Esztergom és Vidéke, 1903

1903-10-08 / 81.szám

es A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. МеШ^еЩк Vasárpap cs csütörtökön. jlLŐFIZETÉSI ÁRAK ', Е*ем éw — — — — 12 kor. — fii. Fel évre — — — - — 6 kor. — íil. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. E<je» tzásn áru: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoYaafeéziratolL, előfizetéseit, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth bajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán). ~~>-. Kéziratot nem adunk vissza. Justicia kacérkodása. Esztergom, okt. 6. Innen onnan második hete lesz már, hogy Justicia beköltözött az uj és főleg kívülről csinos palotába. Az uj palotában uj a berendezés, legnagyobb részben minden uj, s ami régi, az is mind felfrissítve, felújítva uj köntöst kapott, csak egy maradt a régi mezben; az igazsággal és törvénytisztelettel párosult régi ^szellem, mely erőssége és büszkesége az intézménynek, s amelynek nemes patináján rést mi sem ütött. A helyi sajtó mindenkor a legnagyobb tisztelettel viseltetett Juticia iránt, mit nem az udvariskodás, de a becsülés szült. Ujabb időben azonban, miért miért nem, Justicia hadat üzent a helyi sajtónak, és a sajtóvali vonatkozásában nem azzal a mérleggel mér, melylyel az igazságot osztja. Nem keressük az okokat, vájjon szemkötője csuszott-e félre, avagy a mérleg eszmei pontosságig menő érzékenysége tompult-e el az idők folyamában, csak a tényt constatáljuk, mit midőn teszünk, megvalljuk, hogy bizonyos önérdek vezet, de jogosult, mert létében támadja meg közzététel törvénybeli intentiójának azt a sajtót, mely arra reá nem legjobban felel meg. szolgált. I Egy, avagy talán már két éve Kétségkívül minden lapnak számba is annak, hogy járásbíróságunk temenő jövedelmi forrását képezik lekkönyvi hatósága azt a gyakorlaazon bevételek, melyeket a birói ^ tot honosította meg, hogy az árvehirdetmények törvényen alapuló kö- rési hirdetmények nagy, sőt mondtelező közzététele ad. Ezen hirdetmé- • hatnánk legnagyobb részének szönyek egyik fajtáját képezik viszont vegében azt rendelte el, hogy a az árverési hirdetmények, neveze- hirdetmény az >Esztergomi Köztesen pedig az ingatlanok birói ár- löny«-ben teendő közzé, verése ügyében hozott hirdetmé- Hogy a törvény világos intéznyek, melyekre nézve a törvénynek (

kedése ellenére mi alapon történt! vonatkozó, világos és félremagya- a rendelkezés, az érthetetlen, de,

1 rázhatlan szakasza azt irja elő, hogy hogy nem a véletlennek műve, iga- j a hirdetmények kivonata, valamelyik zo

lj

a az, hogy a sokszorosított ár-! helyi, ilyennek nem létében a leg- verési hirdetmények íogalmazványi, közelebbi helyen megjelenő lapban blankettájának szövegében van már teendő közé. benne, hogy a hirdetmény az »EszEsztergomban öt lap van, melyek tergomi Közlöny*-ben teendő közzé, közül a végrehajtatóknak a törvény s elvétve, néha történik meg viidéztünk rendelkezése alapján joga szont, hogy mily rendszer alapján, van választani, de a választási jogot az előttünk ismeretlen, hogy a foúgy a végrehajtató, mint a végre- galmazmányból az »E. K.t kihuzahajtást szenvedett érdeke is követeli, tik s helyébe a törvény intézkedése, melynek következtében abban a hogy valamelyik helyi lapban teendő lapban való közzététele áll érdeké- közzé, szuratik be. ben, mely nagyobb olvasottságnak I Hogy ezen intézkedés nem a elterjedtségnek Örvend, ami által véletlen müve, igazolja az is, hogy az árverezni szándékozók minél megtörtént már az a sajátszerű nagyobb körében jut nyilvános- 1 eset, hogy az >E. K.«-ben közzé ságra az árverés, mi a hírlapi tenni rendelt és más lapban megjelent árverési hirdetmény diját a bíróság azért nem állapította meg, mivel nem az >E. K.«-ben volt közzétéve. Sőt tudomásunk van bizonyos, positiv intézkedésről, mi a véletlen műve nem lehet. Nincs jogunk a birói intézkedésekbe beavatkozni, azt bírálat tárgyává tenni, de midőn a törvényes intézkedés mellőzésével egy oly abusus kap lábra, mely sérelmes a helyi sajtóra, jogunk van azt nyilvános bírálat tárgyává tenni, s arra az illetékes felsőbb hatóságok figyelmét felhívni. Utánna jártunk a dolognak, an. nak idején s a félhivatalos értelmezésből oly magyarázatot nyertünk, hogy mivel az „Esztergomi Közlöny< a megye hivatalos lapja, azért történik az intézkedés. Ezt azonban a törvény elő nem irja, ily előnyt a megye hivatalos lapjának nem biztosit. Ez lehet az igazi okokat leplező magyarázat, melynek azonban alapja nincs. Ma már az >E. K.< nem hivatalos lapja a megyének, s a sérelmes intézkedések mégsem szűntek meg, sőt a közelmúlt napokban történt meg az az anomália lapunk szerkesztőjével, ki egyszersmind ügyBORÚS AZ ÉG. Borús az ég, hull az eső, Szép virág kél nyomába' De elhervad, ha a könnyem Hullatom én reája. Mert a könnyem megmérgezte Szerfeletti bánatom, És hogy pusztít keservesen Önmagámon láthatom. Sötét, borús az életem. Fátyol födi el napom : Más keblére hajtja fejét Az én hamis angyalom. Esztergom, 1903. VII. 21. Szőllősy Géza. Й doktor úr tárcája. irta: Nagy Renée. Az őszi napsugár hosszú sávokban szűrődik be a leeresztett ablakredőnyök nyilasain, keskeny sárga csikókat húzva végig a padló tarka szőnyegeire. Apró porszemek milliói kergetőzve, egymással birkózva futkosnak a világos csikókban. Kint az ablak alatt az őszi szél suhogtatja a leveleit hullató akácfák ágait, miknek fantasztikus mozgó árnyéka odarajzolódik az ablakokra. Egyébként csönd, néma csönd mindenütt. Barna doktor úr, ki egy csöndes vidéki szanatóriumnak az alorvosa, hányat fekszik a diványcn, bent a szobájában és hosszasan nézi azt az egyszerű bőrszivartárcát, a mi rózsaszínű selyempapírból félig kibontva, az asztalára van téve s a mit éppen most kapott orvosi tiszteletdíj fejében egy gazdag bankártól. A j bankár hónapokig bent feküdt a szana\ tóriumban és ő éjjeleket virrasztott át mellette, — a mi kötelessége volt ugyan mint az intézet orvosának, a kinek itt 1 rendes fizetése van — de azért azt már i minden beteg tudja, hogy ezenfölül még j kijár neki valami tiszteledij is. S ime a [ tiszteletdíj egy rongyos kétforintos szivari tárca ! Dühösen felkel a divánról és még j dühösebben vágja a földhöz a szivartár! cát. De, hogy ne vágná, mikor három éves orvosi prakszisa alatt ez a százhetvenötödik, a mivel hálás paciensei megajándékozták. Mintha bizony egy kezdő orvosnak nem volna más ambíciója, mint ilyen szamárságokat rakásra gyűjteni. Már maga sem tudja hogyan jutott abba a hirbe, hogy szenvedélyesen gyűjti a dohány és szivar tárcákat, de három év alatt alig akadt oly beteggel dolga, a ki meg ne nyomorította volna egy ilynemű ajándékkal. i Doktorságának első évében történt, amikor segédorvosnak ment egy' női fürdőbe, ahol nem volt ugyan egyébb dolga, mint a főnöke helyett, — aki |már nős volt és lusta — udvarolni az asszonyoknak. Itt esett meg vele, hogy egy szép asszony megajándékozta egy értékes szivartarcával, amit ő mint naiv közlékeny ember, mindenkinek megmutogatott, a minek aztán az lett a következménye, hogy a szeszon végével éppen kerekszám négyszáz szivar és dohánytárcája volt. Büszkén rakta ki szobájában ezt a becses gyűjteményt, mikor berendezkedett a fővárosi praktizáláshoz. Aki csak megfordult nála min' denkinek feltűnt ez az érdekes gyüjte! mény. És ő büszkén elkérkedett vele, hogy ezt mind asszonyoktól kapta, bár magában bosszankodott, hogy az aszszonyok ilyen módon honorálták. Szegény fiu volt, aki öt-hat esztendeig szedte föl az adósságokat leendő diplomájára — és nagyon szívesen felválI totta volna apró pénzre ezt a tárca-kiállítást. A hitelezői majd le húzták, kivált mióta praktizálni kezdett, mert azt hitték, ha már egyszer ott lóg az a szép aranybetűs doktori tábla a kapun, ak kor pénz is van — ! Pedig dehogy volt. A rendelő órákat rendesen átaludta, amikor már nagyon unta magát, kiállott a kapuba és gyönyörködött a saját cimtáblájában, majd át ment az utca túlsó oldalára, megpróbálta elolvasni közelebbről, távolabbról s arra a meggyőződésre jutott, hogy errefelé mind rövidlátó emberek laknak, vagy sohasem betegek, hogy nincs szükségük az orvosra. A laikus közönség kineveti a fiatal orvos naivságát, a mint az prakszisa kezdetén a cimtáblájában gyönyörködik. Oh, de hát, de hát nem is érti azt más csak 6, az, a ki szegény fiu létére a saját szorgalmából küzdötte fel magát \ odáig, hogy most a neve szép aranyos j betűkkel ott díszelegjen egy nagy ház j kapuján, előtte ezzel a sokat jelentő két , betűvel, hogy : dr. J Szegény éhes diákok, kik sápadtan [őgyelegtek ugy dél idején fel s alá az utcákon, megebédelve titokban a zsebben szotrongatott száraz zsemlyét, hova lennétek ti ama biztató remény ; ség nélkül, hogy majd máskép lesz minden, ha ti is odaírhatjátok nevetek elé Iz „Esztergom ез Ш tárcája,