Esztergom és Vidéke, 1903

1903-10-22 / 85.szám

Az egyik az, hogy nálunk a lé­lekszámot tekintve a kultúra alá vett föld vajmi kevés és éppen ez az oka annak, hogy a földművelés­sel foglalkozók és napszámból élő emberek nem tekintve azt, valljon a bérbe vett földek kitermik-e a bérösszeget, megfizetik-e a beleve­tett magot, az ab a fordított mun­kát, meglehetős magas bérösszegért egymásra Hezitálva, bérlik a város földjeit. De hozzájárul ehhez, hogy a bér­lők legnagyobb része, abból a sze­gény napszámos emberekből kerül ki, kiknek se ökre se lova se szamara nincs, nincs tehát trá­gyája a mellyel az ő bérföldjét javí­tani, termőképessé tudná tenni Mikövetkezik mindezekből? Termé­szetes folyománya ennek az, hogy a bérlő az ő bérföldjéből hasznot nem igen lát, a város földje pedig mind soványabb lesz. Ez szörnyű egészségtelen gazdálkodási rendszer mert a bérlő csak veszteséggel munkálja az ő bérföldjét és előmoz­dítja a szegénységét, a város pedig hova tovább abba a kellemetlen helyzetbe jut, hogy földjeink töké­letes kimerülése folytán annak értéke minimumra száll alá. Fontolóra kell a városnak venni, mind eme körülményeket, eme igaz­ságokat, és ennek során be kell látnia, hogy ezen a bajokon, csakis úgy lesz segítve, ha — mint mái­előbbi cikkünkben is kifejtettük — a város az ő földjeit egyesek tulaj­donába bocsájtja. Nem egyszerre kell ezt a müve­letet megtenni, mert hisz ennek esetleg a város vallaná kárát, de évről évre előnyös feltételek, hosszú lejáratú fizetési kötelezettségek mel­lett, a város pénztárára meg a kis­gazdákra is haszonnal volna foga­natosítható. Aliquis. i686-ban Budavár visszafoglalásának ha­tása alatt az 1687. évi október 18 ára Pozsonyba összehívott országgyűlés tör­vénybe iktatta a Habsburgok ingának öröklési jogát, hálából, mint a törvény kifejezetten mondja, melylyel az ország a Habsburgok uralkodó családjának Buda visszahóditásáért s Magyarország legna­gyobb részének a török iga alól felsza­badításáért tartozik ; eltörölte II. Endre király aranybullájának 31. cikkét, mely a rendeknek bizonyos esetekben jogot adott, hogy egyenkint vagy együttesen fegy­veres ellenállást fejthessenek ki a királyi hatalommal szemben ; örökös királyának fogadta s december 9-én nagy fénynyel és pompával meg is koronázta Lipót király elsőszülött fiát, a kilenc éves Jó­zsef főherceget, a ki ekkép Magyaror­szágnak a Habsburg házból származó első olyan királya lett, aki nem a nem zet választásából, hanem örökösödési jo­gon nyerte el az ország koronáját Hitleveléből, melyre koronázási esküt tett, kimaradt, hogy legalább három évenkint országgyűlés tartassék ; hogy a magyar ügyeket csak magyarok intéz­tézzék: kimaradtak belőle a nádor ha­táskörére és választására, a véghelyek kapitányainak magyar voltára, az idegen zsoldosoknak az országból eltávolítására, a vallásszabadságra s általában a val­lásügyre vonatkozó határozatok. Az új Ipartestületünk ünnepsége. Esztergom, okt. 20. Városunk ipartestületi helyisége .szo­katlanul mozgalmas képet nyújtott f. hó 18-án, vasárnap déle'őtt. E napon osz tották ki a jól megérdemelt jutalomdija­kat és elismerő díszokleveleket mindazon iparos segéd és tanoncoknak, kiket erre a győri iparkiállitás jurije méltóknak ta­lált, kiállított munkájuk szakszerű meg­birálása után. Az ünnepélyre Sclichter Lajos, a győri kamara ipari szakosztályának elnöke és Szendrői Mór titkár is lerándultak, kiket a füzitői pályaudvarnál Dóczy Ferenc ipartestületi elnök és Neményi Károly titkár fogadott, s akik aztán a város diszhintaján az ipartestület fe'diszitett helyiségébe hajtattak. Itt városunk vezető személyiségei kö­zül jelen voltak ; Frey Ferenc örsz. kép­viselő, Vimmer Imre polgármester, dr. Földváry István főügyész, Niedermann József rkapitány, Rothnagel Ferenc vá­rosi főjegyző, Hof man Ferenc p. ü. tanácsnok, Reusz József takarékptári, ATtfdw János ker. és iparbanki igazgatók, majd Nagy Antal reáliskolai, Welle Olivér keresk. tanonciskolái és Miklósny József iparos tanonciskolái igazgatók, városunk tantestületének tagjai és igen számosan iparosaink közül. A feldíszített elnöki emelvényen he­lyet foglaltak : középütt Schlichter elnök, tőle jobbra Vimmer polgármester és Szendrői titkár, balra dr. Földváry és Dóczy Ferenc. Midőn a nagyszámú közönség a kath, legényegyesü'et e célra átengedett dísz­termében helyet foglalt: szólásra emel­kedett Schlichter Lajos kamarai elnök. Mindenekelőtt őszinte köszönetének adott kifejezést a város hatóságának, az elő­zékeny és szíves fogadtatásért. Azután velős rövidséggel buzdította az iparos ifjúságot a további kitartó munkálko­dásra és öntudatos fejlődésre, mert csak igy lehet versenyképes a magyar ipar. Éltette a megjelenteket. Ezután Vimmer Imre polgármester beszélt. Üdvözölte a győri vendégeket és ígérte, hogy ahol a város iparának érdeke kívánja, olt az a hatóság támogatására mindig számithat. Ezután következett az arany, ezüst ju­talmak és díszoklevelek átadása. hitlevéllel a magyar alkotmány sokkal lényegesebb változásokat szenvedett, mint a királyválasztás és az ellenállás jogának eltörlésével. Az a király, aki erre a hitlevélre tett esküt, jóval korlát­lanabbul uralkodhatott, mint bármelyik előde. Az 1687 diki törvényekben csak­nem tejesen elmosódik Magyarország önállóságának képe s a felszabadított Magyarország nem önálló állam gyanánt, hanem bécsi kormányzat alatt álló tar­tománykép jelenik meg. Ennek felelt meg s az új korszak irányát és szellemét is az jelzi legszembetűnőbb módon, hogy ez az országgyűlés nem kevesebb, mint 167 külföldit honfiusitott. Van köztük mindenféle nemzetbeli, német, olasz, francia, cseh, lengyel, jobbára katonák és császári fő- vagy kisebb hivatalnokok. Egy nemzetközi társaság vonult be ek­kor Magyarországba s nyert birtókszer­zési jogot, hogy az idegen uralom meg­szilárdításának eszköze legyen. Erdély is, addig a magyarság végvára és utolsó menedéke, még ez évben visszakerült Lipót főhatósága alá, s fejedelme Apafy Mihály árnyékfejedelemmé lett, kinek főhivatása az adók kivetése és besze­dése volt, mig a tulajdonképeni uralmat a hatalmaskodó német tábornokok vit­ték. Munkács vára melyet Zrínyi Ilona, Rákóczy Ferenc anyja, akkor már Thö­köly Imre hitvese, a fenkölt lelkű, lér­/. oszt, jutalmat, 20 kor. aranyat és dísz­oklevelet nyertek : Prommer István, Schneider Ernő, Tol­ler Gábor, Lohtsky József, Síghy József, Zimmermann József, Mácsek Bála. II. oszt. jutalomdijat, 10 kor. aranyat és díszoklevelet nyertek. Harcsa Dániel, Markó Kálmán, Mendl Gyula, Frizsa Dezső, Kis Gyula, Bányik Ferenc, Mayer Sándor, Böhm István, Magyary Vilmos, Mexikof Ferenc, Szőke József, Picsek János, Nyirati Antal, Kör­nyey László, Berna Jenő, Török István, Schmidt Károly, Kucsera Lajos, Math Géza, Muzsik Géza. II-od oszt. ezüst jutalomdijat és díszok­levelet kaptak: Iványi Lajos, Simonidesz István, Susz­ter Márton, Su'i István, C^emmel Sebők, Speck Mátyás, Baranyai Károly, Postár István, Kopec/.ky József. Matancsevícs Lajos. Elismerő oklevelet kaptak. Sándor Józseí, Korencsy József, Fritz Ernő, Lasányi Lajos, Vajda József, To­kodi Lajos. A dijak kiosztása után Sclichter kam. elnök megemlékezett az esztergomi ipa­rosok lelkes vezetőjéről Dóczy Ferenc­ről és szívélyes szavakkal éltette azt. Dóczy Ferenc köszönetet mondott a győri vendégeknek, kik nem ismerve fá­radtságot, eljöttek, hogy az ünnepség erkölcsi súlyát emeljék. Éltette a ven­dégeket. Véget érvén az ünnepség, a közönség szétoszlott, a győri vendégeket pedig Dóczy Ferenc látta magánál barátságos házi lakomára. Julius. A polgári egyesület Rákóczy ünnepélye. i Polgári egyesületünk e hó 18 án, va­sárnap este a Magyar Király-ban egy igen szépen sikerült ünnepélylyel áldo­; zott Rákóczy emlékének. I i h. terem a szó szoros értelmében zsú­folásig telt meg ünneplő közönséggel, melynek jelentékeny részét nők képezték. Bevezetőül a dalárda a szózatot éne­j kelte, mely után Dóczy Gizike gzavallata i következett a »Kuruc dalok.« Altalános fias bátorságú nő, az anyai és hitvesi ! erények nemes mintaképe, két évnél to­! vább halálra kész elszántsággal védett, 1688. január 17-én német kézre került, s • ezzel Thököly felsőmagyarországi fejede­lemségének utolsó nyoma is ellünt. Zrínyi Ilonának gyermekeivel Rákóczy Juliannával és az ekkor tizenkét éves Rákóczy Ferenccel Bécsbe kellett köl­töznie, honnan a csiszár engedelme nél­kül eltávozniok nem volt szabad, bár egyébként személyes szabadságuk élve­zetében meghagyattak és az árvák va­gyonukat is megtartották. Ettől fogva Magyarországot ^egysze­rűen örökös tartománynak tekintették, melynek ép úgy nincs saját alkotmánya, mint Stájerországnak vagy Karinthiának. Úgy okoskodtak, hogy mivel a magya­rok elfogadták a király örökösödését, ezzel országukat az Örökös tartományok sorába iktatták, melyet ennél fogva az örökös tartományok módjára lehet kor­mányozni. S a király tényleg úgy kor­mányozta. Országgyűlést többé össze nem hivott, a törökkel kötött békét or­szággyűlés elé, mint ezt a törvény ren­deli, nem terjesztette, önhatalmúlag in­tézte a nemzet minden ügyét, s a régi magyar hatóságokat, amennyiben fenn­maradtak, a meztelen önkény és idegen uralom eszközeivé sülyesztette le. A hosszú török uralom a régi magyar köz­tetszést aratott szavallatát nagy tapsvi­har követte. Majd ismét a dalárda lépett fel s énekelt kuruc dalokat, mely után a műsor legkiemelkedőbb része, az ünne­pély magva, dr. Helcz Antal felolvasása következett. Rákóczyról olvasott fel. A mintegy háromnegyed órán át tartott felolvasást nagy figyelemmel hallgatták a jelenvoltak, nemcsak annak tartalmá­nál fogva, mely a Rákóczy kor egyes mozzanatainak, eseményeinek ügyes cso­portosítása volt, de azon szép és élve­zetes nyelvezetnél fogva is, melylyel azt a szerző felolvasó megírta. Az ér­dekes felolvasást lapunk tárca rovatában találják olvasóink, melynek egész térje delmében való közlését mai számunkban kezdettük meg. A felolvasást ismét ének kö vette. Táky Gyula énekelt néhány ku­ruc dalt Kersch Ferenc székesegyházi karnagy zongora kísérete mellett. Jól is­kolázott csengő hangja általános tetszést aratott. Az ünnepség egyik igen sikerült része volt dr. Berényi Zoltán szavalata, ki a Rákóczy Rodostóba cimű melodrámát adta elő, e téren nagy jártasságra valló rutinnal. Az érdekes előadást emelte Kersch Ferenc zongora kísérete, kinek zenésitése fokozta a szavaló által benső­séggel lelki szemeink elé tárt események színezését. A műsor látványosságban sem szű­kölködött. Egy ügyesen csoportosított élőkép tárult elénk, mely azt a jelene­tet ábrázolta, midőn Rákóczyt el fogják, kit Mied 1 .er Rezső személyesített élethű alakításban. Végül a dalárda a hyranust intonálta, mit az összes jelenvoltak énekeltek. A minden izében sikerült sz4p ünnep­ség után asztalhoz ültek, majd a fiatalság táncra perdült, s vig poharazás és tánc közepette a hajnali órákig maradt együtt az ünneplő közönség. Iskolai Deák ünnepélyek. I. A gymnásiumban. Főgymnásiumi ifjúságunk szombaton j délelőtt tartotta ünnepélyét, melyet j D.eák Ferenc emlékének szentelt. j jogi és közigazgatási intézményeket tény­1 leg a legnagyohb mértékben megron­I totta, néhol teljesen meg is szüntette; • sürgős szükség volt tehát ez intézmé­I nyek gyökeres reformjára. Csakhogy j Bécsben a reform főcéljául nem az or­I szág és a magyar nép igazi szükségle­teinek kielégítését, s megszámlálhatatlan bajának és szenvedésének orvoslását, ha­nem a magyarság elnyomását, az ország elnémetesitését tűzték ki. Ez a törekvés, vagyis a magyar elem túlsúlyának meg­törése, Magyarországnak magyarságából való kiforgatása mind leplezetlenebb nyíltsággal lépett előtérbe. S Kollonics Lipót bibornok, utóbb a nagy Széchenyi György prímás halála után 1695. július 14-tőí esztergomi érsek, Lipót királynak a magyar ügyekben legbensőbb, sőt majdnem egyedüli tanácsosa és vezetője, abban a javaslatában, melyet Magyar­ország visszafoglalt részeinek katonai, pénzügyi és közigazgatási szervezése tárgyában a császár elé terjesztett, az idegenek, kivált németek betelepítését kimondottan avégből is sürgeti »hogy a királyság vagy legalább nagy része lassankint elnémitesittessék, a forradal­makhoz és zavargásokhoz szokott ma­gyar vér a német által mérsékeltessék, s ezzel természetes, örökös királya és ura iránt állandó hűséghez és szeretet­hez szokjék.* (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents