Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-01 / 88.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MeáJetepik Vasárqop és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Es;ési évr — — — — 12 bor. — FéS évre — — — — — 6 kor. — N*syed évre — — — — 3 kor. — Ejtffe nfcám ára: 14 ill. Ii пи ni —mmm• • i—

иптнчиигт—Ч fii. fii. ffl. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hovaakéziratok, előfizetések, nyütterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). , ~^-r Kéziratot nem adunk vissza. м$Feltámadunk. . . . »Nagy temetés készül Jön X zord enyészet, Halódik, haldoklik Az egész természet; Készül ravatal* Sárga, levelekből S fehér szemfedő hull Rá a fellegekböl« . . . 0. A minden életnek forrása hideg fénynyel tekint le az avarboritott földre, melytől a természet rendje szerint egy időre meg kellett vonnia a meleget; a játszi nyári szellő elvesztette simaságát s mintha a sarki jégmezőkön száguldott volna keresztül, hideg lehelettel suhan át az enyészet által birtokba vett tereken. Kihűlt a főid s a létért dacoló fűszál dérharmattól lépetten reszket, érzi, hogy el kell múlnia . . . A nagy természet haldoklása egy új életnet veti meg az alapját. Ha eljő a tavasz, ismét életre kél minden, ami a természet hatalmából álomra kényszeritetett. Mert az ősz olyan, mint a szigorú dajka, nincs benne engedékenység és lassan-lassan álomba ringatja a természet gyermekeit. A tél a bölcső, melyben szép fehér takaró alatt szunnyad Iz „Eszteroom és Uie" tárcája. TEMETŐBEN. Temetőben járok, kelek, Egy sirhalom vár itt engem Hol magamat kisírhatom, Amióta árva lettem. Ide járok vigaszt nyerni, Amikor már minden csendes,^ Mikor már a madár se szól, Amikor már az se repdes. Ráborulok keresztjére, Átkarolom, megsiratom, De hangtalan a sir mélye, Akár csak e pici halom. Ki itt nyugszik szép csendesen, Mit sem tud már a világról, Hívogatom, csalogatom, De ő messze, messze távol. Nem ér hozzá el sóhajom. Oh ! de mégis jó itt lennem ; Megpihenni ide járok, Megnyugtatni árva lelkem. Oltár nekem e kis halom, Édes atyám rejtve benne, Haló porát áldja itten Szivem igaz szeretete. fű és fa s a tavasznak első mosolya a jó anyát jelképezi, aki sokáig alvó gyermekét csókjaival ébreszti fel. A mai nap a temető ünnepe. Elköltözött szeretteink emlékezetének két szövétneket gyújtunk e napon. Az egyiket sírjaik felett, a másikat keblünkben. A siron levő apró gyertyaszál, lángoló kandeláber, vagy fáklya fény bevilágítja a sir felületét, mely az enyészet öléből igy kiemelve a maga valóságában fekszik szemünk előtt. A kebelben az emlékezet szövétneke magától gyullad meg s mig a siri mécses lassan-lassan kilobban, ez mind jobban világit. A sirok kivilágitása csak külsőség, az elköltözőitek emlékének szánt tisztelet látható jele, a kebelben fellobbanó vüágosság ellenben ennél sokkal nagyob értékű azt tekintve, hogy a léleknek legtisztább érzését kell, hogy táplálja. S kérdem, lehetséges-e, hogy a sírok kivilágitása a nélkül történjék, hogy az, ki azt ki világítja, ne érezze, miszerént ugyanazon percben, midőn a siri lámpa fénye láthatóvá lőn, az ő bensejében is fellángol valami különös érzés, melynek szülőanyja Nincs kőkereszt e sir fölött, De, mely rajta pompázva kél, A sok virág, szép csendesen Nekem mind mind róla regél. Budapest, 1903 X 25. Szőllősy Géza. a fájdalom, éltető forrása pedig a hitnek örök igazsága ? ! j Hiszem és vallom, hogy ez az érzés mindenkinek tulajdona s azt ! önmagunk előtt eltitkolni nem lehet. Ez azon érzés, amelyben a fájdalom s a bánat, az öröm és a remény közös harmóniába olvad össze, miközben kialakul belőle ama felemelő tudat, hogy a halandó embernek ép ugy joga van remélni a feltámadást, mint a természet gyermekeinek a tavaszt. Menjünk ki a temetőbe, ékesítsük fel szeretteink sírjait; gyújtsuk meg azok felett az emlékezés szövétnekét ; mondjunk el egy hő imát az elköltözöttek siri nyugalmáért s mire megszólal a kápolna tornyában a kis harang, keblünkbe már megnyugvás költözött : Feltámadunk !.. . . th. A megyei hivatalos lapról. Hogy az állandó választvány a megye hivatalos lapja árának meghatározásánál mennyire szűkölködött a megkívántató szakértelemben, s hogy mennyire minden körültekintés nélkül hozta meg a megye közönségére káros véleményét, a következőkkel igazoljuk. A hivatalos lap előfizetési ára 10 koronában lett megállapítva, illetve az Esztergomi Közlöny szerkesztőjével kötött szerződésben a megye arra kötelezte magát, hogy az első 100 példány hivatalos lapot 12 koronájával fizeti. Lapunk előfizetési ára ugyancsak 12 korona. Ezzel szemben a megye hivatalos lapja terjedelemre nézve csak fele akkora, mint a mi lapunk, s mig a megye hivatalos lapja csak egyszer jelenik meg hetenként, addig lapunk kétszer. Vagyis lapunk ugyanazon árért, mint a hivatalos lap, a hivatalos lapnál még egyszer oly terjedelemben és mégegyszer annyiszor jelenik meg. Ezen nagy árkü'ömbségre reá is mutatott a számvevőség midőn a hivatalos lap árának megállapításánál aggályainak s annak adott kifejezést, hogy ugylátszik a megye hivatalos lapjának és az Esztergomi Közlönynek nyomási ára céloztatik fedeztetni a hivatalos lap előfizetési árával. Még szembeszökőbb a számítás, ha figyelembe vesszük azt, hogy a Buzárovits cég, mely jelenleg a hivatalos lapot nyomja, 10 koronáért számította a 4 oldalas lap nyomáA polgári Rákóczy emlékezete. egyesület Rákóczy-ünnepén felolvasta dr. Helc Antal. j Esze Tamás és társai azonban nem bírták tovább a tétlen várakozást \ s elküldték Bige Lászlót és Pap Mií háíyt Lengyelországba, kutassák fel I Rákóczyt, tudják meg, él-e vagy megI halt, s ha él, hívják haza, ha meghalt, j ajánlják fel Bercsényinek a tervezett j fölkelés vezetését. A két küldött sokáig kóborolt a lengyel határon, mig végre március derekán megtalálták, a kiket kerestek. Rákóczy ekkor ismét a franciákhoz fordult, s újra pánzt, fegyvert, tiszteket kért, hogy Magyarországba mehessen, s a mozgalom élére állhas[ son. Egyúttal azonban megtette az j első lépést, hogy a magyarországi mozgalom vezetőivel összeköttetésbe I lépjen. Bigével és Pappal beküldte egy bizalmas emberét, hogy a helyszínén szerezzen közvetetlen tájékozást az állapotokról. A küldött mindenben megerősítette Bige és Pap jelentéseit; ezek azonban most már tudtára adták Rákóczynak, hogy a nép tovább várni nem akar, hanem legalább zászlókat kér tőle, ha még mindig nem hajlandó személyesen élére állani. Ezt a kívánságot teljesítette s 10—12 zászlót, valamint május 12-iki keletű kiáltványt adott át Bigééknek azzal a szigorú parancscsal, hogy ' a zászlókat csak akkor bontsák ki, a harcra szólító kiáltványt csak akkor tegyék közzé, mikor erre újabb utasítást kapnak tőle. Csakhogy alig érkezett Bige és a nagyszakállú Pap, >az én kegyelmes uramnak, Rákóczy Ferenc, Magyarország fejedelmének plenipotentiariusa« mint magát nevezte, a Kárpátokban várakozó tömeghez, a türelmetlen nép Rákóczy világos parancsa ellenére megkezelte a munkát. Esze Tamás és társai 1703. május 2ién Tarpán és Vári- 1 ban, 22-én Beregszászon, hol országos vásár volt, kibontották Rákóczy zászlóit, s a nép mindenütt kitörő lelkesedéssel sereglett alájuk és esküdött hűséget a fejedelemnek. Fegyvert fogott mindenki,

: I s egyes csapatok maguk választotta vezetők alatt ellepték* Bereget, Ugocsát, • Szatmárt, Mármarost. A hol kisebb

! számú német vagy megyei katonával ta- \ lálkoztak, szétverték vagy levágták őket.' A föld népe mindenütt hozzájuk állt," ahol megjelentek, mig a távolabbi megyékben »úgy várja a szegénység, mint a Messiást* irja Károlyi Sándor. Az ország ] egész keleti fele megmozdult, s kisebb-' nagyobb zavargások voltak mindenfelé. A vármegyék akarták ugyan, de nem birták a népet féken tartani, s mindenki fejét vesztette, csak Károlyi Sándor báró, Szatmármegye főispánja nem. A mozgalom első hírére fegyverre szólította a maga vármegyéjét és a szomszédokat, s érintkezésbe lépett gróf Nigrelli kassai főkapitánynyal. E közben a folyton szaporodó kurucság átkelt a Tiszán; a nemesség mindenünnen elfutott előlük, Károlyi Sándor pedig erélyesen szervezte az ellenállást. Csakhogy időközben ma^a is gyanúba került s Kassára sietett m^iga igazolására. Júniusban már 6000 ember állt Rákóczy zászlói alatt, s Rákóczy belátta, hogy végre neki is meg kell mozdulnia, különben szétoszlik vagy szétveretik a vezetés nélküli kurucság. Meg is indult azzal a szándékkal, táborába megy ; csakbekövetkezett, a mihad egy része szétugrasztatott. Esze Tamás egy pár ezer emberrel Mármarosba nyomult, hogy ott a török területen élő Thököly-féle bujdosók visszatérő csapatát bevárja. De Károlyi Sándor a maga, gróf Csáky István és mások hadaival utánna iramodott, s június 7-én Dolhánál megverte. Három zászlaja Károlyi kezébe került, emberei meg a Beszkidekbe menekültek. Még lengyel földön vette Rákóczy a dolhai vereség hirét. Gondolkodóba esett, hogy a fölkelők hogy időközben tői félt, a kuruc