Esztergom és Vidéke, 1903

1903-01-22 / 7.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. М^Й^еЩк Vasárpap és csütörtökön. jlLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Е'ем évr — — — Fái évre — — — 12 kor. — ffl. — 6 kor. — fii. Nágyed évre — — — — 3 kor. — fii. Ездев szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hOYaakézlratok, előfizetések, nyilüerek és hirdetések küldendő X Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán*. -JH Kéziratot nem adunk vissza. •<$nem elégséges, nem az, aminek nézetünk szerént a kör feladatának lenni kellene, s a fogamzás körülményei és intentiója, bizonnyára életerősebb szülöttet reméltek. Hány közügyünk, existentiális kérdésünk szunnyad, s várja a lökést, mely egy lépéssel előbbre vinné, tolná azt. A város direkt és indirekt jövedelmeinek fokozása, nem lévők keresése, szerzése, vízvezeték, csatornázás, világítás, mind oly kérdések, melyek bő anyagot nyújtanak a közügyek iránti érdeklődésnek. Vannak személyes természetű kérdéseink, melyek bár inkább a magánérdekeket portálják, de sajátosságuknál fogva érintik bizonyos tekintetben a közületet is. Hogy egyebet ne említsünk, ott a közjegyzőség kérdése, mert elvégre is nem lehet reánk egészen közönbös, hogy a kormányi kinevezésektől függő állások idegenekkel, avagy városunk szülötteivel töltessenek-e be. Nézetünk szerint minden ily szeIrta: RUDYARD KIPLING. A fölvidéki Sonu-nak volt a lánya, s Jádeh-é, a feleségéé. Tavaly a kukorica nem ütött be, s egy éjszaka két medve elpusztította az egyetlen mákföldjüket is, ami ott feküdt a Sutley völgye fölött, valahol Kotgarh körül. Tavaszra hát mit volt mit tenniök ? beállottak keresztyénnek, s a missióhoz elvitték a kicsinyüket is, hogy megkereszteljék. A kotgarhi káplán Elizabeth névre keresztelte, amit a felvidékiek az ő pahari nyelvükön Ligpethnek ejtenek, A Kotgarh völgyében aztán csak eljött a kolera, s elpusztitotta Sonut is Jadeht is ; a kis Lispeth meg ott maradt a káplán felesége mellett, félig szolgálónak, félig társalkodónőnek. A keszténység tette-e vájjon, vagy a maga népe istenei, nem tudom; elég az hozzá, hogy a lány gyönyörűségesen felserdült. Már pedig ha egy hegyvidéki kis lánynyal esik meg ilyesmi, rossz utakon, Ötven angol mértföldet is érdemes utazni, hogy csudájára járjanak. Finom, görög metszésű volt az ábrázata, amilyet olyan sokszor föstenek s oly ritkán látni. Az arca halovány volt, mint az elefántcsont, s a termete a fajtájához képest föltűnően sugár. A szeme meg éppen csudálatos volt. Ha nem öltöztetik azokba a csúf telenyomtatott szövetekbe, amiket a missziók számára vesztegetnek, ha a bércek közt váratlanul eléd bukkan, azt hihetted volna, maga a rómaiak Dianája kél előtted vadászatra. Lispeth hiv maradt a keresztséghez mikor fölserdült, nem hagyta el, mint a többiek szokták. Haragudott is rá az 6 népe; hiszen, igy mondták, mensalub vált belőle s mindennap megmosdott. A káplán felesége meg nem igen tudta: mibe íogjon vele. Végre is egy öt láb tiz hüvelyknyi istennőtől nem követelhetni, hogy az edényt elmosogassa. Igy hát eljátszott a káplán gyerekeivel, eljárt a vasárnapi iskolába, ami könyv j volt a házban, mind elolvasta, s mint mesebeli tündérkisasszony, egyre csak szépült. A káplán felesége rá akarta venni, állana Simlában szolgálatba neve-) lŐlánynak vagy más ilyen jobb fajta-! nak, de Lispeth mindezekről tudni sem akart. Nagyon boldog volt ott, ahol volt. Egy pár hónappal múlhatott tizenhét

? éves, mikor Lispeth egy szép napon elindult sétálni. Ami nem annyit jelent,

! mint az angol uri nők sétája, akik más- j fél mértföldet lovagolnak föl és alá. Meg-' tett ő néha husz mértföldnél is többet gyalog Kotgarh meg Narkunde között. Ezen a napon csak késő alkonyatkor tért haza, s a Kotgarhba vivő nyaktörő meredeket valami nagy nehéz teherrel járta meg a karjában. A káplán felesége ott szundikált a szobában, mikor Lispeth lihegve s kimerülten hozta be a terhét. Oda tektette a pamlagra s nyugodtan szólott: >Ez az én uram. Ott találtam a Bagi-Road-on. Lebukhatott. Ápoljuk, s ha megépül, a tiszteletes ur összead bennünket.* Ez volt az első szó, amit Lispeth az ő házassági terveiről kiejtett, s a káplánná ijedten rezzent össze. De a pamlagon fekvő emberre kellett fordítani minden figyelmét. Fiatal angol ember volt; a fejét a koponyájáig fölhasította valami hegyes dolog. Lispeth elmesélte, hogy lenn bukkant rá a khud-nál, s ugy hozta el. Nem tudott magáról s alig Iélekzett. Lefektették s a káplán ápolta, aki konyított valamit az orvostudományhoz is. Lispeth el nem mozdult az ajtó elől, hogy hátha hasznát vehetik. A káplánnak is elmagyarázta, hogy ez lesz az ő ura, akihez feleségül megy. A tiszteletes ur meg a nagyasszony is keményen ráripakodtak, hogy micsoda szemérmetlen viselkedés ez ! Nyugodtan hallgatta meg őket, de csak ily nyugodtan ismételte is, amit mondott. Hát kell is ahhoz egy darab kereszténység, hogy kiűzze az emberből az olyan miveletlen keleti érzéseket, mint amilyen teszem az egy pillantásra való szerelembe esés.! Lispeth, aki megtalálta a szive választottját, sehogy se tudta belátni, mért halgassa ezt el. Nem hagyta, hogy elküldjék ; ápolni akarta az angolt, amig elég erőre kap, hogy elvehesse. Ez volt az ő kis programmja. Két hetes láz meg gyulladás után a fiatal angol állapota valamennyire megjavult, s megköszönte a káplánnak, a feleségének meg Lispethnek, különösen Lispethnek az б jóságát. A keletet járta be — a földet még akkor nem volt szokás bejárni — s Dehra-Dun felül jött, hogy a simlai halmokon füveket szedjen, lepkéket fogdosson. Simlában hát nem is volt senki ismerőse. Elbeszélte, hogy valami laboda után uyult éppen, de korhadt fatörzsre talált lépni s lebukott a sziklafalon. A kulijai biztosan ellopták a málháit s megszöktek velük. Ha jobban erőre kap, visszatér Simlába. A hegymászástól ugyan elment a kedve. Lassankint kiépült, de nem igen sietett elbúcsúzni. Lispethről azt tartotta a káplán, hogy valamelyiküknek, neki vagy a feleségének, el kéne mondania a dolgot a fiatal embernek. Az asszony magára vállalta s fölfedte az angol előtt a Lispeth szive állapotát. A fiatal ur szívből megmosolyogta a dolgot, hogy nagyon csinos, regényes, valóságos Himalájáidul. Csakhogy van már mátkája otthon. Túlságosan komolyba nem vette, s nem tartott tőle, hogy valami baj támadhat ebből. Megígérte persze, hogy egy szóval sem említi a dolgot. Állott is a szavának. De a gyönyörűsége telt benne, hogy Lispethtel elcsevegjen, elsétálgasson s enyelegjen vele, s hizelkedésekkel tartsa, mig visszatér az ereje, hogy tovamehessen. О előtte ez semmit sem jelentett, de Lispethnek ez volt az egész világa. A lányt végtelen boldogság töltötte el e napokban — Az „Esztergom és Vidéke" tárcája. A közügyek. Esztergom, január 20. Nem egyszer Ítéltük már el azt a közönyt, mely városi közügyeink terén épp azok részéről tapasztalható, kiknek a törvényből, avagy a választók bizalmából kifolyólag kellene a közügyeket legmelegebben felkarolniuk. Üléseinken, bármily fontos ügyek kerüljenek is napirendre, alig van egyharmada, fele azoknak jelen, kik a döntő szót kimondani hivatvák, ellenben megnépesülnek azok, midőn személyes érdekű dolgok kerülnek szőnyegre. Azoknak, kik a városi kört megalkották, ezen segíteni, a közügyek iránti érdeklődést felkelteni, fokozni volt céljuk. Hogy a fáradságot mily siker koronázta, látjuk. Igaz ugyan, hogy ha egy egy evidenter fontos kérdés lép előtérbe, a kör nem mulasztja el, hogy magáról életjelt ne adjon, ez azonban I mélyes természetű kérdés is megérdemelné azt, hogy véle, ha egyébként nem, demonstrative foglalkozzunk ; s ez a városi körnek volna feladata. Nem tudjuk abba is az apathia fészkelte-e be magát, avagy szervezeti okokban keresendő e a baj, az azonban elvitázhatlan, hogy közügyeink terén a stagnálás ugyanazon simptomáival találkozunk most, mint találkoztunk akkor, midőn az orvoslást szükségesnek láttuk. Ignotus. Az árurészletügyekről. Kereskedelmünk egyik fattyú hajtását végre megnyesni készülnek. A részletüzletek körül szokásos szélhámosságoknak és lelketlen kufárkodásoknak véget vetnek. Az igazságügyi miniszter erélyesen kezébe vette az ügyet s hogy nem az elmélet szürke felfogásaival kezeli a megoldást, bizonyítja az a körülmény, hogy a napokban szaktanácskozást hívott egybe, melyen a kereskedelem és ipar képviselői, tehát gyakorlati férfiak is résztvettek. Valóságos kórsággá fajult már a részletüzlet mai állapotában ; a szegény emberek szipolyozójává, a szükségbe jutottak zsarolójává vált. Látszólagos megkönnyítése mellett rendkívüli terheket rótt a népre, amely szük anyagi viszonyok közt élvén nem adhatott egyszerre nagyobb összegeket a szükséges cikkekért és kapva-kapott az alkalmon, hogy a nélkülözhetetlen tárgyakat apró részletek fizetésévej szerezhesse be. E mellett persze túlságosan magas árakon juthatott csak a szükséges dolgokhoz, de megvolt annak csábja is, hogy felesleges cikkeket vásároljon, mert hiszen a csekély részletösszegek fizetése könnyűnek látszik. Hogy ez az eljárás nem egyéb burkoltnak is alig nevezhető áru-uzsoránál, az az első pillanatra látható. A részletüzlettel foglalkozó kereskedő nagy kockázattal dolgozik és e kockázat biztosítási diját a tisztességes vevőnek kell megfizetni aki az áruért, annak értékét tete' mesén meghaladó, sokszor kétszer"