Esztergom és Vidéke, 1903
1903-11-15 / 92.szám
A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M e áJ^leiíik Vasófpöp és esü tortok Ön, pLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egée« é?r — — — — 12 kor. — Fél évre — — — — — 6 kor. — Negyed évre — — — — 3 kor. — Egy ее szám ára: 14 ül. tilli 1 ül. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyilUerek és hirdetések küldendői) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. Földműveseinkhez. Esztergom, november n. Azt olvastam a helyi lapokból, hogy a magas kormány, az Esztergom-vidéki gazdasági egyesület kérvényezése folytán elrendelte, miszerént a bekövetkező téli idényben hat hétre terjedő kosárkötő tanfolyam nyittassék 25—30 tanuló részére Esztergomban. Ezen a tanfolyamon a jelentkező tanulónak nemcsak, hogy mitsem kell fizetnie a tanításért, hanem a tanuláshoz szükséges fűzvesszőt is ingyen kapja, sőt az általa készitett kosár is a tulajdona marad. Hálás szívvel kell fogadnunk a kormánynak ezen nagybecsű intézkedését, és köszönettel tartozunk azért, hogy a tanítás ingyenes és a kosarak az azt készítők tulajdonába mennek át, azonban még sem ez a fődolog a mely ennek a kérdésnek a főfontosságát megadja, hanem az, hogy földműveseink megértsék a kor, a szükséglet intő szavát, megértsék ezen intézkedésnek azon kiváló gazdászati értékét, a mely reájuk háramlik azzal, ha a kosárkötést és különösen a szőlő szállításra к „Esztergom is lite" tárcája. Lázas napok. — Irta: Tuba Károly. — Wagner Leó bemutatta leendő othonát szépséges asszonyának, Elvitte a tündéries kastélyba, hol mesebeli kincsek tárultak Ida szemei elé. Szemei kápráztak ! Soha ennyi fényt, ennyi pompát és ezmind, mind az övé, mert a szivét adta érte, Oda adta magát. Hozzá ment, pedig gyötrő irtózat szállta meg ha érintette az az ember*. . . Szépek a szobák, szalonok igaz ; szerelmeseknek való hely, de illatos levegőjének boldogságról, szerelemről, egy egész életet betöltő üdvösségről kellene suttogni: de itt csak egyhangúság nagy szomorúság honol. Pedig körül rajongta férje ; figyelmes, túlságos figyelmes volt iránta. Rabszolgai alázatossággal leste minden mozdulatát. És ez boszantotta az asszonyt ; Halhatatlannak tünt fel neki. Ugy fázott ha rá nézett. De hiába már övé. — Szeretsz-e Ida ? — A magáé vagyok. Magához fűztek egy egész életre. j — Ne ... ne igy beszéljünk. Nem azt ] kérdeztem Ida. Szeress ugy, a hogy én^ szeretlek. Ha már az enyém lettél, légy az én hűséges hitvestársam. Felejtsd el azt. Azért mondta igy, mert tudta, hogy egész szerelme az őt sirató barna fiúé. — Talán gyűlölsz is érte ! Folytatá a férj. — Nem , . . nem gyűlölöm. Tisztelem becsülöm, de ... de nem szerethetem. Hű maradok, mert hűséget esküdtem, de szerelmet hazudtam. Nem szerethetem. A szivnek későn paranesolni nem lehet. S hogy az oltárnál szerelmet hazudtam, imádkozni fogok, hogy az Isten megbocsássa bűnömet. Wagner Leó semmit sem szólt, hanem oda ment kis feleségéhez és megsimitá a bátsonyos, komoly arcot és meghatottan tette hozzá: Legyen úgy, a hogy te akarod. Az idő behegeszt, feledtet mindent En meggyógyítlak. Elutazunk. Ugy-e jó lesz ? Tán idegen ég alatt új vágyak, uj érzések költöznek szivedbe . . . ... És alig egy hét múlva olasz földön jártak, a hol a délszaki nap forró sugarainak hevitő ereje van, lángra lobbantja a szenvedélyt s tavaszt varázsol a szivbe. Varázslatosan gyógyítja a szenvedőket, hogy enyhítsen, gyógyítson és vigasztaljon. De a szép asszony nem érzett semmit. Minden hidegen hagyta. A bohó férj megvásárolt minden drágaságot, ajándékot, hógy feleségének gyönyörőséget szerezzen. Esztendő telt el igy, mig Wagner Leó és a kis felesége végigjárták a napsugaras tájakat, keresve, kutatva, hol éreznék magukat legjobban. De az a feszültség, a hideg közöny megmaradt köztük. Már nekik csak igy lehet élni, idegenül szeretetlenül, a szerelemre teremtett asszony és a szerelemért sóvárgó férfinak. Mikor haza jöttek, a nyarat a férj budai villájában töltötték. Csendes, mondhatni rideg életet folytattak. Vendég sohase járt házuknál. A férj vállalata után nézett a fiatal asszony pedig egy ablakfülkében ült s kézimunkán dolgozott, vagy olvasott. Egy izben, midőn Wagner hazatért feleségét kisirt szemmekkel találta, kezében egy könyv volt, Saáry Gyula költeményei. Visszagondolt rá, mikor együtt sétáltak az esti homályban, a lombos fák között, mikor utoljára beszéltek, mikor elváltak tán örökre s a kit még most is szeret lelkének egész szenvedélyével. Ilyenkor meglepte a fájdalom és úgy megkínozta magát, hogy lassan megindultak könnyei, sirt halkan csendesen. Siratta a rombadölt ifjúság elvesztett ideáljait. Visszagondolt, hogy mily meseszerű szépnek képzelte az életet megosztva azzal, a kit szeret s milyen más lett, belőle. Unalmas, mindennapi történet esett meg vele is, a mit említeni sem érdemes már. Nem lehetett azé akit szeretett, mert szegény, ábrándos poéta volt s hogy megmentse már már elbukó családját, odaadta kezét annak a pénzembernek. S most neki kell lenni áldozatnak . . . Orahosszat nézett ki az ablaí kon s a mint téveteg tekintete belemélyedt a távol a nyüzsgő ember áradatba, összeszorult a szive. i Nem érezte magát egy percig se boldognak ; pedig minden kényelme meg 5 volt. Rabnak érezte magát, örökös rabnak. Ha kocsizni mentek: bántotta őt i az utca zajában pezsgő élet lüktetése, a nagy elevenség, mo?gás. Felsajdult a szive, ha kart karba Öltve eg/máshoz simuló ifjú párokat látott haladni a zöldI ben, előttük a dada kedves kis kocsit tologatva, melyben tündérekről álmodozó, ! aranyhajú szöszke gyermek szundikált.. . Ez, ez a kép ugy ugy fájt neki! Ami hiányzik, amit még nem ismer — a szeretet ! És ugy elfogta a vágyakozás egy ' másik után, a ki megaranyozná az életét, akivel megértenék egymást örömben, bánatban. j Már neki csak igy kell élnie örökös vágyban, kétséges epedéssel . . . ' Egy napon átjött Pestre, valami . i alkalmas kosarak készítését elsajá- j titják, megtanulják. Mikor a szüret ideje eljön, mikor, a termés eladására kerül a sor,: sirva panaszolják, hogy az Isten ál-í dását a szőlőt, a mustot nem tudjuk eladni, nincs vevő, vagy ha van is, csak ugy felválról beszél a szegény emberrel, négy öt forintot kínál a törkölös borért meg a mus-j tért. És az a szegény ember, mertj adóval is tartozik, magának és családja' tagjainak téli ruhája nincs, de hor-l dója sincs a mibe termését elszür-; hetné, kénytelen kelletlen oda vesz-' tegetni négy forintért hektoliterjét. Milyen máskép lesz az, ha a sző! lészettel foglalkozó földművesnek két-három száz kosara készletben ! fog állani szőlő és egyéb gyümölcsérés idején. Önkéntelenül is rá jön arra, hogy a szőlőért mint gyümölcsért, sokkal tőbb pénzt kap, mint a törkölös borért vagy a mustért Reá jön, hogy vissza kell térni a hegyi szőlő műveléséhez, mert ott édesebb és korábban érő szőlőt kap és a korábban érő szőlőt jobban megfizetik, mint a később érőt. Rá jön, hógy hiszen nem lesz a borvevő önkényének kitéve, mert van kosara és értékesiti szőlőjét, mint gyümölcsöt, ha valami nagyon olcsó árt kínálnának terméséért, a főváros közönsége szívesen és jó árért megveszi azt. De rájön arra is, hogy a téli hónapokban, mikor semmi kereset nincs és csak j a kályha padján őgyelgi el az időt,' milyen jó lesz a kosár kötéssel fog-1 lalkozni és Töröknek, Bábszkinak, j Balognak meg a többi szőlőkeres- [ kedőnek eladni. Ragadják meg tehát két kézzel földmiveseink az alkalmat, s a kij nem jut be a harminc közé, az| megtanulhatja később a harminc. kitanulttól. j 1 Nehéz idők járnak a szegény em- ; bérre, de azért a magyar ember; arról ismeretes, hogy szeret del- j gozni csak munkát adjanak neki, nem kenyere a koldus tarisznya.. Tanuljuk meg a kosár kötést, lássunk hozzá a munkához, hiszen a mi szőlőkereskedőink nagyon sok j pénzt kiadnak kosarakért idegenbe, ne idegenek, ne vidékiek rakják szt a pénzt zsebre, jobb lesz az, tia a mi zsebünkben marad. A mi a fűzvesszőt illeti, egyelőre természetesen idegenből kell beszerezni, ami iránt teljes tájékozást nyújt Burány József a gazdasági telep vezetője, de később ha a kosárkötés meghonosodik, a város maga is szívesen hozzá fog látni a nemes fűzvessző termeléséhez, amire a kis tó, öreg tó, kerek tó, és vörös árterületei igen alkalmasak. Aliquis. Hol fog épülni a villamos telep ? Ugy halljuk, hogy az első kapavágás a villamos telep felépítésére megtörtént volna. Mi a hirnek hi' telt nem adunk, mivel tudtunkkal a hely kérdésében a képviselet még nem határozott. Hallottunk oiyféle agyafúrt értelmezést, hogy a döntés megtörtént, s hogy a helyet a tanács jelölte volna ki, amire meghatalmazást a közgyűléstől kapott akkor, midőn a szerződés elkészítése reá bízatott. Bár elismerjük, hogy a végrehajtás gyakorlása egy oly nagy testület által, mint a képviselőtestület sikerrel nem eszközölhető, s habár elismerjük, hogy a tanács felruházása a szerződés elkészítésével, gyakorlati szempontból helyes, de valamint azon időtájt kifejezést adtunk abbeli aggodalmunknak, hogy a tanácsnak a zserződés elkészítésével
