Esztergom és Vidéke, 1903

1903-01-25 / 8.szám

ESZTERGOM ts VIDÉKE. {

S. szám.) Egyéni szempontból a határozat ellen semmi észrevételünk nem lehet, mert hisz mi természetesebb, mint az, hogy a főkáptalan, első sorban is a saját érdekét tartja szeme előtt. Hogy pedig annak és a városnak érdeke e kérdésben nem találkozik egymással, azt commentálni nem kell. A harcnak, a nagy küzdelemnek vége, mely, hogy a villámnak mily diadalával végződött, mutatják a fenti számok. S a tanulság mindebből: hogy a pénzkérdés a döntő, s nem az a nagy kényelem, mely arányban nem álló áldozatokat kíván. Magánfogyasztóink azt az áldozatot, melyet a villamvilágitás követel, meghozni nem képesek, de közfogyasztónk, a város, mint ilyen sem képes mai viszonyaink között arra áldozni, de nem is lenne helyes, hogy akkor, midőn a gázvilágítás behozatalával jól jövedelmező üzletet alapithat, hogy akkor áldozatot hozzon a villamért. O. Rendkívüli közigazgatási bizottsági ülés a megyénél. Január 24. Esztergom megye közigazgatási bizottsága ma d. e. 10 órakor a főispán elnöklete alatt rendkívüli ülést tartott, melynek egyetlen tárgya, a Garamon épült kéméndi híd sorsa feletti határozat hozatal volt. Megnyitván az ülést a főispán, ismertette a megye tulajdonát képező kéméndi hidnak állapotát, mely már oly rozoga, hogy azon a teher forgalom, de még a személybiztonság is veszélyeztetve van, majd bejelentette, hogy az államépitészeti hivatal főnöke a szükséges és legmesszebbmenő óvóintézkedéseket már megtette. I ' 3 január 26 Van is néki jó dolga, hogy tégedet eszébe tartson, meg szeressen. Hisz van te tőltd, szebb is, jobb is, meg gazdagabb legény a faluban. Ferke arcát a méreg futja el, de még bir magán uralkodni. Térdre ereszkedik Kados előtt s esdeklő hangon szól : — Kelmed beszél igy velem, kelmed ? Teljes életemben tiszteltem és becsültem, s hogy szegény özvegy anyám gyermeke vagyok, — kinek betevő falatját két kezem munkájával keresem — hát azért néz le engemet. Talán kihalt kelmédből minden érzelem ? . . De a gazdag Kadoson nem fog a könyörgés : vérig sértegeti Ferkét. — No íszen van is miért felütni az orrodat. Elég volt, hogy ez ideig tűrtem arcátlanságodat; s most te állód utamat. Már miért ne ? I Ki volnál ? Mi volnál ? Gazember vagy ! — Gazember ? ! ordit fel Ferke. — Az vagy nem is egyszer, hanem ezerszer. Ferke mint a megbőszült vad ugrik fel, s ökölbe szorítja kezét, hogy ellenfelél egy csapásra lesújtsa! de Sára mintegy mentő angyal jelenik meg, aki megfogta Ferfce kezét. О végighallgatta a heves vitát a legvégső pillanatban jelent meg. Kados, hogy meglátja leányát, nem tud hová lenni mérgében, Ferkét ott hagyja és oda megy lányához s igy szól hozzá: — Hát te kotnyeles, mi szél hozott Felhívta a bizottságot, hogy ezen ügyben, egyrészt a közérdek, másrészt a megye pénzügyi viszonyainak megóvása mellett, hozzon határozatot. Thaly István műszaki tanácsos, az államépitészeti hivatal főnöke behatóan ismertette a kérdéses hid ügyét, állapotát, előadta, hogy a januári jégzajlás a rozoga hidat ugyananayira megrongálta, hogy sürgős óvintézkedéseket kellett elrendelnie a forgalom korlátozása tekintetében, s hogy Toldi János helybe i vállalkozóval a híd alapos javítására vonatkozólag készíttetett egy tervet, mely szerént az 4122 kor. 73 fillérbe kerülne, hozzátette azon ban, hogy ezen tatarozás csak 3—4 évre szóllana, uj hid építése pedig belekerülne 30—40000 koronába. Bejelentette, hogy a keresk. minístcrnek is tett jelentést, mely Веке József főmérnököt küldötte ki, kinek közbenjöttével megállapították, hogy a cölöpözet nagy része korhadt, mig a felszerkezet elég jó, s hogy nevezett főmérnök véleménye szerént a hid kijavítása 6—7000 koronába kerülne, mi azonban csak egy-két évre szóllana. Felemlítette, miszerént a megye törvényhatóságának bizottsága a lebontást elhatározta az elmúlt évben, mi ellen azonban Kéménd községe fellebbezéssel élt, mely ügy jelenben a keresk. ministem él van elintézés alatt. Határozati javaslatában az államépitészeti hivatal főnöke feltétlenül a híd lebontása mellett foglal állást, s utasítást kért arra, hogy a lebontandó hid helyébe felállítandó repülő híd terveinek és költségvetésének elkészítésével bízassák meg. Jóváhagyólag kéri tudomásai venni azon intézkedését, hogy csak mérsékelten terhelt kocsikkal engedtessék meg a közlekedés és pedig aképen, hogy egyik kocsi a másikat, 20 méter távolságban követhesse csak. Ha pedig a jégzajlás megindulna, úgy a közlekedés végképen beszüntetendő a hídon, mivel félő, hogy a jég a rozoga hidat elsodorja. Brucsy János a hidban összekötő kapcsot lát Hont-megyével, mely hivatva van a szomszédos és idegen forgalom emelését elősegíteni. Véleménye, hogy kináltassék meg a kormány a hiddal, mit ha az élnem fogadna, ugy bár áldozatok árán is, de mindenáron építsen a megye egy rendes és szilárd anyagból való hidat. Heya Tivadar ellenkező nézeten van. Tapasztalásból tudja, hogy a híd forgalma mily csekély, pártolja az előadói javaslatot. Ezek után a bizottság az előadói javaslat elfogadásával kimondotta, miszerint felir a keresk. miniszterhez a végből, hogy Kéménd község fellebbezésének elutasításával hagyja sürgősen jóvá a híd lebontására vonatkozó határozatot, egyúttal pedig utasitota az államépitészeti hivatalt, miszerént a repülő hidra vonatkozó terveket és költségvetéseket készítse el. Az államépitészeti hivatal főnöke által eddig foganatosított és a jö vőre tervbe vett óvintézkedéseket elismerő helyesléssel vette a bizottság tudomásul. Referens. ide ? Talán szeretődet akarod megvédeni ? íme itt áll; büszke lehetsz rája. Ha egy percet késtél volna leütötte volna édes apádat, mint a veszett ebet. Ám nincs semmi közöd hozzá ! Ott a helyed, ahol minden vászoncseléd sürgölődik, forgolódik, a konyhán. Nézze meg az ember ! Mi a dolgod itt ? A leány könyörgésre fogja a dolgot. — Édes apam ne bántsa Ferkét. Ő nem is volna képes kelmédet megütni. De édes apám, gazembernek címezte ! s egy heves pillanat vett rajta erőt. — Nem igaz ! — kiállt fel az öreg, — leakart ütni, s ha te nem jöttél volna, már rég véremben hevertem volna. Aztán oda fordul Ferkéhez. De Ferke nem engedi át neki a szót, hanem izgatott, remegő hangon kérdi: — Ki adott kelmédnek jogot, hogy keresztülkasul jár lelkemen. Kérdezze meg saját lelkiismeretét: aztán nevezzen gazembernek. Ferke 1 Ferke! sikolt fel a leány. Hallgass te is — szólt mérgesen Ferke — az oly ember lányát sem birom tiszteletben tartani, ki egy szegény embert lenéz, megvet s köszönetül még gazembernek cimez. A leányt fájón érinti e beszéd. Ez már a legvégső fokig vitte a sértést. Kados, mint a tigris ugrik fel, s két kezére fogja fütykösét, — melyet mindég magával hordott, — hogy leüti vele Ferkét. De a leány közbe veti magát, s a hatalmas ütés őtet éri, amelytől ájultan rogy le, édes apja lábai elé. „A gazdasági egyesületiből, Népies gazdasági előadások fognak tartatni február hó i-én íNyerg^s Waíun, február 8-án Bajóthon , Vaszary Gyula intéző úr által, a földmivelésről

1

^ különös tekintettel a trágyázásra, a mű trágya ismertetésével. Ugyancsak február i-én, 8 án és 16-án kezdi meg előadásait Székely Henrik kir. állatorvos ur Dorogon, Ny,-Ujfalun és PilisMaróthon, a híz! állatok ragadós betegségeiről és az azok elleni védekezésről. Örömmel jelenthetjük, hogy ezen tanulságos előadásokat több más felolvasás is fog követni, melyek bizonnyára a. mult évihez hasonló érdeklődés mellett fognak megtartatni. Ezen előadásokon a földmivelésügyi miniszter által leküldött sok hasznos füzet és könyv fog kiosztatni. Farsangi naptár. Január 25, Az ev. rev. hitközség családias jellegű 4 estélye a »Magyar Király «-b an. „ A sientgyörgymezei kath. olvasókör tánccal egybekötött szinielöadása. Január 31. A helyőrségi tisztikar jelmezestélye a »Fürdő«-ben. Február I A kath. legényegylet tánczvigalma. Február 2. A katholikus kör házi estélye. Február 7. Jogász vacsora. Február 21. A helyőrségi tisztikar hangversenye a »Magyar Király„-ban. Február 27. Ugyanannak »Häring estelye« vig előadásokkal a »Fürdő«-ben. A szomorúság költözködött Kadosék házába. Halkan járnak, nagy beteg van a szép Sára halott-halaványan fekszik az ágyban. Kézről-kézre adják a kilincset a javas és kuruzsoló asszonyok. Rakásra hordják a sok ezer-füvet meg a hársta levelét. A gazdag Kados megvan törve egész valójában. Úgy lézeng az udvaron, mintha a lélek csak megszánólag járna belé hálni. — »Istenem ! Istenem mit tettem t ? — igy sóhajtott fel sokszor. A koma asszony, ki épen akkor facsart ki egy vizes rongyot, oda megy hozzá szemére lobbantja tettét. — Nos hiszen volt is kelmédnek jó esze, hogy ilyet bir cselekedni. Szegény Sára ! Még jó, hogy az ütést dús haja felfogta. Mit csinált volna kelmed, ha gyermekét agyonütötte volna? Bekaszniszták volna kelmédet, mint a többi rabot. De szép hire lett volna ezután. Hallgasson, ne járassa a száját. — Már miért hallgatnák ? Nagyon is beszélek. Már csak nem fogja nekem azt elbeszélni, hogy Sára azért beteg, mert kelmed megütötte. — Nagy láza van. — Láza ám, de szivén hordja azt — a lázt, melynek csak is kelmed az oka. Ki mondta kelmédnek ezt ? — Ki? no bezzeg! Hisz az egész falu ezt beszéli. S nem is tud ezen más segíteni, mint Ferke. Azután sóhajtozik, a lelkem, még lázas álmában is. Ha néha egy pillanatra feleszmél, csak őt kérdezi, s édes apját nem is akarja látni. — Rectificáiás. Tévedni emberi dolog. Ez az emberi dolog történt meg velünk akkor, midőn lapunk előző számában, a tiszti mulatságról irt referátíánk kapcsán, a jelenvolt hölgyek névsorába Et' ter Gyuláné úrnőről is tettünk említést, mit ezennel akép helyesbitünk, hogy Etter Gyuláné úrnőnek a névsorba történt felvétele, téves bemondáson alapul. Kötelességszerű készséggel sietünk егт. helyreigazítással, hogy eloszlassuk a kételyeket, mellyck a gyászba borult Etter család kegyelet érzésén még IátszatiIag te csorbát ejtenének. — Interpelláló országgyűlési képviselő. Dr. Csernoch János praelatus kanonok, országgyűlési képviselő, a háznak szerdai ülésén, a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű papok hagyatékai ügyeinek rendezése ügyében interpellált. — A kaszinó estélye tegnap este zajlott le. A kitűnően sikerült mulatságról, legközelebbi számunkban referálunk. Érezte ezt a gazdag Kados, s azért csak néha titokban benézett, hátha kérdezett már utána. De Sára gyűlölte édes apját, nem akarta látni. Ha egy percre felébredt csak Ferke után kérdezősködött. — Isten! hát ilyen hatalmas a te büntetésed ; — sóhajtott fel Kados. Es Sára csak nem akart felgyógyulni. Forró láz égette minden tagját, hijába volt minden orvosság a beteg csak лет akart felgyógyulni. Mit nem adott volna ha csak egyszer hallhatta volna leánya hangját, vagy hacsak egyszer ráemelte volna tekintetét. De az ajak zárva maradt, — melyet a forróság gyötört, — s a két szemre, mintha az örök álom csukódott volna. Egy szavába került volna, s leányát megmentette volna az életnek, de б a büszke gazdag ember menjen el ahhoz a sehonnai kölykéhez: ő ezt nem teszi. Inkább feláldozza lelke minden jó érzelmét, boldogságát, oda veti a sorsnak martalékul gazdaságát mégsem teszi ki magát annak, hogy ő könyörögjön valakinek. Pedig leányát akarta megmenteni. És az az egy nyomorult szó nem akart jönni ajakára. Egy éjjelen igen rosszul volt Sára, hozták a papot, hogy meggyontassa a leányt, futott a gazdag Kados, kereste Ferkét, de nem találta sehol. Szegény Sára! * Szegény Ferke! Egy egész világ fájdalma borult lel-