Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-05 / 89.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEEGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Jegjeleijik Vasárnap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK Ege** évr — — — — 12 kor. — fii­Fé!. évre — — — - — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egyen •saut ára; 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptuíajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nyütterek és Hirdetések küldendők) Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. -§H Kéziratot nem adunk vissza. Budapest vidéke Eszter­gomig. Budapest, ckt. (Dr. K. L.) A főváros környé­kének legszebb része a Budától Esztergomig elhúzódó pompás hegy­vidék, mely azonban a fejletlen közlekedés miatt még mindig elha­gyatott. A Pesttől Zebegényig húzódó nyaralóvidék már meglehetősen föl­lendült. A homokra épült apró nya­ralói Palotától Vácig sűrű szomszéd­ságban sorakoznak egymás mellé, kicsiny telken, hegyi tájkép, erdei levegő s dunai fürdő nélkül; de mégis nyájas megelégedésben s vi­dám elevenségben. Vácztól Zebegényig kevesebb a tömeges apró építkezés, de annál tanulságosabb a nyaralók mozgal­massága. Verőce a bal part uri nyaralóhelye, a hol már választé­kos ízléssel építenek s a hol a du­nai és hegyi panoráma szépségei egyesülnek. Nagymaros foglalja le a budapesti legnagyobb bérházak jutányos lakóit, akik néhány hóna­pig szivesen üdülnek a dísztelen, de tiszta svábházakban ; szeptember elején azután ugy eltűnnek, mint Rákóczy emlékezete. A polgári egyesület Rákóczy-ünnepén felolvasta dr. Helc Antal. Rákóczy az 1708. évben nagy szabású tervvel loglalkozott. Idegenbe, még pe­dig Morvába, Sziléziába esetleg Cseh­országba akarta a háborút átvinni, s e tartományok lakóit, melyeket a császár kemény kormányzata szintén elkeserített, fegyverre szóllitani. De csak a követ­kező télre tervezte a hadjáratot, s az időt addig serege újjászervezésének szen­telte. Eger alatt ütötte fel táborát s ott akart maradni, mig a sziléziai vállalatba nem foghat. Minthogy azonban kevese-1 ket avatott titkába, a többi hadtestek' főtisztei zokon vették, hogy a fejedelem \ az ellenségtől távol vesztegel. Pedig j nem tétlenül tölte az időt, hanem szer- j vezte haderejét, s csakhamar, főleg gya- j logsága, >soha ily szép és fegyelmezett i nem volt.t De a panaszoknak, hogy lő­véstávolságon kivül marad, a fejedelem végre nem birt ellentáilni, s lassú me­netben a Vág vidékére vezette hadát, ekkor is azzal az elhatározással, hogy csatába nem ereszkedik, hanem a sziléziai vállalathoz tartja meg erejét. Már el is az első hűvös őszi napon a nyüzsgő nyári legyek. Zebegényt még min­dig élénk nyári élet pezsegted s a nyaralás végső állomás helye, a kies Kovácspatak szintén jóhang­zásu a fővárosi nyári szótárban. Annál kevésbé ismeretes azonban Visegrádon kivül, a fölséges jobb­parti dunavidék, melyet össze sem lehet hasonlítani a balparttal. A buda-esztergomi partvidéknek még mindig nincsen forgalmas köz­lekedése. Nyári hajója a távolabbi állomásokra hosszadalmas és lassú, de amint megszűnik, vége van az egyetlen közvetlen összeköttetés­nek is. A remek jobbpart a nyári hó­napokon kivül a balparti vasúti állomásokról kap némi közvetítést, a szigorú téli hónapokban azonban teljesen magába zárkózik s elszige­teltségében nem is érzi a főváros közelségét. Ez az oka, hogy Visegrádon ki­vül a jobb part alig fejlődik. Mert nem a nyaralók gyorsan váltakozó tömegei virágoztatnak és értékesí­tenek valamely vidéket, hanem az állandó telepitvényesek, a fővárosi nyaraló építők, a kiket nem ideig­lenes érdek csatol oda, a hová fész­készitette a latin és német kiáltványo­kat, melyekben Szilézia népét fegyverre szólítja. Mihelyt azonban tábornokai közt volt, ezek arra igyekeztek őt venni, hogy az egész háború folyamán német kézen levő Trencsént támadja meg, melynek őrsége hir szerint a véginséggel küzdött. A fejedelem eleinte ellenkezett; »de — irja — mintha valami végzetszerű átok szállta volna meg az elméket« a július 30-án Brezóban tartott hadi tanácsban Vay Ádámon kivül összes tábornokai a támadást sürgették. Rákóczy engedett, de mire Trencsén alá ért, azt a németek már ellátták eleséggel, Heister Sigbert császári fővezér pedig a vár fölmenté­sére sietett. A kuruc sereg, mintegy 15—16,000 ember augusztus 3-án jól vá­lasztott állásokban készen várta Heistert, kit ez annyira meglepett, hogy nem mert támadni, hanem Trenesén erő­dítményei közé készült visszahúzódni. De Pálffy János horvátországi bán állí­tólag Ocskay László utján értesült, hogy a kuruc hadállásnak leggyön­gébb pontja a jobb szárny, mely rosz­szul fegyelmezett és fölszerelt mezei katonaságból áll gróf Pekry Lő­rinc vezetése alatt. Próbaképen megtá­madta tehát, s noha az első pillanatban nem boldogult, utóbb a rosszul vezetett kurucokat csakugyan zavarba hozta. ket raktak. A jobb parton pedig alig épül valami a közlekedés kő­korszaka miatt. Annál örvendetesebb az a derék vállalkozás, mely a fővárosi nyaraló vidék jobb partján, Pest megye vé­gén s Esztergommegye határán hi­vatva van a budapestiek figyelmét magára vonni. 1 Ez a derék vállalkozás Riegler József Ede, Budapest egyik első­rangú nagykereskedőjének és gyá­rosának tervezése : Visegrád végén, Esztergommegye határán, a Gizella telep mellett, nagyszabású nyaraló­hely létesítése. i A Gizella telep már régóta ké­szen van. Virágzó gyár, pompás kertészet és festői fekvésű villa he­lyezkedik el rajta, mely a gazdasági épületekkel valóban értékes telep. Itt készülnek a Rigler-féle országos forgalmú rajzoló eszközök, itt talál sok visegrádi és dömösi munkás rendes foglalkozást. A telep irtásos erdőrészre épült. Mellette három mérsékelt domborodásu halom emelkedik, me­lyet fiatal erdők kerítenek. A hal­mok középső részén épült az idei nyár derekán az a nevezetes épület, melynek jelentősége Esztergomme­gyére is kiterjed. Harminc vendég­szobára berendezett nagy szálló ez, melynek földszintes és emeleti he­lyiségei a fölséges Duna völgyre nyílnak. Tágas és világos helyisé­gek sorakoznak egymás mellé, me­lyek fővárosi kényelmet ígérnek az erdők vidékén, a kies Dnna part­ján. A pompás erdei vendéglő már felépült, tető alá is került s akik a Duna balpartján utaznak vasúton Budapestre, azok már gyönyörköd­hetnek benne. A jövő tavasz már fölavatja a remek vidékü nyaraló­vendéglőt, mely kétségkívül az elő­kelő fővárosi közönséget fogja von­zani és lebilincselni. Az uj erdei otthon nem olyan elszigetelt, mint a Kovácspatak s épen azért több kilométernyit ter­jeszkedhetik Pest és Esztergom vár­megye erdős dunaparti vidékén, mert fejlődését nem gátolja semmi. A tervező tulajdonos nagy befek­tetéssel indította meg a kezdemé­nyezést, melynek már a megnyitás évében, folytatása következik. Ha az uj erdei nyaraló-otthon beválik, akkor rövid idő múlva a visegrádi és dömösi határban érté­kesíthető telkeken megkezdődhetik Rákóczy látván a bajt, Pandúr nevű hi­res lován a hátráló jobb szárny segít­ségére vágtatott ; de egy vízmosáson átugratva lova elbukott s nyakát szegte, maga alá temetvén a fejedelmet, úgy hogy csak nehezen bírták alóia ki­húzni. Arca véres volt, mire a csapatok közt az a vakhir terjedt el, hogy meg­sebesült, mások azt beszélték, hogy el­esett, vagy az ellenség kezébe jutott. Ebből csakhamar általános rémület és futás támadt, melyet Rákóczy hasztalan igyekezett feltartóztatni. A vereség sú­lyos, döntő volt. »Gyalázatosabb, nyo­morultabb s következményeiben gyászo­sabb csatavesztés ennél soha sem volt с kesereg Rákóczy emlékirataiban. Bercsé­nyi attól félt, hogy »országos rémülés* lesz a kudarcból. Az is lett. Képtelen hirek keltek szárnyra, s mindenfelé szét­vitték a rémületet. Beszélték, hogy az egész kuruc had megsemmisült, hogy Bercsényi súlyos sebet kapott, s vége van mindennek. Igazi ijedelem ragadta meg a lelkeket. Nemcsak azok az ezre­redek, melyek a csatában részt vettek, hanem a többiek is szétfutottak. Az ál­talános zűrzavarban megkezdődött az árulás. Ocskay László német kézbe ját­szotta ezredét ; ugyanezt akarta tenni 2000 emberével Bezerédy Imre, ki a nóta szerint addig német hússal etette kardját, s maga 72 német tisztet ölt meg vitézi harcban. Immár Ő is labanc akart lenni, de rajta vesztett, mert Eszterházy Antal elfogta áruló tiszttársai­val együtt. Négy társával haditörvény­szék elé állíttatott, mely halálra itélte valamennyit. De csak Bezerédy és Bottka Ádám kerültek vérpadra, három­nak Rákóczy megkegyelmezett. A szét nem futott katonaság kivetköződött minden fegyelemből, panaszkodott és szidta vezéreit. A tömegeket meg sz ónodi gyűlés által megszavazott adó keserítette el, mert — mint a fejedelem mondotta — »még csak bükkfalevelet is nem Örömest ád a magyar parasztember, nem hogy pénzt adna morgás nélkül.< Szóval a trencséni csata utáni hónapok­ban végleg elgyöngült a mozgalom, s a nemzeti ellentállás rohamos hanyat­lásnak indult. Megható és jellemző Rákóczy nak ezen csata vesztése után, Károlyihoz Erdélybe, Kis-Tapolcsánról augusztus 5-én irt levele, mely érdekes bepillantást enged nem­csak akkori fájdalmas érzelmei, hanem álcaiában tiszta hazafiúi lelkülete ben­sejébe is : » Nincs kétségem /benne — irja, — hogy sokan sebbe esésemet avagy ha­lálomat is hirdették, az mely noha, megvallom, kedvesebben esett volna ily Iz „Esztergom és fiié" tárcája.

Next

/
Thumbnails
Contents