Esztergom és Vidéke, 1903

1903-09-27 / 78.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA, M

e

Éí

c

l

ei

fik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : E^é** Avr — — — — 12 kor. — fii. Vil évre — — - _ _ 6 kor. — fii. Nagyért évre — — — — 3 kor. — fii. E^jes *zám ár&: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hOYaakéziratok, előfizetései, nyiltíerek és hirdetések küldendői) Kossuth Lajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. Emlékezzünk régiekről. Esztergom, szept. 22. A nemzeti lét, a nemzeti boldogulás, a gazdagodás, a szabadság, a függetlenség s mindezekben a messze időkre előrelátó gondoskodás és közművelődés fejlesztése iránti nemes küzdelmeinkben kell, hogy legszebb erényeinknek egyike legyen a kegyelet és a hála. A mely nemzet nem ismeri a kegyeletet nagyjai iránt, amely nemzet bármily alakban is nem törekedik háláját külsőképen is nyilvánítani, annak a nemzetnek kebeléből kiveszni indul a legfenségesebb érzelem a hazaszeretet; — annak a nemzetnek nincs jövője és a jelenben csak vesztegel. Д nemzeti érzelem, az erő, az éíet, az akarat, az ősök, az alkotók nagy tetteiben, hatalmas alkotásaiban, törhetetlen erélylyel párosult és fáradtság-ót nem ismerő ügybuzgóság aikban, munkásságaikban találja fel igazi forrását minden egyes honpolgár számára, hogy haíz „Esztepgom És Vidéke" tárcája. zajának, nemzetének oíy fiává váljon, mint a követendő példát nyújtó ! nemzeti nagyjaink, j Az, aki azok tettei által fakasztott forrásból meríti italát, annak lelki tulajj donságánr.k Összes nemes nyiivái nulásai mélyen a szívben gyökereI sédnek és az akarat, a vágy törzsén át felszivárogva az értelem virágában hozza létre a nemzet tápláláI sára szükséges gyümölcsöket, j Hála Isten a visszaszerzett alkot! mány népképviselői alapon történt életbeléptetése után városaink mindinkább benépesednek nagyjaink ércba öntött emlékeivel, i Királyaink, vezéreink, bölcseink, államférfiaink, költőink alakjai ércbe öntötten hirdetik a magyar nemzet nagy múltját, előre haladt közművelődését, örökéletre valló szívósságát, csakhogy még aránylag kevés köztük azon nagynevű polgárok ércbe öntött alakja, kik egykor a nemzet közgazdasági terén oly hatalmas alkotásokat honosítottak meg, mint a minőt meghonosított Fáy András ! Nemes alakjának képmása neki, a szivéhez szorította, mintha azokkal akarta volna csillapítani tomboló mély fájdalmát, mely bensejében izzott. Az ajtónál már várta a gavallérja. Egy szép magas termetű, vállas fiatal atléta és a mikor megpillantotra a sietve közeledő asszonykát, öntudatos büszkeség ragyogott fel arcán, s mosolyogva sietett •léje. Mikor közelébe ért, megláthatta hogy mennyire fel van hevülve. Az arcza majd pirba boru'ó, majd sápadt lett, a szerint, a mint a lelkében kitört, meg elült a vihar. Aggódva kérdezte meg ; — No, mi baj, édeském ? A kis asszony rá se nézett, hanem haragosan felelt a kérdésre. — Eh hagyjon magamra ! — és elsietett mellette a házba. Természetes, hogy a férfi й követte. Odabenn aztán, abban az illatos kis virágos szobában, az elvált asszony uj, boldognak álmodott fészkében az első napon, mikor az édes szabadság megnyílt előtte, azzal kezdte meg a kis szőke asszony az uj életet, hogy leroskadt a székébe és keservesen zokogott. A férfi szó nélkül, de aggódó tekintettel szintén letelepedett közelében egy székre és várta, hogy mi fog történni. Végre is a szomorú jeleneteknek nem volt barátja s egy cseppet sem tetszett neki ez a szentimentális jelenet, melyet az asszony a szabadsága első perczében rögtönzött. Mikor már igen unta a dolr-rnf- <£«j я Q^nttancpcrba is Я'/ínre helefárac\t ott függ az esztergomi takarékpénztár igazgatói fogadószobájában. Nem hiszem, hogy másutt is ne függne, de tudtommal még ércszobra nem hirdeti a nemzetnek azt a nagy fiát, ki a takarékpénztári intézményben nemcsak a takarékoskodást és egyéb a humanismushoz hajló törekvéseket ismerte fel, hanem a nemzet forgótőkéjének önállóságában I a függetlenséget és a szabadságot és mindezekben a nemzeti vagyon gyarapodását és erőteljességél is. Igazam van-e ? \ Nem praejudikálok magamnak semmi jogot mást, mint amit az iró magáénak vallhat s ez, hogy Fáy András emlékét, nagy alkotását a takarékpénztárak meghonosítását emlékébe idézzem mindazoknak, akiket illet S kit illet első sorban ? Talán nem tévedek, ha első sorban is a helyi takarékpénztárra utalok, mely hazánkban a legelsőbb, legrégibb egyike. A takarékpénztár ezidőszerinti képviselője, annak érdemes igazugy vélte, hogy jobb lesz, ha megvigasztalja az asszonyt valamiképen. — Ugy látszik — szólt csendesen — hogy egy kissé érzékeny volt a búcsúzkodás ! Pedig higyje meg, nem érdemelte meg az az ember, A kis asszony hevülten kiáltotta könnyei között: Óh, a nyomorult ! De meg fogom bőszülni ! Meg ! A férfi nem sokat tudhatott ugyan meg a fölindulásból, de gyanította hogy valami baj van. — Mi történt ? — kérdezte. Az aszony letörölte könyeit s boszusan válaszolt. — Mi történt ! Az, hogy az a goromba ember, még az utolsó perezben is diadalmaskodott felettem. A legdrágább emlékeimben sértett meg s azt vágta л szemem közé, hogy a »maga részéről mindennel leszámolt, elvárja, hogy énishasonlóképen cselekedjem !« — Hallatlan! — botránkozott meg rajta a férfi. — A leveleimet, a melyeket boldog időkben irtani neki,.visszadobta, hogy! még emlékeztető se legyen a ketőnk között lefolyt életre. És mikor visszadobta őket, kérte cserébe helyettük az övéit, j Képzelheti, miiyen kinos zavarba hozott' — No, az igaz mindig goromba volt teljes életében. — A diadala teljes volt s szinte gúnyosan kaczagott győzelmében és én ott álltam előtte leverten, némán, sáoadtan. gatója, ki mint ilyen és mint régi tisztviselő jogosítva van arra, ho.jy a mozgalmat kezdetményezze. Felhívása nem hiszem, hogy viszhangra jne találna a hazai pénzintézeteknél, . amelyeknek rendelkezésére álló tőkéiből csakhamar összegyűlne egy oly hatalmas összeg, amelyből egy 'minden izében mömmentális ércszobrot lehetne készíttetni a fővárosban a nemzeti közgazdaság és vagyonosodás _ intézménye egyik nagynevű honositós

jának: Fáy Andrásnak. Justus. Virilisták névjegyzéke. — Igazoló választmányi ülés. — Szepiember 25. Esztergom megye igazoló választmánya ma Reusz József bizottsági tag elnöklete alatt ülést tartott, melyen az 1904. évre érvényes legtöbb adót fizetők névjegyzéke állíttatott egybe. A 1886. évi XXI. tc. 25. §.

a azt mondja, hogy az adóhivatalok kötelesek a szükséges adókimutatásokat minden év augusztus 31-ig a mj HÍ _^ „, „.а^дд Azt hittem, hogy meg kell halnom. Hanem meg kell bőszülnöm magamat ! A férfi hirtelen gondolt egyet. A kalapja után nyúlt és távozni akart. — Mit akar? — kérdezte az asszony kíváncsian.— Hát már elmegy ? Pedig úgy örültem, hogy van legalább, a ki megvigasztal e csúfos veresség után. A férfi komoly arezot vágott. Щу-egy redőt is sikerült a homlokára vonni. -— Megyek — szóit — mert kötelessé£em teljesiteni kell. — Ne menjen ragadta meg kezét az asszony. — Az Istenért csak nem akar botrányt ?! — De édeském, hiszen csak tudnom keli a kötelességem ! Végre is az a goromba fafuskó megsértette Önt, a ki az én életemnek legdrágább, legféltettebb kincse s a kiért meg kell torolnom minden sérelmet. Meg akarom mutatni annak az embernek, hogy még sem tehet ugy, mint a hogy ő akarja ! A kis asszony lelkében valami édes érzés kelt életre. A f.rfi mint valami hős tűnt fei előtte, bátor, erős hős, a ki az 5 szerelmének minden ellenségével síkra száll s meghadakszik még a legnagyobb veszedelemmel is. A férfi kezét nyújtotta neki, hogy távozzon, ő azonban erősen megfogta azt. Szinte érezte kis tenyerében annak az erős vaskéznek lüktető vérét. S azután Sdesen rátekintett, az ajkát, a szép piros ajkát szóra nyitotta s valami szívbe csengő lágy hangon mondta: Rcmiqiscentiák. Szertefoszlott már az álom . . . Puszta való, a mi látszik Nincs már ábránd, kihűlt a szív, Napsugár rajt' már nem látszik. Barát, kedves, jövő, remény, Mind,-mind elveszett már régen . , . Őszi nap hervadt sugara Játszik a sárgult levélen. S már csak néha villanik át Lelkemen egy halvány sugár . . . Fénye annak is bántó, mint Szellő, mely a temetőn jár. Nem sok maradt! . . majdnem semmi. Maholnap az is tova száll . . . S csak az emlékezet virraszt Tört álmaim sirjainál ! . . . Mezarthim. Válás után. irta: Fülöp Zsigmond. Sietve, majdnem futva hagyta el az ura házát a kis szőke aszzony. Útjában balzsamos virágillat csapódott arczába, de ő most úgy érezte mintha égette volna mindenét az az Illatos levegő. A leveleket, melyeket az a goromba ember végső leszámolásképen adott vissza FEREftCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ g^* Kapható: lieitgefo János, Metz Nándor WUU József é» Vörös József üzletében. ~ЩШ