asszonyával, kérdezte tőle: »Hogy van az, hogy olyan szófukar a íérjedPc Az asszony kurta választ adott. »Hat ugyan mit fecsegjen veled ? Legyen mindenkinek esak magára gondja, járj te csak a magad utján!* Egy hónap múlva mégis valahogy közeledtek egymáshoz. Egyszer találkozott Szemjon és szomszédja a vasúti töltésen. Leültek a szélére, pipáltak s elbeszélték egymásnak élményeiket. Vaszili különben csak keveset beszélt. — Igen, igen Stefanies Vaszili, én ugyan még nem vagyok öreg, de már sokon mentem keresztül, a szerencse nem kényeztetett el. Nos, mindenki hordja mit az Isten rá mért. Stefanies Vaszili kivette a pipáját felkelt és igy szólt: Az emberek keserítik el az életünket, ők az okai mindennek és nem a sors. Gonosszabb vadállat nincsen az embernél, még a farkasok sem falják fel egymást, csak az ember falja fel az embertársát elevenen. — Tévedsz testvér, a farkasok is felfalják egymást. — Csak azt akarom mondani, hogry ft gazdasági munkás és cseléd segély pénztár. Esztergom, márcz. 5. Ha a munkás emberrel, annak bajával a múltban csak fele annyit törődött volna valaki, mint a jelenlegi földmivelési minister, úgy azoknak helyzete, anyagi és erkölcsi élete, gondolkodása, szellemi fejlődése mennyivej lenne előbbre. Az a sok, — jóakarattal párosult alkotás, melyet Darányi Ignácz földmivelési minister rövid idő alatt e téren népünk érdekében tett, mind túl lett szárnyalva a gazdasági munkás és segély pénztár létesítése által. Úgy a városokban, mint a falvak utczasarkán, a községházban plakátok teszik figyelmessé az embereket, hogy mindenki biztosítsa magát baleset ellen, öregségére, halála esetén ez által segítsen a szerencsétlenségben hátrahagyott családján. A plakát szavai egyszerűek, nem ígérnek mást, mint a mit meg is adnak. Nem nyerészkedő társaság által hirdetett nagy hangú szavak azok, amelynél a csábító ígéretek soha sem váltatnak be, hanem a nép boldogulását elősegítő reális intézmény. az összes állatok közt az ember a legkegyetlenebb. Ha az emberek nem vol nának olyan gonoszok és kabzsik, hát csak meg lehetne élni. De mindenki a legérzékenyebb ponton igyekszik a másikat megragadni, szeretne egy darabot a testéből kiszakítani és felfalni. Szemjon elgondolkozott. j — Talán igazad van, testvér, én nem tudom, de ha azt hiszem, hogy ez Isten akarata. I — Azt hiszed ? Akkor nem érdemes erről te veled beszélni. Ha minden aljasságot Istenre hárítunk és mindent eltűrünk, akkor nem vagyunk emberek, hanem barmok. — Ez az én nézetem. Távozott anélkül, hogy köszönt volna. Szemjon is felkelt. — De szomszéd mire való mindjárt szitkozódni ? . . . A szomszéd azonban nem is ügyelt többé reá. Szemjon sokáig nézett utána, majd haza ment és igy szólott a feleségéhez : »A mi szomszédunk valóságos puskapor !< Veszekedésre azonban nem került köztük a dolog. Találkoztak megint, szót is váltottak egymással, de mindig visszatértek a régi thémára. — Ha mások lennének az emberek, ugy nem keUene itt gubbaszkodnunk ezekben a nyomorult viskókban — mondotta Vaszili. — Nos és aztán ? Hiszen itt egészen jól meg lehet élni! — Jól ? Te fajankó ! Sokáig élsz, de keveset értél el ; sokat láttál és mégis keveset tanultál. Hát élet ez ? Ezek az FEI1EN€Z JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izü természetes liaslia j tőszer. Iz „Esztergom is lie" tárcája.