Esztergom és Vidéke, 1903

1903-02-19 / 15.szám

halmozni a hitterjesztés ügyét. Az eszmék és törekvések forrongó zűrzavarában a szentatya a tudomány fáklyáját lobogtatja az emberiség előtt, mint a tudomány őre, mint a világ legfőbb tanítója. A vatikáni hatalmas könyvtárt újra rendezteti, kinyitja a pápai levéltárat és hozzáférhetővé teszi a tudósoknak, a tudományos kutatásokat támogatja, bölcsészeti iskolákat, egyetemeket alapit, a papságot a természettudományok müvelésére buzdítja, a Vatikánban meteorológiai intézetet létesít, a csillagvizsgálót a legújabb fölszereléssel és eszközökkel látja el, a pápai intézetek élére világhírű tudósokat állit. A tudományok és a művészet terén tett nagy alkotásaihoz fűzhetjük derült és angyaltiszta lelkének költészetét; latin s részben olasz nyelven irt költeményei oly nemesek, mint élete. Hangoztatja a sajtó nagy hatalmát, de egyúttal körvonalozza az újságírás igaz elveit és törvényeit. Szóval a szentatya körlevelei mig egyrészt bámulatos mély belátást és tudást mutatnak, addig másrészt a hit erejét öntik az elernyedt idegü emberekbe. Csoda-e aztán, hogy nemcsak a katholikusok, hanem a világ összes népei is hódolattal és tisztelettel tekintenek erre a bölcs, erre a szent életű aggastyánra ? A pápák mindenkor igaz barátai és pártfogói voltak Magyarországnak. XIII. Leo is kiválóan kedveli nemzetünket. Lelke magasztosságából fakadtak azon szeretetről és rokonérzésről tanúskodó tényei, melyek a szegedi árvízkárosultak tetemes segítésében, a magyar zarándokokhoz több ízben intézett, történelmünket dicsőítő, a zarándokokat hazaszeretetre és vallásosságra buzdító beszédeiben, a szinte kitüntető fogadtatásban, a magyarokhoz intézett iratában megnyilatkoztak. Ezért nálunk nemcsak vallási, hanem a hazafias hála kötelessége is a pápához való ragaszkodás. A Mindenható á;aszszon még sokáig dicsőséget XIII. Leo pápa áldásos életére ! A. L. Oh én tudom, hogy bűnhődni fogok bűnös szenvedélyemért és nem rettenek tőle, nem aggódom érte, azért a néhány percnyi boldogságért, amiben nekem talán még részem lehet, én fizetek szívesen, nagylelkűen megadom érte a legnagyobb árt, fiétetek egész hátralévő életemmel . . . És kérdem már most én, amit gondolom, hogy kérdezni fog tőlem ! Kérdem félve és remegve, gondolt-e rám néha és ha igen, gondolt e rám szeretettel? Tudja-e mit érzek, sejti-e mit szenvedek mialatt kezem szinte öntudatlanul, gépiesen morzsolgatja hervadt szirmait egy rózsának, amelynek nem örült senki, a mely nem értett és nem használt semmit, senkinek akár csak én magam . . . Nem szabad elmondanom szóval, de legalább hadd legyen szabad elzokognom a párnák hözé rejtve fejemet lassan, csendesen, hogy megne hallja senkisem, hogy szeretem, nagyon szeretem . . . Oh és ha már tekintetemmel el nem szabad árulnom, hogy mily gyötrelmekben volt részem, majd mosolyogni fogok halkan, csendesen, vigyázva, hogy va lahogy bele ne hasadjon a szivem, csak jöjjön ... én drága szerelmem, csak jöjjön el . . . Kell-e szakiskola. Esztergom város ipara és kereskedelme sokkal rohamosabb hanyatlásnak indult, semmint a változott helyzet bénító hatását bármily segédeszközökkel legalább rövid időre megakasztani lehetne. Ujabb nagyalkotásokhoz pénz és idő kell, addig pedig fel kell használni minden kínálkozó alkalmat, hogy az idegen forgalom gyarapításával az egyesek megélhetésének támaszt nyújtsunk. Az ipar és kereskedelem terén Budapest világforgalmi szerepe feltartóztathatlanul emelkedik a vidéki városok érdekének rovására. Esztergom közelsége a fővároshoz csak lankasztja a reményt, hogy a világváros forgalmából némi csekélység városunknak is jusson, hacsak nem azon a réven, hogy még a helybeliek is szükségleteik beszerzésével a főváros forgalmát gyarapítják. Ha tehát e téren nincsenek biztató jelek a helyzet javulására, kiaknázandó okvetlenül az a tér, melyen Budapest épen mint emelkedő világváros egyre gyengébb pozíciót kénytelen elfoglalni. A tanügy középfokán a főváros természetszerű demoralizáló hatásával hátrányban van a vidéki s különösen a fővároshoz közel fekvő városokkal szemben. Mig a szülő serdülő gyermekét gondtalanul viszi városról városra akár évenként is, addig a fővárosba csak aggodalommal telt szorongó szívvel bocsátja. Esztergom fekvése e tekintetben szerencsés, mert az ország legtávolabbi lakója is, összeköttetései a fővárosra utalnak, gyermekét azon tudatban helyezheti el városunkban hogy azt a kedvező forgalmi viszonyok mellett könnyű szerrel meglátogathatja. Helyi szükségletünket tekintve nincs szükségünk szakiskolákra, de ha kivesszük a főváros áldatlan légköréből a nevelést az ország számára, bizton számithatunk a nálunk elhelyezendő szakiskolák fölvirágzására. A hazai középipariskolák annyira zsúfoltak, hogy még a kifogástalanul jobb elemek is csak időveszteség árán nagy utánjárás mellett vétethetik föl magukat; a budapesti közép-kereskedelmi szakiskolák pedig a nagy látogatottság mellett alig képesek már feladatuknak is megfelelni. Nagyobb szabású mozgalmat kellene tehát indítanunk az iskola-ügy terén ; egy-egy iskola nagyobb forgalmat biztosit a közjólét emelésére, mint egy ezred katonaság, melynek szükségletét szabad alku helyett árlejtések útján szerzik be. A reáliskola államosítása s ezzel fokozatos kiegészítése nyolc osztályúvá a legszerényebb számitás mellett is száz idegen tanulót hozna városunkba, eltekintve azon megyebeliektől, kik az egyhuzamban le hető iskoláztatás kedvéért gyermekeiket szivesebben iskoláztatják távolabb fekvő íőreáliskolákban, mint a megye székhelyén lévő csonka középiskolában. A helybeli főgymnasium első osztálya jóval nagyobb népességre számithatna, ha tante rem hiányában még a jelentkezők elutasításával is nem kellene keresettségét alább szállítani. A tanítóképző célszerűtlen elhelyezése korlátozza annak közhasznú szerepét, megfelelő épület esetén a leglátogatottabb intézetek egyikévé válhatnék. A fennálló viszonyok kedvező megváltoztatása is már sokat lendíthetne a közügyön, újabb intézmények létesítésével pedig a felvirágzás útjára terelhető a város helyzete. A mig csak egyesek buzgólkodnak közérdekű intézmények létesítésében, az önzés gyanúja kiséri minden lépésőket, de ha a közvélemény magasabb szempontból pártját fogja az egyéni törekvésnek, az elérhető eredmény a közjólét fokozatos emelkedésének hathatós lendületet ad. Kísérlettel állunk szemben a női kereskedelmi tanfolyam ügyében•, a reáliskola igazgatója életrevaló eszme megvalósításán fáradozik jó val nagyobb ügybuzgalommal, mint a minő anyagi előnyökkel az esetleges siker kecsegtetheti. Úgy látszik, hogy csak egyesek ismerik e tanfolyam célszerűségét, időszerűnek mutatkozik tehát, hogy annak célját, szervezetét a közönség megismerje. A leánygyermekek 14—15 éves korukban befejezik tanulmányaikat a polgári leányiskolában, további képzésükre csak a jobb módban élő szülők áldozhatnak, mert minden irányú tanithatásuk csak más városban folytatható, az ezért ho zandó anyagi áldozatok terhét iparos, kereskedő, tisztviselő el nem viselheti. A házi élet körében keli tehát felnőnie a szegényebb sorsú leánynak, a főzőkanállal kell bevárnia a férjhezmenetel idejét, örökös gondot okozván a szülőknek, hogy mivé lesz leányuk, ha pártában marad. Az egyre súlyosbodó életviszonyok között a leányok tovább képzéséről gondoskodni tehát a szülők első rendű kötelessége a nélkül, hogy e további képzettséget a megélhetés egyedüli biztos módjának tekintsék, mert más a nő hivatása, más a férfi feladata. A nő tanultságát csak akkor vegye igénybe, ha hivatásszerű életét be nem töltheti, a kenyérkereset gondja mindenkor a férfi vállára nehezedjék. A leány életéveinek emelkedésével egyre súlyosbodó gondot ró a családfentartóra, de ha készültségével egy-egy üzleti alkalmazott mellőzését teszi lehetővé, megszűnik az aggodalom, mert a leány az üzletfentartás körében pótolhatlan munkaerővé lesz. A kellő tájékozódás végett alább némi felvilágosítást kívánunk nyújtani a tervezett tanfolyam céljáról és szervezetéről. A női kereskedelmi tanfolyam célja azon kereskedelmi szak- és irodai főbb ismeretek, valamint gyakorlati ügyességek elsajátítása, a melyekre az életben a nőknek akár mint könyvivőknek, pénztárnokoknak levelezőknek s egyéb üzleti alkalmazottaknak, akár mint a család tagjainak, például az üzletben, az apa vagy férj helyettesítése alkalmából, vagy a háztartásban szükségük van. — A női kereskedelmi tanfolyam szervezésére és fenntartására az engedélyt a vallás és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően adja meg. A női hereskedelmi tanfolyamba oly növendékek vétetnek fel, kik a polgári vagy felsőbb leányiskola és leány gymnasium negyedik osztályát sikerrel végezték, vagy megfelelő előképzettségüket a magyar nyelvből, számtanból és földrajzból felvételi vizsgálattal igazolják. A tanfolyamba rendszerint csak 40 tanuló vehető fel. Azon esetben, ha e meghatározott számon felül a körülmények még néhány tanuló felvételét megengedik, az engedélyt minden egyes esetben csak a főigazgató adhatja meg. A 10 hónapig tartó tanfolyamban az iskolai év szeptember hó i-én kezdődik. A tanítási idő a helyi viszonyok szerint állapittatik meg, de délután 5 órán tul nem terjedhet. A tanfolyam növendékei állandóan női felügyelet alatt állanak. A tanítandó rendes tantárgyak: keresk. számtan, könyvvitel, kereskedelmi és váltóismeret, irodai munkálatok és kereskedelmi levelezés, németnyelv és levelezés, keresk. földrajz és áruismeret, gyorsírás szépírás, mint rendkívüli tantárgy tanítható heti két órában a gépírás ; a heti teljes óraszám 20-nál több nem lehet. Az iskola év végén a vallás és közoktatásügyi ministerium iparoktatási főigazgatójának elnöklése s a kereskedelmi ministerium kiküldöttjének társelnöklése mellett korlátolt nyilvánossággal záróvizsgálatot tesznek a növendékek, mely célból az elnök, társelnök, igazgató s tanári kar vizsgálóbizottsággá alakulnak. Azok a növendékek, kik minden tantárgyból legalább elégséges osztályzatot érdemeltek, záróvizsgálati bizonyítványt kapnak, a melyben az egyes tantárgyakból nyert érdemjegyek felsoroltatnak. A növendékek beirási diját és tandijat fizetnek, mely a tanfolyam költségeinek fedezésére fordítandó E tandij az egész évre személyenként körülbelül 100 kor.-ban fog megállapittatni, melyből az óradíjak fedezése után fennmaradó összeg írógépek és tanszerek beszerzésére fog fordíttatni. Tandíjmentességnek általában helye nincs, de ha a feladatának magaslatán álló tanfolyam az illetékes körök pártolására érdemessé válik, nincs kizárva lehetősége annak, hogy a szorgalmas előmenetelü növendékek költségei jutalom alakjában közadakozásból megtéríttetnek. A tanfolyam látogatottsága áz első évben zsúfoltnak ígérkezik, mert a már három-négy év előtt polgári iskolát végzett növendékek is számítanak e tanfolyamra, a későbbi években pedig állandó létszámot biztosítanak a helybeli és környékbeli polgári iskolák mert mint vidéki városba a szülők készséggel s aggodalom nélkül fogják elhelyezni leányaikat. A conservativ gondolkodás mindenesetre perhorrestál a szorosan vett családi körön kivül ál'ó minden nőképzést, de a gyakorlati élet követelménye megdöntött már min-