Esztergom és Vidéke, 1903
1903-08-23 / 68.szám
A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. М е Й1 е 1 е Щк Vasárnap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I Е^елк évr — — — — 12 kor. — fii. PéS évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egyes •tani ára: 14 fiiFelelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiitterek ás hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. száiib Kéziratot nem adunk vissza. * Gazdasági programm pontosatok. i Esztergom, augusztus iS. III. í Úgy a gazdaszattal foglalkozók 1 létérdeke, valamint az ezeken kivül állók és egyébbel foglalkozók ér-1 deke parancsolólag azt a követel- j ményt állítják elénk, hogy a város, 1 mint erkölcsi testület vagyona, min-\ den egyes adózóra nézve egyenlő^ mértékű haszonnal járjon. Az a mindent absorbeáló adó-j teher, amely most és már hosszú évek óta minden egyes adófizetőre j ólomsúlyként nehezedik, akaratlanul is élénkbe állítja azt a kérdést, a mely egyébbként is az igazságnak tökéletesen megfelel, valljon miért! kell az 1863 hold 1215 Q öl lege-' lőnek évi csak 2982 korona 4.0 fillért jövedelmeznie ? Hiszen ez az összeg, a legelő-terület mennyiségéhez képest oly csekély, a melylyel beérhettük akkor, midőn még ideális állapotok voltak, midőn nem volt szükség Iz „Esztergom is lie" tárcája. Jó ещЬегек . . . Jó emberek, hai vignak láttok, Vagy szomorúnak — engemet, A kacagásnak, vagy a búnak : Ne higyjetek ... ne higyjetek ! Mert hogyha búfelhős az arcom : Akkor lelkem ujjong, nevet; S ha ajkam vig kacajba' tör ki: Zokogni érzem lelkemet. Olyan vagyok, miként az égnek Tovasuhanó fellegi, — Mindig-mindig más-más alakban — Ha fürge szellő kergeti. Az én világom csupa álom És hangulatom nagy talány, Megfejteni mit senki nem tud, Csak egy . . . csak egy hamis — leány. Tuba Károly. 1841. évi nemzetőri és honvédkori élményeim. Irta: HORVÁTH GÉZA. [Folytatás (XXIII.) A világosi fegyverletétel. map aug. 12 én megindultunk Viláhol legszebb reményeinket teOtt tábort ütöttünk, s ozsonna arra, hogy a város vagyona minél jövedelmezőbben kezeltessék, de ma, mikor minden téren a szükségletek egész özöne áll elő s azoknak kielégítése elől a város ki nem térhet, akkor, midőn egyeseknél az adóteher mellett ( az életfentartás oly ryagy küzdelemmel van egybekötve, hogy nagyon sok családapánál az életrőli lemondás gondolata vibrál lelkében, meg keli gondolnia a szarvasmarha tartó közönségnek, hogy ez az állapot még ha teljesen az ő érdekükben volna is, 'továbbra megnem maradhat, mert ja többi adózó közönséget tekintve, ez az igazságnak, az egyenlő teherviselési kötelezettségnek éppenséggel meg nem felel. I Mert lehet, hogy vannak Magyarországon birtokok a melyek félreesve, a forgalmi utvonalaktól, semmit, avagy nagyon kevés jövedelmet hoznak, de nálunk, ahol a lakosság számarányához viszonyítva a kultúra alá vett földbirtok oly kevés, hogy egy-egy lélekre alig esik 900 [ ] öl, ahol éppen ezen tájban megjelent az orosz lovasság egy csapata és az Arad felé vezető utat elzárta. Már jókor délután hire terjedt a bekövetkező fegyverletételnek. De már akkor a nélkülözésektől megtört hadsereg az ellentállást vagy ellenmondást meg sem kisérlette. Ámbár zúgolódás volt a táborozó csapatok között hallható. 1 A legénység 15 napi zsoldot, a tisztikar egy havi fizetést kapott, felét ezüst-' ben, felét magyar bankjegyben. Nem volt tábortűz, honnan Görgei, az áruló fejére átok nem szállt volna, a legénység egy ] része kétségbe esésében sírt, töltényüket ! a tűzbe dobták, úgy a gyalogság, vala- j mint a tüzérség. Én is azt kívántam • Görgeinek, hogy háromszáz évig éljen j és mardossa a lelkiismeret. A fegyerek 1 nagyrészét használhatatlanná tették, de 1 az mitsem segített rajtunk, mert nem | volt út és mód a nagy catastrófa elhá- j ritására. A következő napon vagyis aug. 13-án j hadrendbe álltak a zászlóaljak és köny- J nyezve mentünk el, a tüzérek és lovak | nélkül álló, gyönyörű ágyúsor mellett, melynek hangja kisért véres és gyakran I győzelmes csatáinkon. Görgei törzskarával elvágtatott mellettünk, kék selyem fehér csillagokkal | áttört kendő volt fejére kötve, mi a hűtelen vezér érdekességét emelte. Mit érezhetett hideg, számító szivében, csak a titkok örök Istene tudná megmondani, hogy annak mélyében nem volt-e némaj s zemrehányás, avagy metsző fájdalom, oknál fogva valóságos föld éhség uralkodik, ott mai napság egy hold föld évi 80 krt, illetve 1 korona 60 fillért jövedelmezzen, az csak olyan birtokosnál lehetséges, kinek földje jövedelmére nincs szüksége. Es ítt, az igazság követelményének megfelelőleg, a gazdasággal foglalkozókkal szemben ki kell mutatnunk azt a nagy igazságtalanságot, a többi más foglalkozást űzőkre eső azon tehertöbbletet, a melyet a kezünk ügyébe akadt 1902. évi városi zárszámadás igazol. Az elmúlt évi jövedelem összesítésből látjuk, hogy a cselekvő hátralék az 1902. év végével 190.166 korona 70 fillér, ebben az összegben haszonbérek 15-459 k° r- 38 fii. gazdasági jövedelmek и.512 kor. 56 fii. községi pótadók 46.995 kor. 72 fii. összesen 73.967 kor. 66 fillérrel szerepelnek. Ez e hátráléki összeg jórészt a földműveléssel foglalkozók tartozása. Ezt a hátralékot a folyó évben Ц ÜILJLU !!• " LU ' "ggHB de az hideg, merev arcáról nem volt leolvasható. Mit érezhetett megtört gőgjében, midőn a muszka tábornok valóban kevély és fényes kísérete előtt meghajtá fejét és megalázkodva nyujtá át képletileg hadserege fegyerét. Azon muszka hadsereg előtt, mely fölöttünk és velünk szemben egy győzelmes eldöntő csatát sem vivott. Ámde úgy volt ez a sors könyvében megírva. A magyar nemzet ismét a mértéktelen nagyravágyás és versenygés áldozata lett. A zászlóaljak felvonulása, a huszárság elhelyezése, a nagy, messze elterülő sik téren, egymástól oly távolságra történt, hogy a szétszórt csapatok egymást alig láthatták. A mi zászlóaljunk Szőllős és Pankota közötc állapodott meg. A hangulat leverőleg komor és néma volt, mintha mindenki átérezte volna, ezen eseménynek a magyar nemzet életére és jövőjére kiható fontosságát. Mikor a zászlóalj megállt, az elsÓ öt század előbbre vezényeltetett, a századok egy; máshoz oly távolba állíttattak fel, hogy minden század között három lépésnyi távol keletkezett. A fegyverek a felhangzó tompa vezényszóra gulyába (pi« ramis) rakattak és a legénység a féljobb elhangzása után kivonult a fegyver sorok közül. A kivonulás után muszka gyalog őrség állíttatott kétfelől a fegyver sorok mellé. Ekkor vette észre az őrnagy, hogy a tölténytáska és szuronytok a legénységen rajt maradt, tehát újabb vezényszóra bevonultunk a fegymeg kell fizetni azoknak az adófizetőknek, akik nem maradhatnak el az ő adótartozásukkal, a kiknél, — ha a szükség ugy hozza magával — a végrehajtó megtalálja a hátralékos tartozás biztosítására szolgáló ingó vagyont, mig ellenben ha ez a 73.967 korona a mult évben befolyik, a 171.777 korona pótadó helyett csak 97.810 korona pótadóra lett volna szükség, a mely nem száz, hanem 65 %-os pótadónak felel meg. Akkor tehát, midőn a földműveléssel nem foglalkozó osztály érdekében is felszóllalunk, éppen a gazdaszattal foglalkozóknak kell belátniuk, hogy a város ingatlan vagyonának és különösen a legelőnek használata, illetve az ezután befolyó jövedelem, vagyis az értékesítés sem az igazságnak megnem felel, sem azon közérdeket nem szolgálja, a mely szerint a város vagyona minden egyes adózóra nézve egyenlő mértékű haszonnal kell, hogy járjon. De ettől eltekintve, valljon helyes versorok mögé, és annak a fegyverekre akasztása rendeltetett el. A muszkák előtt ezen mozdulat érthetetlen lévén, az őrizetre kirendelt gyalogság megdöbbenve és ijedten látta azt és mindannyian, mint a nyárfa levél reszkedtek. Mi tisztek megtartottuk kardunkat. Ugyanakkor átadatott a jelenvolt muszka parancsnokló tisztnek a zászlóalj legénysége és tisztikarának létszámát feltüntető kimutatás, melyből kitűnt, hogy a Bácskából 1600 fővel kiindult létszám 475 főből állott a fegyver átadása alkalmával, miből kiviláglott az is, hogy az általam leirt 1848/49 évi hadjárat folyamán veszteségünk 1125 embert tett. Muszka fogságom. . Nyomban a fegyver letétel után muszka huszárok vettek kétfelül körül s aznap Zerindig kisértek bennünket, hol a tisztikar a beszállásolás alkalmává), a legénységtől elkülönittetett és továbbra is elkülönítve maradt. Másnap ki jelöltetett a hely, ahol a tisztikarnak gyülekezni kellett, t. i. Sarkad. Reánk többé felügyelet nem gyakoroltatott. Aki közelebb illetőségű volt s a hazatérésnek módját tudta ejteni, bátran távozhatott, csak nagy ritkán lett valaki feltartóztatva. Szóval a muszka katonaság, de főleg tisztjei részéről előzékeny bánásmódban részesültünk. A muszka tísítek' az osztrákokat nagyon szidták s a köztük uralkodó hangulat nagyon osztrák ellenes volt, miből mi Ш
