Esztergom és Vidéke, 1903

1903-09-17 / 75.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" -NEK HIVATALOS LAPJA. egjeíei^ik Vasárnap és csütörtökön. JÍLŐFIZETÉSI ÁRAK I Eeésí évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egye* szám ára: 14 fii. •МГМЯ™""»'—

——• ' IM'IL'JHJ. НИЩИ I Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők) Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. -^-í Kéziratot nem adunk vissza. f«$Szabályrendeleteink végrehajtása. szept. 15. Addig, mig szabályrendeleteink nem voltak, az volt a baj. Ma, többé kevésbbé bőviben vagyunk azoknak, s a cél, elérve még sincs. Kettőről, a sebeshajtásról és a járdákon kézi kocsikkal stbvel való menésről szóllunk ezúttal. Valóságos botrány számba megy, hogy nap nap után vagyunk tanúi hajmeresztő jeleneteknek, melyeket a sebeshajtnokok idéznek elő, s nem egy esetben látjuk, hogy a sebes és vigyázatlan hajtás véráldozatot kivan. Ha pedig járdáinkat nézzük, kezdve a taligától a legmegrakottabb kézi kocsiig vigan járnak kelnek azon, mintha nem is lenne gyalogjáró, nem is említve azt, hogy e mellett még a kerékpározók is veszélyeztetik a járó-kelők testi épségét. H|Mindezen segíteni, rendőrségünk feladata. Nem keressük az okokat vájjon a rendőr létszámban, avagy a kiIz „Esztergom és léke" tárcája. fi vérboszu. — Guy de Maupassant. — Paolo Saverini özvegye egyedül lakott fiával egy kicsiny, szegényes házban, Bonifacio bástyáin. A város, mely a hegy fokra épült és helyenként még a tengerre is kinyúlik a magasból, a sziklarepedések- ] kei tele tengerszoroson át Szardínia part- í iára néz. Lábainál kikötőül szolgál a

! iuloldalon a áziklahegy egy vágása, mely , Sriási folyosóhoz hasonlit és melyen, í, IOSSZU kerüjővel, két meredek fal között, ] \z apró olasz, vagy szardíniái halászbár-' •• iák járnak, kéthetenkint pedig a régi ] jőzös, mely Ajaccio és a város legszélső I, lázai közt metszi a hullámokat. A fehér hegyen az a kis házcsoport | i még fehérebb foltnak látszik. A házak j 1 yadmadarak fészkeihez hasonlítanak, oda- ] ragasztva a sziklához, mely e borzalmas 1 szoros felett uralkodik, a hová még a bitorlás hajók sem mernek behatolni. ! A szél szüntelenül korbácsolja a tengert 1 és a terméketlen partot, melyet elpuszti- ; tott és fűvel borított el; végig száguld ; a szoroson és megsemmisíti a partokat. ! A tiszta habfoltok, melyek a sziklák fe- ] fekete szögletein képződnek, vászondara- ,1 bókhoz hasonlítanak, melyek reszketve úsznak a viz felületén. ] rendelt rendőrök kötelesség tudatában van-e az ok, az azonban tény, hogy a hiba főleg rendőrségünkben van, mert nem egyszer vagyunk szemtanúi, hogy annak a poston álló rendőrnek, mintha észre sem venné, figyelmét a közvetlen közelében előforduló visszaélések is elkerülik. De nem akarunk igazságtalanok lenni, s felemiitjük, hogy sok, nagyon sok esetben történik feljelentés a rendőrség részéről, s hogy állandóan vannak a sebes hajtás miatt eljárások folyamatban, s lesznek a felek megbüntetve, mi csak örvendetes esemény, de ennek dacára nem lesz a szabályrendeleteknek oly hatásos érvény szerezve, mint amilyen a közérdeknek megfelelne. Ami pedig a járdákon való kézi kocsi közlekedést illeti, arra esetet nem is hallani, hogy valakit a miatt feljelentettek, avagy megbüntettek volna. De ha már mindezekért a rendőrséget okoljuk és az erélyes végrehajtását a szabályrendeletnek sürjgetjük, nem hagyhatunk felemlités j nélkül egy körülményt, aminek a polgárság az előidézője. Ha a baj magunkkal, avagy hoz! zátartözóinkkal történik, ütjük a I rendőrséget, ha azonban a bajnak imi vagyunk okozói, elnézést arro\ gálunk, Nem egy esetet tudunk, hogy ! egy bizonyos X avagy Y úrral szemjben sem tett kivételt a rendőrség, 's a rendeletnek érvényt szerzett, 1 aminek aztán az lett a vége, hogy azok a bizonyos v

urak, kik egyúttal nemes lelkű gyámolitói j a szegényeknek, megvonták azt a 'nemes szivü adományt, mely évenIkint X úrnál például 40—50, mig У urnái 100—200, sőt több száz koi'rona évi segélyből állott, csak azért, : mert a szegény ügynek ezidőszeI rint — dicsérendő elismeréssel szólva ezen működéséről, — a rendőrkapitány az intézője. j Sajnos, nagyon sajnos, hogy ez igy van! Azon bizonyos nemes szivű és tiszteletreméltó uraknak elvégre is — Légy nyugodt, meg léssz boszulva, kicsikém, jó fiam, szegény gyermekem. Aludjál, aludjál; meg léssz boszulva, hallod-e ? Anyád igéri ezt neked ! És б mindig megtartja szavát, a mama, ugy-e tudod, hallod ezt ? És lassan lehajolt hozzá és hideg ajkait rászorította a halott ajkaira. Erre Fürge nyöszörögni kezdett. Hoszszasan nyögött, egyhangú, szivszaggatott, rettenetes módon. Ott virrasztottak mindketten, az anya I és a kutya. Saverini Antóniót pedig másnap elte- | mették és rövid idő multán nem is em-1 legették többé Bonifációban. Nem hagyott hátra sem fivéreket, j sem közel rokonokat. Nem volt egyetlen ember sem a ki vérboszut teljesítette volna. Csak az anyja gondolt rá, azj öreg. A tengerszoros másik feléről, reggel- j tői napestig egy fehér pontot lesett a j parton. Kicsiny, szardíniái falu az, Longosardo, a hová a korzikai banditák szoktak menekülni, ha már nagyon szoron-j gatják őket. Úgyszólván csakis ők lak-! [ák azt a falut, hazájuk partjávai szemben és ott lesik a pillanatot, a mikor \ ismét visszatérhetnek. Az Öreg asszony tudta, hogy Ravoletti j abba a fészekbe menekült. Egész napon át egyedül volt az ablak- j nál és lenézett oda boszút forralva. Mint; fogjon hozzá, a mikor igy magában van, minden segítség nélkül és már oly közel • be kellene látniok, hogy saját hibájukért, nem a rendőrkapitányt, haj nem a szegényeket büntetik. к E. К. E. egy évi munkássága.*) I — Feilitzsch Arthur báró orsz. képviselő elnöki meg1 nyitója az E, K. E.'-nek Brassóban tartott közgyűlésén. — j Tisztelt Közgyűlés ! Egy sötét kép [körvonalai domborodnak ki lelki ' szemeim előtt, amikor visszatekintek egyesületünk 12 évi fáradságos, i nehéz és küzdelelemteljes munkásságára. I Nemes és magasztos célokért küzJ döttünk, de valahányszor eredményjhez jutottunk, vagy a kitűzött célt i megközelítettük, nyomban reá min; dig felütötte undok fejét az irigy\ség, és reánk zúdult a rágalom, a í gáncsoskodás mérges nyilainak özöi ne. — Sötét kép ez tisztelt közgyűlés, a melynek szemlélésénél fájdalmas érzés hatja át keblemet, mert általános bajunk, megölő betegségünk, hogy úgy a testületi, mint az egyéni eredményes munkásságot, a céltudatos, önzetlen, becsületes tisz*) Az erdélyi kárpát egyesület megkeresése folytan készséggel adtunk helyet az alábbi soroknak. A szerk. a halálhoz. De ígéretet tett és megesküdött a halottnak. Azt nem felejtheti el, nem várhat tovább. Mit tegyen ? Éjjel sem aludt többé, nem talált se nyugalmat, se békét, folytonosan keresett. A kutya aludt lábainál és időnkint nagyokat vonított. A mióta ura nem élt már, gyakran vonított ugy, mintha б hívná, mintha állati lelke szintén vigasztalanul őrizné azt az emléket, melyet nem pusztít el semmi. Végre egyszer, éjnek idején, midőn a kutya vonítani kezdett, az anyóban hirtelen egy eszme ébredt, boszuvágyó, rettenetesen vad gondolat. Reggelig folyton azon tépelődött ; hajnalhasadtával aztán felkelt és a templomba ment. Emádkozott, végignyúlt a kőpadlón, megsemmisült az Isten szine előtt, hozzá könyörgött, hogy legyen segítségére, tartsa meg, szegény, elgyengült testének pedig adja meg az erőt melyre szüksége van, hogy fiát megboszulhassa. Aztán hazament. Udvarán egy régi hordó állt, melybe az esővizet szokta összegyűjteni; azt felborította, kiürítette, majd ismét beékelte a földbe; a kutyát adakötötte az ólhoz és visszament. Folytonosan járt kelt most a szobáában, szemeit mereven szegezte Szardínia partjának. Odaát van a gyilkos. A kutya folytonosan vonított, egész lap és egész éjjel. Reggel csak vizet /itt neki az öreg asszony egy cserépiáiban, egyebet semmit, se levest, se íenyeret! Saverini özvegyének háza épp a sza kadék széléhez volt ragasztva és házi ablaka a vad és kietlen szemhatárt nézett. Egyedül élt ott Antonio fiával és > Fürge« kutyájával, a sovány, hosszú' szőrű, juhászebfajtával, mely a fiata! embernek a vadászatnál segédkezett. Saverini Antoniót egy este verekedés közben tőrrel orozva gyilkolta meg Ravoletti Miklós. A gyilkos még ugyanaz éjjel elmenekült Szardiniába. Midőn az öreg anya átvette fia holttestét, melyet az emberek hoztak el neki, nem sirt, hanem sokáig elmerült a nézésébe, aztán kinyújtotta ráncos kezeit a halott felé és megígérte neki a vérbosszút. — Éppenséggel nem akarta, hogy valaki ott maradjon mellété és bezárkózott a halott mellé kutyájával. Az eb folytonosan vonított az ágy lábánál, fejét oda fordította ura felé, farkát pedig behúzta lábai közé. Épp ugy nem mozdult, mint az öreg asszony, ki a halott fölé hajolva, merev szemeibői néma könyeket hullatott. A fiatal ember, hátán fekve, vastag szövet-kabátjába öltözve, mely a melle táján rongyos volt és átlyukasztott, aludni látszott; de véres volt mindenütt, az inge, melyet az első segélynyújtásnál széttéptek, mellénye, nadrágja, arca, kezei; vércseppek ragadtak hajában és szakállában is. Öreg anyja beszélni kezdett hozzá. E hang hallatára a kutya elnémult.