Esztergom és Vidéke, 1903

1903-02-26 / 17.szám

Magyar dal népiskoláinkban. Kétségtelen tény, hogy a betegség orvoslása végett az okot, a forrást kell kutatnunk, hogy a gyógykezelést helyes uton eszközölhessük. Igy vagyunk magyar zenénkkel s dalköltészetünkkel is. Rég eltűntek azok az idők, mikor a magyar dallal egy nemzetet ébresztettek föl Rákóczyék s a kurucok. Mikor a magyar dallal gyógyította a magyar hazafi sajgó fájdalmát, szivének bánatát s azzal vigasztalta beteg lelkét. Fel fel csillog még egyszer a magyar dal szikrája a magyar szabadságharc alatt, de csak azért, hogy annál inkább elnémuljon s háttérbe szoruljon. Idegen elem tolakodott a magyar érzelmek, kedély világ, dallamok közé s kivetkőztette dalformánkat eredeti, ősi, hamisítatlan magyar voltából. A régi magyaros sajátság ütem dallam veszőfélben van s még tehetségesebb iróink művei sem mentek az idegen befolyás hatásától, e tekintetben a szláv népek dallamai lépnek leginkább előtérbe. Az az irónk pedig, a ki tehetségével s komoly tudásával a magyar motívumokat használja fel, nem talál méltánylásra, nem talál kiadóra, mert a közönség izlése saturálva van a sok idegen angol, német dallamokkal s csak ezek után rajong színházban hangversenyeken egyaránt. Most az ideje s égetően szükséges, hogy visszatérjünk az eredeti kutforráshoz, az ősi dalhoz, s a kurucoktól tanulva magyaros dallamokat, annak kiapadhatlan forrásaiból merítsünk. Ne divatból hangoztassunk egy-egy magyar motívumot, hanem az ősi kincsekből merítsünk s ezzel reformáljuk a magyar dalt. Újból a forrásnál kell kezdenünk. Már az elemi iskolákban tanulja meg a magyar ifjú a magyar dalt. Itt legyen ez kötelező. A kis gyermek fogékony keble, ártatlan szive, teljék meg ez eredeti, tőzsgyökeres magyar zamatu nótákkal. Tudják jól, mily kitörülhetetlenek a gyermek kedély-világában a legelső hatások s benyomások. A késő korban is változatlanul felújulnak a zsenge korban nyert üynemü hatások. Ne szívja hát tele a magyar ifjú legelső benyomásul az idegen dallamokat fogékony lelkébe; hanem tanulja meg a magyar dalokat, szeresse azokat s tudjon azokért lelkesedni. Az elemi népiskolákban kell tehát a reformot kezdeni. Olyan tanítókat kell alkalmazni, a kik nemes hivatásuknak e tekintetben is megtudnak felelni. Az óvó s tanítóképzőkben is sok helyen kell segíteni a bajon. Nem szabad könnyen vennünk a zene s ének tanítását, hanem kiváló szaktanárok a leendő tanítók zenei kiképzésénél a magyar elemet, a nemzeti vonást tekintsék fődolognak. Tény, hogy itt sok a hiány, de jóakarattal, lelkesedéssel lehet itt is pótolni. A tanügy államosítása minden vonalon itt is meghozná gyümölcsét. A tanítói pályára csak olyanokat bocsássanak, csak olyanokat '.alkalmazzanak, kik zeneileg kellő jártasságot tanúsítanak. Zeneiskoláink államosítása is elodázhatlan. Az ujjitást tehát a legalsó fokon kell kezdeni s igy aztán a kötelező tanítással egyaránt fokozni az eredményt s elérni a nemzeti ideált. dr. V. Ülés a megyénél. képe helyébe, a te angyali arcod lépett. Óh, Isi en! mit tettem? — —• — Midőn először váladrahajtottam gondterhes fejemet oly édesen tűrted ; puha bársony kezeiddel elsimítottad ráncos homlokomat, — valami el nem mondható érzés lepett meg . . . Küzdött, vergődött szegény szivem, két érzelem között: az! egyik a lemondó, a másik az ébredő j szerelem. Az egyik kihalni készült, a| másik lassan szikrát fogott, amely lángra készült lobbanni. Beletemettem arcomat puha selyem habos hajadba, j hogy ne lássad kinos vergődésemet, de i Te nem engedted, hanem ugy akartad, hogy szemedbe nézzek . . . s annak égető lángja szivemre hatott — egy pillanat elragadt — úgy éreztem, hogy egy hosszú csók pihent ajkimon, úgy, mintha lemondó szerelmemnek haldoklását új életre akarná ébreszteni. Hasztalan volt az Ő képét íelidéznem. . . . Elfeledtem ; a Te rabod lettem. Megcsaltam Őt abban a pillanatban midőn Te reád gondoltam; elfeledtem Ot akkor, midőn az első csókot én adtarn T« neked . . . Aztán egy új világ | részben laktam. Ha fáradt testemet pi-1 hentetni akartam oda dőltem karjaid közé, s ott suttogtam el neked panaszaimat, hogy senki ne hallja ... A panaszt lecsókoltad ajkimról, lázas szerelmi szavakról beszéltél. Én tudtam, hogy szeretlek, de ajkimra e szót nem mertem venni, mert féltem, hogy abban a pillanatban midőn azt kiejtem, meghaltam reád nézve. Az a sok, megszámlálhatatlan csók, amely ajkimat égette, de sokat tudna elbeszélni, oly hosszan, oly erősen tapadt ajkimra, mintha lelkemet lelkeddel, akarta volna egybe olvasztani. S azok a puha karok, hányszor pihentek vállaimon ? — S azok a szép halvány szemek, — amelyben egy elmondhatatlan boldogság lakozott, — hányszor néztek szemeimbe. Hányszor fogtam meg remegő kis kezed, amelyre égő csókjaimat temettem . . . De elmúlt minden szerelmed, kihűlt akkor, midőn már egészen a tied voltam. Addig tartott szerelmed, mint a gyermek álom, amely madár szárnyon repült a semmiségbe. Oh, ha tudtam volna ezt. ott maradtam volna, — Ő nála, — talán hajóm a biztos révben kötött volna ki! de igy, úgy érzem magamat, mindenkitől elfe lejtve, mintha egy eltemetett világrészbe laknék, ahol csak a puszta emlékezés — szivem, — feljajdul; ahol csak a szenvedés jut osztályrészül. Egy megcsalt ember meg tud bocsájtani, de feledni soha. Mégis, ha most úgy elejbém jönnél, könyörögnék egy szavad rt; hogy szeress. Elmondanám kinos vergődésemet ; elmondanám, hogy lelkem minden jó érzelmével szeretlek : tudom, tudom, hogy vissza jönnél hozzám. Egy szavadba kerülne és tied lennék örökké, — azért, hogy megcsaltál, azért, hogy megcsaltam Őt. De hasztalan; másé vagy s én reám nem is gon dőlsz. — Te boldog rózsás álmokban éled át az élet örömeit, s nem gondolsz arra,hogy érted egy ifjú gyötrődik, kinek álmait, boldogságát s üdvét szétromboltad. És Ő ? szegény! Azt hiszi, hogy én boldog vagyok- Azt hiszi, hogy lelkemen nem hagyott fájó sebet a végzet. Te érted ketten lettünk tönkre téve — s Tc boldog vagy, oly boldog, mint a szerető, mely boldogan siet kedvese karjai közé . . . Éjjel van, tizenkettő az óra. A hold bágyadt fénye letekint a puszta avarra, amelyen a szél busán sírdogál: s én még mindég itt ülök egyedül kis szobámban, s a multak emlékei lelett tépelődöm. Fehér. Esztergom február 24. Az ülésen megjelentek csekély száma azt látszott igazolni, hogy a farsang utolsó napjának hangulatán, a közügyek iránti érdeklődés hajótörést szenvedett, mic elősegített a napirendre tűzött ügyek kevésbbé fontos volta. Főispánunk az ülést, két rendbeli örvendetes bejelentéssel nyitotta meg. Előadta, miszerént Ő Felsége Gullner Gyula belügyministeri államtitkárt, a Lipótrend középkeresztjével ékesítette fel, mig Berzeviczy József közalapítványi számtartót, a közalapítványi gazdasági felügyelői címmel tüntette ki. Indítványozta, hogy a megye közönsége táviratilag üdvözölje az államtitkárt, mig Berzevicyt, közéletünk buzgó harcosát, a törvényhatóság nevében, meleg szavakban üdvözölte, mire a kitüntetett hálás szavakban válaszolt. Különféle leiratok tudomásul vétele, szabályrendeletek jóváhagyása után, a város világítási bizottságának megkeresése folytán elhatározta, hogy amennyiben a villamvilágitás bevezettetnék, 50—16 os és ugyanannyi 25-ös izzólángnak bevezetésére és 3 éven át való használására nézve, kötelező nyilatkozatot ad. Olvastatott és elfogadtatott a vármegyei hivatalos lap kiadása és szerkesztésére vonatkozó előadói javaslat, mely szerént a hetenként egyszer, csütörtökön megjelenő hivatalos lap, július elsején indul meg Haán Rezső tb. főjegyző szerkesztésében, melynek előfizetési ára évi 12 korona. 1600 kor. fizetés és 200 korona lakbérrel javadalmazandó központi nyilvántartói állás szervezését határozta el a törvényhatóság bizottsága, az állami javadalmazás terhére. Piszke községének a szénkéneg raktárfelállítása és kezelésére nézve kötött szerződése elfogadtatott. Többek hozzászóllását provokálta a közutakon közlekedő jármüveknek jelzőtáblákkal leendő ellátása tárgyában alkotott szabályrendelet tervezete, mely csekély módosításokkal elfogadtatott. Több rendbeli kérvény elintézése után elfogadtatott Győr városának a a párbaj kiirtása tárgyában intézett átirata azon részében, mely szerint a bízottság felir a képviselőházhoz ; majd Pozsony vármegyének a vasárnapi munkaszüneti törvény revisiója, Sopron városának a vadászati törvény módosítása; Nyitra vármegyének a nemzetiségek túlkapásai, meggátlása tárgyában kelt átirata. Végül pedig Schweidel József vértanú részére emelendő emlékszoborra, 200 koronát szavazott meg a bizottság. Referens. Farsang. A kath. legényegyesület ifjúságának juxestélye. A 'farsangnak egyik leglátogatottabb mulatsága, kétségtelenül ez volt. Az egyesületnek különben elég tágas termei és mellékhelyiségei, a szó legszorosabb értelmében zsúfolásig teltek meg. Az általános érdeklődést a mulatságosnak ígérkező műsor keltette, s azok, kik tanúi voltak az ifjúság farsangzáró vigálmának, egy kedélyesen eltöltött est emlékeivel távoztak. A műsor látványossága a nagy élőkép volt, meiy Carneval herceget mutatta be kíséretével, melyben az összes jelmezesek, számra vagy negyvenen vettek részt, kik között két kis cseppség, Kreiniker Teruska, mint Ámorka és Horváth Etelka magyar nemzeti viseletben ügyeskedtek. Az allegorikus kép ügyes csoportosítása, az egyesület fáradhatlan egyházi alelnökét, Haliczky Z. Béla káplánt dicsérte. A »hipnotizmus« jól sikerült párjelenetben, Süveges Izabella és Havas Lajos arattak megérdemelt elismerést. Ezután egy bohózat négyes jelenete következett. A vándor színtársulat tagja: Mázosi István igazgató komikus : Fülöp István, Habosi Sándor komikus : Pozman Sándor, Tühegyi Nefelejts primadonna : Jankus Imre, mig Kabokaj, kinél a jelenet lefolyt: Jakobek Jenő volt. A mulatságos bohózaton jól mulattak a jelenlévők, s a szereplőket többszörösen megtapsolták. Műsoron kivül két zenebohóc, Szatmári Béla és Uzsák Abert adtak elő kacagtató mutatványokat. Sikerült része volt a műsornak Gordonkai (mint zenebohóc) mutatványa, ki hegedűn, majd egyébb hangszereken adott elő eredeti mutatványokat, melyek legsikerültebbje volt, a hangjegyek szerént egybeválogarott vas főzőedényeken kis kalapácsokkal eljátszott különféle zenei részletek és magyar dalok bemutatása, mit az összes jelmezesek által kisért Carneval bevonulása követett, kiknek névsorát a következőkben adjuk. Nők : Aczél Vilmosné — Rokokó. Bakos Ilonka — Arató leány. Bohón Ilonka — Rózsa. Benye Mariska — Pipacs. Krein Jolán — Bebe. Krein Emilia — Vadrózsa. Krizmanits Mariska — Csipkerózsa. Majer Margit — Bohóc. Nejedió Mariska — Télizöld. Oriskó Gizella — Kártyavetőnő. Pintér Margit — Bajazzo. Rehák Erzsi — Török apród. Szikora Olga — Magyar leány. Süveges Izabella — Bohóc. Uhrik Ciliké — Rózsa Dominó. Vichor Örzsike — Magyar lány. Férfiak: Czimmermann József — Olasz apród. Décsi J;mos — Jövendőmondó. Eisler Márton — Cukrász. Forró Kálmán — Magyar. Földes Nándor — Spanyol. Helcz József — Tóth. Jankus Imre — Bohóc. Joszincsek Pál — Lengyel zsidó. Jung Imre — Bohóc. Király László — Gigerli. Mahácsek Gusztáv — Anyós. Mészáros János — Szerecsen. Markó Gyula — Carneval. Pásztor József — Magyar. Pelczmann László — Kínai. Paulusz Béla — Zenebohóc. Sooti Rezső — Csikós. Sennovics Gusztáv — Bohóc. Sneider Gyula — Merkur. Szvoboda Tamás — Merkur. Szatmári Béla — Zenebohóc. Uzsák Albert — Bohóc. Majd megkezdődött a tánc, mely vidám hangulatban, a reggeli órákig tartott. A négyeseket 80 pár táncolta. Volt ezen kivül világpósta, konfetti élő automata stb. A szünora alatt volt a két legszebb nő és a legcsunyább férfi jelmezes feletti szavazás. Első dijat nyerte : Krizmanics Mariska — Csipkerózsa, másodikat pedig Rehák Erzsi — Török apród, mig a legcsunyább férfijelmezesnek Joszincsek Pál — Lengyel zsidó találtatott, ki különben eredeti és élethű alakításával és viselkedésével, a maga nemében igen jó volt. Végül elismeréssel kell megemlékeznünk az est sikerének előmozdítóiról, az egyesület vezetősége és az est rendezőségéről, kik közül a fáradozásban nagy rész jutott ki Krajnicker Ferencnek és Markó Gyulának, x.—