Esztergom és Vidéke, 1903

1903-10-04 / 80.szám

nek illetékes helyen 'eendő figyelembevételét kérjük. Eddig az volt a bevett sokas, hogy a közg) ülések napja legtöbb* e-etben csütörtöki napra tüzetett ki, mig ujabban a szerdai nap kezd domiii ilni, mit a nagyközönségre való tekintettel kérnénk megváltoztatni. A nyilvánosság elvének íelei meg jobban s a nagyközönség és képvise'ők érdeklődését és figyelmét kelti fel jobban, ha a tárgyalandó ügyeket előzőleg a lapokban olvassák, másrészt pedig ha a zöld asztalnál történtekről mennél kimerítőbb tudósítást olvashatnak, mig közvetlenül a helyi lapok zárórája előtt tartott és sokszor terjedelmes ülésekről, kimerítő •reíerádat hozni, a helyi viszonyok mellett majdnem kivihetetlen, avagy csak igen nagy áldor.at árán érhető el. — 0IC8Ó járatok a fővárosba. Csavargőzös társulatunk tekintettel a kedvező időjárásra, október havában is betartja meneteit a Kovácspatakhoz, honnét a fővárosba való közlekedés egy koronával jutányosabb, mint az esztergomi vonattal. A társulat a meneteket az utazó közönség érdekében tartja fenn, s igy nemcsak méltányos, de saját érdekükben cse'e ednek az utasok ha a jelzett útirányt használják, mivel ha az utazók száma megtalálna csökkenni, úgy nevetett társulat kénytelen lesz meneteit beszün'etni. — Öreg katenák szabadságolása. A 26-ik ezred három évet kiszolgált katonáit váratlan öröm érte Győrött, szabadságolták őket. Két hétig tart a szabadságuk, mely arra szolgál, hogy rendezhessék otthoni ügyeiket, s nyugodtabb lélekkel tölthessék szolgálatuk hátralévő idejét, ha ugyan december 31-ikéig kell benn maradn ok. — Az ipariskolák egyenrangúak a középiskolákkal. A belügyminisztérium vezetésével meghízott miniszterelnök a kultuszminiszterrel egyetértőleg valamenyi törvényhatósághoz kibocsájtott körrendeletében az állami felső ipariskolákat és a bpesti állami felső épitő ipariskolát oly intézeteknek jelentette ki, melyek az egy évi önkéntességi kedvezmény tekintetében, valamint az 1883. I tcikkben meghatározott közlisztviselői minősítés szempontjából kijelölendő állásokra nézve a törvényes minősítés tekintetében a középiskolák, nevezetesen a főgimnáziumok és főreáliskolák végzettségével egyenlő rangúaknak tekinthetők és ennélfogva a középiskolákkal egyenrangú tanintézetek közé sorozhatok. — A telefonkezelök tanúkihallgatása. A kereskedelemügyi miniszter az igazságügyi miniszterrel történt megállapodásának alapján rendeletet adott ki, amely szerint a távbeszélőt kezelő hivatali közegek, a távbeszélőn esetleg hallott beszélgetések tartamára nézve, akár büntető, akár polgári perekben canuként csak akkor hallgathatók ki, ha a hivatali, vagy szolgálati titoktartás kötelessége alól felmentetnek. A fölmentés megadása vagy megtagadása fölött esetenként a a kereskedelmi miniszter határoz. Ha a fölmentés megadatott, erről a tanúnak idézett közeg értesítendő. — "Állategészségügy. KírVa községében a sertésvész járványosán fellepett. — Meglopta a gazdáját. PesinaDmiel csehországi születésű sütő segéd szeptember 30-án éjjel, éjfél tájban, midőn gazdája Beitl János egy pillanatra távozott, az üzlet melletti helyiségben levő asztal fiókjából 600 koronát lopott el s aztán eltűnt. A fiókban volt még egy zacskóban arany pénz is, az azonban ugylátszik elkerülte figyelmét. Pesina másnap délelőtt kocsival PárkányKánára hajtatott, hogy Pozsony felé vegye útját, azonban lekésett, s Így gyalogszerrel Köbölkutnak vette útját. Útközben azonban az országúton Mészáros István rendőrtizedes és Német József kö/rendőr, kik nyomában jártak elfogták. 369 kor. 86 fillért találtak nála, a többit részint elmulatta, részint pedig ruhaneműé*, útitáska, forgópisztoly stb. beszerzésére fordította. Tettének okát azzal indokolta, hogy amúgy is öngyilkos akart lenni, egyszer hát kiakarta magát nagyon mulatni. — Testvérgyilkos. Gyönge Imre karvai lakos f. hó 2-an este Ferenc bátyával egy birtok miatt összeszóllalkozott, s e közben azt hasba szúrta. Az életveszélyesen megsebesült Gyönge Ferencet ladikon szállították városunkba, a közkórházba. Őszkor. A csendes erdőben, csak a sürün hulló sárga levelek zizegése hallatszik. A néma mindenségben az örökké rezgő nyárfj, szomorúan rázza gályáit és a leve'ei, azok a mindig mozgó kis leve* lek nagyokat fordulva teszik meg utoL>ó j utjokat a földig ; ahol aztán mindmeg- j annyi ezüst taiLrként terül el. Itt-ott egy elkésett nyaraló menekül j az elhagyott erdőből, fázva huzza ősszel felöltőjét és szinte didereg a sok lombj haldoklásától az üresedő galyagtól. Az utakat nem is lehet la'ni, ugy el- j borították a 'évelek. Néhol egy-egy leesett elhagyott madárfészek hever. i Most egy nyul ijedten ugrik ki a bokrok közül és utánna egy fiatal lány dugja ki nevetve pajkos arcocskáját. — Na ez pompás, nincs itt egy lélek sem, igy szeretem az én kis erdőmet, magam, ah, egészen magam vagyok. Mondotta a lány kihúzogatva ruhája fodrait a bokorból. — Ej no de beakadtam, ugy kapaszkodik ez az ág belém mintha — nó mi is ? Mintha a hadnagy lenne, hahaha ! És ismét kacagott édesen, csengőén, hogy csak ugy vis/hangzott az erdő. — De szép, a nap most ereszkedik a villa sor mögé, mily vörösek a fák . .. ezek a száraz levelek. Lehajolt felmarkolt egy csomót és a fejére szórta. Utakat nem látva, ment össze vissza a fák között, majd egy tisztáshoz ért. Ott egy fűzfa alá hordott levelekből kényelmes ülő helyet készítve letelepedett. A fejét a fatörzshöz támasztotta és ugy szemlélte a vöffösre festett, gyönyörű tájékot. — Mily isteni szép! ott a templom tornyán a kereszt, hogy tündöklik, amott a kis temető apró sírköveivel és a völgyben a kis folyó ami csörtetve, hömpölygeti tovább habjait, majd nagyot zúgva, megtörik egy kiálló sziklán. Mindenhez emlék fűzte, mily szép is volt ez a nyár, csupa kedves emlék

} minden nap uj és szebb édesebb dolgok történtek. Csak a mult hét, csak azt tudná kitörülni еюékéből, tűnődött Annus. Minden egyes fűszál, minden bokor kedves volt előtte, hiszen itten sétáltak, itt ismerte meg Lászlót, a szép mérnököt, itten, épen ezen a helyen beszéltek utoljára együtt. Ah Istenem mennyi minden is történt azóta. Laci elutazott és eljegyezte magát. Most sötét pír öntötte el arcát — miért is szeretem őt, mikor б mást szeret! . . — Eh! nem gondolok reá éi a kezében lévő vesszővel idegesen kotorni kezdte a leveleket, halkan dúdolgatva hozzá. Majd hangos kacagásban tört ki. — Haha, a kis hadnagy, hogy csetlett, botlott utánnám és elvitte az édes anyám legyezőjét örök emlékbe, becsület szavát adva, hogy mindig a tulajdonosára fog gondolni — no anyuskám nem is tudod, hogy mindig reád gondolnak. — Mily más Laci! milyen férfias. Szemét lehunyva elmerül ez édes fájó emlékben és bánatosan énekelte az »Oszi rózsa, fehér őszi rózsa t-t, hiszen ez az ő nótája volt ! . . . •f* A nap már egészen eltűnt és lassanlassan alkonyodni kezdett. Az erdőben egy fiatal ember halk léptekkel közeledelt a tisztáshoz. — Ah itt van Anna! Mily hamar megtaláltam, hiszen itten beszéltünk utoljára, mormegta magában, megállva a' fa mögött, ahol Anna ült. És ez a lány másé legyen, azé a hadnagyé ? Anna • ha tudnád mennyire szeretlek. Eljöttem ' ide, erre a helyre, mert itt láttalak, mert j látni akarlak. — Istenem az én nótámat énekli, az-j után halkan fütyülve kísérte Annust. — Ki ez ? kérdezte a lány, felállva a levéldombról. — Én Anna ? . . . —« Maga Laci ! hogy jön éppen most ? — Ezt az erdőt jöttem megnézni, hogy milyen őszkor. — Az erdőt ? kérdezte szomorúan Anna, csak az erdőt ? — Azt igen, mert higyje el nincs sehol sem ilyen szép erdő, sehol sem ilyen szíp az ég, higyje el ez a legkedvesebb hely, mert . . , mert eh meg azérl is jöttem, hogy gratuláljak magának. Maga nekem, miért? Inkább én' gratulálok az eljegyzéséhez ! — Ne tréfáljon Anna, ne gúnyolódjék hiszen úgyis gratulálok a maga eljegyzéséhez. — Az enyémhez ? nem vagyok én menyasszony, — Hát — hát nem szereti a hadnagyot f — Nem, — én nem szeretek senkit, i olyan a szivem, mint ez az erdő, üres, szomorú, mondotta halkan, szemét a levélhalmazra szegezve. Igy észre sem vette László arcán a változást, ki hol sápadt, hol pirult az örömtől, hogy az a lány szive szabad, akit ő szeret. — Annus én nem vagyok vőlegény, de én igen én nagyon szeretek valakit ! — Tudom. — Tudja ! és mégis igy áll mellettem, ily hidegen, elutasítóan. — Legyen boldog Bellával ! mondotta tompán. — Bellával ? ah már tudom, azt hallotta, hogy Bellát eljegyezte Dénesi László, csakhogy az nem én vagyok, hanem az unoka bátyám. Annuska és ezért volt oly hideg hozzám mikor búcsúztam, ezért tűrte a hadnagy udvarlását. Annus hiszen te akkor szeretsz, kis lány, mond szeretsz ? A leány a fához támaszkodva égő szemekkel nézte Lászlót, ajkával elhalóan suttogva — Szeretlek. Oda borult a férfi széles válára és sirt . . . sirt a boldogságtól. — Annusom egyetlen kis menyasszonyom, értedte érted jöttem ide. Megakartam mondani, hogy szeretlek és látni akartam ezt a kis helyet, ahol megismertelek. Jer no, ne sirj kis lány és átölelve gyöngéden simogatta Annus szép arcocskáját. Az őszi szél erősen megzörgetve az üresedő gályákat, zúgolódott a fiatalok boldogsága ellen ; kik csak azért is szorosan össze bújtak és lassú léptekkel indultak haza felé, meg-meg csörtetve a sárga leveleket. Kriegs-Au Mella. IRODALOM. f Türr tábornok emlékiratai. Mikor Világos után, az elnyomatás szomorú napjaiban, a magyar nép arra gondolt, hogy fegyverrel vivja vissza a szabadságát, akkor a Messiásként várt Kossuth Lajos mellé még egy szabaditót képzelt: Türr Istváut, akit 1860 óta Garibaldi legkiválóbb bajtársa gyanánt ünnepelt az olasz nemzet és egész Európa. Türrt a magyar emigránsok már rég ismerték akkor: 1848—1849 ben nem harezolt ugyan a honvédség sorai közt, de olasz földön magyar légiót szervezett. Világos után Mazzinival éveken át zaklatta az osztrákokat; küzdött a reakezió ellen 1849-ben Bádenben, 1855-ben a krimiai szövetségesek szolgálatában 1857-ben a cserkeszeket lázította, 1859 ben Garibaldi mellett harcolt, majd a délszlávok közt agitált és a „marsalai ezer

u t xpedicziójában világhírűvé tette nevét. Számos hareztérea wvta ki altábornoki rangját, és mindig csak a magyar ügyért harczolt. Rokonságba jutván a franczia császári családdal, nagy összeköttetéseit fontos diplomácziai missziókban érvényesítette éa aktiv szereplő volt nagy horderejű és a magyar ügyre visszaható európai eseményekben. A kiegyezés után itthon és a külföldi nagyszabású közgazdasági alkotásokkal foglalkozott. Az utóbbi husz év alatt a magyar állam jóbire, a népek szabadsága és Európa békéje érdekében publiczisztikai tevékenységet fejtett ki nagy világlapokban és nemzetközi kongreszszusokon. Evek óta állandó munkatársa a Magyar Hirlap-nak, amely kizárólag közli czikkeit. Ezen sokoldalú szereplésének hatvan évre terjedő nevezetes mozzanatait TUrr István megírja most az emlékirataiban, melynek közléséc a Magyar Hírlap kezdi meg az októberi negyeddel. Ugyancsak most kezdi meg a Magyar Hírlap a „Tolvaj ? Gyilkos ?" czimü szenzáczióa angol regény közlését. A Magyar Hirlap-nak, e független, szabadelvű, a magyar nemzet, jogaért lelkesedéssel küzdő napilapnak előfizetési ára negyedévre 7 korona, egy hónapra 2 korona 40 fillér. Kiadóhivatalának czime : „Magyar Hírlap" Budapest, V., Honvédutcza 10. Szerkesztői üzenetek. Kíváncsi „Mezarthim" irói álnév alatt ez időszerint nem Kempelen Farkas úr ir, s igy annyit elárulunk, hogy lapunk mult számában megjelent тега nem tőle van, többet azonban nem. Hatóságaink figyelmébe. Egy két hét óta városunkban, annak kü határában és az ezzel szomszédos határban szokatlanul sok cigány barangol, kik pedig nem valami S2ivesen látott vend "gek, főleg most, hogy szőlő érés van. Felhívom a városi és mezei rendőrséc, valamint a csendőrség, illetve azok feletteseinek figyelmét ezen szokatlan és a vagyon, de talán még a közbiztonságot is veszélyeztető körülményre. Esztergom, 1903. okt. 2. Figyelő. *) E rovatban díjtalanul közlünk, a beküldő felelősségére minden közérdekű íelszéllalást és az azokra adott t irgyilagos cáfolatokat. A szerk. 2ST*3rIlttér-*) Búcsú Van szerencsém tudomásul hozni, hogy egy nagyobb gazdaság kezelését elfogadva, nyolc évi ittlétem után Esztergomból Zalaszentgrótra távozom, s mindazon helybeli és vidéki ismerőseimtől, kiktől személyesen el nem búcsúzhattam, ezúton veszek búcsút. Isten velünk ! Esztergom, 1903. október 2-án. Őszinte tisztelőjük Saguly Dánitl gazd. szőlő telepvezető. *) Ezea rovatban közlöttekért nem vállal fele lésséget. A szerk.