Esztergom és Vidéke, 1903

1903-10-11 / 82.szám

# OS A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M^áí^^i^ Vasárnap és csütörtökön. JÍLŐFIZETESI ÁRAK : Ег*.« évr — — — — 12 kor. — íil. Féi évre — — — — — 6 kor. — fll. Jíogyed évr* — — — — 3 kor. — fii. Egyes síám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nyiltterek ésMrdetések küldendő) I£ossuth L^jos (azelőtt guda) utca 485. szán)-<gH Kéziratot nem adunk viasza. н$FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ izii ^rmészetes liasbajfőszer. WJT" Maphaf©: Ijeifgeli János, Meíz Sándor, Willi József és "Worös József üzletében. A kaszinó Rákóczy ünnepélye. Okt. io. Széles e hazában bármerre tekintsünk is széjjel, mindenfelé lángra lobban a honfiúi kebel, hogy a hazaszeretet oltárán áldozzon a multak ama dicső emlékének, melyekhez II. Rákóczy Ferenc neve és kora fűződik. Nem a szerepelni vágyás, nem a feltűnés, nem a disz és pompa uralják ez ünnepélyeket, hanem a hősök, a félistenek iránt táplált kegyelet, az ő maga spontán, de benső megnyilatkozásával. A Rákóczy kor visszaidézése, ünneplése, a legnemesebb hazaszeretet iskolája. S ha ez való,* kérdjük miért nem idézi azt vissza Üsztergom városa s a megye ? az a város és megye, melynek legtöbb joga és oka volna a kegyeletteljes viszszaemlékezés felidézésére. Sokkalta kisebb jelentőségű dolgok voltak képesek a hazafias felbuzdulás húrját megpendíteni, s miért ne tudná tehát azt Rákóczy emléke lángra lobbantani ? Talán az áldozaIz „Esztergom ís Ш tárcája, Aratás után. Mikor már minden jószág be van takarítva a határról, — a gabonát is elcsépelték a lovak, — megjelenik a kisbiró hivatalos alakja, aki hozza a katonai behívó jegyet. Szóljon az tizenhárom napra vagy huszonegyre, ő neki mindegy. Odaadja, aláíratja és avval ballag az ő dolgára. A földmives embernek nehezére esik az őszi berukkolás, mindannak dacára, hogy a jószágot betakarította már, mert azu-1 tán jön az őszi alá való szántás, vetés, tengeri tördelés és sok egyébb kinlévő munka. Pintér Pista éppen kint volt a határon, I midőn a kisbiró hivatalos alakja megjelent házánál, a behívó jeggyel. A fele-1 ségének adta át. De, hogy értett volna szegény feje a betű-vetéshez. — No szógám czak irj alá ízibe; nógatta őt a kisbiró. i Irult pirult, szegény lélek. Honnan is tanulhatta volna ő azt. Még alig volt nyolc éves, ebédet hordott a munkások | után, később pedig rászorították a mun-! kára, s igy nem juthatott hozzá. De a kisbiró csak oda adta neki a levelet. i Magához vette az asszony a legkisebb gyereket, aki ott feküdt egy gyalutlan tok azok, melyeken az egyébkor, sőt mondjuk mindenkor tapasztalt hazafiságunk nyilvánítása megtörik ? Esztergom város és a megye közönségét nem verte még fel lethargiájából az országos ünnepse« gek zaja. Itt-ott egyes intézet, kör, a maga szük falain belül tartott már ünnepséget, melyekhez a kaszinó mai ünnepélye sorakozik. ' A kaszinó városunk társadalmában oly positiót foglal el, mely — bár ha falai zártak — irányító i szerepet vívott ki magának. Mindaz mi a jó, a szép és a hazafias eszmék szolgálatában áll, otthont lel termeiben. Ennek folytán talált termékeny talajra Rákóczy ünneplése is. Melegen üdvözöljük a kaszinót a mai ünnepély alkalmából s hisszük, de elvárjuk is, hogy a megkezdett uton városunk és megyénk tovább fog haladni. Midőn az eszmét másod izben pendítjük meg e lapok hasábjain, nem gondolunk valamelyes, külső-j ségekben gazdag ünnepségre, mert hisz ha ebben akarnánk versenyezni,; ugy arra, még életünk árán sem volnánk képesek. teknő formában és sietett a >szedresbe,* • hogy Pistát felkeresse. Lévén pedig here kaszálás, s Pista! komájával egyetemben dolgozott a nap- j nak égető hevében. Az időjmég alig járt tizre s a nap már is oly hevesen tűzött le a földre. Az egész határ ameddig csak a szem elláthatott, majdnem puszta volt. 1 A tarlóknak egyforma szinéből. itt-ott! emelkedett ki egy-egy zöldes hereföld. j Amoda a völgyön alá egy suhancznak, j a széltől elkapott füttye hallatszott, aki j az őszi alá forgatta a földet. A barázda j végén, a csapáson egy rozoga szekéri döczögése hallik. A kocsis bóbiskolva J ül fent egy csomó elsatnyult tengeri j száron. A lovaknak oda van vetve a j gyeplű szár ; lassan ballagnak, úgy, hogy j maguk körül tenger port vernek föl. ! A kocsi odább döcög, s a mint a por í elszált, látni lehet Pista feleségét, aki I szapora lépésben tartott a kaszalók felé. j Pista éppen akkor törülte le homloka- j ról a verejtéket lobogós ingujával, ami- j dőn al asszony a szomszéd földjénél I ballagott. . — Ahol ni, szólt Pista, komájának, délfelé jár az idő, mert az asszony hozza már az ebédet. Felnéz a koma s csakugyan látja amint | az asszony gyorsan feléjük tart, azután \ megnézi a nap járását és igy szól : ' — Nem lehet a' mert még csak tizre j járhat az idő. Hála imát rebegve Isten házában, vonuljunk fel a fórumra, s megörökítve városunk történetének lapjain a hála és kegyelet szóvirágaiból szőtt koszorút, rakjuk le a közönség ajkán örökkön élő, maradandó emlékét a nemzet nagy fiának pl. valamely utca, avagy tér elnevezésével. — r. Városi közgyűlés Okt. 7. Esztergom város képviselete ma d. u. 4 órakor ülést tartott, melynek napirendjére többrendbeli fontos tárgy volt kitűzve. Megnyitván polgármesterünk az ülést, egy szomorú kötelességet teljesített, midőn tudatta a képviselettel, hogy a halál angyala Eggenhofer Albertet kiragadta körünkből, kinek tiszteletre méltó hosszú élete ismeretes — úgymond — mindnyájunk előtt, s igy midőn szeretetteljes érzéssel gondolunk elhunyt képviselő társunkra, örökítsük meg emlékét jegyzőkönyvünkben, — mi megtörtént. Ezután egy két személyes élű napirend előtti felszóilalás következett. Magyary László, Garami rendőrbiztos azon eljárását tette szóvá, hogy az hivatalos minőségéből kifolyólag, a sajtó Elkezdenek tanakodni. Pista erősen állítja, de bizony délre jár az idő, mert úgy látom, hogy az a fehér, amit az asszony kezében tart, az az ebéd. A koma meg annak ellenkezőjét mondja. — Az a fehér, öcsém jól nézd meg, hát nem más mint a magzatod. — Az biz ám, szól röstelve Pista, majdnem el néztem. Mig ők tanakodnak, addig az asszony sietve törtet végig a rendeken. Arca ki van pirulva, a kis gyerek szundikál a karján. — Oda ér elköszönü őket, azután le teszi a kis gyereket, hogy aludjék tovább. — Tán nincs semmi dogod odahaza ? szól hozzája Pista, hogy erre járkálsz. Földmives embernek megjvan az a szokása, hogy nem szereti az időt elpazarolni. Azért is kérdezte az asszonyt. Azután meg a mozgó jószágok után érdeklődik. Pistánál is meg volt ez a szokás. Megkérdezi először, — mit csinál a Szürke ? tiem-e rúgta meg a Fakót? Hát a Kajsza tehenet ki-e hajtották a gyerekek az srdőre ? Azután kérdezi! — Hát más újság nem volna a faluban ? — Dehogy is nem, felelt az asszony kissé megremegve, a kisbiró keresztapám járt nálunk. — Csak nem ! Mi dolga lévén ? — Egy levelet hozott. Egy tarka szinű zsebkendőne к a csücs I utján közzétett nyilatkozatokkal szellózjtet hivatalos eljárására vonatkozó ügyeiket. Ugyanez ügyben szóllott fel Dóczy \ Ferenc. { Adorján János a vadkárok becslésének ; módjára nézve tett személyes élű felszóI lalásában észrevételeket, j Niedermann József rendőrkapitány kíI jelenti, hogy maga sem helyesli azt, j hogy a sajtó utján való nyilatkozás megI történt, mi tekintetben nevezett rendőrf biztost ki is oktatta. j Nozdrovicsky Miklós erdőmester viszI szautasitotta Adorján vádjait és meggyaI nusitásaitj a dolog érdemére nézve pe! dig előadta, hogy a vadkárok ügyében . egy terjedelmes jelentést fog beadni a képviselőtestülethez, melyet tárgyaim kér, s amelylyel be lesz igazolva, hogy a vádak alaptalanok. j Elnöklő polgármester mindkét ügyet a legközelebbi közgyűlés napirendjére vezérelte, addig is azonban kijelelentette, miszerént tudomása van arról, hogy a 197 bejelentett és megbecsült vadkár esetből kifolyólag csupán hat károsult nincs megelégedve a becsléssel, mig a többi, miként a becsüsöktől tudja, megvan elégedve, mivel a bérlő inkább többet ad valamivel a vadkár címén, csakhogy az eljárási költségeket megtakarítsa. Ezután következett a tárgysorozat. Tudomásul vette a képviselőtestület a tanács azon jelentését, hogy a Széchenyitéren levő bérkocsi megállóhely burkolata 568 koronába került. kéle volt kötve a levél. Lassan kibogozta és odanyújtotta az urának. A koma fél szemmel pislantott bele, s néma mozdulattal akarta Pistának tudomására adni, hogy mi az újság. De Pista ezt észre sem vette, aztán tudta meg, midőn már ieböngézett néhány betűt, s fogai között mormogot néhány elhaló szavat, a mit a koma ellesett s nem álhatta meg, hogy erős taglejtéssel ne mondta volna. j — Az ebbadtát, már hogy is ne . . . — Nem biz ott, szólt Pista vissza, mert már holnap el kell menni, pedig I kemény huszonegy napra. Erre a szóra már a koma uram is alább hagyott. — Ugye már kendnek sincs több szava ! Nos ? kihordja be a herét ? — Én la ! verte mellét a koma. Úgy betakarítom mint a gondolat. Az asszony elkezdett pityeregni amire felébredt a gyerek is. Látván édes anyja siró ábrázatát elkezdett ő is vele érezni. A koma fülét bántotta a váratlan zene, s ennek okáért rá szóllott az asszonyra. j — Mit pityeregtek he! No lám van is miért. Csak ne volna olyan gajcsos a j lábam, szives örömest mennék magam is. — Azután meg Pista szólt — Hát még kik mennek ? j & I Az asszony letörölte könnyeit, a kis ! gyereket elcsitította és csak azután fe. lelt. — Már csak jött a hir, hogy a