Esztergom és Vidéke, 1903

1903-01-18 / 6.szám

mely a megye területén a házalást el­tiltja jóváhagyta. — A circiter alapítványa. A circiter asztaltársaság, mely évente 24—30 gyer­meket szokott felruházni, nemes felada­tának ujabban nemcsak szép de meg­lepő tanújelét adta. A fillérekből egybegyűlt pénzen az elmúlt évben mint­egy harminc gyermeket ruházott fel s ezen felül még 729 K. is adott az esztergomi gymnasium diákasztala javára, oly kikö­téssel, hogy az összeg addig kamato­zandó mig az, az 1000 koronát eléri; mi­dőn is a circiter asztaltársaság név alatt, mint alapítvány lesz kezelendő. — Gyógytár ÍViagyar-Szölgyómben. A belügyminiszter a magyar-szöl gy émi gyógytár felállithatására vonatkozó jo­gosítványt, Moldván Lajos budapesti gyógyszerésznek, a szt. István gyógy­tár kezelőjének adományozta, ki azt egy év lefolyása alatt köteles felállítani. — Kik vezetik be a villamvilágitást. A határidő, mit a bizottság a kötelező aláírások megtételére kitűzött, lassan már lejár, s dacára ennek eddig még oly kevesen jelentkeztek, hogy már eleve is elmondhatjuk, miszerént a villamvilá­gitás bevezetése, halva született. Midőn az első villamviíágitási ajánlat beérkezett, az aláírások a gázra félbeszakadtak, mely időig 133 jelentkező fél 1351 lángot jegyzett a gázra. A vitlamvilágitásra eddig össze­sen 21 fél jelentkezett, kik együttvéve 202 lángra jegyeztek, melyek gyertya­fény tekintetében, vagyis a fogyasztás mérvét illetőleg, a következőképen osz­lanak meg. 59 láng 5 gyertyafényü, 39—10, 80—16, 13—25, 8—32 és 3 láng i5° gyertyafényü. Ha már most figye­lembe vesszük azt, hogy ahhoz, hogy a villamfény a normális ár mellett (mi a gáznak háromszorosa) bevezethető le­gyen, legalább is 3—4-szer annyi láng biztosítása szükséges, mint a gáznál, úgy látjuk, bogy minden kísérlet meddő, Esztergomnak nincs oly közönsége, mely •csak azért, kogy modern (de tegyük hozzá, a gáznál sokkalta rosszabb) vilá­gítása legyen, háromszoros árt legyen ké­pes megadni. Eddig a következők jelent­keztek : Koksa Tivadar ellenőr, Brandzsa Mihály kőmives mester, Tiefen thai Gyula mér­nök, Szt.-Anna zárda, Számord Ignác lelkész, Wimmer Ferenc magánzó, S. Rochlitz Arthur gyógyszerész, Kaán Károly , tisztviselő, Miller Imre cukrász, Perényi Á.főszámvevő, Mattyasovszky Kál­mán ügyvéd, Schenkengel Antal lakatos mester, dr. Áldori Mór főorvos, Cseics­щг János kalapos mester, Cserő Zsig­4 mond üvegkereskedő, Havas Vince bir. végrehajtó, Leitgeb János fűszerkercskedő, Pelczmnn László férfiszabó, Kührner Antal építési vállalkozó, Osváth Andor tanácsjegyző, dr. Gedeon Kálmán orvos. — Tömeges kivándorlás. Csak nem régiben adtunk hirt e cimen, arról, hogy Süttő községéből mily nagy számban folyamodtak Amerikába szolló útlevé­lért, s ma ismét arról kell beszámolnunk. Süttő községéből ugyanis ismét 16 an folyamodtak Amerikába szólló útlevélért. A kivándorlók férfiak és nők vegyesen, közöttük fiatal leányok. A kivándorlók a kőfaragó ipar pangása folytán munkát­lanná vált családok tagjai, kik, az új­világban akarnak szerencsét próbálni. — Jégpálya megnyitás. Mint értesü­lünk, a tornaegyesület szigeti kerti mű% jégpályája, amennyiben a hidegre vált idő meg nem változnék, holnap, avagy legkésőbb kedden újból megnyílik. — A hévvizi malom restautálása. A főkáptalan, miként értesülünk hévvizi malmát teljesen átalakíttatja és újonnan szereli fel. — Edison színház. A > Fürdő с ven­déglőben tegnap este Bénkő M. tanár villamos színjátékot adott elő. Az érde­kes előadást ma este megismétli. Különfélék. — A pénzek nevei. A »forint« tudva­levőleg Florenz-től nyerte nevét, ahol először ily pénznem készült. Aranyból veretett. Ennélfogva nem helyes az » ezüst-forint*. Ilyen nem létezett. Az »arany-forint* pedig szószaporítás, mert minden forint-arany volt. — A >kraj­cárt azon kisebb pénzdarabok után ke­letkezett, amelyeket Veronában és Me­ranban vertek: Az egyik lapján e pénz­darabnak egy kereszt, illetőleg »X« volt látható. Rövidítve e pénzdarabot »Xr.«, vagy »Kr.« betűkkel jelezték. Ebből ke­letkezett a »Kreuzer«, majd > Kraj­cárt szó. — A fillér, illetőleg »Heller«, nem egyéb, mint az a kis váltópénz, amely a Hall—i pénzverdéből került ki legelőször. Innen a Heller, tulajdonképpen »Häller.« — Az aranyat régebben »du­kát* néven ismertük. Némelyek szerint Dukas görög császár után neveztetett voina el. Valószínűbb azonban, hogy a velencei aranynak köszönhető a »duca­tus« név. A velencei aranyon t. i. e felírás diszlett: »Sit tibi Christe datus, Zuem regis, iste ducatus« (hercegség). Moscherosch jó izű megjegyzése szerint a franciák azért nevezik az aranyat Így : „un ducat", „guod inducat in ten­tationem u , mivel kísértésbe ejt! Az angol Sterling, eredetileg easterling, az az oly pénzdarab, amely keletről jön. I Az angolok igy hívták azokat a nagyobb j pénzdarabokat, amelyeken a német ke­j reskedők Londonban vásárolni szoktak. j — „A gárda meghal, de meg nem j adja magát" ÁÜitólag Cambronue tábor­nok mondotta e szavakat a Waterlooi i ütközet alkalmával. A történet azonban mást bizonyít. Cambronuet a nevezett ütközetben Hugh von Halkett hannoveri tábornok el, fogta anélkül, hogy sokat ellenkezhetett volna! A fentebbi szavakat csak gúnyból adta aztán ajkaira Roqae­mont francia hírlapíró, aki az ütközetről tudósításokat irt. — Furcsa háborúk. A népek egész­séges, humora igen gyakran jellemző ki­fejezéseket talál egyes eseményekre. Igy a háborúk terén a következő gúny­1 nevekkel találkozunk : Lucern ostromát 1513 ban »hagymahaborunak« nevezték el. — Az 1565-ik évi graubündeni pol­gárháború — »szalonna háború.* — Az 1631. évi bajorországi háború — »cseresz­nye-háború. 4 * Az 1778 iki trónörőklési há­ború — »burgonya háború,* mert a kato­naságnak nem volt más dolga, mint Raleigh ajándékát fogyasztani! — A párisi 1775-iki küzdelmek — »lisztháború« nevet nyertek. — Vannak ing-háboruk is ! A franciaországi 1702—5 között lefolyt mozgalmakat, továbbá az Írországi 1763, 1821 és 1864. évi háborúskodásokat ne­vezték el igy, mivel a felkelők ruháza­tuk felett ingnemü fehér öitönydarabot viseltek. — Híres levelek. Már Ciceró művé­szetnek mondtta a jó levélírást. A levél­írás nehézsége és jelentősége a rövidség­ben rejlik. Milliók és milliók gyakorolják folyton a levélírás mesteriégét, de mara­dandó becscsel a leveleknek csak igen csekély töredéke dicsekedhetik. Hires levélírók voltak : Horatius, Ovidius, sz. Pal, sz. Péter és az Új-Szövetség többi levélírója. Ezeket nem fogja a világ sohasem elfeledni. Ismeretesek Crotus Rubianus levelei 1515-ből, Tartalmuk azon­ban épp oly botrányos, amily valótla­nok Pascal »Lettres Provinciales* név alatt kiadott levelei. Montesquieu «Per­zsa levelei* a forradalom nem utolsó fegyverei gyanánt tekinthetők. Hires politikai levelek voltak azok, amelyeket Philipp Francis 1769—1773-ik Junius alá­írással bocsátott a nyilvánosság elé. Nagy Frigyes egyik barátja Jean-Bap­tiste de Boy er hágai levelei szintén a nevezetesebbek közé tartoznak. Sok vita tárgyát képezte, vájjon csakugyan Stuart Mária irta-e azokat a híres leveleket, amelyeket állítólag Bothwellhez intézett. Phílippson kimutatta, hogy hamisítvá­nyok. Világtörténeti nevezetességű VIII, Keresztély dán királynak 1846. június 8-án megjelent »JVyilt levelet a Schleswig­hollsteini trónöröklés kérdéséről. Hazai irodalmukból sem hiányoznak tartalmilag és alakilag mintaszerű levelek. Valódi gyöngyök Mikes Kelemen levelei. Vala­mennyit felülmúlják azonban a levelek azon remekei, amelyek Kossuth Lajos tollából folytak. Dürer és a grafikai művészet. Jelen írás egy olyan célt tűzött ki, mely azok előtt, kik a szép és annak megteremtői iránt érdeklődnek nem ve­szíti el hatását. Dürer Albertről, arról az eredetileg magyai származású német festő és rézmetszőről szólok, ki az igaz ugyan, hogy német földön, idegen for­mában, de közvetve reánk magyarokra is fényt vetett halhatatlan művészetével. Ennek kapcsán pedig néhány szóval vá­zolom az ő leghatalmasabb művészi megnyilatkozásának, grafikai munkáinak értékét és a grafika fajainak lényegét. Hogy azonban teljes kepét alkothassunk róla, ki kell terjeszkednem a művész életére és viszonyaira. Dürer Albert a németek nagy festője, a magyar Ajtós családból származott. Született Nürnbergben 1471. máj. 21-én, hol magyar nemesi születésű atyja Dü­rer Albrecht letelepedett és eredeti ne­vét Ajtóst, Dürerre változtatta. A fiu eleinte atyja műhelyében az ötvös mes­terséget tanulta, s már e korban nagy hajlam mutatkozott benne a festészet iránt, ezért atyja Wohlgemuth mester­hez adta, hogy a festészet mesterségét elsajátítsa, 1490 ben elindult vándorlására, mely útjában megfordult a nagy német városokban, továbbá Velencében, hol főleg Mantiqua gyakorolt reá hatást. Ötévre reá haza tért szülővárosába nem szűnve meg magát tovább művelni. Mint látható ezekből Dürer teljesen német világban élt és felfogása gondol­kodása teljesen át szűrte a faji jelleget. Szülővárosában már fiatal korában nagy becsülésre és hirre tett szert. Egy újbóli tanulmány utja után, mely alka­lommal Velencében Giovanni Belliní mű­veit tanulmányozta, haza térve Miksa császár szolgálatába állott. Ez időben indult meg a nagy refor­mátus mozgalom, melyben élénk részt vett. Művészete fejlődésének tetőpontján ért véget az élete, 59 éves korában 1528. ápril 6-án. Dürer egész művészi egyéniségénél fogva nagyobb szabású, momumentális festményeket nem alkotott. О renaisance embere volt és azon hatás alatt állott, melyek a művészetek ujjá születését eredményezték. Képeinek technikája és anyaga nagyon változatos, tárgykörük azonban már kevésbbé az. Egy pár fia­talabb korabeli mitholigia képén kivül, nagyobbára vallásos képeket és arc má­sokat festett. Az előbbiek közül »Orphe­usa< és a bécsi Albertina képtárban levő »Bachanalia* és > Try ton ok harca* említendők. A két velencei utja ered­ményezte művészetének klasszikus jelle­gét. Későbbi műveiben mint talán az első és a leghatározottabb naturalistának mu­tatkozik, szem elől nem tévesztve az íz­lés finomságát és az anatómiai hűséget. Az antik művészet emlékeinek és azok kifejezés formáinak tanulmányozása mel­let művészetének főtárgyává magát az életet tette. Rajzolja és festi az embert, a fát, virágot, felhőt ugy mint azokat maga előtt élni, fejlődni és elvonulni látja s csak annyira idealizálja motivum­* Forrás: Szana T. és a Művészet I.. évf. jait, amennyire azt a lelkében élő mű­vészi harmónia megkívánja. Mint arckép festő is előkelő helyet foglalt el korában. E munkásságának terméke közül kiemelendők a madridi és müncheni képtárakban levő önarcképei, továbbá a budapesti orsz. képtárban levő férfi-arckép-e, melyek mindegyike megmutatja milyen csalhatatlanul tudott jellemezni. A bécsi múzeumban van a hires »Min­denszentek« képe, ez a misztikus tárgyú, mély felfogású és érzésű kép, mely ki­tűnő elrendezése, alakjai jellemzése és fenséges színezésénél fogva legmegkapóbb festményeinek egyike. Dürer művészete valóban korszakot alkotó volt. Már ifjú korában nemcsak a festészetben, de a réz és fametszésben is gyakorolta magát és lángesze épugy kitűnt ezekben mint amabban, sőt & kiváltképeni rézmetszésnek ő volt a meg­alapítója. Ő volt az ki tökéletes művészi felfogásánál fogva nem elégedett meg a metszés akkori műveletlen niveaujával és abban számos gyökeres újítást tett. Főleg az által vált korszak alkotóvá, hogy az akkori meglehetősen ellaposo­dott metszési irány nyal szakítva festői hatásra törekedett, mit eleinte a válto­zatos és a formákat puhán feltüntető gazdagabb árnyékolással, később a réz­metszés és rézmaratás technikájának mes­teri összeegyeztetése révén ért el. A rézbe Való metszés technikájának feltalálójáról biztos adatunk nincs; való­színűleg а XV. század közepe táján az ötvösök műhelyéből került ki; а XVI század elején aztán már teljes művészi értéket nyer. Dürernek a neve a réz­metszés művészetének fénykorát jelenti. Az ő vonala már nem a kezdetleges rajzművészet megnyilatkozása és nem körvonal alakító tényező, hanem az ön­tudatosan a tiszta forma megoldásit, ha­talmas nyugalommal, akadályt nem is­merve keresi. Nála az eszme, a tartalom a fő és e> ért sokszor a szabályosan gon­dos tisztaság rovására hasítja vonalait. Grafikáról mai napság ritkán esik szó. Talán kevesen is tudják a réz metszetet, a rézkarctól elkülöníteni. A lényeges különbség mely e két művészi termék között van keletkezésük módjának kü­lönbségében leli magyarázatát. Mert míg a metsző, a véső segítségé­vel saját kezének fizikai erejével vonja vonalait a réz-lapra, addig a rézkarcoló csak a lemezt bevonó vékony viasz ré­teget vágja át tűjével és az Így nyert hézagokon át hatol le a maró sav és hozza létre kimélyíti a rézlapon a tulaj­donképi vonalat. Igy van az, hogy mig a metszet a nagyterű és nyugodt festészet kísérője és vonala is nyugodt 8 szabatosan vilá­gos, addig a karc inkább a reális fény és szin hatásra törekszik és vonala in­kább mesterkélt s titokszerű. A metszetben a vonal kiséri a forma menetét feltünteti domborulása irányát, mélység leié vékonyodva az előtérben széles és vastagabbá fejlődve. A karc­nál nincs a művész keze formákhoz kötve, vonalai menetének nincs akadálya ; telve eleven, szerte csapongó mozgással szinte céltalannak látszó Összekuszáltság­gal jelzi a vonalak sürübb vagy gyen­gébb hálózatában a formát és tónust. II/ módon a rendszertelenül hálószerű vonalak közül erŐsebb vagy gyöngébb mértékben kicsillanó fehér alap, szinte a fény hatását kelti a szem recehártyáján. Tekintettel van azonkívül a karcoló egyes színek értékére is; a nyugodt mély színeket lágyabb tónusban adja, mig az élénk úgynevezett kiszökő színek feltüntetésével szinte látjuk a műves* tű­jének szertelen csapongását, a vonalak

Next

/
Thumbnails
Contents