Esztergom és Vidéke, 1903

1903-12-03 / 97.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BíZOTTSÁGÁ"-NAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. egjeleujk Vasárnap és csütörtökön. •ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Е«;*чг évr — — — — 12 bor. — fii. FéJ évre — — — - ~ 6 kor. — fii. Negyeit ívre — — — — 3 kor. — Ш. Egyes síiám ára; 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyilUerek és Mrdetések küldendői Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. ••<$Harc a vasárnapi munkaszünet körül. Esztergom dec. i. Az ipari mimka vasárnapi szünetelését elrendelő 1891. XIII. tc. tudvalevőleg a kereskedelmi minisztert hatalmazza fel a törvényben kimondott elv érvényesítésével, illetve a vasárnapi munkaszünet szabályozásával. Az alaprendeletet ez ügyben 14 837/1892. sz. a. még Baross bocsátotta ki, de a rendelet számos pontja is beleütközött az ipar, a kereskedelem és a fogyasztók érdekeibe, minélfogva idó'k mnltán több uj rendelet keletkezett a felmerült panaszok lehető orvoslása s e célból ujabb kivételek kreálása végett. Időközben a kereskedelmi alkalmazottak egyesületei nagy mozgalmat indítottak az általános vasárnapi munkaszünet megváló vitása érdekében és ennek a mozgalomnak volt a következménye az ez évben Láng Lajos volt kereskedelmi miniszter által kibocsátott legujabb rendelet, amely az eddig életbe léptetett összes intézkedések eltörlésével a vasárnapi munkaszünetet újból szabályozta és z „Esztergom és fiié" tárcája. Álmodozások. in. Forró nyári napsugárnál. Nyilt ki az a rózsa,, Mely szivünket összeköté Forró, édes csókba . . . S bár az őssznek hideg szele Süvölt át a tájon . . . Van még virág a rózsafán S harmat a virágon . . . IV. Délre vágyik lelkem, Odajár pihenni; Hol a Tisza partján, Egy szép szőke kis lány Legszebb dalát zengi. Délre vágyik lelkem, Alma arra vonja . . . Hol a Tisza partján, Egy halovány bús lány Fájó könnyét ontja . . . Sirius. ha nem is valósitotta meg teljesen a kereskedelmi alkalmazottak óhajtását, az eddigi kivételek egy részének szűkebbre szabásával ezt a célt kívánta szolgálni. Ez a szociálpolitikai irányn uj rendelet azonban nemcsak a kereskedők és iparosok, hanem a fogyasztók köreiben is nagy visszatetszést szült s egyik küldöttség a másik után járult a miniszterhez a ^ndelet módosítása végett. A pékek, a hentesek, a vásárcsarnoki elárusítók s a detailkereskedés minden szakmája állást foglalt a rendelet ellen, amelynek határozmányai a hazai viszonyokkal, népünk szokásaival és életmódjával nem számolnak. Különösen nagy volt azon vidéki kereskedők elkeseredése, akiknek üzleteit a környékbeli községekben és a tanyákon lakó fogyasztók kivált nyáron, csak vasárnap délelőtt kereshetik fel, de visszatetszést szült a rendelet a gyármunkások köreiben is, akik szombaton este kapják ki fizetésüket, de vasárnap zárt boltajtókra találnak. A különböző küldöttségek azonban hasztalan ostromolták a minisztert kérelmeikkel, az némi lényegtelen módosítástól eltekintve, : hajthatatlan maradt, sőt kijelentette, hogy a vasárnapi niuukaszüjnetet tárgyazó rendelkezéseit kibővíteni igen, de szűkíteni egyáltalán nem hajlandó. Iparosok és kereskedők, valamint az érdekeikben . sértett fogyasztók kénytelenek voltak tehát a rendeletben egyelőre j megnyugodni, amelylyel egyébként 'az alkalmazottak nincsenek teliesen megelégedve, mert az, az álta'lános vasárnapi muukaszünetet egész teljességében még sem valósítja meg. Most azonban, amidőn a kereskedelmi tárca gazdát cserélt, a csak elodázott, de élnem aludt mozgalom újból felélénkült. A kereskedők és iparosok tudják, hogy Hieronymi Károly, az uj kereskedelmi minister belátja, miszerint a túlnyomóan mezőgazdaságból élő magyarnép szokásait nem lehet egy csapással, szociálpolitikai eszmények kedvéért megváltoztatni, minélfogva remélték, hogy az uj miniszter el fogja törölni a rendelet inpraktikus intézkedéseit. Viszont a kereskedelmi alkalmazottak azt hiszik, hogy kivívhatják a teljes vasárnapi munkaszünetet s e célból ujabb mozgalomra készülnek. Megindult tehát a harc a rendelet ellen az egész vonalon. A Magyar Kereskedők Lapja közelebb e tárgyban országos értekezlet megtartására hivja egybe a kereskedőket, illetékes helyről pedig arról értesülünk, hogy a kereskedelmi minister az iparosok és kereskedők képviselőibői álló ankét elé viszi az ügyet, h6g$ü. az a kérdést minden oldalról megvitassa. Minden esetre nagyon kívánatos volna, hogy a vasárnapi munkaszünet ügye, amely több mint két év óta állandó vita tárgya, végre az érdekeltek általános megelégedésére megoldassék. G. T. Kereskedelmi szakoktatásunk. Állandó, régi panasza a magyar kereskedőknek, hogy a felső kereskedelmi iskolákbál és kereskedelmi akadémiákból kikerülő fiatal emberek nem hoznak az iskolából olyan fokú szakképzettséget magukkal, hogy még szerény igényeket is kielégíthetnének és a JegtöbbÁgnes néni. irta: Fülöp Zsigmond. Istenem hogy eljár az idő ! Sebe3 szár-* nyári tova repül felettünk, a szárnya suhogása meg-megcsapja lelkünket, olykor meg is vérzi, hogy a sok seb, mi nyomán támadt, Örök emlékeztetője legyen. Mély barázdákat von homlokunkra, sok-sok ránccal vonalozza össze arcunkat s a szivünkbe erős kézzel karcolja be az emlékekel. Jó mélyen, hogy annál maradandóbbak legyenek. Porban játszó gyerek voltam akkor, de azért tisztán emlékszem rája. Arra az angyalszinű, jó Ágnes nénire, arra a szép sugártermetű, haloványarcú szöghajú leányra, kinek édes tekintetéből j egy fájó élet boldogtalansága tört elő.' Virágnyitó kike'etkor az én lelkemben', is újra feltámadnak régi fakó emlékei a, múltnak. Szürke árnyak rajzolódnak ben- j nem s az emlékek homályos ködéből ^ kiragyogni látom azt az édes arcot, melynek vakitó fehérségén az élet minden szenvedése fájó csalódása tükröződik vissza. És elébem jönnek a többiek is mind, a komor arcú bácsi, Ágnes édes atyja, meg az én lelkemnek örök büszkesége a bátyám, Gábor. A kinek hírességét három falu vitte szerte, ha a Megváltó ünnepein felcsendült ajakán magasztosán az ige. Az én szerencsétlen bátyám ! Aki a lelkének nehéz küzdelmeiben elbukott, bár a legnemesebb erővel, szerelmével küzdött a veszedelem ellen. Mintha most is hallanám azt a határozott, de szeretettől áthatott erős hangot mikor mondta : — Fiú jó légy ! Ágnes néninek csókold meg a kezét! Mintha most is érezném ölelését, csókját, — az utolsót, mit adott! Mintha most is látnám azt a két könnyező tiszta kék szemet, mely akkor vált nedvessé, mikor Ágnes nénit szivére szorította 1 ... Azt a nehéz meg-megcsukló járást, melylyel útjára indult, hogy soha többet viszsza se' térjen . . . Ez a bús történet pedig most azért jut estembe, mert itt járok a régi fák között, Ágnes néni kertjében, a honnan elszakadtam tizenöt éve. Minden a régi. A -magas terebélyes körte fa ma is még oly önkényes hatalommal terjeszti szét lombját a kert felett, mint azelőtt, ugy áll ott a körülötte lévő apró barackfák között, mint valami hatalmas úr a porbahult rabszolgái között, csak a kérge repedezett meg bár derékban szépen megvastagodott. — A kőfal mellől nyájasan integet az az ősi almafa, tele rakva rózsákkal, — szép fehér, meg lila rózsákkal, — mintha üdvözölné régi ismerősét, ki újra megjelent. Erős átható illatt csapódik arcomba a fehér orgonák bűvös illata, mely teleszórja leheletével az ébredésben levő természetet. Valami áhítatos csend van e helyen. Mintha az elmúlt régi idők emlékeire az uj idők kegyelete szállott volna s őrködnének azok pihenése felett . . . Jól emlékezem rá, mikor egy héttel az ünnepek előtt megtudtuk, hogy a pünkösdi követ az én bátyám lesz, a bácsi összehúzta szigorúan a homlokát s határozott hangján odaszólt Ágnes néninek. — Ha azután megjön az a fiú, hát ne hogy meglássalak vele! Az se külömb az apjánál. Szép hirek jönnek felőle a kollégiumból ! Ágnes néni nem szólt, de jó láttam, hogy rosszul esett neki a goromba szó. — Egész világ tndja — folytatta a bácsi — hogy odabenn a városbán minő stikliket csinál. Csak te nem akarod hinni. Pedig azt is jól tudód, hogy csak bolonditani akar téged is ... A Berecky famíliával már torkig vagyok. Ágnes néni rám nézett, gyöngéden megsimogatta az arcomat s gyönge hangon, szinte félve kezdett védelmezni, — Édes atyám ! Az apjuk bűnéért nem lehet vádolni a fiakat. — Hallgass! Mit tudsz te ahhoz ? Az