Esztergom és Vidéke, 1903

1903-12-25 / 103.szám

ÉN MEGMONDTAM- • • ÉN MEGMONDTAM ', NEKEM IS YAN RÓZSASZÍNŰ TÜNDÉR ÁLMOM, ' JÍOZZÁM IS JÖN EZER ÁBRÁND, { JÍEKEM IS VAN KIRE VÁRNOM. < MOND MEG TE IS BÁTRAN BÜSZKÉN ; $ j-foSSZÚ, BÁGYADT, BÚS ÉJJELEN j j_ÁGY PÁRNÁDRA RÁBORULVA ^OKOGSZ TE IS KESERVESEN ... . Kobold. [ (Rajz) Irta: Einczinger Ferenc . . , Egy szemernyi por a szikla te- \ tön; egy vér-csepp a sárba tapodva; egy sóhaj -az orkán fékevesztett üvöltésébe ; vagy egy fájó köny talán a sir virágján . . . ennyi az egész! . . . Kép, mit látni véltem, sejtelem, , mely bilincsbe vert, fantom, mit erős, de reszkető kézzel ragadtam meg, mese, mesébe való igaz, szomorú emberélet ... ennyi az egész! Körülötte éjszakai csend van. A hid korlátjára támaszkodva nézi a csillagok megrezzenő visszás képét a I folyamban. I Alatta lomhán kavarogva forrong az !ár és a sűrű sötét tömeg akadálytalanul, egyenletesen folytatja útját előre. I Mély sóhaj száll fel a férfi melléből I és keze görcsösen markolja meg a korI lát vasát. I — A hangra ijedten mozdul meg lájbánál egy sötét, gubbaszkodó, rongyos tömeg. — Apám, holnap fogsz venni kenyej ret ? Nagyon éhes vagyok, j — Holnap veszek fiam, — szólt reI kedten a férfi és mozdulatlanul nézi tojvább az alatta hömpölygő habokat. Gondolatait lenyűgözi a holnap kétjségbe ejtő bizonytalansága ! A kenyérért esdeklő gyermek szava [keserű kínnal töltötte el bensőjét. Ha ez a gyermek nem volna! Ha egyedül egymagára hagyatva lenne, ha nem tartozna e nyomorban . született léleknek kötelességgel ! j Milyen boldogság lehet az, ha senkid ! sincs! I Nem köt a hála szülőidhez, felelősí 'ség gyermekedhez, szeretet, vonzalom mindkettőhöz. Senkid és semmid sincs ! A ki ha felnő gyűlölni fogja a világot, mert a nyomor a gyűlölség fészke ; átkozni fogja azt ki neki éleI tet adott, Önzőn, nyomorultul, saját bojtor élvezete árán. j Boldogság lenne egyedül lenni, j ... Körülötte éjszakai csönd van. j Alatta lomhán kavarogva forrong az jár, a hid pillére előtt veszedelmesen forgó örvényt vetve, i A fel-fel hangzó csöndes csobbanás j mintha biztatva hivná, mintha egy más, boldogabb holnapot igérne nekik. — Nem! — . . . Lassan lehajol, a szendergő gyermeket Ölébe veszi és meg-megingó léptekkel veszi útját a város felé. * Egy szemernyi por, egy kép, egy vér csepp, egy fantóm volt, . . . semmi egyébb! Kitartó, szorgalmas faragó munkája ekkor már a vagyonosabb polgárok közé emelte. Atyja igen szerény viszonyok között élt. Öröksége nagyon jelentéktelen volt. Saját fáradozásai árán szerezte azt a csinos kis házat, amelyben 1890-ben néhány év óta lakott. Háza jó részét kiadta szintén az idegeneknek, akik leginkább angolok, amerikaiak voltak. Amennyire azonban a körülmények engedték, mindenki részesülhetett abban a szerencsében, hogy közelébe juthasson. Egyszerű, de rendkívül kedves férfiú volt. Fejedelmi megjelenése mindenkit elbűvölt. A kérdezősködések némileg terhére voltak ugyan, de szívesen elbeszélte életének nevezetesebb mozzanatait. Különösen szerette katonáskodását ecsetelni és részvétét az 1866-iki hadjáratban. A porosz-francia hadjáratban is részt kellett volna vennie, de a község kérelmére szabadságot kapott 1870-ben és fényes sikerrel játszotta első izbeu nagy szerepét. Elbeszélte egyebek között a következő kedves epizódot is. 1875 szeptember havában a „Kereszt iskolája^- cim alatt tartottak előadásokat, amelyekben Mayr Adám szerepét játszotta. Háza tele volt angolokkal, midőn szeptember 5 én délelőtt Róza nevű leánykája született. A konyha, ahol neje szorgoskodott, hideg maradt. Délben hazaérkezve értesült az örvendetes eseményről és ijedten gondolt vendégeire, akiknek ebédet nem adhatott! Nem tudváa angolul, gondolkozott, hogyan adja értésükre és mily módon mentse ki zavarát. Végre mentő gondolata támadt! Beburkolta a csecsemőt — és bevitte venI dégei elé. Minden felvilágosodott! DiaI dal érzettel vitte angolait a közeli 'vendéglőbe, hogy pótolja az otthoni hiányokat. j Sok érdekes dolgot beszélt még el ! élete küzdelmeiből és művészi pályája j fejlődéséről. j A jelenlevők mindenféle kérdésekkel ostromolták. Mayr türelemmel, mosolyogva válaszolgatott. Végre a jelenlevők közül valaki e kérdéssel fordult hozzá: „Nagyon kimeríti-e a függés a „kereszten?" Elkomolyodott. Mintha csak átérezte volna annak a jelenetnek í nagy hatását. Aztán halkan igy szólt: „Anynyira megrendít e jelenet, hogj sohasem tudom, mikor vesznek le a ke-resztről." j Sok szemben könnyek csillogtak. Nem is vártunk további közléseket. Mindannyian meghatva távoztunk. ra. jasan szárnyaló lenge képzelete . zerint bíborban szülessen meg a légy ezer éven át várt Messiás ! S minő csalódás ! S mert csalódás volt és ábrándkép, \ ni sem bizonyítja jobban, mint I. születésnek a szegénységben való ; énye, melyről álmodni sem mertek, nikor nagygyá lett, nem hittek neki, sten káromlónak tartván őt, mert sten fiának és vele osztatlannak vallotta magát. És igaza van Izaiás prófétának, á az eseményre vonatkozólag azt nondja : »világosság támadt ma fööttünk, mert született nekünk az Jr és hivatik csodálatosnak Isten-) lek, békesség fejedelmének, a jö-j /endő atyjának és az ő országának lem lesz vége.< Igen is az Ige testté lón; megszületett. Az Igében az igazság, a .zeretet, a béke, a remény szállt a "óldre az emberek közé, hogy a megváltás nagy müvét megkezdje j és befejezze. Nem ismerték el, vagy nagyon' tevésen, de mikor és akik meg-| ismerték, tudták meg, mely nagy, :él eléréséért jött el s miket tani-j tott, hogy annak alapján a célban mi magunk is részesek lehessünk. És ma mikor a népek milliói örülnek eljövetelén illik, hogy gyöayörteljes édes emlékezettel idézzük I fel a bethlehemi eseményt, amely-j ben a gyermek Jézus magával hoz-. ván az igazságot, azzal jelöli ki a j békesség ösvényeit, a melyről haj letértünk, elvesztettük magunk alatt | a talajt és szédülve bukunk alá az

! örvénybe, szaporítván azoknak a • számát, kik felforgató tanaikkal el- j lentétbe helyezik magukat az igaz- \ sággal és a Mesiás által meghatá-j rozott cél álértelmezésével hatnak! a tömegekre, hogy saját önző cél-j jaikat érhessék el, nyomorban hagyva ] őket elérhetetlen vágyak által szi- j tott elégedetlenséggel Jóllehet sokan vannak, kik el vannak telve az igazság és a szeretet érzetétől, de nem az evangéliumi tanítás nyomán amely nélkül pedig haszontalan minden törekvés az igazság felé mindaddig, mig az örök igazság azon tanaitól távol tartjuk magunkat, miket a kisded Jézus hozott magával, hogy mint férfi egykoron életével, halálával tanúsítsa azt, mint kell a szó legfenségesebb értelmében embernek lenni. Közeledjünk feléje, térjünk útjára s boldog érzettel köszöntsük a kisded Jézust, ki isteni és emberi rendeltetésének útjára a szegénységből indult ki bizonyságául annak, hogy közelebb van hozzánk szegényekhez, hogy annál gazdagabbá tegyen bennünket. Üdvözlégy kisded Jézus ! Bertalan Vince. Л sáréól, бдуког daloltam én is szívből, <Л dal nálam se volt hazug ; Síehéz volt bár s rögös a pálya, De rózsái termett ez az tit gyalogösvényen jártam eddig, (Жа az országúton vagyok; Széles, nyugalmas iff a pálya S a vágyak már nem oly nagyok. S ha ajkam olykor dalra csendül, Szivemből már azt sem teszem . JCisz' ezt is csak azért firkáltam, Жоду légyen holnap — kenyerem!, Eeo. 3) ÄI mwam Irta: Szőllősy Géza. Sürü erdő közepén, ott hol csak a vadásznép fordul meg, lakik Ilonka, a vadász szép és müveit leánya. Lakásuk mellett, melynek tetején két szarvas aganc* áll, keskeny patakocska fut tova. Különösen szép ez a hely, ha a nap végsugara megaranyozza a vigan fecsegő habokat s olyan lesz, mint a folyó színarany. Partjain a természet által elvetett magokból tarkábbnál tarkább virág díszlik. Látogatás a „Krisztus-Hayrnél.'' (Úti emlék.) Mély szomorúságba merült a kis 'berammergau. Elveszítette Mueskájá ak fejét és igazán díszét! A mindéi Egyszerűsége mellett művészi hirnévrt tnelkedett Mayr József, aki 1870 ótt nevezetes „Passió játékok" legfőbt sereplője és legkiválóbb művésze volt alig 60 éve3 korában néhány hét élőt' íbblétre szenderült. Sokan ismerték városunkban is &i npozáns megjelenésű, kitűnő „Krisztus lakitót,•• aki elődeit — még a Flungei 'óbiást is, aki Devrient Ede színmű észre rendkívüli benyomást gyakorol' - magasan túlszárnyalta. Legyen sza ad tehát a megemlékezés egy szerénj oszorúját sírjára tenni. Az 1890. évi előadások folyamán ugusztus első vasárnapján nem csal íűvészetében gyönyörködtem, hanen íásnap azok között is résztvettem, akii gy „fogadáson" jelen voltak. Gyönyörű nyári délután volt, midői lüachenből a kis Oberau állomásra ér eztem. Némi frissítőt vévén az indó áz közelében fekvő tágas vendégh elyiségében, müncheni ismerősömmé yalog indultunk célpontunk felé. Az ú 'Maion át jól gondozott erdőkön keresz ül, kényelmesen haladva, alig ves; fénybe több, mint másfél órát. Öt kilométernyi séta után Ettalb; irtottunk. Pihenőt tartottunk. Megtekin ettük а XIV. században alapított ben és kolostor szép templomát és meg allgattuk a híres orgonát, amelyen s assiojátékok tartama alatt a látogatói yönyörködtetésére rendesen játszan zoktak. Alig vettük észre, midőn a remek tá akon még 4 kilométert meghaladva )berammergauba érkeztünk. A nap méj aagasan ragyogott és tüzes sugarak a öveit a völgybe ékelt kis község egy zerű, de csinos, tiszta épületeire. Megszerezvén a jegyet és lakást ve én, körülnéztünk a községben. Minden élé nagy elevenség, sürgés-forgás ura] :odott. A sok idegen csoportokban hul ámzott a szűk utcákon. Némelyek emplom felé igyekeztek. Mások a „szír Láz" körül tolongtak. El volt lepv ninden bolt, minden vendéglő. Mielőtt megpihentünk volna, me

t lalbig vésőjének remekét, azt a mi részi ker<ísztcsoportot óhajtottuk látn: tmelyet II. Lajos király 1875 ben aj ár Itkozott a község számára és a körül )elül egy negyed órányi távolságba >melkedő halmon van felállítva. Alig érkeztünk vissza a községb( nidőn hirtelen erős szél támadt és ol; /ihar keletkezett, aminőt csak a hav* юк ormai között élvezhetni. Egy pilla iát alatt néptelenek lettek az utcái 1 vendéglők előtt pihenők, mind tet ilá siettek. Megnyíltak az ég csatorns is patakokban omlott a zápor, Teljf jen átázva jutottunk abba az emelel ;zíík szobába, amely szállásunkul szo jált. A szűnni nem akaró eső zuhogás korán felébresztett. A levegő várath aul lehűlt. Gondoskodni kezdtünk, mii módon óvjuk magunkat a szabad é alatt álló „színházban" az eső és hide allen. Jó szállásadóink figyelaie azoi ban csakhamar megnyugtatott. Felajái lottak mindenféle meleg ruhát, takaró Beburkolózva egy durva takarób amely máskor valami tüzes paripát vé< betett az idő viszontagságai ellen, mej indultunk a nézőhely felé, ahol pon ban 8 órakor, szakadó esőben kezdeti vette az előadás, amelyen éppen akk( egy páholyból, amely ő fensége sz mára a fedett részen berendezve lő Mária Valéria főhercegnő is gyönyö kÖdött. Minő érdeket kelt az előadás a néz ben, misem- bizonyíthatja jobban, mii az a körülmény, hogy a szakadó ei dacára, amely egész nap áztatott, rengeteg néző közönség a legnagyol türelemmel és figyelemmel kisérte az kat a megragadó jeleneteket, amelyek a szerény hegylakók, hivatásos szín székhez méltó művésziességgel alak tanak. Az egy óráig tartó déli szünet ntá körülbelül 6 óráig folyt még az el adás. Az eső azonban egy percig se szünetelt! Ennek a körülménynek к szönhetem, hogy nem távozhatván Krisztus-Mayrt másnap lakásán láths