Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-30 / 70.szám

KSy/i'KKGOM t* VIDÉKE. (70. «ZÄAI I "3 augusztus 30 gyobb becséitékkel bir az emberre nézve, mint a tudomány kenyér nélkül. Bertalan Vince. Színház. Augusztus 28. Szerdán este Pierre Weber kitűnő francia bohózata került színre az esztergomi színkörben. Ez a pompás darab, mely a fővárosban majdnem minden előadásán megtöltötte a Vígszínházát, nálunk — sajnos — alig hozott Össze közönséget. Hiába fejtették к tehát színészeink ambíciójukat, minden törekvésük karba veszett, mert nem volt közönség, amely előtt érvényesüljenek. A darab sikerének előmozdításában Rajz Ödön veterán és rutinos színész »mint Francolin és Halász Alfréd mint Dupont, mig Mezei igazgató mint Castillon működtek hathatósan közre. A címszerepet Loute-t Vedródy Gizella játszotta, ki üdepajzánkodásával aratott tapsokat. Csütörtökön a „Nőemancipáció* énekes bohózatot a szabadjegyeseket leszámítva 3, azaz három egyénből álló publikum nézte végig, de dacára eme megfoghatatlan közönynek színészeink oly ambícióval és jeles alakításokat mutatva játszottak, hogy nagyon sajnálhatja Esztergomnak úgynevezett > művészetpártoló* közönsége a színházlátogatástól való érthetetlen, de következetes elmaradását. Sokaknak nagy fejtörést okoz, hogy miért is nem jár аг esztergomi publikum színházba ? Némelyek fejlettebb raűizlésüket hozzák inj dolenciájuk megmagyarázására okui, de e? csak üres szólam, amely mellett mindig ; tért kellene engedniök a kultúra és vidéki színészet érdekeinek, amely joggá' igényelheti a pártolást. Mert a vándorszínészek elvégre is kulturális hivatást j teljesítenek a fővárostól távolabb esc j vidékeken, amelynek közönsége nen I külözéseknek kitett 16 éves fiúnak ki j mondhatatlanul jól esett. Balogh Bén j mindig arra ösztökélt bennünket, hog> szökjünk meg. Gyertek úgymond, szökjetek meg, a somogyi erdőben bojtárnál öltözve, a jó Istenen kivül senki serr ismer fel benneteket, de mi szíves hívását nem fogadtuk el, hanem másnap mindhárman visszatértünk fogoly társaink közé. Le nem írhatom, hogy e szívélyes körben mily jól esett az ebéd és vacsora Az estebéd alkalmával egy Jelasics ez redbeli huszárkapitány lépett be az étte rémbe s pár percig hallgatva társalgá sunkat, engedelmet kért, hogy közibéni ülhesen, s ekkor hallottuk, hogy jól be szél magyarul, s igen előzékeny vol hozzánk, de mi tartózkodóbbakká vái tunk. Ekkor a pincér pár üveg pezsgő hozott asztalunkra, midőn Balogh meg szólitá őt, hogy azt nem rendelte, elmo solyodva jegyzé meg, hogy már ki vai fizetve, s midőn vallattuk, hogy nevezz< meg azt, ki a pezsgőt ide küldte hoz zánk, azt felelte, hogy az imént elutazót pesti kereskedő, kit Kóhnnak nevezett küldte számunkra. Mi elfogyasztottuk ; pezsgőt és a kapitány is velünk tartott mi azon hiedelemre vezetett bennünket hogy a pezsgőt ő rendelte meg. Reán nézve ezen találkozás őrömén kivül, a: is kedvező volt, hogy Baloghtól 10 vag] 15 frt kaptam kölcsön, melynek nagj részét íehérnemű beszerzésére fordítót tam, mit atyám Béninek köszönetté utóbb megküldött. Még egyszer találkoztan Béniékkel az 1867. évi koronázás alkal mával, akkor Esztergommegye I-ső al jegyzője voltam, azóta sem nem láttam sem nem hallottam többé róluk semmit (Folyt, köv.) dalom a féket vesztett szertelensége, I melyben az már nem a munkáért, ] hanem az úrhatnámságért rajong, j ha mindjárt koldus bottal jár is. J Istenem, hány flu van, kinek j apja az urhatnámságért áldozta fel j szép jövedelmet hozó birtokát ésj úri koldussá tette azt. Hány anya, ] kinek féktelen vágyai leányának j delnői jövőjéről álmodozva szakította; őt ki egyszerű köréből s dobta a j csalódások nagy Óceánjába. Föld-! műves, iparos egyaránt, jóllehet ha; gyermekét ősei által megszokott j körében tartja, boldoggá, megelégedetté, egyszerűvé, függetlenné teszi, igy működvén közre a nemzet megerősbbülésének nagy munkájában. De hát ki állhat ellen, s kinek | van joga ellen állni a demokrácia: jogelveiből kifolyó és egyedül aj szabad elhatározástól függő jogok | gyakorlásának ? Senki! Igen senki, j mert a demokrácia az ember isten-; I 1 adta természeti jogának érvényesi- j tése minden időben, minden téren I és minden körülmények között; — igy tehát ott is, hol a megélhe-1 tés nem az ásóra kapára és egyéb | az iparűzéshez szükséges eszközök- j höz van kötve, hanem a nyert tu-1 dományos ismeretek révén egye-; bütt, de különösen ahhoz a nyomó- j rult tollhoz, melyből a kialakult j betűk éltetnek ugyan, de borzasz-; tóbban ölnek. I Hagyján, ha éltet, ha öl és valamint tanulni, úgy

? küzdeni is mindenkinek van joga fent és alant és met fenntarthassam, 3—4 prófuntotcipeltem feléből hónom alatt, állomásról-álíomasra. Még ma is keserves ezen napok emlékezete. Kaptunk ugyan a menetben naponta délben levest és egy darabka hust, de nem igen volt benne köszönet, mert élénken emlékezem, midőn egy alkalommal az ebédet hozó asszony fazekán, egy hete reá ragadt káposzta nyomai látszottak, a benne lévő ée tiz egyénre számított hus vörös, vagyis félnyers volt, mi azt tanusitá, hogy kevés gond fordíttatott reánk. A fóttelen levesben tisztanemünek híre sem volt, s az inkább langyos, ízetlen meleg víznek volt mondható. Szóval ellátásunk ritka kivétellel az elmondotthoz volt hasonló. De nem akarom olvasóimat állomásról állomásra vezetni, csak annyit említek meg, hogy Eszéken a nép csődülete mellett vezettek át bennünket, midőn Vukovárra szállásoltak. Valpóra érve, mint nevezetességet meg kell említenem báró Brandau kastélyát és az onnan kinyúló falakat, melyek a kastéllyal összeköttetésben állott vadaskertbe vezettek, továbbá azt, hogy a bárónak két betanított orangutáng majma volt, melyek az inasokkal vegyest teljesítették az asztalkörüli szolgálatot, valamint azt sem hallgathatom el, hogy a báró feltűnni nem akaró szívességet tanúsított irántunk, kinél harapni valót kaptunk. Az emiiletteken kivül még feltűntek a város határában az úgynevezett iszaptölgyek vastagságuk, magasságuk és rendkívüli terebélyességük által. Onnan tovább menve, az országút mentén egy cséza kocsit láttam állani. Nekem a benttilló úri ember igen isme;enki sem zárhatja el az utat, hogy bárkiből úr vagy úrnő ne lehessen. A tudomány becsben tartja az imberek jogait, megosztja magát, íogy mindenki részesévé lehessen ^s ha elkészítette a nagy útra, •ajta függ miként használja azt fel. Nyíljanak meg tehát a megélheés, de sajnos ritkán a tudományizomj által űzött ifjúság előtt a felmenteit csarnokok, szálljon ég felé iz értelmet megvilágosító maiasz:ért a fohász, de azzal az égő vágyjyal, hogy ne a proletárizmus szaporítására, hanem a nemzet dicsőségét és boldogulását előmoziitó termékeny munkásságra vehesse az elméket. Hisz ha élni, halni és alkotni »karunk, az érdes tenyér mellett is negfér a tudomány csak ne széyyeljük az egyszerűséget, melynek negszokása a tündéries pompákban mbolygó, de kielégítésre mindig céptelen vágyak leküzdésében áll. Ez utóbbi képezi egyúttal sarkaatos feladatát a tantestületeknek, ímellyeknek ily irányban való te vékeny nűködése a proletárságtól megóva iz ifjúságot, az őstermelésre, iparizésre és egyébb tisztességes életet adó foglalkozásra terelheti azt, amely később önönmagán okulván, befogja látni, hogy a jól felfogott kisebb mederű ismeretek is megfelelhetnek ama kivánatoknak, a melyektől a megélhetés függ. És ha belátja, gyermekeinek jövőjét, nem ábrándokban fogja keresni, hanem a puszta valóban, mely sokkal narősnek látszott, akinek kilétét azonban nem kutattam, hanem a bekanyarodó uton tovább mentem a faluba, mely az úthoz közel feküdt. Az udvarban, hol elszállásoltak nagy lombos almafák álltak és én ellentállhatatlan ösztöntől indítva egy hantot dobtam fel a fára, melyről két piros alma hullott le, mit zsebembe rejtettem. A rendkívüli széles utca túlfelén, szállásommal szemközt láttam megállani a már említett cséza kocsit, mely többek által körül vétetett, s igy én is odasiettem s megállva köszöntem az ismerősnek látszó urat. О reám tekintve igy köszöntött : >Servus Kálmán* ! Mire megjegyeztem, hogy nem a Kálmán, hanem a Géza vagyok. »Servus édes Gézám, hát te ismersz engemet* ? szóllott ő, kit habár több év óta nem láttam, hangjáról azonnal felismertem, hogy rokonom. Balogh Béni volt tinnyei származású úriember, ki akkor gróf Zichy Domokos fehérvári püspök somogymegyei uradalmában tisztartó volt. Azonnal bemutatott nejének. Sógoráért jött, ki szinte velem volt fogoly, Sartórinak nevezték s ott még egy rokonára akadt, kinek nevét már elfeledtem, aki tüzér tiszt volt. Balogh a kapitányhoz sietett és 24 órai szabadságot kért számunkra, bevitt bennünket Kaproncára, hol az erőd a széles ütcáju városban fekszik. Jó karban volt tartva, de fekvésénél fogva csak pár napig lett volna rendes ostrom mellett védhető. Rokonom neje igen kedves teremtés volt s oly rokoni szivélyességgel fogadott, mintha gyermek kortól ismertük volna egymást, mi nekem az idegenben, szenvedések és nélmehet le oly könnyen a fővárosba az újdonságok megszemlélésére, mint a mienk. Beszélnek a színházban uralgó hőségről, légvonatról stb., de ez mind oly kicsinyes kifogás, amely helyt nem átihat, mikor tapasztaltuk, hogy ugyanily viszonyok mellett tavaly a cirkuszban, ahol kígyóemberek és dijbirkózók mutogatták magukat, zsúfolva volt a ponyvasátor. Azt hiszem ez inkább tanúskodik a közönség fejlett műizléséről. A Nőemancipációban jeleskedtek Zarándy Árpád szerepében Rajz Ödön. Keilinger Nepomuk nyugalmazott furvézer hadnagy szerepében Heltai Hugó és Dengelegi Fruzina szerepében Barna Ilona, kik nagyobb publikumhoz méltó lelkesedéssel és odaadással játszottak. Péntek este: Egy magyar huszár káplár Bécsben cimü látványos életkép került szinre íélhelyárakkal, szombaton pedig a fővárosban nagy sikereket elért >Niobe«, amelyről legközelebb beszámolunk. Taffy. — A Hercegprímás itthon. Mindenkor örömmel ragadjuk meg az alkalmat, midőn hírt adhatunk arról, hogy О Eminentiája haza érkezett, s itthon van, mert bármiként legyen is a dolgok állása, mi őt miénknek, s Esztergomot székhelyének J tartjuk. Ó Eminentiája, hogy a tavaszon J nála tisztelgett városi küldöttségnek tett igéretét beváltsa, jött városunkba azon elhatározással, hogy körünkben hosszabb időt töltsön, mit a Bibornok be is szándékozik váltani, hacsak a politikai helyzet alakulásai a fővárosba nem szóllitják. Csütörtökön reggel érkezett meg a Párkány-nánai oldalon a vonattal. Kíséretében voltak dr. Kohl Medárd püspök, j dr. Csaszki István titkár és dr. Andor j György pápai kamarás. Megérkezése jután néhány órával polgármesterünk és a rendőrfőkapitány tisztelegtek nála s tolmácsolták a város örömét, a hosszú útról szerencsésen és jó egészségben történt visszaérkezése alkalmából. j — Vimmer Imre polgármester öt heti szabadságából, melynek legnagyobb részét Rohitson töltötte, szerdán este érkezett haza, s csütörtökön átvette a város ügyeinek vezetését. — Itthon. Dr. Fóldváry István városi főügyész Abbáziából, Keményfiy Kálmán képezdei tanár Fülekről hazaérkeztek. — Nemeslelkü adomány. Ő Emínenciája, Vaszary Kolozs hercegprímás a leányvári iskola építési és felszerelési költségeire 200 koronát adományozott Majer Imre pápai kamarás ottani plébános kezeihez, egyben pedig értesítette nevezett plébánost, mint az iskolaszék elnökét azon elhatározásáról, hogy hasonló összeggel tiz éven át szándékozik az iskolát támogatni. Majer Imre, miként értesülünk nagyon szivén hordja iskolája felvirágozását, amelynek építésére eddig egybegyűjtött 8000 korona, az ő lankadatlan fáradozásának eredménye. — Hymen. Lenkei Emil a Fonciere biztosító társaság titkára, tartalékos cs. és kir. tiszthelyettes, az esztergomi aranyifjúság szimpatikus tagja ma tartja eljegyzését Putz Rózsika urleánynyal Párkányban. Az eljegyzéshez magunk részéről is örömmel gratulálunk! — Simor hercegprímás arcképe. Megemlékeztünk lapunk egyik számában, hogy bold. Simor János hercegprímás arcképét Léva városa Királyfalvy Károly fiatal festőművész által tanácsterme számára megfestette. A képen a jeles ifjú festő egy hónapig dolgozott az érseki palotában rendelkezésére bocsátott teremben s a napokban készült el vele. A képet Vaszary hercegérsek hosszasan megnézte és nagy elismeréssel szólt róla. Királyfalvy néhány napra a kaszinó majd a kath. kör helyiségeiben teszi közszemlére az egyesületi tagoknak, kik-