Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-15 / 66.szám

2 ESZTERGOM - Ы VIDÉKE. { QG. szaro.) i 3 augusztus 15 cz származásukkal nem ellenkezik. Azok a szülők, kik leányaikat csak áldozattal, önmegtagadással s má­sok támogatásával taníttathatják, jó előre fontolják meg, mi haszna lesz gyermekeik diplomájának, ha állást nem kaphatnak. De térjünk vissza intézetünkhöz ! A mi képzőnkben nincs nagy túl productió, különösen 1898, óta nincs, mely évben О Eminenciája 1553. számú leiratával akként rendelke­zett, hogy az 1898/9. iskolai évtől kezdve csak e^y-egy tanfolyam áll­jon fenn évenkint. Azonban dacára annak, hogy a képzőnkben képesí­tett óvónők nem is nyernek mind­nyájan alkalmazást, azért még sem tartjuk intézetünket fölöslegesnek, különösen nem tartjuk a mai vallás­talan korban. Meghozza ez az inté­zet áldásos gyümölcsét ama nők szivében, kiket képezünk, beplántál­ván keblekbe a vallásos érzületet, meggyőződést, hogy majdan az élet­ben mint anyák vallásos szellemben neveljék gyermekeiket •, mert ha az otthon nem szent hajléka Istennek, ha nem vallásos anya neveli a gyer­mekek értelmét és szivét, nem is lesz abból a gyermekből hasznos polgára a hazának. Sőt nem csak hogy nem fölösle­ges, de szükséges is intézetünk, mert tapasztaljuk, hogy az állami és egyesületi óvónőképzőkben — ez utóbbiak pedig legnépesebbek — nincsenek tekintettel arra, hogy a kath. növendékek arány szerint vé­tetnének fel, minek következménye az, hogy kath. családokban más vallású neveíőnők működnek. Ha nem is nyer minden növen­dékünk állást, azért óvónőképzőnk mégis hasznos, mert a növendékek megtanulják a nevelés annyira szük­kormány tervei szerint, az összes had­sereg egyesítését óhajtotta, mi kitűnik Bitorkeszig történt levonulásából. Tud­ván azt is, hogy ő az egyetlen tábor­nok a vezérlete alatt álló hadtestekben aki magyar, kit a valódi be'ső nemzeti közérzület és hazafiság vezérel, ezt kel­lett tehát teljesen megtörnie, hogy a hadtest demoralisatióját, már előre ki­főzött tervének útját állhassa. Ezen megjegyzésem által nem akarok sem Pöltenberg, sem Leininger hallha­tatlan érdemeiből mit sem levonni, mind­kettőről köztudomású, hogy a felemelt zászlónak hű katonái voltak és hogy Görgei által cserbe hagyatva martir ha­lált is szenvedtek, kiknek emlékét a ma­gyar nemzet kegyelete örök! é megfogja órözni. De másrészt az sem maradt titok, hogy Kossuthnak és kormányának soha sem voltak hivei, sőt Görgeivel együtt lenézői és gunyolói, sőt egyenesen azok közé tartoztak, a kik, mint idegen szár­mazásúak a magyar nemzet érzelmi ügyét soha meg nem értették, azzal magukat soha sem egyénitették s állá­sukat mindig csak elvont katonai szem­pontból mérlegelték. De visszatérek a harc folyamára. Sze­rencséje a zászlóaljnak az volt, hogy az oroszok iszonyú ágyútüze elől, egy ki­vájt, derékig érő mélyedésbe vonhatta magát, • igy állását a balszárny majd­nem setét alkonyatig megtartotta, ha­bár az ott levő huszárság velünk együtt nagy veszteséget szenvedett az orosz golyóktól és röppentyűktől. A zászlóalj ennek dacára kitartóan megálta helyét, ütegünk pedig bámulandó hősiességgel majdnem alkonyatig folytatta a tüzelést. Hogy a központban és a jobb szárnyon mi történt, annak tudomásával nem bir­séges szabályait. Hiszen ma már az elemi, különösen az isrnétló iskolák­ban is elő van irva a nevelés sza­bályainak legalább főbb vonásokban való megismertetése. Es igen he­lyesen, mert tapasztaljuk, mennyire messze esnek még a középosztályú szülők is a helyes nevelés elveinek ismerésétől. Esztergom úri családai jobban felhasználhatnák az alkalmat, mely kinálkózzik arra, hogy leányaik a polgári iskola elvégzése után az óvónőképzőben folytassák tanulmá­nyaikat ; amint teszik ezt más váro­sokban az intelligens családok, nem azért, hogy gyermekeik e két tan­folyam befejezésével óvónői állást foglaljanak, hanem hogy magasabb képzettségre tegyenek szert, külö­nösen a nevelésbe vágó szakismere­teket megszerezzék. Ujabban váro­sunk egy-két családja már megér­tette, mennyire hasznos leányaikra nézve az óvónőképző előadásainak hallgatása. íme, iskolánk munkateljes múltja és eredményes jelene, mely ama reményt táplálja szivünkben, hogy szép jövő vár reá. Midőn intézetünk tiz éves múltjára visszapillantottunk, még inkább meggyőződtünk arról, hogy üdvös, hasznos volt annak mű­ködése, megvan a jövőre is lét­jogosultsága ; nyugodtan állithatjuk, hogy Vaszary Kolos, kibornok her­cegprímás О Eminenciája nem hiába áldozta a nagy költséget ; ez az intézet a késő utódok előtt is hir­detni fogja az ő nagy nevét, áldott szivének jótékonyságát s a nevelés ügyeért áldozni kész lelkének ne­mességét. Legyen intézetünk továbbra is éltető forrása a magyar kath. kis­dedóvásnak, mozdítsa elő a valla­tunk, csak később hallottuk, hogy a muszka haderő által átszárnyaltatott, mi pedig az orosz haderő átalános elő­nyomulásának előnyét felhasználva kellő rendben megkezdtük visszavonulásunkat és csak akkor vettük észre a Pokorny őrnagy által vezetett 51-ik zászlóaljnak a kukoricából történt rendszeres hátrálá­sát. Mi azt hittük, hogy kívülünk a had­testből senki sem menekült meg és De­vecsernek vagy Derecskének vettük utun­kat. Mielőtt azonban a kukoricások kö­zött vezető keskeny útra huszárságunk is bevonulhatott volna, egy osztag cser­kési, lovas vad üvöltéshez hasonló csa­t|prditással támadta meg őket. A tá­madás hevessége huszárainkat pillanatra zavarba hozta, de magukhoz térve, azo­kat visszaverték. A zászlóalj és különö­sen az én századom csatárláncban födözte a visszavonulást. Az orosz Cserkesz lovasság egy része szinte csatárláncba oszlott, miután a ma­gas kukoricába tömeges támadást nem intézhetett ellenünk, s igy ritka de meg­újuló csalártüzben folytattuk egész éjfé­lig visszavonulásunkat, midőn az üldö­zők elmaradtak. Derecskéhez érve lát­tuk, hogy ágyúink nagy része megma­radt és hogy lovasságunk és gyalogsá­gunk bár kissé rendé lenül, de más uton megérkezett. Innen a visszavonulást egész Püspökiig folytattuk majdnem megálla­podás nélkül. Oly nagy járatot életem­ben még soha sem tettem, már alig bír­tam a járást, s talán el is maradtam volna, ha egy Nagy nevü tizedes fel nem szólít, hogy kapaszkodjam karjába, s vonszolt sokáig magával, mig nem pi­henőre tértünk. (Folyt, köv .) sosság által megszentelt művelődés megszilárdulását; legyenek e képző­ben tanuló óvónők lelkes munkásai a vallásos és hazaíbs szellemű ne­velésnek. Számord Ignác. (Vége.) Hz idei selyemtermelés. Esztergom aug. 13. Az 1903. évi selyemtermelésre vonat­kozó statisztikai nagy adathalmaz az év végéig lesz tüzetesen feldolgozható. Ennek dacára már most, megközelítő­leg összeállította az országos felügyelő­ség az adatokat a vármegyében elért eredményről. Az adatok, mellyek tisz­tán a gubótermelésre és a gubó után kifizetett keresetre vonatkoznak, a következők : Ebed gubóbeváltó állomás­nál 1902. évben beváltott selyemgubó 3.002; kgrm. kifizetett beváltási ár 5.737 korona. 1903. évben beváltott selyemgubó 2925 kgrm ; kifizetett bevál­tási ár 5.953 korona. Esztergom vármegyében 1903. évben beváltott selyemgubó mennyiségnek csökkenése a szederfa hiánynak tulaj­donítandó. Az egész országban 1902. évben össze sen 1.342.125 kgrm. 1903. évben pedig az eddigi adatok szerint 1.705.000 Kgrm. selyemgubó lett beváltva. A dolog fontosságánál fogva fel kell említeni még azt, hogy az idén éppen ugy, mint mult évben emelkedtek a világpiacon a selyemárak és ennek következtében a tenyésztőknek a gubó­ért többet fizetnek, mint a mennyiért kötelesek lettek volna átadni a gubót az államnak. A tenyésztők jóval a beváltás előtt a következő árt fogadták el és pedig: az első osztályú gubóért 2 К 20 fillért, a másod osztályúért 1 korona 20 fillért. Ezzel szemben az első osztályú gubót 2 korona 30 fillérben ; a más*od osztályút I korona 40 fillérben váltották be. E"en áremeléssel az idén kerekszámban vett 1.700,000 kilogramm gubó után 240,000 koronával több keresetet nyújtottak a népnek, mint a hogy köteles lett volna fizetni az állam. Azt hisszük, hogy a felügyelőségnek ezen eljárása mindenkit meg fog győzni arról, hogy a tenyésztőket minden kinál­kozó alkalom felhasználásával nagyobb jövedelemben részesítsék és hogy ez a szederfa és selyemtenyésztés iránti ked­vet csak fokozni fogja. Н1БЕК НИРМ ИИВРИШ м^пм im^^^m ^^^^^ ^^^^шш шя — Nagy boldog asszony napja, a ba­zilika védőszentjének napja van ma, mely alkalomból a várban búcsú van. A közeli és távollabbi vidékről már teg­nap délután sereglettek városunkba a búcsúsok. — A király születés napja. Ó Felsége hetvenharmadik születés napja alkalmá­ból kedden reggel a főszékesegyházban ünnepi mise lesz. — B. Szabó Mihály megyei fejegyző tegnap Grácba utazott, hogy annak kör­nyékén lévő valamely fürdő helyet ké­résen fel, hol szeprember Közepéig fog maradni. ^— Tanácsülés volt szerdán délután, midőn a tanács Mezey Kálmán, a gyön­gyösi szinikerület igazgatójának kérvé­nyét intézte el, s a kért engedélyt meg­adta, majd több rendbeli szabadságot adott. — A megye egészségügyi bizottsága csütörtökön délelőtt ülést tartott dr, Kurier Hugó párkányi körorvos fizetés emelésének kérdésében, s nevezett orvos fizetését 953 kor. 24 Alléról 1352 koro­nára, mig fuvarátalányát 88 kor. 40 fil­lérről 240 koronára javasolta felemelni. A bizottságot javaslata meghozatalánál az vezérelte, hogy a lulsó járási körorvosi fizetés már 25 év óta változatlanul egy­forma, holott azóta, a változott viszo­nyok, a kor követelményei, az ingyen rendelés, gyógykezelés szaporodása eléggé indokolják a méltányos emelést akkor, midőn a fizetések általábó.11 felemeltet­nek. Megjegyezzük, hogy a körzethez tartozó községek közül Párkány és Kő­hidgyarmat nem tett észrevételt a fize­tés emelés ellen, mig Biny, Kicsind, Kéménd és Nána községek ahhoz hozzá­járulni nem akartak. — Halálozás. Özv. Eincinger Györgyné úrasszony tegnap délután elhalálozott. Halála nagy rokonságot borított gyászba. — A törvényszók köréből. Pu'ay Géza, kúriai biró, kir. törvényszéki elnök sza­badságáról visszaérkezett és Hegymeghy László kir. törvényszéki birótól átvette a törvényszék vezetését. Visszaérkeztek továbbá szabadságukról Zsindely Ferenc, Pap Elemér kír. törvényszéki bírák és Geffert Elek dr. albiró, szabadságra men­tek Hegymeghy László és Strausz Sán­dor dr. kir. törvéyszéki bírák és ifj. Fittler Imre, kir. törvényszéki albiró. — A párkányi róm. kath. legényegye SÜlet ma alaptőkéje javára dijtekézéssel, nemzetközi vílágpóstával és tánccal egy­bekötött színielőadást rendez Szalma La­jos helyiségében, melynek kezdete esti 7 órakor lesz. — Háziezredünk zenekara, mely Győr­ből huzamosabb időn át távol volt, visszatért állomás helyére. — A győri iparkiállitás megnyitása A győri kereskedelmi és iparkamara ál­tal rendezendő kerü'eti segéd és tanonc­kiállítás ma nyílik meg Győrölt, mely­nek ünnepélyes megnyitására városunk­ból többen rándultak fel. — Ipartestületi "képviselők. A győri iparkiállitás biráló bizottságában, mint ipartestületi kiküldöttek városunkból Szimhart Károly, Dudás Jínos és Mann Lajos küldettek ki. — Központi választmányi ülés lesz e hó 21-én d. e. 10 órakor a megyeházán, midőn a Renner Miksa duua-radványi lakos fellebbezésének felterjesztése kerül napirendre. — Tanítónői állás betöltése. Az elemi leányiskolánál megüresedett tanítónői állásra eddig hárman pályáztak, Schcn­beck Juszta, Gyurkóczy Izor és Pach Jolán. A választás e hó 21 körül lesz. — Esztergom megye a magyar ipar pártolásáért Megyénk tavaszi közgyűlé­sén elhatározta, hogy a hazai szárma­zású iparcikkek és termékek belföldi fogyasztása érdekében a vármegye ösz­szes polgárainak bevonásával mozgal­mat indít s e határozatát propagálás vé­gett a győri kereskedelmi és iparkama­' ránkhoz tette át. Ebből kifolyólag a kamara fe hívást intézett kerülete összes kereskedelmi testületeihez s bizalommal kéri őket arra, hogy saját hatáskörük­ben s a rendelkezésre álló minden esz­közzel hassanak oda tagjaiknál, hogy üzleteikben jó minőségű hazai iparcikke­ket, főleg pedig ruházati, háztartási, lakásberendezési, gazdasági és irodai szükségleti cikkeket árusítsanak, továbbá .hogy a fogyasztó közönséget árjegyzé­'kek, hirdetések stb. utján kellőleg tájé­kozzák arról, hogy mily hazai szárma­zású cikkek kaphatók üzleteikben s ily módon buzditsik a közönséget hazafias (kötelességének teljesítésére. Ha tehát a közönség, melynek hazafias feltuzdulá­sára apellál ugy a kamara, mint Esz­tergom vármegye, megteszi kötelessé­gét, bízva bizhatunk a honi termékek ! nagyobb mérvű kelendőségében, mert hiszen kereskedőink készséggel megtö­mik raktáraikat azokkal az árukkal, melyeket a közönség keres. Miért is ne , versenyezhetnénk idehaza is az osztrá­i kokkal a magyar munka értékének meg­becsülésében ? i — A póksztrajk. A péksegédek és üzleti alkalmazottak hetekkel előbb kér­j vényt adtak be a főispánhoz, melyben 1 elpanaszolták, hogy a mesterek a mun­kaszüneti törvényt nem hajlandók vég­rehajtani s a vasárnap délelőtti 10 órá­tól, hétfő reggeli 6 óráig nem adnak

Next

/
Thumbnails
Contents